Változás 89% 26 csillagozás

Ez a könyv zseniális.
Matekkal ötvözött pszichológia? Csoportelmélet és logika a problémák kezelésére? Sírok. (Legtöbbekkel ellentétben, akik meglátják ezek a szavakat, én örömömben.)
A könyv nagyon világosan írja le a módszereit, de persze ettől még nem feltétlenül könnyű megérteni őket! A problémák, amiket Watzlawick és társai kezelni hivatottak, gyakran felbukkannak az emberi érintkezés folyamán, sőt nem csak emberek, hanem országok közötti konfliktusokra is érvényesek. Olyan eseteket ír le, ahol egy szokványos, „józan észnek megfelelő” megoldás csődöt mond, egy teljesen „irreális” pedig működik. Egyik kedvencem a fogtechnikus esete, aki rettegett attól, hogy valami nagy hibát fog elkövetni, úgy érezte, ahogy telnek a napok egyre inkább növekszik az esélye, hogy valami óriási baklövésre kerüljön sor. Nagyon óvatos volt, és jól dolgozott, nem volt rá panasz, mégis borzaszótan félt. Azt javasolták neki, hogy minden nap kövessen el valami ostoba, de korrigálható hibát. Természetesen a fogtechnikus, aki eddig az elkerülés híve volt, elborzadt az ötlettől, de aztán nagy nehezen ráállt. Az ötlet két okból zseniális: lefoglalta őt, hogy ezeket a kis hibákat megtervezze, hogy ténylegesen ne legyen belőlük baj, tehát nem volt ideje aggódni azon, hogy mikor követ el valami nagyot. A másik, hogy megtanította arra, hogy nem dől össze a világ, ha hibázik, sőt egyfajta kontroll is lehetséges a hibák felett. Magyarul szembement a félelmével és megtanulta apránként kezelni azt. Egyébként a sztori vége az lett, hogy egy darabig folytatta ezt a módszert, aztán elkezdte ostobaságnak érezni, és abbahagyta. Addigra viszont már megváltozott az attitűdje, nem félt a hibázástól, tudta élvezni a munkáját.
A félelemmel való ilyen trükkös megküzdési módszerekből jó sok akad a könyvben (valójában mindegyik a fenti sémán alapszik), nagyon tetszett, hogy a mondanivaló itt és több más ponton is találkozott azzal amit Feldmár és Laing képvisel, mégis egy egészen új perspektívát tárt fel.
Az ilyen és ehhez hasonló problémák (amiket most nem definiálnék pontosan, a könyv viszont megteszi) keletkezésének okait is feltárják, méghozzá a gödeli pradoxonokhoz vezetik vissza. (Azaz a borbélyhoz, aki mindenkit megborotvál, aki nem maga borotválkozik, de nem borotvál senkit, aki maga borotválkozik. Megborotválja-e magát a borbély?) Elsőre nem hangzik túl életszerűnek, hogy ezek a paradoxokonok valós problémákat takarhatnak, pedig így van! Például az a szülő, aki azt akarja, hogy a gyereke akarjon tanulni ugyanilyen helyzetbe ránjta magát és a gyerekét, aki úgy jár mint a borbély: ha nem tanul az a baj, ha tanul, akkor meg engedelmeskedik (tehát nem a maga akaratából tanul). Azaz valójában ha a saját akaratának engedelmeskedik,akkor szembeszáll az anyjával, ha az anyja akaratának engedelmeskedik, akkor is szembeszáll.
A szerzők a „gyors megoldás” hívei, tehát csak néhány foglalkozást tartanak mindenkinek, azalatt többnyire megoldják a problémát. Én nagyon szkeptikus vagyok az ilyen módszerekkel. Sosem hittem el, hogy vannak gyors és tartós változások, mindig úgy éreztem, hogy aki ilyet kínál, az egyértelműen csaló. Mégis az itt leírt esetek döbbenetesek ilyen szempontból, egy fura ötlettel régen húzódó problémák, konfliktusok oldódnak fel pillanatok alatt. Azt hiszem végül egy szempontból mégis igazam lett, ezek a megoldások sem annyira gyorsak, mint hirdetik magukat, inkább a látványos részük gyors, de előtte hosszú vajúdás van, ami nincs annyira szem előtt. Például a legtöbb ember, aki Watzlawickékhoz fordult, előtte sok hagyományos megoldási módszert kipróbált és végső elkeseredésükben hajlandók csak ezekre a nem szokványos módszerekre ráállni: szerintem a rossz módszerek végigpróbálása része a procedúrának, az készíti elő a keretből való kilépést és eredményez egy ötletet, amire előtte nem gondoltak.
Mindezek mellett a könyv nem egy szokványos amerikai önsegélyező könyv, nem állítja, hogy ha követed az utasításait, akkor egy hét múlva minden problémád megoldódik. Még azt sem állítja magáról, hogy minden esetben használhatók a módszerei, egyszerűen csak egy útmutató, amit kellő körültekintéssel kell használni, és emellett egy nagyon élvezetes ÉS elgondolkodtató olvasmány.

megint az a benyomásom támadt, hogy ha időben kapok az életem egyes fejezeteihez egy rendes listát a kötelező és ajánlott irodalmakról, mint egy szemeszter elején az első szemináriumi órákon, akkor jobban értem, miért történik, ami történik. most viszont, tekintve hogy a könyvből megértettem, miért nem elsőrangúak a miértekre és a múlt eseményeire adott válaszok, ez az egész nem olyan fontos. kivéve, ha arra gondolok, hogyan esek bele ugyanazokba a csapdákba mindenkor, mindenhol, minden körülmények között.

évekig kerestem ezt a könyvet, és a legváratlanabb helyen/időben pottyant az ölembe. mindazonáltal a legabszurdabb idő/hely mégis jó kontextus ennek az olvasmánynak. és old az önsegítéstől való csömör érzésén is.

A konfliktusok, mint a gomba szaporodnak, és nem ártana őket valahogy megoldani. Legalább tudatosítani, és elindulni a megoldás felé. Ha sikereket is szeretnél elérni, akkor nem árt elolvasnod ezt a könyvet, mely alaposan elemzi azt, hogyan is állunk hozzá egy problémához, milyen öngerjesztő folyamatokat indítunk be, s mennyiben vagyunk sikeresek.
A szerzők szerint az igazi sikerhez legtöbbször az kell, hogy a megoldást nem a szokványos gondolataink között keressük, hanem egy más síkon. Keretezzük át a problémát, helyezzük más dimenzióba.
A problémám a könyvvel egyrészt az volt, hogy sokszor nem értettem meg mit ír (tudom az intelligenciámmal van probléma). Másrészt, bár értem mire akar rávezetni, ettől az elolvasástól úgy érzem, nem lettem kreatívabb, nem vagyok még kész így megoldani a konfliktusaimat. Bár az is lehet, hogy elindítottam egy folyamatot. Reméljük!
Ezt leszámítva a könyv 5 lenne.

A hagyományos gondolkodási sémákból való elrugaszkodáshoz egy nagyon jó útmutatást ad ez a könyv. Ugyanakkor azt gondolom, hogy több módszert és példát kellett volna megmutatnia, hogy el is lehessen sajátítani azt, amiről ír (hogy hogyan változtass ténylegesen, hogy lépj át a játszmázáson, "think out of the box"), vagy legalábbis én nem leltem rá teljesen arra, amit kerestem, de egyébként meg majdnem tökéletes. Szóval kezdő lépésnek jó.

Ez a két köny könyv jutott eszembe olvasás közben : http://moly.hu/konyvek/leon-festinger-a-kognitiv-disszonancia-elmelete és http://moly.hu/konyvek/eric-berne-emberi-jatszmak. A Festinger azért, mert – ahhoz hasonlóan – úgy éreztem, h ezek tényleg igazi dolgokat tudnak az emberekről. A Berne pedig a játszmák miatt: itt is az azokból való kiugrás lehetőségei a téma, csak éppen nem játszmának, hanem problémának nevezik. Amúgy, aki ismeri és tetszett neki a 'hat gyufaszálból készíts 4 egyenlőoldalú háromszöget' feladat, annak ez a könyv is tetszeni fog. :)

A lábjegyzet a lényeg! :)

Nem könnyű olvasmány, de érdekes és szemléletformáló.
Nagyon sok pontja gondolkodásra, átgondolásra késztet.
Kijelentései több helyen kategórikusak, vitára, egyet nem értésre késztetnek, s amikor vitába szállok velük, jópár esetben arra jutok, nem tudom megcáfolni, hanem kapcsolódó területhez (pszichológiai módszertan) kapok másik szemléletmódot, megoldásmódot, mely helyzet függvényében hasznos lehet.
Ugyanakkor, nagyon fura könyv.
Olyan, mintha nem ez lenne az egész, hanem csak egyszerűen kiragadták volna egy nagyobb és komplexebb tanulmányból szerkesztés nélkül. Emiatt folyamatos hiányérzetem volt.

Sokszor még azt is meg kell(ene) vizsgálnunk, vajon probléma-e az, ami keletkezik, nem csak valami látszat… aztán majd jól meg kell oldani. A megoldóképlet benne van, a tájékozottság szélesítése is. Változás a minden, ilyetén végkicsengésre emlékszem. Világra kiváncsiaknak ajánlom, értelmező szótár azért legyen a közelben.

Meghökkentő, elgondolkodtató, érdekes és vicces. Hihetetlen, hogy azóta (1990!) sem adták ki újra. A legérdekesebb rész arról szól, hogy sokszor paradox módon tudunk megoldani makacs problémákat, mert csak így tudunk kilépni a szellemi mókuskerékből. Egy másik szintre lépve megváltozik a nézőpontunk, így képesek leszünk megváltoztatni a rendszer működését is.