Az ​alkimista 1467 csillagozás

Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista Paulo Coelho: Az alkimista

Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot. A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

Eredeti mű: Paulo Coelho: O Alquimista

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615816 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615816 · Fordította: Piros Ákos, Simkó György
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932194 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos

14 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 173

Most olvassa 68

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Tíci
Paulo Coelho: Az alkimista

Drága Koejju Mester, leborulok ön előtt. Köszönöm, hogy csak 173 oldalnyi szenvedést okozott és nem többet. Próbálnám a pozitívumokat kiemelni, de csak annyi sikerül, hogy rövid.
Ellenben a negatívumok: fárasztó, az utolsó 30 oldalhoz (elolvasásban kb. fél óra) egy egész napon át kellett gyűjtögetnem az erőmet. Tiszta zombi lettem tőle.
A történet: közhelyes, unalmas, tőmondatok tömkelege. Mint ahogy már említették, kitalál egy szépen hangzó mondatot és kerít köré egy mesét. Sokszor éreztem azt, hogy más íróktól próbál stíluselemeket kölcsönözni. Néha láttam egy kis kitekert – és sokkal rosszabbul megírt – Borgesi stílust vagy akár Márquezest.
A másik, hogy kitalál pár olyan szót, ami talán majd tetszik a tömegeknek: pl. Személyes Történet, Világlélek stb. és ezeket minden oldalra bepakolja a lehető legtöbbször. Vagy megír egy első fejezetet és annak a mondatait idézi végtelenszer. (Talán addig sem kell új mondatokon törnie a fejét?)
A történet, a szereplők nekem mind túl naivak voltak, az igazi világban ez nem így van. Inkább egy kis buta mese felnőtteknek, mint egy komoly regény, a bölcselkedő hangvételről meg inkább ne is beszéljünk.
Szerintem az az igazi író, aki úgy tud írni, hogy van saját, egyedi stílusa anélkül, hogy ezt erőltetné vagy tudatosan másoktól lopkodna stílusvonásokat. Szóval….
Köszönöm Kedves Koejju Mester! Köszönöm, hogy most már nyugodt szívvel mondhatom azt a könyveire, hogy: köszönöm nem! „Maktub.”

21 hozzászólás
>!
Sol
Paulo Coelho: Az alkimista

Ezúttal eltekintenék a szokásos bevezetőmtől, helyette jöjjön egy kis előtörténet. Amikor elindítottam az olvasásomat a molyon, több értékelés is született Az alkimistáról ismerősöktől. Rendszerint lehúzták a könyvet, általában bővebb indoklás nélkül, pusztán arra hivatkozva, hogy unalmas vagy érthetetlen gondolatokat fogalmaz meg. Nos, nem kívánok tudatosan a közízléssel szembe menni, de azért ez felvet bennem bizonyos gondolatokat. Kezdetben vala a Facebook, amit elárasztottak az idézetes képek, rendszerint Oravecz Nóra és Paulo Coelho idézetekkel, minek következtében divattá vált ezt a két alkotót utálni. És én megértem, hogy esetleg Coelho könyvei irodalmi értékük szempontjából nem kiemelkedőek, de ezeket a könyveket nem is feltétlenül regényként kell kezelni – ahogy például Az elátkozott gyermeket sem úgy kéne, mégis rengetegen tették.

Az alkimista egy példázat. Vallási, filozófiai történet, ami erkölcsi tanításokat közöl, ahogy például a legendák és mítoszok is. Az, hogy ezt a történet egy ma élő alkotó írta, mit változtat ezen? És mint példázat, arra hivatott, hogy visszaadja az emberek a csodákba és az álmaikba vetett hitét. Hogy ezt milyen eszközökkel teszi, milyen magyarázatokat társít hozzá, már valahol értelmezés kérdése is. Ebben az esetben pedig lesznek olvasók, akik úgy értelmezik a könyvet, mint az angol az alkímiát, és lesznek olyanok is, mint Santiago.

Teljes értékelés: https://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/07/paulo-coelho-…

14 hozzászólás
>!
gabiica P
Paulo Coelho: Az alkimista

Az egyetlen pozitívum, amit ki tudok emelni, hogy vége.
Na jó, ez kicsit túlzás. A nyelvezete és a fogalmazásmódja egészen elnyerte a tetszésemet, azonban az egész egy végeláthatatlan nagy semminek tűnt.
Szinte csak végigrohantam az egészen, egyáltalán nem kötött le. Semmi lényegeset és lekötőt nem találtam benne, örültem, hogy ilyen rövid volt, és hamar végeztem vele.
Nem tudom, hogy akarok-e még a jövőben Coelhot olvasni, talán nem adom fel, de egy darabig biztosan nem akarok majd mást tőle… Ez most nagyon nem jött be.

>!
Izolda +SP
Paulo Coelho: Az alkimista

Egy életre megtanultam több mindent belőle. Pl. hogy tényleg felfordul a gyomrom a Nagybetűs Főnevektől. Meg hogy hallgatnom kell a szívemre. Ami nem akart Coelhot olvasni.
Az a baj, hogy tényleg k. közhelyes (Excuse my French.), és 15 mondatot használ ott, ahol egy is elég lenne. És nagyon mély akar lenni, és nagyon költői és titokzatos és elmélkedő, de nem az. Helyette inkább szófecsérlő. És ennek csak látszólag mond ellent, hogy de legalább rövid a könyv.

(De azért a Prym kisasszonyt még elolvasom. Asszem.)

>!
Emmi_Lotta IMP
Paulo Coelho: Az alkimista

Nem.

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932194 · Fordította: Simkó György, Piros Ákos
5 hozzászólás
>!
bptoth
Paulo Coelho: Az alkimista

Mintegy két héttel ezelőtt sikeresen túlestem életem első Coelho-könyvén. Az azóta eltelt időszakot túlnyomórészt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam egy olyan értékelést megfogalmazni róla, amelyben a „közhely” szó egyetlen alkalommal sem fordul elő. Sajnos, mint az életem oly sok más területén, ezzel a próbálkozásommal is kudarcot vallottam. Elmeséltem ezt a kudarcot valakinek, aki azt tanácsolta, hogy egy sikeresebb élethez merítsek ihletet Coelho könyveiből.

3 hozzászólás
>!
Trudiz P
Paulo Coelho: Az alkimista

Emlékeim szerint már korábban olvastam, de akkor nem hatott rám ilyen szintem, mint most. Lehet megértem rá :) Mindent átfogó és átható gondolatokat közöl, melyek néha misztikusnak tűnhetnek, de igazságalapjuk magas. A hit és a tiszta lélek nagy szerepet kap benne. Különleges, „eltöprengető” és megrengető olvasmány.

>!
tonks
Paulo Coelho: Az alkimista

Hogy lehet egy ilyen rövid könyv ilyen unalmas. Semmit nem mozgatott meg bennem, Coelho meg tényleg ezekből a tönk-egyszerű frázisaiból él meg?

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Paulo Coelho: Az alkimista

Csalódtam. Úgy értem, kellemesen.

Valami teljesen agyatlan közhelyekből összetákolt könyvre számítottam, ehelyett kaptam egy mesét. Nem a legjobb mesét, amit valaha olvastam, de mesét, ami jól van elmesélve. Coelho tud írni. Ez persze önmagában kevés. Jó volt olvasni, eleinte idegenkedtem tőle, mert hát ugye Koejjóról rosszat vagy semmit, ez a sznob-szabály, már tervezgettem, hogyan fogom lehúzni ezt a könyvet, le a sárga földig…. aztán kiderült, hogy nem fogom.

Közhelyek? Vannak szép számmal, de nyissunk ki egy Stendhal-regényt, vagy egy Jókait, ott is találunk eleget. Szép történet ez, nem olyan szép, mint A kis herceg (amihez hasonlítják), könnyekre nem fakasztott (azt hiszem az volt az egyetlen könyv, ami könnyeket csalt elő belőlem), de érdemes volt elolvasni. Jó könyv. (Hoppá!)

Azért néha fárasztott, és a fejemhez kaptam. Amikor valamelyik okostojás arról beszélt, hogy az útszéli kavicsnak is van nemcsak lelke, de Személyes Története, amit meg kell valósítani, ott aztán fájt a hülyeség. Nem mertem iróniának venni, mert ennyire még nem ismerem az írót. Akarom mondani a Mestert.

Örülök annak, hogy népszerű ez a könyv, jóra tanít, igaz, naivan, de érthetően. Nem buzdít erőszakra, elveti a csordaszellemet (mindenkinek saját Személyes Története van, stb.), azt mondja, hogy ismerd meg magad és a körülötted lévő világot. A többi csak rizsa. Szóval én azt mondom, ha Az alkimistát olvassátok, tanuljátok meg előtte hogyan kell szkeptikusnak lenni, de azt is, hogy a szkepticizmus csak segítő lehet, nem a gondolkodás alapja.

39 hozzászólás
>!
csillagka P
Paulo Coelho: Az alkimista

Minden moly előbb utóbb megtalálja az élete könyvét az amely nélkül szegényebb lenne az élete és érzi róla vagy neki írták, átérzi minden sorát és már az első szavak pillantásától ott lebeg előtte a rejtélyes tudás amit nem kell értenie vagy tanulnia, csak tudnia mert a szívében található, csak elő kell varázsolnia a lélek mélyéből, hiszen mindig is benne élt és ezért az érzésért született, nevelődött, szeretett és szenvedett hosszú életeken át.
Hát nekem nem ez az a könyv, sajnálom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
megan29

Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.

17 hozzászólás
>!
psn

Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
1 hozzászólás
>!
thia

Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek.

53. oldal

1 hozzászólás
>!
Pity

(…) mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.

74. oldal

>!
megan29

Szeretlek, mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

1 hozzászólás
>!
trinitti

Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.

1 hozzászólás
>!
megan29

Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.

160. oldal

>!
Irasalgor

A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz.

112. oldal

>!
thia

Az Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.

96-97. oldal

>!
Moncs

A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában 2.
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Terry Pratchett: Piramisok
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt
Kenneth Oppel: Az élet vize
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Johann Valentin Andreä – Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője I-II.
Moskát Anita: Bábel fiai