A ​Piedra folyó partján ültem és sírtam (És a hetedik napon) 577 csillagozás

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

A ​brazil Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Az 1988-as Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett, de többi regénye is a bestseller-listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, transzcendencia – ezek Coelho írásművészetének kulcsszavai. A Piedra folyónál ültem, és sírtam című regénye a már megjelent Veronika meg akar halni és Az ördög és Prym kisasszony címűekkel trilógiát alkot, melyek ugyan teljesen eltérő környezetben játszódnak, de mindegyikük egy-egy próbatételt ábrázol. Veronica magát győzi le, Prym kisasszony az őt és faluját próbára tevő ördögöt, Pilar pedig, jelen regényünk főhőse szerelme vallási elhivatottsága felett győzedelmeskedik. Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjainak egyhangúságától, és amikor véletlenül találkozik gyerekkori pajtásával, aki időközben bizonyos vallási… (tovább)

Eredeti mű: Paulo Coelho: Na Margem do Rio Piedra Eu Sentei e Chorei

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615809 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Athenaeum, Budapest, 2011
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615809 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639615809 · Fordította: Nagy Viktória

7 további kiadás


Enciklopédia 18


Kedvencelte 62

Most olvassa 32

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Nem lett volna ezzel a történettel semmi gond, ha Coelho nem erőlteti ennyire a cselekmény vallásos oldalát, pontosabban a Nagy Anya kultuszt. Mert bármennyire is hiszek Istenben, és bármennyire is vallom magam katolikusnak, egyszerűen nem tudtam azonosulni az Istennő gondolatával, ahogy a köré épített imádattal és a lelki vívódásokkal sem.
Mindezek ellenére nem sajnálom az időt, amit a könyvre szántam, mert olvasás közben és után is nagyon sok érzést, nagyon sok gondolatot (át)adott.
4 csillag.

>!
fezer
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Igazából csak azért sikerült eljutnom a végéig, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen rossz. Mikor becsuktam, csak ültem bambán, hogy ez most mi?
Coelho könyvében csak azt érzem: hogy na akkor én majd megmondom a tutit. Nem a témaválasztással van a baj, hanem az erőltetettséggel, a hiteltelenséggel, a közhelyekkel, és a sulykolással, ami köré egy jó nagy adag „spirituálisan átszellemültem” maszlagot nyom.

23 hozzászólás
>!
verdeleth
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Én nem ültem folyóparton, de én is majdnem sírtam. Csak nem pont ugyanazért. Szemét.

>!
Algernon +SP
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Coelho-t olvasni és imádni divat manapság. Tegyünk tehát egy próbát. Az alkimistával meg is történt mindez, és nem voltam lenyűgözve.
Tolkien óta tudom azonban, minden könyvnek/szerzőnek jár egy második esély, ezért egyik kedves barátném rajongása miatt esett a választás erre (na meg a cím miatt is. Tény, egyike a legszebb című könyveknek. Most komolyan, aki romantikusnak vallja magát, annak azért egyszer átfut az agyán, hogy ezt el kellene olvasnia, nem?)
Nem tagadom, tele volt közhelyekkel, amelyek valahogy mindig igazak, szinte minden körülmény között, így az olvasó joggal érezheti, hozzá szól a könyv. Ügyes fogás, ezzel elhiteti velem, hogy ez a „primitív ember könyve”, benne hatalmas életbölcsességek, vallási és filozófiai reménycseppek garmadával.
Mégsem mondom azt, hogy elvesztegetett három óra volt az, amíg olvastam. Kellett. Nem volt katarzis – igaz, izgultam a szereplőkért –, nem lesz életem könyve. Mégis, van benne valami. Valami, amit nem tudok megfogni. Ad valamit. És ez egy könyvnél nagy dolog.

>!
Bence AP
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Lassan eset le, hogy a regény szereplőjeként tulajdonképpen nő vagyok. Ez már kicsit rányomta a hangulatát a későbbiekre. És nem is volt rám különösebb hatással.

38 hozzászólás
>!
szmelus P
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Rövid kis könyv. Ez a második könyv most amit olvasok, ahol az isten női arcával foglalkoznak, teljesen függetlenül került elő mindkettő. Van benne szerelem, vallás, spiritualizmus. Hogy férnek meg egymás mellett? Biztos hogy fel kell áldozni egyiket a másikért? Hiszem hogy újra egymásra lehet találni, de azt már nem hogy emiatt elveszíthetünk valamit.

>!
viharmacska P
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Transzcendentális ízléstelenség, mondaná Mereskovszkij bácsi.
És bizonyosan nem a fordító bánik ki vele, mert ezt meg angolul olvastam, úgy is bűn rossz. Szerintem ez volt az a traumatikus élmény, ami miatt nem bírom rászedni magam, hogy angolul olvassak regényt.

>!
szöszmösz I
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Igen. Közhelyek tárháza, de attól még néhány nagyon fontos közhely is van benne. Tulajdonképpen Coelho nem akar mást, csak „megtanítani” az embereket szeretni, élni, élvezni az életet, és kitörni a mindennapokból, szabadnak lenni stb. Összefoglalja, hogy mi a hit, mi a szerelem, még ha az embereknek nincs is szüksége rá, hogy a szájukba rágják – bár szerintem a rendszeresen olvasó emberek, kicsit máshogy viszonyulnak ezekhez a témákhoz, mint a csak Coelho-olvasók.
Amit Coelho üzen az embereknek a könyveiben, azt szépnek tartom és egyetértek vele – bár nem minden pontjával. Viszont amíg Kunderát az abszurd léthelyzetei miatt szeretem, addig Coelhonál pont ez idegesít: és ebből fakadóan az emberek hirtelen jött nyugalma és beletörődése. Hogy mindig van egyetlen főszereplő, aki nem törődik az életével és mindenkinek csak ad, anélkül, hogy elvárna bármit is cserébe. A mű végére pedig minden szereplő, aki kapcsolatba lép vele megtanul hinni, szeretni és megszabadul a félelmeitől. – Ráadásul mindenki úgy beszél, – néhány oda nem illő párbeszédelemtől eltekintve, ami néha már-már nevetségesnek hat az egész kontextusban – mintha tanult filozófus lenne, attól függetlenül, hogy mekkora háttértudása van élettapasztalata van. Ezek a szereplők minden gondolatukat tökéletesen öntik formába és minden gondolatuk megrengeti a világot.
Szívesen olvasnék egy Coelho által írt párbeszédet két iskolás lány között vagy akár két óvodás (vagy kicsit elvontabban két állat között). Valószínűleg ugyanúgy megbeszélnék a kozmosz, a lét és a transzcendens lét tökéletes harmóniáját, ami megnyugvást ad az embernek és ami leírva nagyon szép és jó, csak eszerint élni nehéz. Mert, azért nem szabad elfelejteni, hogy nem születtünk szerzetesnek egy csendes, folyókkal és mezőkkel teli paradicsomba, és a társadalmunk sajnos „megköveteli” a félelmeinket és a szorongásunkat, amit nem lehet ennyire egyszerűen levetkőzni magunkról. Még, ha Coelho próbálja is elhitetni velünk, hogy mi igenis képesek vagyunk rá.

4 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Először még csillagozni sem akartam, mert nem tudom, mennyit adhatnék neki. Kicsit nekem a Murakami könyvekhez hasonlít, csak más országban játszódik. Olvasása közben elgondolkodtam sok dolgon, szerintem ez is egy célja. Talán még fogok olvasni a szerzőtől, nem tudom.

>!
Emerencia P
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Én is sírtam.Örömömben ,hogy vége!Kínszenvedés volt .Coelho stíusa nekem túl középszerű.Százszor elismételt szavak érzelmekről ,emberi tulajdonságokról összeválogatott gondolatok.Mint a csont ,amit bővel lerágtak.A történet maga sem olyan,ami annyira elragadta volna a képzeletemet.Írt ennél jobbat is.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ritusss

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol, miközben egyre csak várod és várod, epedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
Akkor aztán már nem is tudod, mit mondjál. Az órákig tartó várakozás feszültté tett, a feszültség félelemmé alakult, a félelem pedig meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet.

1 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk.

>!
ritusss

Vannak emberek, akik egész életükben veszekednek valakivel, veszekednek önmagukkal, veszekednek az élettel. Az ilyenek élete egyfajta színdarab, amelynek ők írják a szövegkönyvét, méghozzá a saját kudarcaik alapján.
De legrosszabb az, hogy ezeket a színdarabokat nem lehet egyedül előadni. Így aztán más szereplőket is be kell vonniuk a játékba.
Ők állandóan az élet igazságtalanságáról panaszkodnak és azt kívánják tőlünk, hogy helyeseljünk, tanácsokat adjunk és egyáltalán: vegyünk részt a színjátékukban.
Vigyázz, ebből a játékból csak vesztesként lehet kikerülni.

1 hozzászólás
>!
ritusss

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni.

3 hozzászólás
>!
Godzsi

A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret.
A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét.

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · bolond
>!
Cheril 

Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ha úgy érzed, az a sorsod, hogy vele élj, menj, és keresd meg. Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.

>!
Lunemorte MP

Az emberek fognak egy csomó pénzt, drága helyekre mennek, és azt hiszik, hogy most aztán különlegesek.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Amado: Flor asszony két férje
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Roberto Bolaño: Távoli csillag
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Andrew Nicoll: Valdez
Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában
Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete