Veronika ​meg akar halni (És a hetedik napon) 78% 1572 csillagozás

Egészen a tegnapi napig nem gondoltam volna, hogy nekem, aki a spirituális világtól igencsak távol áll, Coelho könyv a kezem ügyébe kerül, de mint egy isteni szikra, Veronika megjelent, és olyan szinten magával ragadta a testemet és lelkemet, mint már nagyon régóta egy könyv sem.
Gyönyörű volt. És tanulságos. És hihetetlen módon elgondolkodtató.
Örülök, hogy végre én is „felnőttem” Coelho történeteihez.

A könyv elolvasása után megfogadtam, hogy őrültebb leszek. :D

Nem hittem, hogy elolvasom ezt a könyvet ezzel a címmel, aztán hagytam magam rábeszélni, ráadásul ajándékba is megkaptam. Így kezdődött, majd sok meglepetéssel folytatódott, ugyanis ahogy haladtam az olvasással, úgy jöttem rá, hogy egyre jobban tetszik. Az első meglepetés akkor ért, amikor rögtön az elején kiderült, hogy Szlovéniában játszódik a történet, ahol nem is olyan rég jártam. Másrészt sokkal komorabb hangulatot vártam, de szerencsére inkább pozitív kicsengése van a könyvnek. Tetszett, hogy Veronika története mellett mások életét is megismerhettem. Tele van érdekes elgondolással a könyv és bizony kicsit csavaros is. Nagyon tetszik az író stílusa, igazán olvasmányos. Kellemes csalódás volt.

Számomra a könyv tartalmazott mondanivalót, de formáját és témáját tekintve sem tudott újat mutatni.

A mondanivaló nagyon minimális és olyan szinten leegyszerűsített, hogy azt nem is érdemes boncolgatni. Valójában ez az attitűd az egész regényen végigvonul. Coelho olyan hasonlatokkal dolgozik, amik már megszokottak. Olyan közhelyeket ír le, amik mindenki által ismertek. Semmi újat nem alkot. Nem akarja és nem is tudja megváltani a világot.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/10/paulo-coelho-ver…

Paulo Coelho ezúttal se győzött meg.
Az volt az érzésem, hogy túl sok mindent akart beleerőltetni ebbe a könyvecskébe, éppen ezért nagyon felszínes maradt. Alapvetően egy egzisztencialista probléma felvetéssel indul a könyv, Veronika az élet értelmén, hiábavalóságán töpreng és úgy dönt, hogy nem folytatja tovább: öngyilkos lesz. Aztán jön egy kis antipszichiátriai vonal, a normalitás kérdésének feszegetése, egy kis asztrális utazás, egy kis szexualitás, egy kis szerelem, egy kis orvosi kísérlet.
A legfőbb bajom, hogy mindazt, amit Coelho elmond ebben a könyvben már olvastam máshol (Yalom, Kesey, Plath – csak hogy pár nevet említsek). Nem mond új dolgokat, közhelyekkel dobálózik. A normalitás a társadalmi közmegegyezésen múlik. Az élet értelmét csak végességének tükrében tudjuk értékelni. Fedezd fel önmagad, spirituális, testi és szexuális valódat és légy szabad. A valóságot a tudatunk formálja. Mindezt mások szebben, logikusabban, igényesbben leírták már.
Az alkimistát olvastam még a szerzőtől, ahol szintén ez volt az érzésem, hogy csak a felszínt kapargatja, minden kijelentése a levegőben lebeg, nincs súlya – „Megmérettél és könnyűnek találtattál.”

Nem vagyok egy hatalmas Coelho rajongó, de azt kell mondjam, ez a könyv akkor is jó. (Hiszen nem véletlenül olvastam már másodjára.) Néha mindannyian érezzük azt, amit Veronika érzett, mielőtt öngyilkosságot követett el. A hétköznapok megszokott rutinját, és azt, hogy néha azt érezzük, már belefáradtunk ebbe. De mindig van miért élni, túl kell emelkednünk a mindennapokon, hiszen mindenben rejlik valami apró csoda. Számomra ezt jelentette ez a könyv. Sose adjuk fel, merjünk nagyot álmodni és tenni azért, hogy boldogok legyünk. Ne törődjünk bele a szürke hétköznapok megszokásaiba, hanem éljünk úgy, hogy mire a végéhez érünk, tudjuk, hogy érdemes volt, legyen mire örömmel és büszkén visszatekinteni!

Sok Coelho könyvbe beleolvastam már, de nekem valahogy sehogy sem tetszett az író stílusa, pár oldal után félretettem a regényeit, mert szimplán untam…
Ez viszont abszolút 5 csillagos és kedvenc. Nagyon tetszik Veronika karaktere, a téma, a kidolgozás.
Bár minden Coelho könyv ilyen hatással bírna…
Akinek tetszett a könyv, feltétlenül ajánlom a filmet is, nagyon jól visszaadja a történet hangulatát!

Hallottam már sok jót és rettentő sok rosszat Coelho-ról… Eddig még nem olvastam tőle, ez volt az első könyv, amit kézbe vettem, valamiért mindig is előítéleteim voltam az íróval szemben. Nem tudom, hogy csak sikerült-e éppen egy olyan könyvet kiválasztanom, ami kivételesen jól sikerült és megérintett, vagy majd kiderül, hogy én – sokakkal ellentétben – szeretem Coelho könyveit. Meglátjuk majd, talán rá tudom venni magam még egy kötetre. :)
Először a téma miatt is tartottam a könyvtől, de ahogy olvastam, egyre inkább megtetszett és magával ragadott a történet mondanivalója. Sok igazság volt a kötetben, bár igaz, hogy ezeket már legalább százan leírták más könyvekben. Egy kicsit úgy éreztem, hogy az író néhány helyen saját magát ismétli, és talán egy kicsit klisésre is sikeredett. de mégis tetszett. De hiába tetszett, még mindig nem értem, hogy miért istenítjük Coelho-t… Mindegy is, nem az én dolgom, hogy megítéljem, mennyire jó vagy rossz egy adott író, de az biztos, hogy megfogadtam, hogy még a mostaninál is őrültebben fogok élni, nem mulasztom a pillanatokat, kihasználok minden percet, és megvalósítom az álmaimat! :)

Mindig megfogadom, hogy soha többet nem olvasok Coelhot és valahogy mindig beleakadok a könyveibe. Ha most nem kell egy kihívás miatt extra gyorsan egy hamar kivégezhető 1001-est keresnem (ami még romantikus is, hogy egy másik molyos kihiváshoz is passzoljon), akkor biztosan messzire elkerülöm :D Meglepően olvasmányos volt, sok elcsépelt gondolattal és furcsa karakterekkel. Még egyszer nem fogom elolvasni, de délutáni szórakozásnak elment.

Hát, Veronika jó dolgában nem tudja mit csináljon, unalmasnak találja az életét, meg akar halni. Aztán mégsem hal meg, hanem egy elmegyógyintézetben találja magát a sikertelen öngyilkosság után.
Hát, nem túl bizalomgerjesztő egy ilyen intézetben felébredni.
Emberek, sorsok elevenednek meg előttünk.
Azért sajnálom azokat, akiknek ilyen zsákutcába kerül az élete.
Veronika megtudja, hogy napjai meg vannak számlálva…
Innentől megváltozik a véleménye, még egy kicsit élni akar, kihasználni a pár napot.
Azt nem tudom az író miért ezt a helyszínt választotta.
Talán minden könyvét elolvastam Coelhonak, de túlságosan régen ahhoz, hogy emlékezzek rájuk.
Annyit azonban leszögezhetek, nem ez a kedvenc könyvem tőle,de ennek is van tanulsága.