A ​bronzlovas (A bronzlovas 1.) 168 csillagozás

Paullina Simons: A bronzlovas

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.

Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.

A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
872 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994863 · Fordította: Farkas János

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Alexander Belov · Tatjána Metanova · Dimitrij Csernyenko


Kedvencelte 73

Most olvassa 19

Várólistára tette 255

Kívánságlistára tette 226

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Paullina Simons: A bronzlovas

Ha most valaki azt mondaná, hogy válasszak egy kedvenc könyvet abból, amit eddigi életem során olvastam, gondolkodás nélkül a Bronzlovast mondanám. Ez a könyv minden volt, és még annál is több, számomra leírhatatlan volt. Gyönyörű az írásmód, gyönyörű és szívbemarkoló a történet levezetés. Eszméletlenül csodálatosak a szereplők. Valami leírhatatlan varázslattal voltak körülvéve. Leningrád ostromárol mindenki hallott, és ez a történet pont a kellős közepén játszódik. Mi halandó emberek el sem tudjuk képzelni azt az ostromot ami 1941 Szeptember 8-tol 1944 Január 27-ig tartott. 872 nap. Azt a borzalmat, amikor 125 gramm volt egy fejadag étel, amire azt mondták, hogy kenyér, de fűrészpor és a Jó Isten tudja mi mindent kevertek még hozzá. Én elképzelni sem tudom, hogy mit élhettek át az emberek ebbe a nyomorúságos háborúba. Itt ebbe a nyomorba születik egy olyan szerelem amely olyan csodás, hogy elfeledteti veled mindazt a szörnyűséget amit itt olvasol. Egy csodát olvastam ki, nem hiba az egyik leglegvágyotabb könyvem volt.

12 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Paullina Simons: A bronzlovas

Nincsenek szavak…

Fájdalmasan gyönyörű, lebilincselő eposz a háború sújtotta Oroszországról. Még mindig libabőrös vagyok, annyira magával ragadott a Bronzlovas története!
Nem szégyellem, rengetegszer záporoztak a könnyeim… Fájt, csontig hatolt és nem eresztett a történet az utolsó oldalig. Az a mérhetetlen szenvedés, éhezés, minden nap úgy ébredni, hogy az lehet, az utolsó… Leírhatatlan…
Együtt szenvedtem és szerettem a szereplőkkel, akik elképesztő, milyen mély érzéseket váltottak ki belőlem. Főleg Tatjána és Alexander párosa ragadott magával.

Ha Tatjána dallam lenne, lágy zongoraszóként képzelném el, Alexandert pedig keserédes hegedűként… Így összeölelkezve adnának ki egy tökéletes, borús, szomorú, ugyanakkor varázslatos, szerelmes rapszódiát, a Hitler által ostromlott Leningrád népének Himnuszát.

Őszintén ajánlom. Bámulatos regény.

Köszönöm szépen, @Könyvmolyképző! Epekedve várom a folytatást!

11 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Paullina Simons: A bronzlovas

Megmondom őszintén, nem voltam erre felkészülve, nem gondoltam, hogy ennyire beszippant a történet, hogy a végtelen oldalszám is kevésnek bizonyul. Nem szeretem ugyanis a túl hosszú könyveket, de ez mégis egy kivételnek bizonyult, minden olvasó be fogja látni, hogy ennyi érzelmet, ennyi eseményt nem lehet fele ennyi oldalon elmesélni.
Két ember találkozik egy napon és történik közöttük egy pillantás, ami a végtelenbe nyúlik, ami eltörölhetetlen, ami örökre összefonja őket. Egy pillantás, egy beszélgetés, és ők már nem ugyanazok többé. Nincs már több egymás nélküli pillanat. Nem tudták akkor, hogy osztoznak valamin, ami lehetetlenné teszi a kapcsolatot közöttük, ami miatt bujkálniuk kell majd, ami miatt Sura nem vállalhatja fel a szerelmét.
Kitör a háború, és a borzalmakra nem lehetsz eléggé felkészülve. Leningrád ostroma volt a második leghosszabb, majdnem 900 napig tartó folyamatos támadás a világtörténelemben. Hitler a földdel akarta egyenlővé tenni a várost, kivéve néhány palotát és szállodát, ahol a győzelmet kívánta ünnepelni. A németek első dolga volt az élelmiszerraktárak bombázása, hogy kiéheztessék a lakosságot. Fejadagokat mértek, és volt olyan időszak, amikor ez napi 125-200 gramm kenyérre csökkent. Fel tudjátok ezt fogni? Ráadásul a tél hamar érkezik északon, a hóban fagyban kellett kilométereket gyalogolni az elosztóhelyekre.
Nehéz dolog az éhezésről olvasni. Olyan mély hatással volt rám ez az egész, hogy egyfolytában az járt a fejemben, hogy kaját kéne felhalmoznom otthon, mit lehet tudni, legyen az éléskamrában elég konzerv, félkész kaja. Mégiscsak nekem kell majd ellátnom a családot, ha történik valami. Aztán ott van a hideg orosz tél, szó szerint fáztam, amikor a fagyoskodó emberekről olvastam. Azt kell mondanom, nyomasztó a regény, ez tény, de ez a nagybetűs Történelem, ezt élték át ezek az emberek, én nem sajnáltam a könnyeim az olvasás közben, feléjük tisztelegtem, mert így élnek tovább, bennünk, az olvasókban.
Mit is lehet elmondani a szerzőről, ami nem hangzik közhelyesen? Hagyjuk a csodálatosan-líraian-ír-és-soha-nem-olvastam-még-ilyen-fantasztikusan-romantikus-hangvételű-művet.
Ez a nő itt született, ebben a városban, és saját tapasztalatokkal rendelkezik, természetesen nem élt még akkor, de a családtagjaitól első kézből hallotta a valóságot. Ezért volt nekem hiteles a háttérvilág, és ez nagyon sokat számított. Az első 100 oldal után annyira izgatott lettem, hogy minden elérhető forrást elolvastam Leningrád ostromáról, aztán az írónőről. Soha nem gondoltam, hogy beleszeretek ebbe a városba, és irigykedve gondolok arra, hogy apám beszél oroszul és 10 felejthetetlen napot tölthetett Észak Velencéjében.
Visszatérve a szerzőre, E/3-ban, szinte mindig Tatjana szemszögéből mesél, de igen, igen, igen, kapunk Alexander fejezeteket is, ami nagyon, de nagyon ráfér a türelmes? olvasóra.
Milyen ez a szerelem? Leírhatatlan. Mert meg kell értened hozzá a helyzetet, annak sajátosságát, abban a korban, abban a történelmi helyzetben. Ma nem zajlana semmi ugyanúgy, ha ezt megérted, akkor megérted őket is, és át tudod élni az önzetlenséget, hogy csak annyit akarj, hogy életben maradjon a szerelmed, mindegy milyen áron. Csak egy-egy pillanatra lásd az arcát, és ennyi. Tiltott szerelem, akik a részesei, csak azok tudják, mit jelenthet egy mozdulat, egy érintés, egy pillantás, egy suttogás, vagy a tettetett közömbösség. Vajon ez most csak tettetés, vagy valóban közömbössé vált a szerelme? Folytonos kétség, gyötrődés, darabokra hulló szív.
A sok fájdalom és kilátástalanság után elérkeznek a boldog pillanatok. Gyönyörű, elbűvölő fejezetek ezek, ahol végre beteljesedhet a kapcsolatuk. Tudom ám, hogy kíváncsi vagy a szerelem fizikai részére is, nos, Sura egészen 21. századi módon vezeti be Tatjánát a házaséletbe, ez nekem kicsit meghökkentő is volt, nem számítottam ilyen leírásokra, de ez inkább a jóféle meglepetések közé tartozik. De a háborúnak nincs vége, és a boldog napok után vissza kell térniük a valóságba, ahol pengeélen táncol mindenki élete, újabb megpróbáltatások várnak rájuk. Oldalakat lehetne még mesélni, annyi minden történik a regényben, a háborúról, a következményeiről, az emberekre gyakorolt hatásáról, mert persze felvonultat a regény számtalan mellékszereplőt, akik fontosak, családtagok, barátok, lakótársak, katonatársak, mindegyikőjük megérdemelne egy-egy mondatot. Mert a szerelmi szál mellett természetesen másokért is lehet aggódni, a többi karakter sorsa is érdekes.
Minden vágyam, hogy tovább olvashassam a sorozatot! Hogy egyáltalán van folytatás, azt csak az olvasás után fedeztem fel, és igen boldoggá tett. Már órák óta sírtam, amikor felfedeztem, szóval nem árt utána nézni a dolgoknak, ugyebár. Szétáradt bennem a nyugalom, most már csak idő kérdése, hogy mikor vehetem a kezembe. Toronymagasan ajánlom!!!!! Bővebben:
http://www.kellylupiolvas.com/2017/04/paullina-simons-b…

7 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Paullina Simons: A bronzlovas

Erre a regényre az, hogy monumentális, nem kifejezés. Nemcsak egy sima szerelmes regény. Az írónő, ahogy az utószavában is írja, egy emléket állít a rokonainak, dédszüleinek és mindazoknak, akik odavesztek a Leningrádi ostrom ideje alatt.
Mindazt, amit történelem órákról tudunk, hozza testközelbe az írónő egy család életén keresztűl. Az a rengeteg emberi gyarlóság, a gyáva Dimitrij, az önző Dása, a semmirekellő apa, aki a vodkába menekül. És a kis törékeny Tánya, akitől senki sem vár semmit, mert kis buta fiatal lány, benne van a legtöbb tartás, ő tartja össze a családot. A regényben lévő szerelmi szál nagyon fájdalmas volt, még olvasni is, nemhogy a szerelmeseknek. Aztán a jóformán pillanatnyi boldogság után, miféle befejezés volt ez, kérem szépen?
Ennyi oldalba már egy HEA igazán belefért volna. Kicsit csalódott vagyok, remélem jön a folytatás!

3 hozzászólás
>!
vikcs P
Paullina Simons: A bronzlovas

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/paullina-simo…

"Ez a könyv teljesen letaglózza az embert. Felülteti egy hatalmas érzelmi hullámvasútra, hogy aztán sikítozva élje át a hullámhegyeket és völgyeket, miközben egyszer mosolyog, máskor a könnyeit törölgeti. Néha szétszakít, máskor összetör, porrá zúz, majd apránként újból egybe rak, hogy aztán elölről kezdje a lelked szétcincálását.

Borzasztó volt olvasni, hogy miken mentek keresztül az emberek. El sem tudom képzelni, milyen lehet mindig éhesnek lenni, milyen lehet az, amikor napi 175 gramm kenyér a napi fejadag egy főre, amihez nem volt sokszor alapanyag sem, szóval fűrészporból, és még ki tudja miből állt össze.

De a könyv központi témája, az a szerelem. Egy olyan szerelem, aminek nem lenne szabad léteznie, de mégsem képesek lemondani róla. Tatjána és Alexander véletlenül találkoznak, a háború kitörésének legelső napján. Első látásra szerelem volt. Szerelem? Vagy inkább egy villámcsapás, amely megmutatta, hogy „hé, itt ez az ember, és úgy érzem, különleges, figyelj rá”?
A két fiatalnak rengeteg nehézségen kell átmennie, rengeteg rosszat kell megtapasztalniuk, és nagyon sokat kell szenvedniük egymásért. Régebben máshogy mentek a dolgok, ezért nem lehettek együtt szabadon, a család fontosabb volt, és elsősorban őket kellett előnyben részesíteniük. "

>!
Naiva P
Paullina Simons: A bronzlovas

Általában imádni szoktam az ilyen és ehhez hasonló történeteket. Most csak szerettem, de ez nem a könyv hibája. Kell hozzá hangulat… rendesen.
Nem is olyan egyszerű egy ilyen könyvet értékelni. A borítójára gondolkodás nélkül 5 csillagot adnék, mert az annyira szép.
Tudom, nem illik ilyet írni, mert egy háborúban nincs semmi romantikus, de a romantikus elemek olyan szépen el voltak helyezve ebben a történetben, hogy sokkal elviselhetőbbé vált a nyomorúságos helyzet, mert az írónő bizony nem mellőzte a háborúval járó borzalmakat. Sokszor úgy éreztem, ha nem lenne benne romantikus szál, ez az olvasmány egyáltalán nem érdekelne
Érdekes, hogy a két főszereplőt külön-külön nem igazán sikerült megkedvelnem, mégis a legjobbat hozták ki egymásból.
Kicsit sokalltam, hogy a szerző folyamatosan és ismétlődően leírja a szexuális és a hétköznapi életüket, mindennapi tevékenységeiket, de ettől függetlenül lehetett vele haladni és olvastatta magát. Összességében lenyűgöző, keserédes, diadalmas háborús-szerelmi és kimondottan „csak még egy oldalt” történet.

5 hozzászólás
>!
gabiica P
Paullina Simons: A bronzlovas

Nem találom a szavakat. Ez a regény egyszerűen tökéletes, zseniális, csodálatos, és minden jelző. ami a kiválóságát hirdeti. Új kedvencet avattam, ez már biztos.
Tökéletes, kerek egész volt. Sok mindent megmozgatott bennem, hol potyogtak a könnyeim, hol pedig folyamatosan mosolyogtam.
Kisebb-nagyobb mélységekben mindannyian ismerjük a második világháború eseményeit. De mégis szörnyű volt olvasni olyan emberek szemszögéből, akik ezt átélik, még ha nem is valós emberekről van szó. Hiszen annyira jól volt megírva, hogy én is ott éreztem magam, a Szovjetunióban, Leningrádban, az alig pár gramm élelemmel… Elképzelhetetlen az a borzalom, amit ezek az emberek átéltek.
Tatjána egyszerűen letaglózott. Egyszerre van benne jelen akaraterő, küzdőerő és alázatosság. Mindenki más fontosabb volt számára, mint saját maga, és talán éppen ezzel érdemelte ki a spoiler
Voltak persze szereplők, akiket szívből gyűlöltem. Számomra ilyen volt Dása és Dimitrij. spoiler
Összefoglalva, imádtam. Számomra tökéletes volt. Szívszorítóan gyönyörű, zseniális.

>!
Infierno
Paullina Simons: A bronzlovas

Mondanom sem kell, hogy megrémültem, amikor megláttam a mennyiséget. Mivel e-book olvasón olvastam, csak figyeltem, ahogy töltődnek az oldalak, mintha soha nem akart volna a végére érni. Aztán 1766-nál megállt. Ekkor még nem tudtam, hogy hogy fogom kibírni. De aztán elkezdtem…

Minden egyes oldallal egyre inkább nem tudtam letenni, ilyenkor megnyugtatóan pillantottam a jobb alsó sarokban lévő 1766-os számra, bőven van még.

A könyv egy nagyon komoly témát dolgoz fel. Hogyan lehet egy halállal átitatott világban szeretni? Vagy inkább hogy merhet az ember szeretni? Tatjána és Alexander szerelmét valóságosnak éreztem, minden szavuk és gesztusuk a kétségbeesett szerelmet tükrözte. Mégis néha utáltam őket azért amit egymásért el vagy el nem követtek. Ennek ellenére kicsit megértettem mindkettejüket.

A szívem megszakadt egész Leningrádért, az egész Metanov családért. Nem lehetett tudni, a halál milyen sorrendben ragadja el őket, épp ezért nem is volt sejthető a jövőjük. Keserű élvezete volt ez az olvasónak.

Néha meg tudtam volna pofozni Tatjánát a naivságáért, az önzetlenségéért, a makacsságáért. Néha pedig Alexandert az önzőségéért, agresszivitásáért, elszántságáért. De az elszántságuk volt az, ami éltette mindkettejüket a nehéz időkben, és persze az a csodálatos szerelmük, amelyről minden ember álmodik.

Soha nem tudtam volna kitalálni, hogy mi lesz a vége, hogy ki marad életben, hogy a borzalomnak vége lesz-e valaha. Csak egyet tudtam: itt még nincs vége.

>!
ƨɔɴом
Paullina Simons: A bronzlovas

Ez a konyv valami letehetetlenul csodalatos elmenyt tartogat.
Neha baromi nehez volt olvasni, es nem a sulya miatt, a benne rejlo szavak sulya miatt.
Maga a hattertortenet nem egy konnyed legkort teremt, ugyanakkor megalapoz egy olyan hangulatot, amihez kepest a ket foszereplo kapcsolata varazslatosnak hat.
Tatjana es Sura mind a ketten megerdemeltek a boldogsagot, azonban mind a ketten tul vakok voltak, ahhoz, hogy az azonnal az „olukbe hulljon”. Talan ehhez nagyban hozzajarul a helyszin es a korulmenyek. Tatjana csaladja borzaszto. Igen, ez a legjobb szo ra. A lanyt masra sem karhoztatjak, csak hogy az O igenyeiket szolgalja ki, es mindenrol mondjon le a javukra. Talan ebben a helyzetben a leszamitobb a sajat novere Dasa, aki tul elfogult ahhoz, hogy meglassa, ami kvazi az orra elott zajlik le. Bevallom oszinten, en egy pillanatig sem neztem volna az O igenyeit, egy cseppnyi jot sem tudnek hirtelen felsorolni a karaktereben. Az ember a sajat testveretol elvarna, hogy megvedje, vagy az a minimum, hogy a partjat fogja, meg ha csak egy kicsit is. De amit O muvel, es ahogyan szepen elhessegeti mindig a hugat, hogy O meg ezt nem ertheti, meg hogy mennyire butuska azzal csak eppen a sajat negativ szamlajara ir ujabb pontokat. spoiler
Tatjana a maga kis naivsagaval es tapasztalatlansagaval olyan bájt csempesz a konyvben, ami sokszor kepes volt megmosolyogtatni. A viccei nehol mar borzalmasnak hatottak, am ha az ember egy kicsit mogejuk nez, O igy probalta a tobbiekben tartani a lelket. Ugyanakkor az egesz karaktereben es tapasztalatlansagaban valahol a konyv fele utan van valami bosszanto. Miutan spoiler, berendeszkedik egy masik ot kihasznalo csaladba, akik bar nem annyira borzasztoak, mint az eredeti csaladja, de O persze nyugodt szivvel hagyja, hogy kihasznaljak ismet. Majd odaig sullyed, hogy vegre hagyja azokat a mergezo gondolatokat a fejebe beferkozni, amiket burkoltan Dasa rejtett el a mondanivaloiban. Valahol itt kezdtem feladni, hogy ujra azt a lanyt kapjuk e vissza, akivel a konyv elejen megismerkedtunk. Persze, a haboru mindenkit megvaltoztat, de ezt nem a haboru tette, hanem mindazon korlatok, amik kozott nevelkedett. Es ezt latta meg nagyon jol Alexander, aki nemes egyszeruseggel probalta ot kirangatni ebbol az egeszbol, es probalta jobb belatasra teriteni tobb soron is, am a lany mindig masokat helyez maga ele. Es ebbol nincs menekves. Sura egy remek karakter, neha zord, neha viszont olyan mint egy kezes barany. Az elso talalkozas ota sut a karakterebol, hogy mennyire szereti Tatjanat, csak hat a franya korulmenyek…
Az utolso negyedeben a konyvnek konnyen elhittem, hogy vegre megkaptak a maguk feloldozasat, es ezek ketten mikor egymasnak szabadultak… hat nem is tudom, hogy azokat a reszeket elveztem e olvasni, de megis volt benne valami felemelo – vagy legalabbis egy kis szusszanasnyi ido spoiler. Aztan amilyen hirtelenseggel a haboru szokott lecsapni, ugy pufoli ujra arcon oket a valosag. Es a kedves kis Dimitrij. Nem is ertem igazabol, hogy ez a patkany miert nem Dasat szemelte ki maganak az elejen, mert tokeletesen passzolnanak egymashoz. Undoritonak talaltam az o karakteret mar az elejetol fogva, egyszeruen nem ertettem az inditekait, es azt, hogy miert ennyire fontos neki spoiler Alexandert. Az orok kedvenc huzasom tole, hogy O micsoda haborus serult! Ha-ha-ha-ha! Undorito.
A vege nekem egy kicsit hirtelen lett, noha varhato volt, hogy a szepen ivelo tortenet es a meg-megcsillano remeny mellett valami krach be fog utni, mert hat a rossz mindig elnyeri melto bunteteset, a jo meg hat… kar, hogy az a franya masodik resz nem all azonnal a rendelkezesemre. :(

Update 05.26.: Ez a konyv meg 2. es 3. olvasaskor is kepes teljesen ugyanazt az elmenyt nyujtani, es magahoz lancolni… ahwr. Az idei evem eddigi legeslegjobb elmenye…

>!
Csoszi
Paullina Simons: A bronzlovas

Csodaszép borító, romantika, 2. világháború, Oroszország. Kell ennél több? Olyan volt, mintha felültem volna egy érzelmi hullámvasútra: egyszer fent, egyszer lent. A történelmi keret mellett egy érdekfeszítő családregényt olvashattam. A főszereplőket időnként szerettem, máskor gyűlöltem és hihetetlenül ostobának tartottam. Alexander sorsa elég döbbenetes volt spoiler. Tatjána egy naiv és segítőkész kislány. A családja mérhetetlenül ellenszenves volt, amiért kihasználták a lányt, és semmire sem tartották, mégis ő viselte a gondjukat, állt sorba a kenyérért, és más élelmiszerekért hosszú órákon át. Legjobban a lazarevói részek tetszettek, mert egy kis menedéket, egy igazi idillt jelentett az a pár röpke hét a háborús borzalmak közepette, az éhezés és a borzalmas hideg után. A szereplők közül Dimitrijt és Dását utáltam leginkább. A vége nekem nem nagyon tetszett. spoiler Remélem, hamarosan olvashatom a folytatást.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
872 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994863 · Fordította: Farkas János

Népszerű idézetek

>!
kellyolvas P

Viszlát holdfény-dalom és lélegzetem, fehér éjszakám és arany nappalom, friss vizem és tüzem. Viszlát, és kívánom, hogy találj jobb életre, találj megnyugvást és lélegzet-visszafojtott mosolyokat, és mikor a szeretett arcod újra felragyog majd a nyugati naplementében, biztos lehetsz benne, hogy amit irántad éreztem, az nem volt hiába. Viszlát, és higgy, Tatjánám.

>!
KönyvMoly_1989

Bármilyen hősiesen is küzdjön az ember, vannak csaták, amiket csak elveszíteni lehet.

820. oldal

>!
Lili16

– A szerelem az, ha az embert – mondta Alexander – viszonzottan szeretik.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Belov
>!
Lili16

Tedd föl magadnak ezt a három kérdést, Tatjána Metanova, és tudni fogod, ki vagy. Kérdezd meg magadtól: miben hiszel? Miben reménykedsz? De ami a legfontosabb: mit szeretsz?

599. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tatjána Metanova
>!
beatrix_0823 P

– Sura, hogy állhatunk ilyen közel egymáshoz? Hogy lehet köztünk ilyen szoros kapcsolat? Az elejétől fogva.
– Mi nem állunk közel egymáshoz.
– Nem?
– Nem. És nincs köztünk szoros kapcsolat.
– Nincs?
– Nincs. Mi lelki társak vagyunk.

588-589. oldal

>!
Könyvmolyképző KU

Úgy tűnik, hogy ez az élet csak a megvetést táplálja a másik ember iránt.

Kapcsolódó szócikkek: megvetés
>!
vikcs P

Tudod, a szavaknak súlya van. – Tatjána rövid hallgatás után így folytatta: – Még azoknak is, amiket nem gondolsz komolyan.

535. oldal

>!
Lili16

Az ő Gyéduskájának volt egy kedvenc mondása: „Az élet olyan kiszámíthatatlan, ezt szeretem benne a legkevésbé. Bárcsak olyan volna az élet is, mint a matek!

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tatjána Metanova

Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Fleming: Lány az olajfák alatt
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Rosamunde Pilcher: Otthon I-II.
Herman Wouk: A háború szele
Gill Paul: A titkos feleség
Noël Barber: Tanamera
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Margit Sandemo: Halálos bűn
William Nicholson: Anyaföld
Fábián Janka: Koszorúfonat