A ​Zahir 72% 509 csillagozás

Végül is a rossz %-os értékeléseket elnézve nem volt ez annyira olvashatatlan.
Van persze olyan könyve is, ami nekem jobban tetszett, de olyan is, ami számomra annyira érthetetlen volt, hogy a rossz kategóriába soroltam.
Ebben a könyvben az író saját életét eleveníti meg, egy útkeresést, amikor kedvesétől távol tölt el hónapokat , találkozik emberekkel, végül olyannal is, aki tudja Esther hol tartózkodik , miért hagyta ott őt.
Voltak benne megszívlelendő gondolatok, aztán nekem kevésbé fontosak is, de nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet.
Ez hozzátartozik a nagy egészhez, ami Coelho munkásságát alkotja.

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Hihetetlen élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Paulo Coelho remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami egy fiatalember lelki fejlődésének útját dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából a történet persze nem igazán meggyőző, de a könyv világa jól átélhető. Coelho érdeme a szereplők érzelmeinek érzékletes ábrázolása. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Nagyon jószívű voltam a csillagozással, de csak azért, mert ma ünnepnap van!
Az egyetemen ezt ajánlották, mint a legjobb könyve, nagyon dicsérték. Ezzel az elvárással álltam neki. Nagyot csalódtam. Nehezen értem a végére ennek a siránkozásnak.
Az Ötödik hegy színvonalát messze nem éri el. Az önéletrajzi vonulat fárasztó volt, az útkeresés az egyedüli pozitívum benne, és az, hogy eljut Kazahsztánba, de mire eljutunk odáig, az a csigatempó nagyon kimerítő
Megerősödtem abbéli hitemben, hogy ő nem az én íróm, és talán megleszek nélküle életem további részében.

Számomra ez a könyv a világ egyik legjobb könyve! Amúgy is szívesen olvasok Coelho-t, de nálam az ő művei közül ez a legleg. Tizensok évvel ezelőtt olvastam először, és talán azért érintett meg annyira és lett nagy kedvenc, mert nagyon sok párhuzamot véltem felfedezni az író és a saját életem között. Nekem is volt (akkor) egy Zahirom. Most tizensok év után újra olvastam. Kissé tartozzam tőle, hogy meg lesz e még az a varázs, és élvezem e annyira, mint anno. Szerencsére visszakaptam a régi érzést, most is beszippantott!
Meglepnek a nem túl kedvező molyos értékelések-de nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Szeretem ezt a könyvet. Ahányszor olvasom, mindig találok valami újat benne, ami megérint, elgondolkodtat…

Nem ez volt a kedvenc Coelho könyvem. Érdekes volt az író útkeresése, bár voltak számomra furcsa részek. Ismét sok bölcsesség, de sok közhely is szerepelt ebben az írásban. A leginkább azt a részt élveztem, amikor végre eljutottunk Kazahsztánba. Felkeltette az érdeklődésemet az ország iránt.

Ez volt az első regény Coelho-tól, ami a kezembe akadt. Egy nap alatt kiolvastam, és nagyon tetszett. Annyira más volt, mint az addigi olvasmányaim, és valahogy olyan hangulatomban talált meg, amikor nagyon fogékony voltam rá.

Nem hagyott mély nyomokat bennem, csak a szokásosat hozta: ezoterikus közhelyek terjengősen regényesítve. Az Alef egy fokkal érdekesebb volt.

Érdekes volt, ahogy folyamatosan bomlik ki a történet, ahogy megismerjük a házaspár kapcsolatát, újabb nyomok kerülnek elő az eltűnt feleséggel kapcsolatban. A „tanmesék”, felidézett történetek is elgondolkodtatóak. Nekem mégsem áll össze egy egésszé és az utolsó két oldal különösen nagy csalódás volt számomra.

Nem áll túl közel hozzám ez sem, meg is állapítottam, hogy Az alkimista – n kívül egyik Coelho regény sem talált el. Nehezen olvastam végig, nem szerettem meg egyik szereplőt sem, nem jutott el hozzám az üzenete, amit nyilván tartalmaz. Nekem vontatott, túl lassú, fárasztó volt a sok lelkiszöveg, pedig fogékoony vagyok rá, a cselekmény rémesen untatott. Elsimerem Coelho nagyságát, néha-néha éreztem, hogy mi lenne a mondanivaló, de valahogy távol állt tőlem a stílusa.