Hollandia ​hétköznapjai Rembrandt korában 4 csillagozás

Paul Zumthor: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában

Rembrandt kora, a 17. század, az a szakasza Hollandia történelmének, amelyet aranykornak szoktak nevezni. Az ország nem sokkal előbb kemény harcban vívta ki függetlenségét. Ebben a korban indul gyors fejlődésnek a még manufakturális, de már tömegeket foglalkoztató ipar, nemzetközivé bővül a kereskedelem, virágzik a tőzsde és a banküzlet, létrejönnek a nagy kereskedelmi társaságok, ekkor kezd kiépülni a dél-ázsiai gyarmatbirodalom, ahonnan a gyarmatáruk révén mesés gazdagság áramlik az anyaországba. A mű átfogó képet ad a század holland társadalmáról és kultúrájáról. A gazdag művelődéstörténeti anyagot az egykorú művészek alkotásaiból válogatott, több mint 100 kép illusztrálja.

>!
Gondolat, Budapest, 1985
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632814819 · Fordította: Gyáros Erzsébet

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Leiden


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Zolesz P>!
Paul Zumthor: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában

Nagyon jó kis könyv Hollandia aranykoráról, az akkori emberek mindennapi életéről, legyen szó akár az étkezésről, tisztálkodásról, a művészetekről vagy a gazdasági berendezkedésről.
Szerencsére abszolút nem száraz, nem feldolgozhatatlan adat mennyiségekkel tele tűzdelt könyvről van szó (amit sok esetben feldob a számtalan korabeli metszett és kép), de nem is az a nagyon könnyed olvasmány.
Én elsősorban azért vettem a kezembe e szép kötetet, mert ugyan különösképpen nem vonzódom a mai holland emberekhez (szóval nem „legelek” füvet, nem hordok fapapucsot, és még csak a focijukat sem bírom), de az aranykor és az utána létrehozott művészetük mérhetetlenül tetszik és érdekel is. Elsősorban a festészetre gondolok. Nálam nem annyira Rembrandt és Ruisdael játszik, mint inkább a nagy tájképfestők és az is igaz, hogy a jó 200 évvel később élők a kedvenceim, úgy mint például Villem Koekkoek vagy Charles Leickert. Az abban az időben megfestett tájképek viszont sok esetben felelevenítik az akkori emberek életét, legyen szó az egyszerű paraszti élet megjelenítéséről vagy a városképeken látható nyüzsgő tömegekről vagy olyan „egyszerű” életképekről ahol egy halárus éppen a portékáját pucolja.
Sajnos a festészetről meglehetősen kevés szó esik az írásban, de se baj szerencsére e témakörben nem egy, igen jó minőségű album állhat az ember rendelkezésére.
A könyvet véleményem szerint érdemes szépen lassan végig olvasni, a sok információból pedig úgy is csak az tartalékolható el ami számunkra valóban fontos és érdekes. Azt kell mondanom nagyszerűnek találom az ilyen írásokat, és e mű egy kuriózum, egy rendkívül jó hézagpótló is. Segítségével egy igazi időutazáson vehetünk részt, melyben sok esetben ráhangolódhatunk egy-egy jelenetre mert a korabeli források nem voltak restek sok esetben megörökíteni az egyes eseményeket, – még ha csak egy pár mondat erejéig is –, amiből szívesen ollózott a szerző a könyvében. Szóval simán ráncolódhat a homlok vagy éppen mosolyra húzódhat a száj.

Azt hiszem ha konzekvenciát kellene levonnom a végére akkor az egyik az lenne, hogy megállapítást nyert, hogy az akkori hollandok minden alkalmat megragadva, nagyon szerettek mulatni, duhajkodni és hát… inni, méghozzá elsősorban sört. Persze eme vélemény így meglehetősen sarkos, de hát mit tegyek van benne igazság nem is kevés.
A másik pedig az, hogy roppant érdekes és szerethető nép volt az akkori Hollandia lakossága. Egyediek és nem igazán beskatulyázhatóak, más népekkel pedig nemhogy teljesen felesleges az összehasonlítgatás, de egyenesen botor vállalkozás lenne.
Minderre talán a legjobban a könyvben is idézett régi közmondás világíthat rá, miszerint:
„Isten megteremtette a világot, a hollandok (pedig) megteremtették Hollandiát.”


Népszerű idézetek

Zolesz P>!

Leidenben már 1641-ben megalapították a gyermekmunkások ellenőrzésével megbízott munkafelügyelőséget. Egy 1646-ban kiadott rendelet napi tizennégy órára mérsékelte a gyerekek munkaidejét!

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1641 · 1646 · gyermekmunka · Leiden
1 hozzászólás
Zolesz P>!

1601-ben Amszterdam városa megtiltotta a cukrászoknak, hogy a kirakatba tett süteményeket túlságosan kicifrázzák, mert „aggódtak, hogy a látványuk elszomorítja a szegény embereket, és felkelti mohóságukat”.

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1601 · Amszterdam · sütemény
Zolesz P>!

A paraszt rossz szemmel nézi , ha leánya városi legénnyel jár.

261. oldal

Zolesz P>!

1650 táján a városi közutak többsége már kövezett. A kálvinista prédikátorok nem győznek sopánkodni az ilyen elítélendő fényűzés terjedése miatt.

18 -19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1650

Hasonló könyvek címkék alapján

Svetlana Alpers: Hű képet alkotni
Németalföldi regék és mondák
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete
Garas Klára (szerk.): Kortársak a németalföldi festőművészetről
Nádor György – Kenessey Béla (szerk.): Spinoza műhelyében
Gerszi Teréz: A németalföldi rajzművészet két évszázada
Michael Bockemühl: Rembrandt 1606–1669
Johan Huizinga: A középkor alkonya
Zbigniew Herbert: Csendélet zablával
Mia Cinotti: Bosch festői életműve