Piszkos ​havannai trilógia 23 csillagozás

Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

Ha az ember feje felett ciklonok vonulnak, és lába alatt feneketlen szakadék tátong, ha minden összeomlani látszik, célja csak egy lehet: túlélni valahogyan. Pedro Juan egy régi bérház tetején lakik, Havannában. Körülötte jó ideje a feje tetejére készül állni a világ, de legalább van rálátása a dolgokra – szó szerint és képletesen is –, a városra és lakóira, az alant zajló életre. A helyszín tehát Kuba, a 90-es évek. A Szovjetunió összeomlása után éhínség, munkanélküliség, nyomor tombol a „kommunista paradicsomban”, de mindezek mellett és mindennek dacára boldogságot csempész a szívekbe a féktelen vigasság és a túláradó, fülledt erotika. Hiszen másként talán túl sem lehetne élni. Az egyik percben Pedro Juan nyakig süpped a mocsokba, a másikban latin zene, rum, marihuána és milliónyi nő illata repíti távol az átpolitizálódott hétköznapoktól.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Magvető, Budapest, 2008
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426854 · Fordította: Hegyi Zsuzsanna
>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2003
400 oldal · ISBN: 9639471194 · Fordította: Hegyi Zsuzsanna

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

Gutiérrezt a karibi Bukowskinak mondják. (Én is annak mondom.) Reá nézve ez egyrészt hízelgő. Bekerült egy társaságba. Azt írja a wikipedia, hogy olyan alakok közé keveredett, mint Raymond Carver, Cormac McCarthy meg Carson McCullers, és persze Bukowski. Dirty realism. (Óóó, mekkorát röhöghetett Hank odafent, amikor megtudta, hogy kategória lett belőle!) Másrészt súlyos teher is egy írónak ez az odacsoportosítás, összehasonlítgatásra ad okot, annak meg nincs semmi értelme.

A Piszkos havannai trilógia novellákból összetákolt regény. Három csomag novella, érezhetően is különböző időben íródtak, a végefelé haladva apad a métely, és dagad a melankólia. Mégis jogos regénynek nevezni, mert az összes történet főszereplője Pedro Juan (az író alteregója nyilván), körbenéz, elmeséli mit lát, így rajzolódik ki egy valószínűtlen, mégis valóságos mocskos kis világ.

Pedro Juan Ó-Havannában tengődik, egy totál lepusztult bérház tetején. Végtelenül nyomorult környék, végtelenül nyomorult idők: nincs víz, nincs áram, nem lehet kapni semmit, amit mégis, azt csak jegyre. Munka sincs, bár ez annyira nem baj, a seftelés vagy a kurválkodás úgyis jobban fizet. Úgy hogy aki még nem vállalkozott rá, hogy egy életveszélyes tutajon elhúzzon a francba (Yuma. Amerika az álom), az féktelen mindennapokban lézeng szobányi ketrecében, hajnaltól hajnalig. Lotyók, csencselők, tolvajok és gyilkosok, vajákosok és kitartottak. Csöcsös-segges mulaták, eszelős negrók, szex, pia, zene és tánc. Irtózatos a hőség, mindenki – de tényleg mindenki – jókat vedel (bármit megtesznek egy kis pénzért, hogy aztán rögtön rumra költhessék) és jókat dönget (az ingyen van, sőt, sokszor hoz is a konyhára vagy így vagy úgy). Minden novella egy élet, és kész.

>!
pável P
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

Nagyon jó a már címlap is, mint látható… Bár nem tudom, hány női olvasóra számíthat… ismerve a tartalmat és nőábrázolásait, igen kevésre.
Olvasd késő-Castro-kori Kuba-szociográfiának és nem csalódsz benne – memoárnak: elhányod magad tőle. 'Kufircolás' lépten-nyomon, a fekália áthajigálása a szomszédos háztetőre zacskóban, koldusok összeszedése a turisták szeme elől hajnalban és ’eltüntetésük’, 70+ öregasszonyok szexelése fiatal férfiakkal – és nem az orgazmusuk a csoda, hanem hogy túlélik… csupa ilyesmi.
És pl. egy ínyenc esettanulmány egyik szomszédjáról, aki hentesnek adva ki magát, a patológiáról lopott emberi májjal üzérkedik a ’90-es évek éhező Kubájában, ahol a helyzet alighanem azóta sem sokat javult.
Köszönjük, Castro.
(Visszatérve a borítóra: a komolyan a hazai kiadásoké a legjobb… de a lengyeleké sem utolsó…: http://booklikes.com/photo/max/300/0/upload/books/99/89…)

(2010)

>!
Peónia
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

Ez a regényt feladtam. Annyi testnedv, ösztön, bűz, pia, nyomor sűrűsödött az első száz oldalba, hogy kimenekültem, és így kérdés marad, lehet-e többet mondani a 90-es évek éhező Kubájáról, a kilátástalanságról 400 oldalban, mint amennyi az eddig olvasott novellákból kiderült. Kizártam magam abból is, hogy megtapasztaljam, hogyan válnak ezek a novellák mégis regénnyé. Nem látom annak az izgalmas folyamatnak a végét sem, amelyben egy gondolkodó lény (Pedro Juan, a főszereplő, az író alteregója) ) a céltalan, szabad életet választja, miközben megtapasztalja, hogy ez a választás az egyébként is „kínálkozó” nyomorba navigálja. Fel lehet-e innen emelkedni? Fel akar-e emelkedni?
Remélem, lesznek majd jó értékelések erről a regényről, és részben válaszokat a kapok ezekre a kérdésekre, és majd megbizonyosodom arról is, hogy a maga nemében egy érdekes könyv fogott ki rajtam.

>!
pertita
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

Tényleg piszkos. Konzervatívabbaknak és prűdeknek csak némi lelki ráhangolódás után.

>!
Sheeana P
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

És még ezt is kibírják az emberek…A kérdés csak annyi, lehet-e ezt az életet életnek, és ezeket az embereket embereknek nevezni.

>!
Bandus78
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

nekem tetszett….valóban naturális….de az élet ilyen is tud lenni…

>!
Steimetz
Pedro Juan Gutiérrez: Piszkos havannai trilógia

A cím valóban remekül megfogja a könyv által bemutatottak lényegét. Az író olyan világot tár elénk, amiben nincs más csak szenny, nyomor és rothadás. Hihetetlen volt, hogy még a legnagyobb nyomor sem jelentheti a mélypontot, lehet még lejjebb, és a menekülésre, de még a túlélésre sem létezik tisztességes út. Az ábrázolt környezethez – bármennyire is visszataszító még írott formában is – tökéletesen passzol az erőszak és a szexualitás naturalista ábrázolása. Épp ezek miatt azonban csak második nekifutásra sikerült elolvasom. Gyengébb gyomrúaknak én sem ajánlanám.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Akkoriban még nem találtam meg a helyes arányt a társaság és a magány között.

36. oldal

>!
sophie P

(…) Havanna szenvedett. Egy barátom mindig azt mondta:,"Pedro Juan, itt csak úgy lehet megmaradni, ha őrült vagy, vagy részeg, vagy alszol."

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Havanna
>!
sophie P

A mulaták járásának ritmusa van. Tudják, hogy tőlük függ minden, és a tartásuk csodálatos. Rombolnak és zavart keltenek, ahogy áthaladnak az életen.

141. oldal

>!
sophie P

A férfi boldogtalan volt a szerelemtől és a birtoklási vágytól (a trópusokon feltűnően gyakran tévesztik össze ezt a két dolgot, ebből születnek aztán a bolerók és a szenvedély okozta gyilkosságok.)

55. oldal

3 hozzászólás
>!
Bee

Akármiről legyen is szó, mindent meg lehet oldani egy üveg rummal, meg ha kipakolsz valakinek, mondjuk egy nőnek, Istennek vagy egy barátodnak.

Kapcsolódó szócikkek: Isten · rum
>!
sophie P

A kezembe került Pedrojoán egyik jegyzetfüzete. Akkoriban egyszerre több könyvet is olvasott. A füzet tele volt mindenféle idézetekkel, gondolom Hermann Hesse, García Marquez, Grace Paley, Saint-Exupéry, Bukowski és Thor Heyerdhal könyveiből. Nem rossz keverék. Egy tizenöt éves fiúban ez a koktél meg a rock talán képes elérni,hogy ne unatkozzon, és megfelelően gyötörje magát. Ami rendjén való. Gondolom én. A fő, hogy ne unatkozzunk.

38. oldal

>!
sophie P

    Több, mint húsz évnyi újságíróskodás során sose volt szabad úgy írnom, hogy közben tiszteletben tarthassam az olvasót. Legalább az értelmi képességeinek kijáró minimális tiszteletben. Nem. Mindig úgy kellett írnom, mintha csupa hülyék olvasnának, akiknek muszáj rendszeresen a fejükbe fecskendezni a gondolatokat. Ezt abba akartam hagyni. A fenébe az elegáns prózával, ami sohasem sérti meg az erkölcsöt vagy az illemet. […]
    Jól éreztem magam a bűzös lakásban, a legkevésbé sem művelt emberek között, akik semmiről sem tudtak semmit, viszont ordítozással, szitokszavakkal, erőszakkal, veréssel intéztek el mindent. Ez van. A picsába az egészet!

49. oldal

>!
sophie P

Sosem tudom, mi fontos, mi nem. Valamikor tudtam, igen, valamikor én is így osztályoztam mindent, ami körülvett. Egyes dolgok fontosak voltak, mások nem. Egyes dolgok jók voltak, mások rosszak. Nekem már minden mindegy.

271. oldal

>!
sophie P

A pasas keveset beszélt. Mondott valamit a csendről, a koncentrációról, a belső energiáról, de soha nem figyeltem rá különösebben, mert én nem tudtam csendben maradni, sem koncentrálni vagy meditálni, és nem reméltem, hogy majd a belső energia oldja meg állandó pénz- és élelmiszerhiányomat. Akkoriban üres sörösdobozokkal üzleteltem.

75. oldal

>!
sophie P

Néha nagyon kevéssel beéri az ember: szex, rum és egy nő, aki ostobaságokat beszél. Semmi intelligencia. Torkig vagyok az intelligens és agyafúrt emberekkel.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők · rum · szex

Hasonló könyvek címkék alapján

Zoé Valdés: A semmi édenében
Daína Chaviano: Az örök szerelem szigete
Irina Bajini (szerk.): Kuba
Fernando Ortiz: Havannai karnevál
Anderle Ádám: Kuba története
Alejo Carpentier: Földi királyság
Rosanna Ley: Az utolsó tánc Havannában
Zoé Valdés: Apám lába
Soler Puig: „Szándékos emberölés”
Edmundo Desnoes: Minden rendben