Tatjána ​és Alexander (A bronzlovas 2.) 130 csillagozás

Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szenvedélyes ​és káprázatos szerelmi történet
A bronzlovas Oroszországban született írójától.

Tatjánának tizennyolc évesen és várandósan, csodával határos módon sikerül nyugatra menekülnie a háború sújtotta Leningrádból, abban a hiszemben, hogy megözvegyült. Ám férjét, Alexander Belov őrnagyot, a Szovjetunió sokszorosan kitüntetett hősét letartóztatta Sztálin hírhedt titkosrendőrsége, és jelenleg éppen a kivégzésére vár hazaárulásért és kémkedésért.

Tatjána új életet kezd Amerikában. A háború utáni New Yorkban olyan munkát és barátokat talál, és olyan élet vár rá, amilyenről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet, és egyre hallja Alexander hívó szavát.

Mindeközben Alexander élete nagyobb veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál, és a túlélés reményében szovjet állampolgárnak adja ki magát. Neki még nem ért véget a háború, de Oroszország esetleges… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635619597 · Fordította: Farkas János
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
648 oldal · ISBN: 9789635611065 · Fordította: Farkas János
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
648 oldal · ISBN: 9789635611072 · Fordította: Farkas János

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Alexander Belov · Tatjána Metanova · Harold Barrington · Pavel Metanov

Helyszínek népszerűség szerint

Majdanek


Kedvencelte 34

Most olvassa 10

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kellyolvas P>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Ott tartottunk az első rész végén, hogy Tatjana Helsinkin keresztül el tudott menekülni New Yorkba, spoiler és ott maradt a bevándorlók kórházában, hogy ápolónőként dolgozhasson, a hadifoglyok jelentik neki a fő információforrást. Mindenkin próbál segíteni, hiszen az alaptermészetéhez tartozik mások támogatása, a rászorulók ápolása.
Érdekes a regény felépítése, mert párhuzamosan követhettem Tatjána és Alexander szemszögét a jelenben, és közben visszamehettem a múltba is, szépen lineáris időrendben elmesélte a szerző, hogyan került a Barrington család Amerikából a Szovjetunióba, és hogyan boldogultak az első években. spoiler Nagyon érdekes volt látni ezt a folyamatot, ezeket az eseményeket, amelyek befolyásolták Alexander kamaszkorát. 11 éves volt, amikor odakerültek, és ő viszonylag jól tudott alkalmazkodni, fényévekkel jobban, mint a szülei.
Egy kamaszfiú a Szovjetunióban is szembesül ugyanazokkal a problémákkal, mint bárhol máshol a világon, például azzal, hogy elkezd érdeklődni a másik nem iránt. Alexander még távol van a nagykorúságtól, amikor spoiler de az igazi nagy változást persze Tatjána hozta el az ő csapongó szerelmi életében.
A másik fontos téma, amit meg akartam ismerni Alexander életéből, az, hogyan került ő a Belov családhoz, hogyan vette fel hivatalosan és minden kétséget kizáróan a nevüket, hogyan szerzett hivatalos papírokat, és persze mi történt a vér szerinti szüleivel pontosan. Ahogy közeledtünk időben a jelenhez, minden kérdésemre választ kaptam.
Visszatérve a könyv szerkezetére, a jelenben is folytatódik Alexander története, onnantól, hogy spoiler
Nagyon sokszor emlékeznek mindketten Lazarevóra. Újabb és újabb emlékeket ismerhettem meg, sokszor egészen erotikus hangon mesélve, nekem legalábbis úgy tűnt, sokkal nyíltabban, szókimondóbban írta meg a szerző ezeket a sorokat. Mindkettejükben ezek az emlékek tartották a lelket, hogy kitartsanak, hogy legyen erejük életben maradni, megtalálni egymást, mert a másik nélkül csak félemberek.
Tatjána New Yorkban… Nehéz szavakat találni, hogy leírhassam, milyen érzéseket közvetített a szerző vele kapcsolatban. Nem volt egyedül, hiszen ott volt spoiler mégis, annyira kegyetlenül magányos volt a gondolataival, hogy megszakadt a szívem. Emlékezett és emlékezett… Egy idő után meg is lett ennek az eredménye.. Apró, nagyon aprónak tűnő részletekből egyszer csak felcsillant a remény. spoiler Végül rájön, hogy nincs minden veszve, többé már nem olyan biztos, hogy halott a férje. Tatjána a korábbiaknál is erősebb, határozottabb lett, kételyek ide vagy oda, hol van már a régi törékeny, naiv lány…
Mindeközben Alexander megjárja a poklot, testileg, lelkileg. És hinnie kell, nincs más, amibe kapaszkodhat, csak Tatjána iránti szerelmébe. Sok emléket felidéz ő is, és ezek között nem csak új, hanem A Bronzlovasból is ismert részletek voltak, immár a férfi szemszögéből. Amit akkor annyira hiányoltam, azt most olvashattam, vajon hogy érzett bizonyos jelenetekben, hogyan élte át ő azokat a pillanatokat. Természetesen az első találkozás is ezek közé tartozik, az a bizonyos ruha, a lány szőkesége, és a végtelen ártatlansága, mit is jelentett neki.
Úgy gondolom, szavakkal nem lehet elmondani, milyen érzés volt követni Tatjána útját vissza Európába. Innentől minden felsőfokú izgalomban zajlott, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, olyan idegállapotba kerültem, hogy nem lehetett hozzám szólni.
A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható.
Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon.
Időnként elgondolkodom, a való életben vajon vannak-e ilyen szerelmek, és ha igen, akkor meg akarnám-e élni ezt? Megéri ennyire szeretni, ha ilyen szívfájdalom az ára? Megéri ennyire szeretni, ha amikor elveszítjük a szerelmünket, bele is halhat a lelkünk, megszakadhat belé a szívünk? Nem akarom erre megadni a választ.
Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró.
link

6 hozzászólás
Naiva P>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Nagy kihívás az ehhez hasonló, nagy terjedelmű és nagy volumenű könyvekről értékelést írni. Ezért is inkább rövid leszek.
Természetesen ezt a részt is imádtam, mert benne volt minden, amit egy könyvben szeretek. Csodálatos szerelmi történet, intenzív drámával, valósághű karakterekkel, jól megírt történettel és a történetben jól elhelyezett idősíkokkal. Számomra a romantika része ott van a világirodalom legjobbjai, legnagyobbja között, mint például az Outlander. Vagy legalábbis ahhoz fogható.
A legkeményebb körülmények ellenére is a szerelem mindig tiszta, önzetlen és halhatatlan. A háború okozta tragédiák és az a sok embertelen szenvedés összetörte a szívemet. Az egyetlen, ami össze tudta tartani ezeket a darabkákat az a két szerelmes kitartása és egymás iránti teljes odaadása.
Bízom benne, hogy a harmadik, egyben befejező része is meg fog jelenni magyarul és nem lesz elkaszálva.

5 hozzászólás
K_Kata99 P>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

„…pedig én annyira szeretlek téged, amennyire csak egy férfi szerethet egy nőt.”

Talán még sosem vártam így egy könyv folytatását. Könnyes szemmel búcsúztam el Tatjánától és Alexandertől, akiket szétszakított a háború és akiket most egy óceán választ el egymástól.
Ismét rengeteg megpróbáltatással kell szembenézniük, nemcsak a környezetük állította akadályokkal, de a lelkükben dúló viharral is küzdeniük kell. Egy biztos, egymásért a végsőkig kitartanak.
Ez a trilógia két ember szívbemarkoló szerelmi története, mely a viszontagságok, fájdalom, lemondás és kilátástalanság poklában is képes arra, hogy bízzon, reméljen és megmásíthatatlanul szeressen.
Különleges helyet foglal el a szívemben ez a sorozat! ♥

„– Élj úgy, mintha hinnél – mondta –, és megadatik neked a hit.”

10 hozzászólás
bfanni P>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Négy évet vártam erre a részre, négy hosszú évet. Rengeteg minden történt, rengeteg fele ágazott a cselekmény. Háború, Amerika, Oroszország. Fájdalom, remény, kitartás. Más hangulata volt, mint az első résznek, de a keserédes várakozás, a szívszorító félelem, hogy mi fog történni, ugyanúgy ezt a kötetet is belengte. Még soha nem olvastam, és valószínűleg nem is fogok még egy ilyen páratlan és egyedülálló szerelemről olvasni, mint amilyen Tatjánáé és Alexanderé. Bár a történet itt még nem zárul le, van még egy harmadik rész, az én szívem végre, végre megnyugodott, és nem hever összetörve a háború dúlta Leningrád poklában. Kincsként őrzöm ezt a sorozatot a polcomon.

8 hozzászólás
Iloonka>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Hú, hát el kell, hogy mondjam, olykor indokoltnak, máskor meg indokolatlanul hosszúnak éreztem a történetet. Olykor túl sok volt a leírás.

A történet ott folytatódik ,hogy Tatjána Amerikába, Ellis szigetére kerül kerül, miután kimenekült Szovjetunióból. Ám ,árnyéka önmagának ,hisz abban a tudatban él ,hogy a férje, Alexander meghalt. A valóság viszont az, hogy rabságban őrzik a „bűntettéért", és nagyon sok megpróbáltatáson kell átesnie Alexandernek a történet során.

Imádom a történelmi regényeket, különösen a 2. világháborút, hisz mindenkinek megrendül a szíve, ha csak halljuk, mi is történt akkoriban. Arról kevésbé tudunk, mi történt Szovjetunióban, de Simons feltárta nekünk, ahogy azt is, miért is határozta el egy amerikai család, hogy elhagyja szülőhazáját egy kommunista országért. Ezáltal két idősíkon is megy a történet, egy a jelenben, míg a másik, mikor Alexander családja megérkezik Szovjetunióba. Nagyon érdekes volt ez a része számomra, hogy mit is látnak a kommunizmusban az emberek.
Volt egy váratlan csavar, ami nekem is egy új reményt adott, de végül összetörte a szívemet az író vele. Ettől függetlenül szép húzás volt, csak ne úgy alakult volna az egész, ahogyan.
Amivel személy szerint nem voltam elégedett, az az, hogy olykor túlságosan is olyan érzésem volt, hogy csak nyújtja az írónő a sorokat, mint a rétes tészta, anélkül, hogy bármi történt volna, vagy érdemi információval rendelkezett volna. Ezeknél a részeknél nagyon nehezemre esett koncentrálni, és élvezni a történetet. Valamint a vége túl giccses lett számomra.

Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi várható a 3. részben, hisz láthatólag kaptunk egy befejezést. Úgyhogy kíváncsi vagyok. Ez a könyv meg erős 4 csillag, sokat megtudhattam belőle, a történelem rajongóinak erősen ajánlott ez a sorozat!

bokrichard >!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Hezitáltam végig, hogy ez nekem tetszik-e vagy sem, pedig egy olimpiányi időt vártam, hogy a második kötetet olvashassam. Nagyok voltak az első kötet után az elvárások, és mint az értékelésem eleje, olyan sablonos történetet kaptam. Az elején a rengeteg narratíva váltás, a szájbarágós „nagyon szeretlek” monológok nagyon zavartak. Értem, hogy azokra is gondoltak, akik nem olvasták az első kötetet, ezért kellett nyilván ennyi visszautalást tenni bele, de nekem kicsit sok volt. Aztán meg a kontinenseken átívelő részek, a vágyódásokkal teli feszült periódus jött, azt jól hozta Simons, nem vitás. A vége hollywoodias lett, illetve az összkép is, talán ez zavar egy kicsit, de a történet olvastatta magát, jó volt benne elmerülni. Nem tudom, ilyen zárás mellett mi lesz a harmadik kötetben, mert túl sok minden ebben szerintem nem maradt.

kocybaba P>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Az év egyik legjobban várt folytatása volt ez kötet. Tatjana és Alexander monumentális, nagy ívű szerelmi történetének folytatása, amelybe levegőt visszafojtva vágtam bele, annyira izgultam értük. Hatalmas távolság, két kontinens és két lélek háborúban, szó szerint és átvitt értelemben is, minek során a kínzó kétség, bizonytalanság és remény egyre túllicitálva váltja egymást. Visszaemlékezés, a múlt felfedése, az út, amely egymáshoz vezette őket és amely talán újból találkozik. Minden válasz, amit kívántam, mégis keserű szájízt hagyott, mert olykor gyötrőn irreális, valamint túlírt volt. De legalább utána végre valahára nyugodtan fel lehet lélegezni…

2 hozzászólás
Csabii>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Az első rész a kedvencem lett így nehéz lehet azt mondani majd, hogy mindenféle érzelem nélkül csapott le a képzeletbeli pallosom a könyvre.
Tetszett, élveztem örültem, és voltam szomorú is.
Mégis valami hiányzott nekem, hiányzott az az érzés, igen az amit az első rész olvasásánál tapasztaltam. Az érzelmi hullámvasút, a mennyből a pokolba és oda-vissza érzés.
Nevezzük katarzisnak.
Érzelmi vívódással volt tele amit néhol átéreztem viszont olyan helyzetekben voltak ezek , hogy néha forgott a szemem az üregében.
Az izgulni való helyzeteknél nem húztam az arcomhoz közelebb a könyvet ahogy szoktam mert valahogy annyira egy pályán haladt a történet vonala, hogy az olvasó számíthatott a dolgokra.
Ellentétben azzal ami nem volt felvezetve az meg inkább hatott átgondolatlannak mint logikusnak bár nem tudom milyen hatást akart elérni vele az írónő az olavsónál.

Mégsem tudtam 4,5 csillagnál kevesebbet adni rá mert ez a könyv többet adott nekem mint csak egy olvasás.

Zöldövezet>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Ez a könyv a lélek és a szív könyve. A fájdalom, a hit és a remény könyve. A szerelem nagybetűs könyve. Nagyon nehéz szavakba foglalnom a gondolataimat, mert ezt a regényt nem fejjel, hanem szívvel és lélekkel olvastam, küzdelmes volt felszínen maradni a torokszorító érzelmek óceánjában.
Bár a könyv címe Tatjána és Alexander, és Tatjána szerepe is nagyon erős volt egy pont után, mégis inkább Alexander könyvének éreztem. Rajta volt a fő hangsúly. Nagyon jó ötlet volt a szerző részéről itt részletesen kibontva bemutatni mindazt, amire az első kötetben csak rövid utalások történtek, és felzárkóztatni Alexander múltját a jelenéhez. Így teljesen megismerhettem Alexandert, a párhuzamos összehasonlításból pedig az is kiderült, hogy ha a múltja nehéz volt, a jelene egyenesen reménytelenül kilátástalan. Egy túlélőtúra volt számomra belezuhanni Alexanderrel a világháború véres sűrűjébe, amelyben semmije sem volt, csak a Tatjána iránt érzett szerelme és hűsége. Nagy kérdés volt, hogy ez meddig elég, mi mindenre elég, és meddig képes őt életben tartani a gyilkos háborús gépezettel, a szovjet titkosrendőrséggel és a németekkel szemben? Közben pedig Tatjána is vívta a maga harcát az életben maradásért a csüggedéssel, a gyásszal, a lelki megsemmisüléssel szemben. Egyszóval minden fronton ömlöttek a megpróbáltatások, és tartogatott a regény olyan fordulatot is, amire egyáltalán nem számítottam. spoiler Minden elismerésem az írónőnek, hogy a frontkatonák helyzetét és a fogolytáborokat, a harcmezőn és a barakkokban, cellákban uralkodó viszonyokat, az életben maradásért vívott véres harcot ilyen szemléletesen, átélhetően tudta megírni. Bemutatni, ahogy a háború képes kihozni az emberből a legrosszabbat is, és mekkora erő kell embernek maradni abban a végtelen őrületben, amit a bombák, lövészárkok, szétszaggatott holttestek jelentenek.
Szerettem az első részét is, de a folytatás még annál is jobban sikerült. Eseménydús a történet, ugyanakkor megőrzi az első kötetben megszokott lassabb tempóját. Ez azonban egyáltalán nem hátránya, mivel a különböző cselekményszálak közötti folyamatos váltások, és a történet fordulatos alakulása végig fenntartja a feszültséget és a kíváncsiságot. A regény a háború rettenete mellett, annak ellenpontozásaként lényegében szerintem egy gyönyörű óda a szerelem mindent felülíró erejéről. Az irodalomban gyakori kifejezése a szív örök és időtlen vágyának, hogy vannak olyan magasztos és értékes dolgok, amelyekért élni és meghalni is mindenkor készen állnak. A szerelem az egyik ilyen dolog.

5 hozzászólás
Csoszi>!
Paullina Simons: Tatjána és Alexander

Több mint négy éve olvastam az első részt, ami nagyon tetszett. Sajnos, már nem emlékeztem túl sok mindenre belőle. A folytatás is elég jól sikerült, de sok esetben unatkoztam, elsősorban a háborús részeknél. Tatjána szála spoiler, valamint Alexander visszaemlékezései spoiler tetszettek a legjobban. Sok volt az értelmetlen párbeszéd, amit nem tudtam hova tenni. Kaptunk egy szép lezárást. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Alexander felébredt és meglátta, hogy Tatjána éppen őt nézi.
– Mit csinálsz? – kérdezte suttogva.
– Vigyázom az álmodat – felelte suttogva a lány.
Alexander erre lehunyta a szemét és újra álomba merült.

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Belov · Tatjána Metanova
Könyvmolyképző KU>!

– A szovjetek fogják megnyerni ezt a háborút – mondta a katona halkan. – És tudja, hogy miért?
– Miért?
– Mert ők nem értékelik az embereik életét.
Mindketten elcsendesedtek.
– Hitlernek számít a maga élete? – kérdezte Tatjána.
– Sokkal inkább, mint amennyire Sztálinnak számítana.

K_Kata99 P>!

De a félelemnél semmi nem bénítja meg jobban a lelket.

119. oldal

K_Kata99 P>!

Egyedül haladunk keresztül ezen a világon, de ha szerencsések vagyunk, akkor van egy pillanat az életünkben, amikor tartozunk valamihez, vagy valakihez, és ez ad annyi erőt, hogy végigsegítsen bennünket egy élet magányán.

624. oldal

K_Kata99 P>!

– Élj úgy, mintha hinnél – mondta –, és megadatik neked a hit.

595. oldal

K_Kata99 P>!

A remény törékeny szárnyain lebegve élte napjait.

28. oldal

K_Kata99 P>!

…és igyunk arra, hogy gyönyörű életünk lesz!

245. oldal

K_Kata99 P>!

Mindig, amikor ki akart kapcsolni a felnőttek világából, csak kinyitotta a Tom Sawyert, és máris jobban érezte magát.

35. oldal

K_Kata99 P>!

Mindenkinél jobban tudta, milyen törékeny kincs az emberi élet a háborús Szovjetunióban.

259. oldal


A sorozat következő kötete

A bronzlovas sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Nicholas Sparks: Hosszú utazás
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
Kristin Hannah: Fülemüle
Kate Quinn: A rózsa-kód
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Amy Harmon: Az ismeretlen kedves
Kate Hewitt: Szerelem a múltból
Philip Roth: Nemezis