Az ​élet álom 31 csillagozás

Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom

A ​remekművekkel nagyon sok a gond.
Miközben az ember meg-megriad a nehézségektől, újra és újra rájön: csak ezekkel érdemes foglalkozni. Calderón: Az élet álom című remeke 1635-ös megírása óta állja a változó idők megfejtőinek nem szűnő ostromát. Apró-cseprő ruházkodásbeli, viselkedési és egyéb konvenciók ezt a különös művet sem kényszerítik ilyen vagy olyan kötelező megoldásokra. Ennél sokkal lényegesebb filozófiai, erkölcsi, történeti összefüggéseken kell eltűnődnie a művet érteni és megszeretni vágyóknak. Hogy afféle agnosztikus filozófiai programdarabnak íródott volna – meglehet. De biztosan többet jelenthetett már megírása pillanatában is és egészen bizonyosan sokkal többet jelent ma, 370 év elteltével.
Magányos, rendkívüli nehézségekkel, tragikus végzetszerűségekkel küzdő – a modern kor emberét megszégyenítően nyílt szenvedélyű alakok Calderón drámájának szereplői.
A mi korunk nem mindig lélekemelő tanulságait, nem okvetlenül bíztató jövőképét élik meg, élik… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nemzeti Színház Színműtár

>!
Nemzeti Színház, Budapest, 2005
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638686936 · Fordította: Mester Yvonne, Térey János
>!
Stádium, Budapest, 1924
112 oldal · Fordította: Harsányi Kálmán

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Padme>!
Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom

Keresztes Szent Jánosnak van egy aprócska, de elképesztően szuggesztív tollrajza a megfeszített Krisztusról, ami órákra képes ámulatba ejteni. A korántsem szokványos perspektíva (3/4-es felülnézet), a kereszt merész dőlésszöge, a kiüresedett háttér, de leginkább a fény és az árnyék hihetetlenül drámai, Caravaggiót idéző megoldása (épp Krisztus alakja a legsötétebb, s az anyagként eddig érdektelen kereszt kap „megvilágítást”, ráadásul hátulról)… Egyszerűen varázslatos. Ez az álomszerű lebegés, a tudatalattiból előhozott ősi formák kezdetleges, ám intuitív megragadása később egyébként Dalít is megihlette, jóllehet nála éppen a lényeg vész el: felborul a reális és szürreális szubtilis egyensúlya (utóbbi javára), ami pedig a kármelita szerzetes vázlatrajzának legfőbb erénye, s ekképpen a misztikus víziók érthetetlenül valószerű, mégis titokzatos anyagtalanságba hulló határélményének egyedülálló lenyomata.
Calderón drámája valami nagyon hasonlót közvetít számomra. És nem csak formailag. Ott van benne a lét meg-nem-értésében való szüntelen alulmaradás kudarca, a valós és álomszerű közé szoruló ember kétségbeesése és frusztráltsága, melyek már-már felszámolják az akarat és a cselekvés szabadságát. Ezt az érzést a spanyol ember tökéletesen ismeri, hiszen egész történelme másról sem szól, mint a hirtelen szerzett nagynak a birtoklásáról és a vele bánni-nem-tudásról, veszteségről és kicsinnyé válásról. Segismundónak semmije sincs, aztán meglesz mindene, amit újra elveszít, hogy végül az önmagán aratott morális győzelemben nyerje vissza. Az álom számára azért rettenetes, mert a tudat (és a sors visszavonhatatlan kényszerének) ruhájától megfosztva túlságosan mezítelennek, védtelennek érzi magát, így az igaztalan szükségszerűség és az újonnan jött korlátlan szabadság egyképpen káros hatásain csak úgy tud felülemelkedni, ha minden körülmények között a jót és a nemeset választja.
A magasrendű asztrológia általi determináltság és az egyénnek a világban való – önmaga által, szabadon választott – helye közötti viszony a szereplők neveiben is megmutatkozik (Estrella, Astrea – csillag; Segis-mundo – győzelem, világ; Basilio – királyi). Mindenki olyan módon része az egésznek, miként egy konstellációban az egyes csillagok, melyek a világot párbeszédbe vonják.
A fordító (Jékely Zoltán) szépen megtartja Calderón ritka zeneiségét, azt a hullámzó dallamosságot, ami kedvet adott a hangos olvasáshoz, nem csupán a jobb megértést, hanem a drámai helyzettel való eggyé válást is szolgálva. Enyhe őszi napokon, egy ölembe kunkorodó macskakölyökkel a tornácon: elmondhatatlan.

1 hozzászólás
oltidori I>!
Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom

Na, azt mondjátok meg, hogy hogy lehet valami ilyen jó, ami ennyire indokolatlan véget ér? Vannak benne kusza dolgok, és nem minden tiszta, de remek a fordítás, és rettentő izgalmas gondolatok vannak benne. Szívesen megnézném színházban egyszer!

csend_zenésze>!
Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom

Érdekes teória. Egy álom(szerű naptól) gyilokgép lesz az ember vagy bölcs király?
Segismundo rájött a tutira. Hm.


Népszerű idézetek

Selerdohr>!

Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat,
Legfőbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!

S az időnek unt szerep jut:
Az, hogy ismételjen engem.

>!

Az Ég mutat jó utat,
Már ha létezik ilyesmi:
Körben minden oly kusza,
Csupa rejtély még az ég is,
S a világ csupa csoda…

>!

A filozófus nemhiába mondja:
A bánatról fecsegni
Annyi, mint újabb bánatot keresni.

Kapcsolódó szócikkek: bánat
>!

Hogyha az emberi szót
Tettek mérlegére tesszük:
Hazug valamennyi bók,
Amellyel a nőt etetjük…

>!

Mondjam: álom? Semmiképp sem.
Hogyha ezt mondom, csalok;
Nem Segismundo vagyok?…
S nem vagyok, Úristen, ébren?

>!

Szerencsétlen,
Öntelten, dühöngve lázongsz,
S nem sejted, hogy ez csak álom…

>!

Bennem sokkal több az élet,
S mégsem lehetek szabad?

>!

Embernek születtél? Engedd,
Hogy lábad előtt esengjek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel de Cervantes: Példás elbeszélések
Miguel de Cervantes: Don Quijote
John Milton: Elvesztett és ujra visszanyert Paradicsom
Knapp Éva: Pietás és literatúra
John Milton: Elveszett Paradicsom / A küzdő Sámson
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus
John Milton: Elveszett Paradicsom
Muhary Zalán: Egy tucat esztendő
Gilles Lambert: Caravaggio
Garas Klára: Barokk