A tanulmánygyűjteményben elsősorban lélektani jellegű írások sorakoznak, de közös jellemzőjük, hogy kívül esnek a pszichológia hagyományos megközelítésein, vagyis nem pszichológiakönyvvel állunk szemben, hanem olyan ezoterikus írásokkal, melyek tematikájuknál fogva számos értelemben a ma elfogadott tudományos világszemlélettel is szembemennek. A pszi világa avagy a parapszichológia az ismeretlennel szembesít, ugyanakkor a jelenségek és csodák jó része immáron kísérletileg is bizonyított: a kettősség szintézisében Paulinyi Tamás vallja: nem ismeretelméleti kérdésekről van szó, ezek a mindennapok életszemléletére vannak hatással, hiszen a sorsról, az erkölcsről, az életről és a halálról alkotott fogalmaink létünk minőségére is kihatnak – értékrendünkön és döntéseinken keresztül. Az egybegyűjtött írások a spirituális bölcsességeket integrálják a tudományos parapszichológia mai ismereteivel.
László Ervin filozófus szavaival: „Azok a jelenségek, amelyeket könyvében Paulinyi… (tovább)
A tanulmánygyűjteményben elsősorban lélektani jellegű írások sorakoznak, de közös jellemzőjük, hogy kívül esnek a pszichológia hagyományos megközelítésein, vagyis nem pszichológiakönyvvel állunk szemben, hanem olyan ezoterikus írásokkal, melyek tematikájuknál fogva számos értelemben a ma elfogadott tudományos világszemlélettel is szembemennek. A pszi világa avagy a parapszichológia az ismeretlennel szembesít, ugyanakkor a jelenségek és csodák jó része immáron kísérletileg is bizonyított: a kettősség szintézisében Paulinyi Tamás vallja: nem ismeretelméleti kérdésekről van szó, ezek a mindennapok életszemléletére vannak hatással, hiszen a sorsról, az erkölcsről, az életről és a halálról alkotott fogalmaink létünk minőségére is kihatnak – értékrendünkön és döntéseinken keresztül. Az egybegyűjtött írások a spirituális bölcsességeket integrálják a tudományos parapszichológia mai ismereteivel.
László Ervin filozófus szavaival: „Azok a jelenségek, amelyeket könyvében Paulinyi Tamás vizsgál, valóban nem illenek sem a tudomány uralkodó felfogásába, sem a józan ész világának fogalmába, viszont érthetővé tehetők a tudomány egy másik, különböző paradigmáján keresztül; egy új, másfajta látásmóddal. Hogy mi jellemzi ezt a látásmódot, azt általános terminusokban is megfogalmazhatjuk. Elsődleges jellemzője az univerzum egy olyan dimenziójának feltételezése, mely valóságos, bár közvetlenül nem figyelhető meg: – ami „rejtve van” az ismert észlelési módok elől. Tény, hogy így nem tűnik olyan valóságosnak, mint az észlelhető dimenziók, mégis annál valóságosabb: – ez képezi az alapját a megfigyelhető Univerzumnak, a tapasztalt jelenségek ennek a dimenziónak a manifesztációi, megtestesülései.”
