A ​helyzet reménytelen, de nem súlyos 42 csillagozás

Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Bárki lehet boldogtalan, de különös erőfeszítést igényel, hogy tehetjük magunkat boldogtalanná. Akiből hiányzik a képesség, hogy pokollá tegye az életét,hasznos tanácsokra lel ebben a könyvben.
A szerző, a neves szociálpszichológus, elmeélről, hozzáértésről és humorérzékről tanúskodó munkájában a mindennapi viselkedést, magatartásmintákat elemzi. Ebben az „ellenlelkitanácsadó”-ban a neves pszichiáter lelki gubancaink, kommunikációs zavaraink Parkinson- törvényeit vagy Murphy-törvényeit fogalmazza meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a humor, az irónia ráébreszthet bennünket, miként tehetjük harmonikussá saját életünket.

>!
Helikon, Budapest, 1989
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632079892 · Fordította: Mérei Ferencné · Illusztrálta: Tettamanti Béla

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Kyupirappa>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Érdekes egy könyvecske volt, egyes részein jól fel is röhögtem. Tetszett pár általam is ismert műre hivatkozás is, Orwellről és még másról is tudtam meg pár érdekességet :D

lilijan>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

nagyon bájos kis könyv: finom humorral és cinizmussal tálalt mélylélektan, jókat nevettem saját magamon közben, és a totális depessz állapotomból is átrántott a vihogás napfényes mezejére….

dorcika>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

érdekes, gondolatébresztő kis szösszenet, a szarkazmusa zseniális. külön örültem az illusztrációknak.
ettől függetlenül lehetett volna kicsit hosszabb, mert ez most nekem olyan, mint egy elnyúlt blogbejegyzés. és bár a problémákra nagyon jól felhívja a figyelmet, új nézőpontokat, alternatívákat nem nyújt.

pat P>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Nem rossz, csak zavaró, hogy néha átvitt értelemben mondja az ellenkezőjét mindennek, néha meg kiesik ebből, és komolyan ír okos dolgokat. Ez is jó, az is jó, csak nem jó, ha az ember keveri fejben a kettőt, és mikor észbe kap, utólag kell helyrepakolnia a tudnivalókat.

kornél>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Jókora lendülettel indul ez a cinikus, összekacsintós terápia pamflet, csak sajnos meg is marad annak: nagyon hamar vége szakad. Ennek ellenére ajánlott egy nehéz nap éjszakájára, akár.

Aylah>!
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Valószínűleg nem a könyv hibája, hogy nem tetszett- azt hiszem véglegesen rá kellett jöjjek, hogy ezek a típusú könyvek nem nekem íródtak. Pedig nagy reményeket fűztem hozzá, hiszen szarkasztikus, fordított pszichológiát alkalmazó kötet, de nem igazán éreztem, hogy sok újat tudna mondani. Pedig nem sok önsegítő könyvet olvastam eddig. :)


Népszerű idézetek

stippistop P>!

Az előző fejezetekben arról volt szó, hogyan lehet odáig eljutni, hogy a jobb kéz ne tudhassa, mit csinál a bal. Most ennek szöges ellentétéről lesz szó: nem a probléma előállításáról, hanem elkerüléséről. A cél megint csak a probléma állandósítása. Az alaptörténetet az az ember szolgáltatja, aki minden tizedik másodpercben tapsol. Mikor megkérdik, mi az oka különös viselkedésének, a válasz a következő: »Így riasztom el az elefántokat.« »Elefántokat? Hiszen itt egyáltalán nincsenek is elefántok!?« Erre ő: »Na ugye! Látja?« A történet tanulsága az, hogy a rettegett helyzet vagy probléma elhárítása avagy elkerülése egyrészt a látszólag legértelmesebb megoldásnak tűnik, ugyanakkor biztosítja a probléma fennmaradását is.

1 hozzászólás
Nagy_Detti>!

A példa szerint, amelyet Henry Fairlie idéz (4), a feleségek például arra hajlanak, hogy a szomszéd szobából kiszóljanak: »Hát ez meg mi?« Ilyenkor azt várják, hogy férjük felálljon, átmenjen, és rájöjjön, mire gondolt a hitvestárs. Ebben az elvárásban ritkán csalódnak. Egy barátjának azonban sikerült eme archetipikus helyzetben új trükköt alkalmaznia azzal, hogy a ráirányuló fegyvert visszafordította. Dolgozószobájában ült, amikor felesége átkiabált a lakáson: »Megérkezett?« Jóllehet a férjnek sejtelme sem volt, minek kellett volna megérkeznie, azt felelte: »Meg!« Ekkor az asszony tudni akarta: »És hová tetted?« A férj visszakiabált: »A többihez.« Ezt követően először tudott házassága óta hosszasan, zavartalanul dolgozni.

13. oldal

Nagy_Detti>!

A kommunikáció »felügyelői«, a purista nyelvkönyvírók bízvást feltételezik, hogy létezik »helyes« kommunikáció, amelynek nyelvtana egy idegen nyelvéhez hasonlóan elsajátítható. Ők persze tudják a helyes választ is: »A leves nem ízlik ugyan, de nagyon hálás vagyok neked a fáradságért, amit érdekében kifejtettél.« Kizárólag az ilyen szakemberek nyelvkönyveiben borul ezek után a feleség meghatottan férje nyakába.

25. oldal

1 hozzászólás
Nagy_Detti>!

Ne fogadja el egyszerűen hálásan azt, amit az élet (nyilvánvalóan ugyancsak szeretetre méltó) partnere révén nyújt Önnek. Rágódjék.

33. oldal

1 hozzászólás
Nagy_Detti>!

E megtévesztően egyszerű három szó mögött: »csak így tovább«, földünk egyik leghatékonyabb és legsikeresebb katasztrófareceptje rejtőzik, amely évmilliók alatt fejlődött ki, és egész fajok kipusztulásához vezetett. […] Ennek a mechanizmusnak a jelentősége témánk szempontjából kézenfekvő. Alkalmazására különleges képzettség nélkül, még a kezdő is képes, sőt annyira elterjedt, hogy Freud fellépése óta szakemberek nemzedékeit jó megélhetéshez juttatta. Jegyezzük meg, hogy ők nem »csak így tovább« – receptnek, hanem, tudományosan csengő szóval, neurózisnak nevezik.

10. oldal

giny >!

Az önbeteljesítő jóslatok egyenesen mágikus, „valóságteremtő” hatásúak, és tárgyunk szempontjából éppen ezért fontosak. Szilárd helyük van nemcsak minden boldogtalanság-jelölt repertoárjában, hanem szélesebb társadalmi keretek között is. Amikor például egy kisebbséget azért akadályoznak meg abban, hogy bizonyos kereseti forrásokhoz hozzájuthasson (legyen az akár mezőgazdaság, akár kézműipar), mert a többség lustának, kapzsinak és mindenekelőtt „másnak” tartja ezeket az embereket, úgy azok arra kényszerülnek, hogy zsibárusként, csempészként, uzsorásként stb. tevékenykedjenek, ami aztán a többség megvető véleményét „egyértelműen” igazolja. Minél több stoptáblát állít fel a rendőrség, annál többen követnek el közlekedési vétséget, ez pedig újabb stoptáblák felállítását teszi „szükségessé”. Minél inkább érzi magát egy nemzet szomszédjától fenyegetve, annál inkább fegyverkezik. A szomszédos nép pedig annál inkább tartja saját fegyverkezését a helyzet parancsoló követelményének. Ekkor (a régen várt) háború kitörése már csupán idő kérdése. Minél magasabbra srófolják egy országban az adókulcsot, hogy az eleve tisztességtelennek tartott adófizetők adócsalásait ellensúlyozzák, annál inkább kényszerülnek csalásra a becsületes polgárok is. Minden áruhiányról vagy áremelésről terjesztett jövendölés, ha kellő számmal hisznek benne (függetlenül attól, hogy a jövendölés „ténylegesen” igaz vagy sem), felvásárláshoz és ezáltal valóban áruhiányhoz vagy dráguláshoz vezet.
Az esemény megjövendölése elvezet az esemény bekövetkeztéhez. Előfeltétele csupán annyi, hogy önmagunknak jósolunk vagy másokkal jósoltatunk valamit, és ezt tőlünk független vagy már küszöbön álló ténynek tartjuk. Ily módon éppen oda jutunk el, ahova nem akartunk eljutni.

Nagy_Detti>!

Boldogtalan bárki lehet; de azt, hogy valaki boldogtalanná tegye magát, meg kell tanulni, ehhez pedig némi tapasztalat, az a néhány személyes balfogás még nem elég.

4. oldal

Nagy_Detti>!

A boldogtalanság megteremtésére kevés alkalmasabb eszköz kínálkozik, mint a gyanútlan partner szembesítése a hosszú, bonyolult fantáziálások utolsó láncszemével, amelyben ő döntő, negatív szerepet játszik.

13. oldal

Nagy_Detti>!

Amióta az olasz nők az utolsó évtizedekben szemlátomást emancipálódtak, hasonló problémák nyomasztják az olasz férfivilágot. Korábban az olasz férfi olyan tüzesen viselkedett, amennyire csak férfiúi kötelességének tartotta. Nem sokat kockáztatott, hiszen (többnyire) határozottan visszautasították. A férfiflört egyik alapszabálya így szólt: ha bármely nővel öt percnél tovább vagyok egyedül, és nem nyúlok a szoknyája alá, azt hiszi, homoszexuális vagyok. A bökkenő csupán annyi, hogy a hölgyek azóta sokkal fogékonyabbak lettek a dolog iránt, és ha hinni lehet az idevágó pszichiátriai statisztikáknak, az impotencia miatt kezelt betegek száma egyre nő. A rutinszerű férfiasan-szenvedélyes viselkedés csak addig veszélytelen, ameddig lehet bízni abban, hogy a partnernő a »helyes« kiegészítő magatartást veszi fel, és anyai jósággal elutasítja udvarlóját.

40. oldal

Nagy_Detti>!

Ebből az előadásból értettem meg világosan, hogy ha változást akarunk elérni, nem szabad direkten kommunikálnunk. A direkt kommunikáció, a közvetlen közlések nyelvének időszaka évekkel, évtizedekkel, vagy talán még több évvel ezelőtt lejárt.

46. oldal Utószó (Füredi János)


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Wingate: Királyok és királynők
E. H. Gombrich: Rövid világtörténet fiataloknak
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Csaba Emese (szerk.): A múlt nagy rejtélyei
Robert Merle: Francia história
John Lloyd – John Mitchinson: Tévhitek a nagyvilágról
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Balogh Zsolt – Ferwagner Ákos – Miszlay Zsolt – Prantner Zoltán – Szirtes Krisztián – Zámodits Attila: Európa eleste