A ​Zahir 438 csillagozás

Paulo Coelho: A Zahir Paulo Coelho: A Zahir Paulo Coelho: A Zahir

Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz…
Coelho önéletrajzi ihletésű, új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről és emberismeretről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait.

Eredeti cím: O Zahir

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
310 oldal · ISBN: 9789632937205 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
310 oldal · ISBN: 9789639615854 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Athenaeum, Budapest, 2009
310 oldal · ISBN: 9789639615854 · Fordította: Nagy Viktória

6 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 44

Most olvassa 19

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
zördög
Paulo Coelho: A Zahir

LOL.
Kezdjük ott, hogy olvastam egy cikket a Nők Lapjában a mesterről, így tért vissza Mr. Coelho az életembe, pedig már kezdtem elfelejteni. Na mindegy is, édesanya a tengerpartra magával hozta ezt a művet és – kielégítve minden mazochista hajlamomat – belekezdtem én is, úgyis rég olvastam a bácsitól, lassan elfelejtem, hogy mi a trendi.
No mármost, nem néztem utána, sőt, haha, nem is fogok, de ez a könyv valamiféle önéletrajz volna? Mert ha igen, akkor ez az ember nemcsak hogy hülye és fájdalmasan önelégült, de az összes olvasóját hülyének nézi, vagy valamiféle birkacsordának, akik veszik a könyveket és dől a lé, s végül is ez a lényeg, nem?!!!
Vicces volt az is ahogy saját magát fényezi, büszke rá, hogy kismillió nyelvre lefordították a könyveit, milliókat keres stb., és a válasz arra, hogy mit szól hozzá, hogy a kritikusok valamiért mégis lehurrogják az kb. az, hogy akinek nem tetszenek a könyvei, az középszerű bunkó, aki csak bemeséli magának, hogy az unalmas könyvek a jók. (Ja, merthogy ez nem unalmas.)
Nemtom, talán nem gyűlölném ennyire ezt a pofát ha a könyvei valahol elvesznének a Tesco polcain, úgy mint a rózsaszín-fedeles, nőknek írt romantikus-izék. A különbség ott van, hogy azok a könyvek aprópénzért kaphatóak, ráadásul nem próbálják beadni neked, hogy többek, mint puszta időpocséklás. A Coelho-könyvek viszont, azon kívül, hogy semmit ( SEMMIT ) nem adnak, a történetek ragadnak a nyáltól és az izzadságtól, még írtózatosan drágák is. Nem értem, miért.
És ezzel Mr. Paulo Coelho tökéletesen tisztában van.

ja és ezt —> http://instantcoelho.com/SkQwi KÖSZÖNÖM.

6 hozzászólás
>!
anesz P
Paulo Coelho: A Zahir

Nagyon jószívű voltam a csillagozással, de csak azért, mert ma ünnepnap van!
Az egyetemen ezt ajánlották, mint a legjobb könyve, nagyon dicsérték. Ezzel az elvárással álltam neki. Nagyot csalódtam. Nehezen értem a végére ennek a siránkozásnak.
Az Ötödik hegy színvonalát messze nem éri el. Az önéletrajzi vonulat fárasztó volt, az útkeresés az egyedüli pozitívum benne, és az, hogy eljut Kazahsztánba, de mire eljutunk odáig, az a csigatempó nagyon kimerítő
Megerősödtem abbéli hitemben, hogy ő nem az én íróm, és talán megleszek nélküle életem további részében.

>!
Szeszti
Paulo Coelho: A Zahir

Szeretem ezt a könyvet. Ahányszor olvasom, mindig találok valami újat benne, ami megérint, elgondolkodtat…

>!
diojudit
Paulo Coelho: A Zahir

A két csillag csak a kazahsztáni, illetve az arra vonatkozó leírás miatt jár. A többi olyan, amilyen. Ez volt a második Coelho könyv, amit olvastam, de talán az utolsó is. Valahogy nem érzem hitelesnek, de nehéz megfogalmazni, hogy miért.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Paulo Coelho: A Zahir

Ez volt az első regény Coelho-tól, ami a kezembe akadt. Egy nap alatt kiolvastam, és nagyon tetszett. Annyira más volt, mint az addigi olvasmányaim, és valahogy olyan hangulatomban talált meg, amikor nagyon fogékony voltam rá.

>!
adricca P
Paulo Coelho: A Zahir

Nem hagyott mély nyomokat bennem, csak a szokásosat hozta: ezoterikus közhelyek terjengősen regényesítve. Az Alef egy fokkal érdekesebb volt.

>!
dzsobacsi
Paulo Coelho: A Zahir

Érdekes volt, ahogy folyamatosan bomlik ki a történet, ahogy megismerjük a házaspár kapcsolatát, újabb nyomok kerülnek elő az eltűnt feleséggel kapcsolatban. A „tanmesék”, felidézett történetek is elgondolkodtatóak. Nekem mégsem áll össze egy egésszé és az utolsó két oldal különösen nagy csalódás volt számomra.

>!
Emília5
Paulo Coelho: A Zahir

Nem áll túl közel hozzám ez sem, meg is állapítottam, hogy Az alkimista – n kívül egyik Coelho regény sem talált el. Nehezen olvastam végig, nem szerettem meg egyik szereplőt sem, nem jutott el hozzám az üzenete, amit nyilván tartalmaz. Nekem vontatott, túl lassú, fárasztó volt a sok lelkiszöveg, pedig fogékoony vagyok rá, a cselekmény rémesen untatott. Elsimerem Coelho nagyságát, néha-néha éreztem, hogy mi lenne a mondanivaló, de valahogy távol állt tőlem a stílusa.

>!
ursus MP
Paulo Coelho: A Zahir

Már a fülszöveget olvasva felmerült bennem a kérdés: akarok-e olyan közel kerülni Coelhohoz, mint még soha? Biztosan nem, gondoltam, és elhatároztam, hogy megfelelő távolságtartással kezelem majd a könyvet. A líra fegyelmezettsége megengedi az intimitást, a próza a maga szabadosságával inkább valóság közeli élmény, jobban kell vigyázni vele. Mire a végére értem, mert azért végig tudtam olvasni, már biztos voltam abban, hogy nem szeretem ezt az embert. Én is adok neki még egy esélyt, mert érdekel sikerének titka, de sok reményt nem fűzök tartós barátságunkhoz. Gondolatiságát olyan szintűnek tartom, mintha leírná: „Az embert el lehet pusztítani, de szerintem sem lehet legyőzni” Ennek ellenére nem vitatom el tőle sem sikerét, sem hírnevét. Nyilván megérzett valamit a mi nagyon furcsa tömegkultúrás, internetfüggős, létbizonytalanságos, vége felé tartó világunkból, és ennek alapján biztos kézzel turkál a lelkünkben. Lehet, hogy ez nem művészet, pontosabban azt szeretném, ha ez még nem lenne az, de hatékonynak hatékony, amint azt az eladási példányszámok mutatják. Őszintén – bár nem minden irigység nélkül – kívánok neki további sok sikert, én meg hallgatok egy kis Mozartot, hogy kimossa az agyamból az eddigieket…

>!
Bíí
Paulo Coelho: A Zahir

Nekem nagyon tetszett ez a könyv! A különféle meglátások és elgondolások mindig a legjobbkor bukkantak elő, olyankor, amikor nem is gondoltam volna, hogy így fog alakul a történet.
Coelho egy érdekes személyiség, nagyon jó meglátásokkal. Az élet alapvető tényezőit formálja át újakká. Konkrétan semmi olyat nem mondott, amit eddig ne tudhattam volna, de mivel új ruhába öltöztette őket, ezért szebbek, újak és ismeretlenek lettek. És a szebbre, újra, ismeretlenre általában mindig vevő az ember :)
Érdekes volt a vége és én egy ilyen szerelmi út végére nem ezt a befejezést szántam volna, de ez van. Ettől függetlenül jó volt.


Népszerű idézetek

>!
girlhu

Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: „a könyv sokkal jobb volt”.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: film · könyv · olvasás
>!
hencsibe

az igazi szabadság ugyanis nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.

>!
Nutellaღ__

Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

>!
Nutellaღ__

Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.

>!
Aquarius

Nem velünk van a baj, hanem azzal a móddal, ahogy kinyilvánítjuk egymásnak a szerelmünket. Ha elfogadnánk, hogy léteznek problémák, akkor együtt tudnánk élni ezekkel a problémákkal, és boldogok lennénk.

145. oldal

>!
baroness

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok. Óriási erőfeszítésre van szükségem ahhoz, hogy ezt elkerüljem, mert az ember mindig hajlamos arra, hogy tetszeni akarjon másoknak – legfőképpen önmagának.

131. oldal

>!
Bagneso

El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz.

301. oldal

1 hozzászólás
>!
gesztenye

Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk.
……………………………..
A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük – ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.

>!
baroness

Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet – mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azokat a pillanatait, amelyek már elmúltak.

157. oldal

>!
MFKata P

A sztyeppéken mindig kéknek nevezik az eget, akkor is, ha éppen szürke – mert tudják, hogy a felhők fölött olyankor is kék.


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Kun Árpád: Boldog Észak
David Safier: Jézus szeret engem
Margaret Atwood: Fellélegzés
Anthony Ryan: A vér éneke
Dragan Velikić: A Bréma-ügy
Gaál Mózes: A szeretet
Moses Isegawa: Afrikai krónikák