Az ​utolsó kínai császárné 45 csillagozás

Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A lebilincselő regény hiteles portrét fest az utolsó kínai anyacsászárnéről. Az erőskezű és sokszor könyörtelen császárné, Ce-hszi Kína egyik legnyugtalanabb korszakában, a 19. század második felében irányította az országot. A császári udvarban sokan gyűlölték és rettegtek tőle, a nép azonban rajongott érte. A gyönyörű mandzsu lány tizenhét éves korában került a Tiltott Városba, a Császári Palotába, és az uralkodó kedvenc ágyasa lett. Ám sorsa másképp alakul, mint a többi császári ágyasé. Fiú örököst szült, így császárné lett belőle. Rendkívüli szépségének, éles eszének és kitartásának köszönhetően már huszonnyolc éves korában magához ragadta az ország irányítását, s azt haláláig nem engedte ki a kezéből.

Eredeti megjelenés éve: 1956

>!
Tericum, Budapest, 2003
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638453737 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Peking · Szecsuan


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

„Te és én valahogy távol állunk az emberektől, és bár olyan magányosak vagyunk, akár két csillag az égen, mégis el kell viselnünk magányunkat, ha már elmúlni nem múlik el. Néha úgy érzem, hogy a puszta magányunk tart össze minket.

Pearl S. Buck könyvei eddig egyszer sem okoztak csalódást – mondom úgy, hogy ez már a negyedik kötet volt tőle, melyet olvashattam. Regényeiben általában kevés boldogság jelenik meg, a legtöbb szereplő szenved.
Nincs ez máshogy ebben a könyvben sem, tehát aki valami romantikus-nyálas írásra vágyik, az ne is fogjon bele a lapok forgatásába!

Főszereplőnőnk (Ce-hszi) jó ideig nem túl szimpatikus. A regény elején szeleburdi, nagyon sokat képzel magáról és meglehetősen idegesítő az állandó lázadozása…Van egy szerelme spoiler, azonban ez a lány nagyravágyó és nem elégszik meg egy „közönséges ember” szerelmével – bár igényt tart rá egész életében…
Uralkodónőként kegyetlen és igencsak szeszélyes nő, lassan meghal minden érzelme (vagy legalábbis brutál mélyen eltemeti magában) és megkeseredett Vén Buddha válik belőle. Szerethet-e valaki halála napjáig valakit, ha közben más ágyaiban is meg-megfordul? Elég lehet-e egy mélyreható összenézés is, egy kézfogás, néhány elfojtott szó vagy mindez kevés két ember között? Jó-e az, ha egy nő uralkodik? Nem túl szeszélyes – még akkoris, ha sok bölcsesség szorult belé?

Itt nincs boldog vég, csak örökös szomorúság és bánat.

nagy_anikó>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Pearl S. Buck azok közé az írók közé sorolható, aki nagyon – nagyon szépen, szemléletesen ír. A sorok olvasása közben az ember szinte a maga elé tudja képzelni a várost, a palotákat, a termek berendezését és a sok-sok gyönyörű ruhát.
Milyen császárné is lett a gyönyörű mandzsu lányból?
Hataloméhes, igazságos, jószívű de könyörtelen, ha kellett – de legfőképp magányos és boldogtalan.
Nagyon szépen megírt történet, még akkor is érthető, ha nem olvasott volna valaki már erről a korról.
Intrikák, cselszövések tömkelege és nagyon kevés hű és bizalmas ember vette körül Ce-hszit.
A hagyományosan kínai halogató módszer sem mindig tett jót a helyzetnek, sőt az sem, hogy a hagyományokat a szokásokat mindenek felett betartották. Ezért is lepődtem meg a könyv végén, hogy már az idős császárné mekkora engedményeket tett a haladás érdekében. spoiler
Ez az a történet, melyet szívesen néznék meg filmen.
Esetleg szívesen sétáltam volna végig abban a korban az összes megemlített helyszínen.
Hosszú könyv, de én minden sorát élveztem.

1 hozzászólás
altagi P>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Rendkívül érdekes volt úgy olvasni erről a veszettül gyűlölt, korlátlanul önző, kegyetlen és mértéktelenül hatalommániás nőről az utolsó császárnéről, ahogyan az életét leginkább keleties gondolkodásmóddal szemlélhetjük.
A terjedelem sokkal nagyobb volt, mint ahogy a cselekmény indokolta volna, nekem itt-ott unalomba fulladt, megtört a lendülete.
A leírások viszont fantasztikusak, olvasás közben teljesen odarepített a korabeli helyszínekre.

Sheeana>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Érdekes betekintés egy idegen világba, mert Kínát magát is kevéssé ismerjük, a korabeli császári udvart még annyira sem. Egy erős akaratú nő története, aki elveszi, amit akar, és aztán megfizeti az árát. Az már más kérdés, hogy kinek mennyire szimpatikus ez a hozzáállás jelen esetben.

Juditha P>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Érdekes olvasmány egy gyönyörű, okos és kitartó asszonyról, aki ágyasból császári anya lesz. Hatalmas birodalom első asszonya, aki szembe mer szállni az egész világgal Kínáért. Későn döbben rá, hogy a haladás útjába nem lehet állni.

maneki_neko>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Érdekes, lebilincselő olvasmány; elkalauzol bennünket egy idegen, varázslatos világba.

Amilgade>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Nekem nagyon tetszett. Érdekes volt egy nő szemével nézni a Kínai Birodalmat.

Swoosh>!
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné

Nagyon hosszú. Túl hosszú. Tetszett, de ez az egy bajom volt vele. Túl részletes volt az én ízlésemnek.
Maga a téma viszont érdekelt, és elég jól van megírva, hogy ne legyen (olyan) unalmas.
Annyira nem mozgalmas, túl nagy fordulatok nincsenek benne spoiler
A végén pedig azt vártam, hogy mi lesz vele spoiler

Az a sok kínai hagyomány, ételek, ruhák, szokások meg minden, az viszi az egészet. Az egész gondolkodásmód. ("A vonat primitív, de a gyaloghintó ellenben … ") Mintha fordítva gondolkodnának.

Utánaolvastam a halálának wiki-n. Ha elolvastad a regényt akkor ennek nézz utána. :)

spoiler


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Minden veszély közül az a legnagyobb, ha lebecsülöd ellenséged.

83. oldal

1 hozzászólás
>!

– […] Az ember nem mérgezi meg a vendégét a saját házában.

536. oldal, V. A Vén Buddha (Tericum, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: mérgezés
Nazanszkij >!

Esőre vágyó virágként várlak.

452. oldal, IV. A Császárné (Tericum, 2003)

Lunemorte P>!

– Nem tudok annyira szeretni, hogy rávegyem magam önmagam szeretetére. És miért nem? Mert túl jól ismerem magam.

296. oldal

Lunemorte P>!

– Amit nem tehetek meg erővel, megteszem bölcsességgel.

559. oldal

Lunemorte P>!

– Már megint ezek az idegen papok! Miért nem maradnak otthon? Mi talán küldünk papokat, akik a világot járva más népek isteneit pusztítják?

524. oldal

Lunemorte P>!

Nagy erő szorult beléd, de az erőt belülről kell formálni és irányítani. Csak akkor válik az erő tehetséggé.

43. oldal

Lunemorte P>!

Összes terhe közül a legnagyobb teher önmaga volt.

268. oldal

Lunemorte P>!

Minél kevesebbet tudott valamiről, annál inkább vágyott arra, hogy megismerje. Nemcsak a tudásra szomjazott, nemcsak kíváncsi volt a mindenség titkaira, hanem mindig többet akart tudni annál, akivel éppen beszélt.

301. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Margaret Landon: Anna és a sziámi király
Toni Morrison: A kedves
Margaret Landon: Anna és a király
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Weina Dai Randel: A Fényes hold császárnője
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Anchee Min: Orchidea császárné
C. W. Gortner: A Romanov cárné
Alyson Richman: Egy párizsi kurtizán