Brida 68% 281 csillagozás

Kusza történet hitről, szerelemről, mágiáról, és ami a legfontosabb, saját lelki társunk megtalálásáról.
Ami felettébb tetszett, hogy a történet főszereplője egy átlagos nő, átlagos gondolatokkal, és problémákkal. Mind azokat a válaszokat keressük, amiket Brida is, ami értelmet ad az életünknek, nem számít, hogy miben hiszünk, hiszen a hitünk mind ugyanazt a célt szolgálja.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/03/paulo-coelho-brida.html

Tetszett nagyon, valahogy most totálisan elkapott egy olyan hangulatban, lelkiállapotban, amikor tudtam azonosulni a főszereplővel, aki az élet, a sors értelmét keresi. Igaz, nem teljesen hétköznapi módon, hanem sokkal spirituálisabban, „boszorkányosan” keres értelmet az életében, a mindenségben, de szerintem ezek sem voltak annyira földtől elrugaszkodottak, hogy ne lehessen azonosulni a témával, legalábbis nekem sikerült, mert egyszerűen faltam az oldalakat, és olyan érzésem volt olvasás közben, hogy igen, ez a könyv nekem most nagyon kellett, nekem ezt a könyvet most kellett elolvasnom.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/09/paulo-coelho-br…

Nekem ez a szöveg kissé túl misztikus, meg pláne néhol túl vallásos, de amúgy sok igazságot, érdekeset találtam benne és tetszett.
Na meg butaság? naívság? Pl. mikor kijelenti, hogy gyakorlok valamit és jéé kezdem tudni :aucs: nemár, hogyhogy.. o.O
No, de olyan kérdésekre keresi a választ Brida, amire sokan, akár én is, ezért tovább olvastam akkoris, mikor túl sok lett Szűz Mária, meg a Hold/Nap..
Az is egy érdekes vonal, hogy csomószor kételkedik, de ugye jaj nem adhatom fel, hinnem kell, és csinálja a gyakorlatokat, aztán újabb de minek, de miért, és közben halad mégis, pedig többnek tűnik a kétely aránya :)
Na meg, hogy éld át, csináld, add át magad, aztán közben a Mester is, meg ő is jaj elnyomom, nem is igaz, huh nehogy..
Na meg apróbetű, hogy úgy isznak sokszor egy whiskyt, mintha forró teát innának, mert melegít, hát kész.. :) És azért gyújt rá, hogy olyankor visszarántson a boszorkányos misztikumból a valóságba?

Az olyat ér észrevenni, hogy csak megfigyeli a szerelő az autót, nem keresgél, figyel, az autó speciális nyelven beszél vele és odanyúl, ahol a hiba van.. és jé, odanyúlt a motorhoz.. majd asszonyom megúszott egy durrdefektet o.O odanyúl ahol a hiba -> motor < > gumi defekt éértem

Szóval kissé kusza, de érdekes, sok „hülyeséggel”, sok okossággal.

Nos, nekem tetszett. Messze nem volt tökéletes, itt-ott zavart, a végével sem vagyok kibékülve, a szerelmi háromszög végkimenetele pedig egészen elcsépelt, de mégis, kellemes olvasmánynak bizonyult. És akkor itt és most megragadnám a pillanatot, hogy beszéljek Coelho-ról, ugyanis felfigyeltem pár dologra a könyveivel és azok olvasóival kapcsolatban. 4-5 éve amikor az első könyvét olvastam, akkor kezdett nagyon felkapott lenni, most pedig már vannak akik inkvizíciót hirdettek ellene, míg mások imádják. Nekem nem ő a kedvenc íróm, sőt.. de szeretem olvasni a könyveit. Nem mindet és nem egyforma mértékben de mégis jó. Mert van egy rakás könyv amik (akár kedvencek is) zseniálisak, de mégis felkavarnak, fojtogatnak, tele vannak ármánnyal, szenvedéssel, intrikákkal, árulással és hazugsággal, és hiába izgalmas, hiába érdekfeszítő és kiváló, mire befejezem elfáradok, és úgy érzem magam mint akit elgázolt egy tehervonat. Coelhot olvasni pedig olyan mint egy kellemes tavaszi délután, tele napsütéssel. Semmi komolyság, nincsenek gondok, a maga egyszerű szépségével és naivságával feltölt energiával, és szerez pár nyugodt órát ebben az őrült világban. Ennél többet sose vártam tőle.

Rá kell hangolódni a könyvre, beleélni magad a spirituális világába. Néha kizökkentettek a már néha túlzásokba hajtott dolgok. DE ennek ellenére magába ragadó és élvezetes volt.
Én szeretem a Coelho stílusát, könyveit. Kicsit elvontak, de mindegyiknek van mondanivalója.

Az általam eddig olvasott könyvei közül ez az egyik legjobb regénye, ha figyelmen kívül hagyom, hogy valaki olyan tróger, hogy a könyvében összekutyulja a boszorkányságot, Szűz Máriát, Jézust és Istent.

Meglepő olvasni az értékeléseket, meg a tudat is, hogy mostanában mennyien nem szeretik Coelho műveit. Én eddig még csak 3 könyvét olvastam, de mindegyik „bebújt a bőröm alá”. Jó, oké, nekem is furcsa volt a Bridánál, hogy a mágiát keveri a kereszténységgel, ami alapjáraton két ellentétes dolognak tűnik, de valójában egy és ugyanaz. Mármint a keresztény vallásgyakorlat és a boszorkányság között senki sem vonhat párhuzamot, én sem, mert rögtön keresztre feszítenek érte, de minden vallásnak egy alapja van, mégpedig az, hogy hagyjuk, hogy vigyen minket valami előre, amit nem látunk, csak bízunk benne, hogy hatalmasabb, és erősebb nálunk. Ilyen szempontból szinte „mindegy”, hogy az ember Istenben, a környezetben, a szexben vagy a tudományban találja meg a nyugalmát, ha egyszer megleli. Nekem eddig ez a kedvenc könyvem tőle, mert én még hiszek a lelkitársak megtalálásában. Tündéri gyerekmesében élek, de legalább ebben jól érzem magam. :) Amúgy a könyvet valóban csak azoknak ajánlom, akik nyitottak kívülről nézni a vallásokat, mert különben rettenetesen felháborodnak majd a boszik és a kereszténység keverésében, ha ettől nem tudnak elvonatkoztatni.

Brrr.

A cím nem mondott semmit és még csak az ajánlót sem olvastam el, aztán most akadt a kezembe. Érdekes az időzítés, de örülök neki, hogy most olvastam és olyan Coelhós, a sajátos kerettörténetével és a keresés,és a nála megszokott eszközökkel. Kicsit megint ugyan az, mint mindig. Ami tetszett, ahogy, amit a Másik Félről ír, ez egy plusz csillag nálam.

Langyos. Ahol fájnia kellett volna, nem fájt eléggé, ahol fel kellett volna emelnie az én (annyira nem is) földhözragadt lelkemet, épp csak lökött rajta egyet, ahol tanulnom kellett volna, ott bólogattam, hogy igen, én ezt tudom. Vagy kezdem kinőni Coelhót, vagy mostanra maradtak a rosszabb könyvei.