Brida 69% 299 csillagozás

Kusza történet hitről, szerelemről, mágiáról, és ami a legfontosabb, saját lelki társunk megtalálásáról.
Ami felettébb tetszett, hogy a történet főszereplője egy átlagos nő, átlagos gondolatokkal, és problémákkal. Mind azokat a válaszokat keressük, amiket Brida is, ami értelmet ad az életünknek, nem számít, hogy miben hiszünk, hiszen a hitünk mind ugyanazt a célt szolgálja.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/03/paulo-coelho-brida.html

Tetszett nagyon, valahogy most totálisan elkapott egy olyan hangulatban, lelkiállapotban, amikor tudtam azonosulni a főszereplővel, aki az élet, a sors értelmét keresi. Igaz, nem teljesen hétköznapi módon, hanem sokkal spirituálisabban, „boszorkányosan” keres értelmet az életében, a mindenségben, de szerintem ezek sem voltak annyira földtől elrugaszkodottak, hogy ne lehessen azonosulni a témával, legalábbis nekem sikerült, mert egyszerűen faltam az oldalakat, és olyan érzésem volt olvasás közben, hogy igen, ez a könyv nekem most nagyon kellett, nekem ezt a könyvet most kellett elolvasnom.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/09/paulo-coelho-br…

Nekem ez a szöveg kissé túl misztikus, meg pláne néhol túl vallásos, de amúgy sok igazságot, érdekeset találtam benne és tetszett.
Na meg butaság? naívság? Pl. mikor kijelenti, hogy gyakorlok valamit és jéé kezdem tudni :aucs: nemár, hogyhogy.. o.O
No, de olyan kérdésekre keresi a választ Brida, amire sokan, akár én is, ezért tovább olvastam akkoris, mikor túl sok lett Szűz Mária, meg a Hold/Nap..
Az is egy érdekes vonal, hogy csomószor kételkedik, de ugye jaj nem adhatom fel, hinnem kell, és csinálja a gyakorlatokat, aztán újabb de minek, de miért, és közben halad mégis, pedig többnek tűnik a kétely aránya :)
Na meg, hogy éld át, csináld, add át magad, aztán közben a Mester is, meg ő is jaj elnyomom, nem is igaz, huh nehogy..
Na meg apróbetű, hogy úgy isznak sokszor egy whiskyt, mintha forró teát innának, mert melegít, hát kész.. :) És azért gyújt rá, hogy olyankor visszarántson a boszorkányos misztikumból a valóságba? Az olyat ér észrevenni, hogy csak megfigyeli a szerelő az autót, nem keresgél, figyel, az autó speciális nyelven beszél vele és odanyúl, ahol a hiba van.. és jé, odanyúlt a motorhoz.. majd asszonyom megúszott egy durrdefektet o.O odanyúl ahol a hiba -> motor < > gumi defekt éértem Szóval kissé kusza, de érdekes, sok „hülyeséggel”, sok okossággal.

Nos, nekem tetszett. Messze nem volt tökéletes, itt-ott zavart, a végével sem vagyok kibékülve, a szerelmi háromszög végkimenetele pedig egészen elcsépelt, de mégis, kellemes olvasmánynak bizonyult. És akkor itt és most megragadnám a pillanatot, hogy beszéljek Coelho-ról, ugyanis felfigyeltem pár dologra a könyveivel és azok olvasóival kapcsolatban. 4-5 éve amikor az első könyvét olvastam, akkor kezdett nagyon felkapott lenni, most pedig már vannak akik inkvizíciót hirdettek ellene, míg mások imádják. Nekem nem ő a kedvenc íróm, sőt.. de szeretem olvasni a könyveit. Nem mindet és nem egyforma mértékben de mégis jó. Mert van egy rakás könyv amik (akár kedvencek is) zseniálisak, de mégis felkavarnak, fojtogatnak, tele vannak ármánnyal, szenvedéssel, intrikákkal, árulással és hazugsággal, és hiába izgalmas, hiába érdekfeszítő és kiváló, mire befejezem elfáradok, és úgy érzem magam mint akit elgázolt egy tehervonat. Coelhot olvasni pedig olyan mint egy kellemes tavaszi délután, tele napsütéssel. Semmi komolyság, nincsenek gondok, a maga egyszerű szépségével és naivságával feltölt energiával, és szerez pár nyugodt órát ebben az őrült világban. Ennél többet sose vártam tőle.

Rá kell hangolódni a könyvre, beleélni magad a spirituális világába. Néha kizökkentettek a már néha túlzásokba hajtott dolgok. DE ennek ellenére magába ragadó és élvezetes volt.
Én szeretem a Coelho stílusát, könyveit. Kicsit elvontak, de mindegyiknek van mondanivalója.

Az általam eddig olvasott könyvei közül ez az egyik legjobb regénye, ha figyelmen kívül hagyom, hogy valaki olyan tróger, hogy a könyvében összekutyulja a boszorkányságot, Szűz Máriát, Jézust és Istent.

Meglepő olvasni az értékeléseket, meg a tudat is, hogy mostanában mennyien nem szeretik Coelho műveit. Én eddig még csak 3 könyvét olvastam, de mindegyik „bebújt a bőröm alá”. Jó, oké, nekem is furcsa volt a Bridánál, hogy a mágiát keveri a kereszténységgel, ami alapjáraton két ellentétes dolognak tűnik, de valójában egy és ugyanaz. Mármint a keresztény vallásgyakorlat és a boszorkányság között senki sem vonhat párhuzamot, én sem, mert rögtön keresztre feszítenek érte, de minden vallásnak egy alapja van, mégpedig az, hogy hagyjuk, hogy vigyen minket valami előre, amit nem látunk, csak bízunk benne, hogy hatalmasabb, és erősebb nálunk. Ilyen szempontból szinte „mindegy”, hogy az ember Istenben, a környezetben, a szexben vagy a tudományban találja meg a nyugalmát, ha egyszer megleli. Nekem eddig ez a kedvenc könyvem tőle, mert én még hiszek a lelkitársak megtalálásában. Tündéri gyerekmesében élek, de legalább ebben jól érzem magam. :) Amúgy a könyvet valóban csak azoknak ajánlom, akik nyitottak kívülről nézni a vallásokat, mert különben rettenetesen felháborodnak majd a boszik és a kereszténység keverésében, ha ettől nem tudnak elvonatkoztatni.

A cím nem mondott semmit és még csak az ajánlót sem olvastam el, aztán most akadt a kezembe. Érdekes az időzítés, de örülök neki, hogy most olvastam és olyan Coelhós, a sajátos kerettörténetével és a keresés,és a nála megszokott eszközökkel. Kicsit megint ugyan az, mint mindig. Ami tetszett, ahogy, amit a Másik Félről ír, ez egy plusz csillag nálam.

Erdekes, mig A kem c. konyvben az zavart, hogy nem volt annyira Coelho-s, marmint nem volt benne annyi magia, addig itt pedig pont az ellentete zavart- hogy tul sok volt nekem a keresztenyseg, a magia, okkult tanulmanyok, neha egybemosva, neha kulon…

Félve kezdtem neki Paulo Coelho könyvének..de nagyon megérte elolvasni. Én ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert szerintem a főszereplőnk Brida nagyon izgalmas utat járt be. Szeretem az elgondolkodtató könyveket és azt ha egy teóriát kicsit megfűszereznek. Bele visznek egy olyan momentumot, amely igazából a „Hmm..végülis miért ne?” érzetet és gondolatot ébreszti fel az emberben. Valójában szerintem a hit, a szerelem és az útkeresés érdekes kompozíciója lett ez a könyv. Hétköznapi, szinte mindenkit foglakoztató kérdésekre keresi a választ és igen olykor azt érzi könnyebb lenne feladni…de ha már ennyi mindenen keresztül ment és kitartott, miért pont most kellene feladnia?!
Biztosan elfogom még olvasni, mert azt gondolom teljesen más fontos gondolatokat fogok észrevenni, ami felett esetleg most elsiklottam.
-"De az anyja most utazott az időben, ahogy ő is tette egyszer. Csak neki nem kellett hozzá űrben lebegő katedrális, föld alatti könyvtár meg poros könyvek. elég volt egy tavaszi délután és egy férfi emléke, aki bőröndjeivel a lépcsőn üldögélt."
-" Az érzelmek pedig elmesélték, hogy milyen csodás lenne ez az este, ha beleszeretne ebbe a férfiba. Mert amikor az ember szerelmes, bármit meg tud tanulni, és olyan dolgokat ismerhet meg, amelyekre álmában sem mert gondolni- mert a szerelem a kulcsa minden rejtély megfejtésének."