Az ​alkimista 1939 csillagozás

Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista

Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot. A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Athenaeum, Budapest, 2021
ISBN: 9789635431458 · Felolvasta: Kulka János
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939964
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
176 oldal · ISBN: 9789635430246

21 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Santiago · alkimista


Kedvencelte 216

Most olvassa 62

Várólistára tette 261

Kívánságlistára tette 203

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

ozsolt>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Ifjabb koromba nagyon sokszor voltam én is vele úgy, mint Coelho. Nevesítettem egy, egy szót és sokkal több mindent beleláttam mint amennyit elbírt volna. Nagyon nehéz úgy megfogni az olvasót, hogy az adott szót ugyan úgy piedesztálra helyezze, mint ahová azt az író elképzeli. Sajnos úgy tűnik kiöregedtem a fantáziám világából és ebben a könyvben szinte már zavart az adott szavak folyamatos misztifikálása. Viszont az alaptörténet azért kitartott annyira, hogy kíváncsi legyek a végére és az utolsó lapig elolvassam. És azért valljuk be az a csavar a végén nem is olyan gyenge. De sajnos 3 csillagnál akkor se tudok többet adni. Mondjuk, ha átírná novellává és tized annyiszor használná csak a nagybetűs főnevek kapna még 1 csillagot. De addig is marad ennyi. Azért egy próbálkozást megér, lehet, hogy téged majd olyan passzba talál a könyv, hogy egy húron tudj pendülni az íróval.

Frank_Waters I>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Csalódtam. Úgy értem, kellemesen.

Valami teljesen agyatlan közhelyekből összetákolt könyvre számítottam, ehelyett kaptam egy mesét. Nem a legjobb mesét, amit valaha olvastam, de mesét, ami jól van elmesélve. Coelho tud írni. Ez persze önmagában kevés. Jó volt olvasni, eleinte idegenkedtem tőle, mert hát ugye Koejjóról rosszat vagy semmit, ez a sznob-szabály, már tervezgettem, hogyan fogom lehúzni ezt a könyvet, le a sárga földig…. aztán kiderült, hogy nem fogom.

Közhelyek? Vannak szép számmal, de nyissunk ki egy Stendhal-regényt, vagy egy Jókait, ott is találunk eleget. Szép történet ez, nem olyan szép, mint A kis herceg (amihez hasonlítják), könnyekre nem fakasztott (azt hiszem az volt az egyetlen könyv, ami könnyeket csalt elő belőlem), de érdemes volt elolvasni. Jó könyv. (Hoppá!)

Azért néha fárasztott, és a fejemhez kaptam. Amikor valamelyik okostojás arról beszélt, hogy az útszéli kavicsnak is van nemcsak lelke, de Személyes Története, amit meg kell valósítani, ott aztán fájt a hülyeség. Nem mertem iróniának venni, mert ennyire még nem ismerem az írót. Akarom mondani a Mestert.

Örülök annak, hogy népszerű ez a könyv, jóra tanít, igaz, naivan, de érthetően. Nem buzdít erőszakra, elveti a csordaszellemet (mindenkinek saját Személyes Története van, stb.), azt mondja, hogy ismerd meg magad és a körülötted lévő világot. A többi csak rizsa. Szóval én azt mondom, ha Az alkimistát olvassátok, tanuljátok meg előtte hogyan kell szkeptikusnak lenni, de azt is, hogy a szkepticizmus csak segítő lehet, nem a gondolkodás alapja.

40 hozzászólás
Trudiz >!
Paulo Coelho: Az alkimista

Emlékeim szerint már korábban olvastam, de akkor nem hatott rám ilyen szintem, mint most. Lehet megértem rá :) Mindent átfogó és átható gondolatokat közöl, melyek néha misztikusnak tűnhetnek, de igazságalapjuk magas. A hit és a tiszta lélek nagy szerepet kap benne. Különleges, „eltöprengető” és megrengető olvasmány.

Chris_Land I>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Elképedve olvasgattam a kommenteket erről a könyvről. Levontam belőlük a konzekvenciát! Az alkimista életem egyik legjobb, legszebb, legelgondolkodtatóbb olvasmánya. Sokan nem értik, miről szól, még több olvasónak fogalma nincs, mi lapul egyes sorok, mondatok, s a történet mögött. MAGA AZ ÉLET, KEDVES OLVASÓ! S az életben előforduló buktatók. Hihetetlen, ahogy az író összefoglalta és leírt ebben a művében mindent, ami a kijelölt vagy választott útján előfordulhat egy emberrel.
Mély értelmű, hezitálásra késztető olvasmány!
Szívem szerint mindenkinek ajánlanám!
A lényeg számtalan sorban ott van, fellelhető, megfogható, szinte tapintható, de érdekesek az emberek, hiszen az én könyvem sorai mögött sem fedezik fel az igazi értelmet, ettől függetlenül lássuk be, mindenki annyit ért meg egyes cselekedetekből, történetekből, ahol épp ő tart!
Köszönöm ezt a páratlan alkotást! Egyértelműen KEDVENC, hiszen nem csak a kőnek van LELKE, hanem mindennek, mit áthat az energia, avagy a fény, azaz a „szeretet”! Ahogy a víz átveszi az ember lelkiállapotát, s akként változik meg, úgy szívtam magamba én is a Coelho adta tudást! Hálás vagyok érte!

Júlia2005>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Gyermekké tett a könyv. Általa hinni szeretnék a mesékben, a misztikumokban, hogy az ólmot igen is arannyá lehet változtatni.
A jeleneben talán nekem is van egy „életem története”, egy cél, értelem ebben a kusza világban, ahol meglelhetem a saját kincseimet.

Nem érdekel, ha közhelyes volt. Mert a kiábrándult embereknek megéri olyan frázisokat puffogtatni, amit mások evidensnek tartanak. Talán giccses, talán szájbarágós, egy mese, ami untat, számomra azonban egy megerősítés. Szükségem volt rá, mint egy falat kenyérre.

Örömmel olvastam.:)

Habók P>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Lehet, hogy ha a megjelenésekor olvastam volna, még tetszett volna. De ma már… Ma már a vízcsapból is ezek a „gondolatok” folynak. Egy nagy közhelygyűjtemény. Lehetett volna egy szép mese felnőtteknek. Lehetett volna egy bármi, hisz maga az ötlet jó. De nem lett.

2 hozzászólás
Rók4Koma>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Sosem olvastam Coelho-t, nem vagyok vallásos, A kis herceget pedig – amihez ezt a történetet sokan hasonlítják – kifejezettem unalmasnak találom (vagy csak nem értem). Az alkimista meséje viszont az a regény az e sorokat író fiatalember életében, ami egy jó kávé a józanodni kívánó napjában. Helyretesz, megvilágosodsz.

Huszonévesként sokszor próbálom még én is definiálni magamat az életben. Mit keresek én ezen a világon, mi az, amire születtem akár magánéletben, akár szakmában, és honnan tudjam, milyen úton lehetek az, akivé a leginkább válni akarok, egyáltalán, mi is az? Sok ilyen gondolatot próbáltam az utóbbi időben összerakni, és úgy is éreztem, hogy közeledek a megoldáshoz. Ez a könyv volt a hab a tortán. Volt, hogy egy bringatúra két kormánymozdulata közt, egy héjában sült krumpli kettévágás közben, vagy egy gyalogtúra magányos perceiben az erdő közepén esett le egy szelet a tantuszból és beszéltem meg magammal, hogy ki is vagyok én, hova tartok. Kis részletekben. Coelho pedig ezt az egész gondolatiságot írta meg a Személyes Történet képében.

Túl személyes ez az értékelés, de megdöbbentő, hogy ez az olvasási élmény pont egy ilyen időszakomban érkezett, így viszont kedvenccé vált, és értékelésben is ki kell adnom magamból. Ahogy látom, ötből csak egy ember van hasonló véleményen vagy inkább élményen – és ezt nem is csodálom. Biztos, hogy ez a könyv néhol feleslegesen vallásos vagy érzelmes, természetfeletti, talán túl Coelho-s, ha az ilyen – de ha ez egy olyan életszakaszodban kap el, akkor figyelj rá. Nekem sokat adott ez a kis 170 oldalas történet, és ha keresed utad ebben a megfejthetetlen világban, keresed, hogy merre menj és hova érj, akkor olvasd el, és lásd meg te is a jeleket életedben.

csillagka>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Minden moly előbb utóbb megtalálja az élete könyvét az amely nélkül szegényebb lenne az élete és érzi róla vagy neki írták, átérzi minden sorát és már az első szavak pillantásától ott lebeg előtte a rejtélyes tudás amit nem kell értenie vagy tanulnia, csak tudnia mert a szívében található, csak elő kell varázsolnia a lélek mélyéből, hiszen mindig is benne élt és ezért az érzésért született, nevelődött, szeretett és szenvedett hosszú életeken át.
Hát nekem nem ez az a könyv, sajnálom.

2 hozzászólás
dre>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Nagyon kíváncsi voltam, hogy miért van az, hogy néhány ember egyszerűen imádja a könyvet, mások pedig borzasztó átverésnek érzik. A helyzet az, hogy még most, hogy elolvastam, sem igazán értem a dolgot. Számomra ez teljesen középszerű könyv volt, nem kiemelkedően jó, de nem is annyira rossz. Nekem túl misztikus, a mondanivaló ugyanakkor tetszett, és ha nem lett volna benne ez a kissé erőltetett (jobb szó híján) didaktikusság, akkor egészen élveztem is volna. A vége tetszett a legjobban, ott vált a történet a leginkább meseszerűvé, amit én nem bántam, mert szívesebben tekintek rá meseként, mint valamiféle világmegváltó, spirituális útmutatóként. Egy olvasásnak jó volt, nem is tartott valami sokáig, mert viszonylag olvasmányos, könnyen érthető az író stílusa.

4 hozzászólás
BubbleTea>!
Paulo Coelho: Az alkimista

Ez életem első Coelho könyve, és be kell vallanom, hogy tetszett. Leszámítva azt, hogy ez a könyv a közhelyek élő gyűjteménye, tetszett. Érdekes volt a főszereplő kalandozása, szeretem azokat a könyveket, amiben a „személyes történetünk” kutatása a központi téma. Érdekesek voltak a szereplők, és szerintem Coelho nagyon ügyesen vezeti el a történetet a birkapásztortól egészen az alkimistáig. Gördülékeny, és léleksimogató olvasmány.


Népszerű idézetek

megan29>!

Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.

18 hozzászólás
psn>!

Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
1 hozzászólás
Pity>!

[…] mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.

74. oldal

thia>!

Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek.

53. oldal

1 hozzászólás
megan29>!

Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.

160. oldal

Moncs>!

A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás
megan29>!

Szeretlek, mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

1 hozzászólás
trinitti>!

Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.

1 hozzászólás
Irasalgor>!

A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz.

112. oldal

thia>!

Az Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.

96-97. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael V. Ivanov: Az olajfák hegyén
Chris Land: Lélekvesztő I-II.
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Robert Bolt: A misszió
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Steve Berry: A templomosok öröksége
Ken Follett: A katedrális
Colin Falconer: A Selyemút