O ​története 104 csillagozás

Pauline Réage: O története Pauline Réage: O története

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

O-t, a független párizsi lányt, kedvese autóba ülteti, elveszi tőle bugyiját és harisnyatartóját, s közli vele, hogy ezeket többé nem viselheti. Elviszi egy kastélyba, ahol O-t meztelenre vetkőztetik, megerőszakolják, kikötözik és megkorbácsolják. Elmondják neki, hogy ezt ezentúl bárki megteheti vele, s ha vét a szigorú rend ellen, azt vesszőzéssel büntetik; de ettől függetlenül is mindennap megkorbácsolják. Föltéve, ha beleegyezik. És O, a független, szabad lény, beleegyezik. Így kezdődik a huszadik századi francia irodalom kétségkívül legnagyobb hatású regénye. Pauline Réage – akinek a kiléte mindmáig a francia kultúra egyik jól őrzött titka – ötvözi az évszázados hagyományokra visszatekinthető francia erotikus elbeszélést a huszadik század döbbenetével: miért vállal szenvedést és mártíromságot az ember egy nemes eszmével álcázott aljas ügyben.

Eredeti cím: Histoire d'O

Eredeti megjelenés éve: 1954

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tabu.erotika

>!
PolgART, Budapest, 2003
308 oldal · ISBN: 9639306495 · Fordította: Kolozsvári Papp László
>!
Európa, Budapest, 1990
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 963075097X · Fordította: Kolozsvári Papp László · Illusztrálta: Balla Margit

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

prostituált

Helyszínek népszerűség szerint

Roissy


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Pauline Réage: O története

Meglepett, amikor megláttam, milyen alacsony százalékon áll a könyv itt, a Molyon. Nekem már hosszú évek óta várólistás volt a történet, korábbról datálódik ez, mint ahogyan a Moly-ra regisztráltam.
Nem tudtam a történetről sokat, csak amennyit a fülszöveg elárult, de érdekelnek az igényes, szépirodalmi stílusú erotikus könyvek, mint amilyen ez is, vagy éppen Almudena Grandes: Lulú korszakai című regénye, amit mindenkinek ajánlani szoktam. :-) De nekem tetszett például Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete című könyve (bár annak meg éppenséggel siralmas a százaléka).

Na, de vissza térve erre a könyvre:
Ami biztos, hogy erős idegzet kell hozzá (szerintem – részben – ez lehet az oka az alacsony százaléknak is). Egyrészt a nyers leírások, másrészt pedig, hogy a legtöbben erre figyeltek, bár szerintem ennél sokkal fontosabb az egész pszichológiája.
Sajnálom, hogy a történet – mondjuk így – belecsap a lecsóba, és nem ismerhetem meg az előzményeket, a fiatal nő gyermekkorát, korábbi éveit, amiből jobban következtetni lehetne, miért történtek meg vele az események.

O döntéseit az vezérli, hogy szereti Renét, és azt akarja, hogy a férfi is szeresse, és azt gondolja, hogy, ha megteszi a férfi kéréseit, ha teljesíti utasításait, akkor azzal a szerelmét mutatja ki, és a férfi cselekedetei mögött is a szerelem munkál.
Milyen lehet az a szerelem, ami miatt hagyjuk, hogy kiszolgáltatott bábok váljanak belőlünk, akivel mindent, de tényleg mindent, amit csak el tudunk képzelni (vagy éppenséggel már el sem tudjuk képzelni) meg lehet tenni? Szerelem az?? És milyen aberrált érzések vezethetnek valakit, aki erre kényszerít egy másik embert, mint René O.-t.

Ez persze csak egy része annak, ami bennem kavargott olvasás közben, és folyton vártam egy magyarázatot a miértemre, de nem kaptam meg igazából. O. szereti Renét, René szereti O.-t. Ennyi. Ennyi?

„Amint ott feküdt magányosan a bal oldalán, sötétségben és csöndben, melegen a két szőrmeréteg közt, kényszerű mozdulatlanságban, O eltűnődött rajta, vajon miért keveredik benne annyi melegség a rettegéssel, vajon miért olyan édes a rettegés.”

„- Szeretlek, René, szeretlek – szólongatta suttogva a szobája magányában –, szeretlek, tégy velem, amit akarsz, csak ne hagyj el, Istenem, ne hagyj el!”

Felnőtt tartalom:
https://moly.hu/idezetek/930872
https://moly.hu/idezetek/930873
https://moly.hu/idezetek/930875
https://moly.hu/idezetek/930876
https://moly.hu/idezetek/930877

13 hozzászólás
>!
Bélabá P
Pauline Réage: O története

Már régóta kinéztem magamnak, és most került sor az olvasásra. Bizakodó voltam, mert lepontozott könyv. Nem csalódtam, sőt! Sikerült kifognom megint egy remek könyvet a BDSM műfajból. Az Engedelmesség naplója már elvarázsolt, és most O története is nagyon tetszett. Miért? Izgató, izgalmas, buja, egyedi, extrém, szinte teljes körűen bemutatja a témát. A szexis öltözéktől kezdve, a kellékeken át az izgalmas akciókig minden előtérbe került. Bőven kitér a lelki, pszichológiai részére a dolognak, az alárendeltségről, ami önkéntes döntésen alapszik.
A történet is érdekes, főleg kívülállóként hathat újdonságnak. Azt gondolom, ezt nem tudták mások kellően értékelni. Be kell látni, olyan világba vezeti az olvasót, amely egy erotika téren átlagembernek némileg fura. Bár, manapság már egyre szélesebb körben terjed a téma.
4,5 csillagot (4,4 pont) adok rá, mert nem tudta elérni Sophie Morgan szintjét, de nagyon jó volt. Lehet, hogy látens BDSM rajongó vagyok? :) Azoknak ajánlanám, akik kíváncsiak az erotikus főkategória BDSM műfajára.

7 hozzászólás
>!
Angele P
Pauline Réage: O története

Inkább ezt olvasom el még kétszer, mint egyszer a szürke 50 árnyalatát.
Távol áll tőlem a téma, igazán beleélni magam nem tudtam. De a történet jó volt, nagyon tetszett ahogy meg van írva. Szerintem mindenki nyugodtan fusson neki egyszer. Ezt el kell olvasni.

Ui: Mielőtt azzal lennék vádolva, hogy szerintem miért rossz a szürke, amikor nem is olvastam. Hát az első rész kb 40%-áig jutottam, azthiszem ez elég ahhoz, hogy leócsárolhassam nyugodtan.

8 hozzászólás
>!
kkata76 P
Pauline Réage: O története

Érdekes ez a könyv, bárhogyan viszonyul is valaki a témához. Az eseményeket tekintve objektív és távolságtartó, ugyanakkor félelmetes lelki mélységekbe visz. O reakciói, érzelmi-lelki átalakulása adja szerintem a regény fő cselekményét. Nem annyira a külső történések a fontosak itt, hanem az, hogy ezek az események hogyan hatnak O-ra: a fő téma az események középpontjában álló nő átalakulása minden szinten. A birtoklás és a test fizikai megváltoztatásának, átalakításának lelki vetületei és ezek hatása a személyiségre az, ami kimondottan megfogott ebben a könyvben. És a történet lezárása (illetve lezáratlansága) erre csak rátesz még egy lapáttal.

>!
Cicu
Pauline Réage: O története

Igazi BDSM klasszikus. Alapmű.
A pszichológiája ami igazán megfogott. Hogy képes egy nő teljesen alárendelődni egy férfi akaratának. Az érzelmi függőség.
A csúcs pedig a billogozás volt.

>!
Lali P
Pauline Réage: O története

Ez a könyv arról szól, hogy egy lány önként szexrabszolgává válik, tárgyiasítja magát. Ezt a tárgyiasítást szó szerint kell érteni. Az emberből tárgy lesz. Nem időnként, szerepszerűen, hanem ténylegesen. Élő anyagból készült eszköz.
Lelki folyamatokról nincsen szó benne és hát nem is ez a célja. E tekintetben egyértelműen pornográf a mű.
Mitől pornográf? Nekem alapvetően attól, hogy szexualitást a lélek megsemmisítésére használja, a lelket a halál felé viszi.
Ami persze lehet vonzó, lehet vele kacérkodni, kísérteni, de tudnunk kell, hogy kivel állunk szemben, mi felé tartunk.
Ilyen halál felé vonzódások, sötét vágyak persze mindannyiunkban vannak és időnként megjelennek.
Szóval csak érett ember, saját felelősségére olvassa!

Így aztán a könyv úgy járt, hogy amikor a gyermekeim már veszélyesen nagyra nőttek, akkor a hozzá hasonló könyvekkel (pl. Justin) antikvárba vittem.

Nem bántam meg, hogy olvastam, ismerem, nem kell.

6 hozzászólás
>!
kicsiboszi
Pauline Réage: O története

Én szeretem ezt a könyvet. Először olyan 14-15 évesen olvastam, akkor nem kellett volna a kezembe vennem. Részleteiben megkapó könyv, egészben mégis dühítő, kicsit megalázó. Nem az a habos lányregény, ahol a szadomazo csúcsa, ha rálegyintenek a főhős popójára, itt nincsenek romantikus érzelmek, legalábbis nem a fülig szerelmes vagyok fajtából. Nyers, erőszakos, mégis nagyon finom könyv.

>!
spongyadani
Pauline Réage: O története

A legerotikusabb irodalmi alkotásnak titulálták, ebben a műfajban nem sok könyvet olvastam, gondoltam kezdeném is ezzel, ha már viszonylag pozitív kritikák születtek a könyvvel kapcsolatban. Az erotika, a kiszolgáltatottság, a teljes odaadás egy ideig erotikusnak is hatott, jól megírt irodalmi stílusának köszönhetően. De a könyv előrehaladtával egyre jobban veszett ki belőle, sőt a történet közepétől nem hogy nem volt erotikus, hanem egyszerűen ocsmány, felháborító és megbotránkoztató. Valakinek ez katarzist okoz, vagy okozhat, de nálam csak idegenkedést váltott ki a történet tovább olvasásával. O szerelmét úgy fejezte ki, hogy mindent hajlandó volt megtenni annak érdekében, hogy a hőn szeretett fiatalembernek( idegenek is) elnyerje, megtartsa érdeklődését, figyelmét, szerelmét. Mivel feltétel nélkül szereti a férfit, ez O összes szenvedésének fő okozója. Mint fizikai és érzelmi értelemben is. Ezt talán még valahogy elfogadtam volna, de mikor már úgy érezte, hogy nem kap viszonzást, nem kilépett a kapcsolatból, hanem még abszurdabb dolgokat, perverzitásokat élt át, egyre többször nem az Ő kedvesével, hanem idegen férfiakkal, nőkkel. A saját testének tulajdonlását teljesen elvesztette, eszközként használták, mindenféle ellen szolgáltatás és érzelem nélkül, kivéve mikor O is kielégült. De ezt sem O érdekében tették, hanem saját élvezeteik fokozására. De ha ezt a történet kontextusába helyezzük, ez egy teljesen elhanyagolható kárpótlás O cselekedeteivel, behódolásával szemben. A történet lezárása pedig gyűlöltté, szánalmassá, teljesen deformált lélekké változtatta számomra O személyét, nem kevésbé a többi férfi és női karaktert a történetében.
A BDSM-hez hasonlították, ahogy láttam az értékeléseket, csak itt az a különbség, hogy ott egy-egy aktus erejéig válnak kiszolgáltatottá a felek a szexuális játékban, O pedig egész életére. Rabszolgaság. A BDSM alárendelt résztvevője csak a teste felett veszti el az irányítást egy ideig, O pedig az élete felett vesztette el.

>!
zsálya
Pauline Réage: O története

Nekem tetszett. (De nem vagyok mazochista.) Talán megkockáztatnám, hogy női fejjel kell nekiülni, mert az összes férfi ismerősöm, akinek a kezében volt, keresztbeálló szemekkel vágná hozzám mérgében, ennek ellenére igenis vannak olyan részletei, amiket meg lehet érteni, vagy még érdekesebb, hogy el lehet gondolkozni rajtuk. Ha kimondjuk, ha nem, a nő alárendeltsége a férfinek mindig is létezett és létezni fog, noha itt ez kiélezett és torz formában mutatkozik meg, ezért vigyázni kell vele. Nagyon. Furcsa, az biztos. De valakinek meg kellett írnia.

>!
BoSziKa78 
Pauline Réage: O története

Egy kihíváshoz kerestem könyvet, ez megfelelt több kritériumnak is, nem is volt hosszú, hát elolvastam. Azzal keveset mondok, hogy nem értetettem, O gondolkodását, de az elbeszélés folyama, a lelki mélysége miatt nem lehet lepontozni.


Népszerű idézetek

>!
kkata76 P

az ember tulajdonképpen mindig meztelen a ruhája alatt.

II. fejezet, Sir Stephen

Kapcsolódó szócikkek: meztelenség
>!
Bélabá P

Mindazonáltal O meg volt győződve róla, hogy ha nem gyöngyház fülbevalót ad neki, s nem Hermes-sálat, melyre a világ minden nyelvén, a japántól az irokézig az volt rányomtatva, hogy Szeretlek, hanem felajánlja neki azt a tíz-húszezer frankot, ami mindig épp hiányzott neki, akkor Jacqueline nem mondta volna annyiszor, hogy nincs ideje vele ebédelni vagy uzsonnázni, és nem tért volna ki a simogatásai elől.

Kapcsolódó szócikkek: sál
>!
Zakkant_Tudós

Nem térhet ki előlünk, sose fogja teljesen összezárni előttünk az ajkát, nem teszi keresztbe a lábát, nem zárja össze a térdét (ezt meg is tiltották, amikor ideérkezett); ez azt fogja jelenteni mind a maga, mind pedig a mi szemünkben, hogy a maga szája, ágyéka és feneke nyitva áll előttünk.

17-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fenék · láb · száj
>!
kicsiboszi

O sose értette, de végül tudomásul kellett vennie, hogy érzései kuszák és ellentmondásosak: szereti a kínszenvedés eszméjét, ha azonban el kell szenvednie, az egész világot elárulná, csak hogy elkerülje; de ha elszenvedte, nagyon is boldog, hogy része volt benne: annál jobban örül neki, minél kegyetlenebb volt, minél tovább tartott.

>!
legrin SP

René mindenekelőtt közölte vele: ne higgye, hogy a jövőben szabad. Ettől eltekintve jogában áll, hogy ne szeresse és azonnal elhagyja őt. Ha azonban szereti, semmi sincs megengedve neki.

55. oldal (Európa, 1990)

>!
Inimma

Másnap délelőtt, reggeli után Anne-Marie behívta O-t és Yvonne-t a szobájába. Kivett az íróasztalából egy zöld bőr borítású ládikát, letette az ágyra, és kinyitotta. A lányok a lábához ültek.
– Yvonne nem említette? – kérdezte Anne-Marie O-tól.
O megrázta a fejét. Mit kellett volna megemlítenie Yvonne-nak?
– Tudom, hogy Sir Stephen sem. Nézd, azt akarja, hogy ezeket a gyűrűket viseld.
A gyűrűk ugyanabból a rozsdamentes, fénytelen vasból készültek, mint a belül arannyal befuttatott karikagyűrű. Hosszúkásak voltak, az anyaguk hengeres és vastag, mint a töltőceruza – a vastag lánc szeme ilyen. Anne-Marie felhívta rá O figyelmét, hogy a gyűrűk két U alakú vasból állnak össze, ezek kapcsolódnak egymáshoz.
– Ez csak a próbapéldány – mondta Anne-Marie. – Le lehet venni. Az igazinak lesz itt belül egy kis rugója, ezt meg kell nyomni ahhoz, hogy átfúrja a lebenyeket, és összekapcsolódjék. Ha föltette az ember, többé nem lehet levenni, csak reszelővel.
A szemek akkorák voltak, hogy kétszer beléjük fért volna az ember kisujja. A szemekről fémlapocska lógott le – szélessége megfelelt egy láncszem hosszának –, mint egy további szem vagy mint holmi fülbevaló tartókarikáján egy olyan gyűrű, melynek egy síkban kell lennie a füllel, azt mintegy meghosszabbítandó. Ennek egyik lapján dombormívű aranyzománc díszítés, a másikon semmi.
– A másik oldalon lesz a neved – mondta Anne-Marie –, Sir Stephen címe, neve, keresztneve, alatta pedig egy keresztbe tett ostor és korbács, Yvonne is ilyet hord a nyakláncán. Te az ágyékodon fogod viselni.
– De… – mondta O.
– Tudom – vágta rá Anne-Marie –, ezért hívtam ide Yvonne-t. Mutasd az öled, Yvonne.
A vörös hajú lány fölállt, hanyatt dőlt az ágyon. Anne-Marie széthúzta a combját, s megmutatta O-nak, hogy az ágyék egyik lebenye olyan, mintha lyukasztóval fúrták volna ki. A vasgyűrű pontosan beleillene.
– Mindjárt kilyukasztalak, O – mondta Anne-Marie –, semmi az egész, az tart sokáig, amíg az ember a kapcsokkal átfúrja a felhámot és a nyálkahártyát. Sokkal kevésbé fáj, mint az ostor.
– Nem érzésteleníti? – kiáltott fel reszketve O.
– A világért se – válaszolta Anne-Marie –, egy kicsivel jobban megkötözünk, mint tegnap, annyi elég. Gyere.
Egy héttel később Anne-Marie kivette O-ból a kapcsokat, és betette a próbagyűrűt. Nem volt olyan nehéz, mint amilyennek látszott, mert belül üreges volt, de azért nehéz volt. Látszott, hogy a rideg fém behatol a húsba, olyan volt, mint valami kínzószerszám. Mekkora súllyal húzza majd, ha ráteszik a második gyűrűt is? Mindenki látni fogja ezt a barbár szerkezetet.
– Pontosan – mondta Anne-Marie, amikor O közölte az aggályait. – Megértetted te egyáltalán, hogy mit akar Sir Stephen? Ha Roissyban vagy máshol, Sir Stephen, vagy valaki más, esetleg te magad a tükör előtt, szóval ha bárki fölemeli a szoknyádat, tüstént látni fogja a gyűrűket az öleden, s ha megfordít, a Sir Stephen jelét a fenekeden. A gyűrűket egyszer majd talán lereszeltetheted, a jelet azonban sose fogod tudni eltüntetni.
– Én azt hittem, hogy a tetoválást el lehet tüntetni – jegyezte meg Colette. (Ő tetoválta rá Yvonne fehér bőrére, a háromszögű fanszőrzet fölé Yvonne urának a kezdőbetűit, olyan cifra kék betűkkel, mintha hímezve lettek volna.)
– O-t nem tetoválni fogjuk – mondta Anne-Marie.
O Anne-Marie-ra meredt. Colette és Yvonne zavartan hallgatott. Anne-Marie habozott.
– Beszéljen – szólt O.
– Szegény kicsikém, eddig nem mertem mondani: vassal jelölünk meg. Sir Stephen két nappal ezelőtt küldte el.
– Vassal? – kiáltott fel Yvonne.
– Tüzes vassal.

III ANNE-MARIE ÉS A GYŰRŰK

Kapcsolódó szócikkek: kínzás · piercing · tetoválás
3 hozzászólás
>!
ennyiii

O azt imádta, ha az arcokat az a fajta párásság árasztja el, amitől simává, fiatalossá válik a bőr, az arcon pedig időn kívüli, nem gyermeki hamvasság árad szét: az ajak megduzzad, a szem megnagyobbodik, a szivárványhártya mintha szemfestéktől fénylene, sziporkázna.

>!
ennyiii

A fű megfeketedett, a nappal nem volt nappal többé, az éjszak sem volt éjszaka; pokolbéli szerkezet váltogatta a világosságot a sötétséggel az ő nagyobb szenvedésére.

>!
Bluebell

Ki irgalmaz a reménykedőknek? Könnyű felismerni őket: a gyöngédségükről, a figyelmet színlelő tekintetükről – no persze figyelnek, de másra, mint amit néznek –, a szórakozottságukról.

38. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alissa Nutting: Tampa
Csalog Zsolt: Krisztina
Elizabeth McNeill: 9 és 1/2 hét
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Tiffany Reisz: A szent
E. L. James: Sötét
Pergel Zsolt: A fájdalom gyönyöre
Sierra Cartwright: Megkötve