Az ​alkimista 1441 csillagozás

Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista

Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot. A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

Eredeti mű: Paulo Coelho: O Alquimista

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615816 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615816 · Fordította: Piros Ákos, Simkó György
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932194 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos

14 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 170

Most olvassa 69

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Tíci
Paulo Coelho: Az alkimista

Drága Koejju Mester, leborulok ön előtt. Köszönöm, hogy csak 173 oldalnyi szenvedést okozott és nem többet. Próbálnám a pozitívumokat kiemelni, de csak annyi sikerül, hogy rövid.
Ellenben a negatívumok: fárasztó, az utolsó 30 oldalhoz (elolvasásban kb. fél óra) egy egész napon át kellett gyűjtögetnem az erőmet. Tiszta zombi lettem tőle.
A történet: közhelyes, unalmas, tőmondatok tömkelege. Mint ahogy már említették, kitalál egy szépen hangzó mondatot és kerít köré egy mesét. Sokszor éreztem azt, hogy más íróktól próbál stíluselemeket kölcsönözni. Néha láttam egy kis kitekert – és sokkal rosszabbul megírt – Borgesi stílust vagy akár Márquezest.
A másik, hogy kitalál pár olyan szót, ami talán majd tetszik a tömegeknek: pl. Személyes Történet, Világlélek stb. és ezeket minden oldalra bepakolja a lehető legtöbbször. Vagy megír egy első fejezetet és annak a mondatait idézi végtelenszer. (Talán addig sem kell új mondatokon törnie a fejét?)
A történet, a szereplők nekem mind túl naivak voltak, az igazi világban ez nem így van. Inkább egy kis buta mese felnőtteknek, mint egy komoly regény, a bölcselkedő hangvételről meg inkább ne is beszéljünk.
Szerintem az az igazi író, aki úgy tud írni, hogy van saját, egyedi stílusa anélkül, hogy ezt erőltetné vagy tudatosan másoktól lopkodna stílusvonásokat. Szóval….
Köszönöm Kedves Koejju Mester! Köszönöm, hogy most már nyugodt szívvel mondhatom azt a könyveire, hogy: köszönöm nem! „Maktub.”

21 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Paulo Coelho: Az alkimista

Egy életre megtanultam több mindent belőle. Pl. hogy tényleg felfordul a gyomrom a Nagybetűs Főnevektől. Meg hogy hallgatnom kell a szívemre. Ami nem akart Coelhot olvasni.
Az a baj, hogy tényleg k. közhelyes (Excuse my French.), és 15 mondatot használ ott, ahol egy is elég lenne. És nagyon mély akar lenni, és nagyon költői és titokzatos és elmélkedő, de nem az. Helyette inkább szófecsérlő. És ennek csak látszólag mond ellent, hogy de legalább rövid a könyv.

(De azért a Prym kisasszonyt még elolvasom. Asszem.)

>!
Emmi_Lotta IMP
Paulo Coelho: Az alkimista

Nem.

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932194 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos
5 hozzászólás
>!
bptoth
Paulo Coelho: Az alkimista

Mintegy két héttel ezelőtt sikeresen túlestem életem első Coelho-könyvén. Az azóta eltelt időszakot túlnyomórészt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam egy olyan értékelést megfogalmazni róla, amelyben a „közhely” szó egyetlen alkalommal sem fordul elő. Sajnos, mint az életem oly sok más területén, ezzel a próbálkozásommal is kudarcot vallottam. Elmeséltem ezt a kudarcot valakinek, aki azt tanácsolta, hogy egy sikeresebb élethez merítsek ihletet Coelho könyveiből.

3 hozzászólás
>!
tonks
Paulo Coelho: Az alkimista

Hogy lehet egy ilyen rövid könyv ilyen unalmas. Semmit nem mozgatott meg bennem, Coelho meg tényleg ezekből a tönk-egyszerű frázisaiból él meg?

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Paulo Coelho: Az alkimista

Csalódtam. Úgy értem, kellemesen.

Valami teljesen agyatlan közhelyekből összetákolt könyvre számítottam, ehelyett kaptam egy mesét. Nem a legjobb mesét, amit valaha olvastam, de mesét, ami jól van elmesélve. Coelho tud írni. Ez persze önmagában kevés. Jó volt olvasni, eleinte idegenkedtem tőle, mert hát ugye Koejjóról rosszat vagy semmit, ez a sznob-szabály, már tervezgettem, hogyan fogom lehúzni ezt a könyvet, le a sárga földig…. aztán kiderült, hogy nem fogom.

Közhelyek? Vannak szép számmal, de nyissunk ki egy Stendhal-regényt, vagy egy Jókait, ott is találunk eleget. Szép történet ez, nem olyan szép, mint A kis herceg (amihez hasonlítják), könnyekre nem fakasztott (azt hiszem az volt az egyetlen könyv, ami könnyeket csalt elő belőlem), de érdemes volt elolvasni. Jó könyv. (Hoppá!)

Azért néha fárasztott, és a fejemhez kaptam. Amikor valamelyik okostojás arról beszélt, hogy az útszéli kavicsnak is van nemcsak lelke, de Személyes Története, amit meg kell valósítani, ott aztán fájt a hülyeség. Nem mertem iróniának venni, mert ennyire még nem ismerem az írót. Akarom mondani a Mestert.

Örülök annak, hogy népszerű ez a könyv, jóra tanít, igaz, naivan, de érthetően. Nem buzdít erőszakra, elveti a csordaszellemet (mindenkinek saját Személyes Története van, stb.), azt mondja, hogy ismerd meg magad és a körülötted lévő világot. A többi csak rizsa. Szóval én azt mondom, ha Az alkimistát olvassátok, tanuljátok meg előtte hogyan kell szkeptikusnak lenni, de azt is, hogy a szkepticizmus csak segítő lehet, nem a gondolkodás alapja.

39 hozzászólás
>!
csillagka P
Paulo Coelho: Az alkimista

Minden moly előbb utóbb megtalálja az élete könyvét az amely nélkül szegényebb lenne az élete és érzi róla vagy neki írták, átérzi minden sorát és már az első szavak pillantásától ott lebeg előtte a rejtélyes tudás amit nem kell értenie vagy tanulnia, csak tudnia mert a szívében található, csak elő kell varázsolnia a lélek mélyéből, hiszen mindig is benne élt és ezért az érzésért született, nevelődött, szeretett és szenvedett hosszú életeken át.
Hát nekem nem ez az a könyv, sajnálom.

2 hozzászólás
>!
BubbleTea
Paulo Coelho: Az alkimista

Ez életem első Coelho könyve, és be kell vallanom, hogy tetszett. Leszámítva azt, hogy ez a könyv a közhelyek élő gyűjteménye, tetszett. Érdekes volt a főszereplő kalandozása, szeretem azokat a könyveket, amiben a „személyes történetünk” kutatása a központi téma. Érdekesek voltak a szereplők, és szerintem Coelho nagyon ügyesen vezeti el a történetet a birkapásztortól egészen az alkimistáig. Gördülékeny, és léleksimogató olvasmány.

>!
chibizso
Paulo Coelho: Az alkimista

Biztosan többen is meglepődhettek figyelőim közül, hogy én aztán mi a fenéért olvasok Paulo Coelhót, főleg, hogy még sírok is, hogy miket nem olvasok. Megint a Je suis snob kihívás miatt vetemedtem ilyen megdöbbentő dologra. Az alkimistát választottam a kihívás 10. pontjához: „egy könyv, amit ha meglátsz valaki kezében, egyből leírod magadban az illetőt, pedig nem is olvastad a könyvet”.
Csúnya dolog, de igen, egyből leírom azt az embert, akinél csak Coelhót és hozzá hasonló könyveket látok, mint olvasnivalót. Nem tudom felfogni, hogy mit tud olyan könyvben élvezni, ami olyan dolgokkal tömi az ember fejét, amit amúgy is tud? De néha nem árt felülírni ezeket az előítéleteket (uuuh Oravecz Coelho reloaded), így vettem a fáradtságot és elolvastam egy könyvet a brazil írótól.

Sajnos nem lett jobb véleményem Coelhóról, de valamit azért jobban értek. Veszélyes ez a könyv. Jó témákat feszeget, jóféle irodalmi hagyományt idéz meg (mágikus realizmus jutott róla eszembe), de nem megy semminek se a mélyére, és ez a nagy hibája. Minél inkább haladunk a könyv csúcspontja felé, úgy tűnnek el az elején lévő jó dolgok és fullad az egész egy közhelygyűjteménybe. Tudjátok, egy olyan Facebook timeline-ba, ahol ezek a motiváló meg pozitív egy-két mondatos idézetecskék csillognak és mindenki bólogat, hogy igen, ez mennyire igaz. Ekkora mennyiségben (173 oldal már igen nagy mennyiség ilyenekből) pedig kifejezetten unalmas és irritáló lesz. Pedig sokszor mennyire nem adnak ezek árnyalt képet a valóságról. És ahogyan azokból a bizonyos idézetekből is hiányolom a szürke színt, úgy Coelho könyvéből is. Mivel mindezt egy irodalminak tűnő köntösben teszi, így elég könnyű beleesni a csapdájába (az elején engem is majdnem elkapott).

Miért olvassák mégis olyan sokan? Arról jót lehetne vitatkozni és sok érdekes véleményt kapnék. Nyitott vagyok egy ilyen beszélgetésre.

5 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff MP
Paulo Coelho: Az alkimista

Nem volt ez rossz könyv, de azért nagyon jónak sem mondanám. Ha nem töltené meg az író a regényt mindenféle Nagybetűs Életbölcsességgel, akkor nem lenne ennyire népszerű. De éppen ezt teszi, mindezt már idegesítően egyszerűen, és a Személyes Történet (ettől a kifejezéstől egy idő után már hülyét kaptam) nem túl eredeti elképzelése lassan minden oldalon a képünkbe mászott, így az is megérti a Mondanivalót, akit amúgy egyáltalán nem is érdekel. Értem, miért népszerű, nem is fogom leszólni, hiszen van, akinek ilyen nyíltan kell megmutatni, hogy mi a legalapvetőbb dolog abban, ahogyan az életet kell szemlélni, de remélem, nem ragadnak le az olvasók a szerző életművénél, hanem tovább dobbantanak mondjuk Marquezre, aki sokkal szofisztikáltabban és árnyaltabban nyúl az élet nagy kérdéseihez. Nem akarok én senkinek sem a lelkébe tiporni (ó, pedig milyen könnyű is lenne!), inkább csak azt mondom, kezdjen el gondolkodni, miért tetszik neki a könyv (ha tetszik), hámozza le az ezotériát (ami annyira azért nem nyomja agyon a szöveget) és kezdjen el látni is maga körül, ne csak nézni (lényegében erről szól ez a regény, csak én nem tudok olyan szépen fogalmazni, mint Coelho).

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
megan29

Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.

17 hozzászólás
>!
thia

Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek.

53. oldal

1 hozzászólás
>!
Pity

(…) mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.

74. oldal

>!
psn

Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
megan29

Szeretlek, mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

1 hozzászólás
>!
trinitti

Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.

1 hozzászólás
>!
megan29

Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.

160. oldal

>!
Moncs

A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás
>!
thia

Az Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.

96-97. oldal

>!
Brigitta_Szöllősi

Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

107. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában 2.
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Terry Pratchett: Piramisok
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt
Kenneth Oppel: Az élet vize
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Johann Valentin Andreä – Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője I-II.
Moskát Anita: Bábel fiai