Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lazacfogás Jemenben 69 csillagozás
Egy napon felkérik Dr. Alfred Jonest, hogy telepítsen lazacokat a sivatagos Jemen egyik kiszáradt vádijába… Annyira abszurdnak tartja az elképzelést, hogy azonnal visszautasítja a megbízást. A nemleges választ azonban a legfelsőbb brit politikai körök rosszul fogadják: a közel-keleti helyzet megkívánja, hogy jó sajtóvisszhangra számító kezdeményezések is megvalósuljanak angol közreműködéssel. Nyomásukra Fred kénytelen-kelletlen nekilát, hogy megszervezze tízezer atlanti lazac életét Jemenben… Fred egyáltalán nem sejti, hogy utazása nem csupán a lazacprojekt elindításáról szól. Ahogy sorsa összekapcsolódik a dúsgazdag és mélyen vallásos Muhammad ibn Zaidí bani Tiháma sejkével, a racionális és félénk halbiológus felfedezi magában a hitre és a szeretetre való képességet. A felfedezés saját magának és egész környezetének nagy meglepetést okoz! Csodálatos mese szeretetről, hitről, legyező horgászatról és politikai fordulatokról. Szívbe markoló és vidám. Paul Torday regénye 2007-ben… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006
Kedvencelte 5
Várólistára tette 51
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Az itteni emberekben még mindig megvolt a bizakodás ártatlan ereje: nem az, ahogy a vallási fanatikusok dühödten tagadják mások hitét, hanem egy csendes megerősítés. Ezt éreztem itt, ezen a vidéken és ezen a helyen, ettől volt olyan más, mint otthon. Nem a viselettől, nem a nyelvtől, nem a szokásoktól, nem attól az érzéstől, hogy az ember egy másik században van. Egyiktől sem. Hanem a bizakodás mindent átható jelenlététől.”
Minden józan észt nélkülöző történet, és mégis annyira tetszett!
Először a filmet láttam, de az nagyon régen volt. Halvány emlékeim szerint a történet csak egy darabig hasonló, utána külön életet kezd élni.
Tetszett a levelezésekkel megvalósított, és a naplókban megörökített történet. Annyire naív és mégis kedves ez a könyv, hogy nagyon hamar kiolvastam sajnos.
Alfred karaktere nagyon tudálékos eleinte, később kicsit lazább lesz, végül egész kedvessé válik és tettrekésszé. A felesége Mary, nos… róla nem tudok nyilatkozni a jóízlés határain belül. Egy önző r.banc, aki úgy érzi kegyet gyakorol a férje felé. Brrrr. Harriet pedig a hab a tortán. Sajnáltam őt, de a történetbe illesztett szerepe nagyon hálás. Mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó könyv, annak ellenére is, hogy nem életszerű. A politikai háttér ábrázolása elképesztően remek, sajnos ezt mindannyian tapasztaljuk, így van ez a legtöbb helyen. A manipulálás, a saját érdekek szem előtt tartása, és minden más háttérbe tolása gyönyörűen van bemutatva. Hogy, hogyan bújjon ki valaki a felelősség alól például.
Összefoglalva, aki egy remek történetet szeretne olvasni, ami nem mindennapi, annak szívből ajánlom.
Voltam már (egyetem)politikus, beágyazva hivatalok közé, most meg éppen egy nagy, szerteágazó projektet vezetek – mondjuk erről legalább tudom, hogy meg fog valósulni, vagy legalábbis azt, hogy máshol már megvalósult –, de nem kell ám ehhez a könyvhöz ennyi előtanulmány, elég az, ha egyszer is érezted valamiről, hogy lehetetlen, de azért belevágtál. Vagy ha szeretnél felkészülni arra, hogy valamire egyszer majd azt mondják neked: lehetetlen, de te csak azért is belevágsz.
És kicsit Adrian Mole-os, főleg az eleje, és azért külön imádtam. :)
Lehetetlen elképzelés első megközelítésre, hogyan lehetne lazacot fogni Jemenben? Természetesen, ha egy sejk elhatároz valamit, egy halbiológus mégis terveket sző…….!!! Igazán kíváncsian olvastam, hogyan tovább, oldalról oldalra haladtunk a megvalósítás felé, közben megismertem szerethető szimpatikus embereket, hatalomvágyó politikus karaktereket. Különleges regény: egyszer napló, máskor kihallgatási jegyzőkönyv és néha e-mail levelezés.Végül megtudhatjuk, hogy a hit mindig megelőzi a reményt, hiszen először hinnünk kell, csak aztán reménykedhetünk, hogy képesek leszünk megvalósítani az álmainkat. Nagyon hatásos, maradandó regény.
Lassú könyv, és talán néha nem tűnik úgy, hogy nagy mondanivalója lenne, de aztán olvasás közben egy-két mondat annyira megérintett, hogy órákig a hatásuk alatt voltam. Van benne politika, emberség, romantika, hit, remény, pszichológia, érdekes karakterek és még sok minden, amit meg sem tudok fogalmazni.
A filmet már évekkel ezelőtt láttam, és nem tudnék választani, hogy a könyv vagy a film, de szerencsére nem is kell.
Végre egy nem szokványos könyv, nem előre sejthető sematikával és befejezéssel! A politika és a tudomány ellentéte összhangba hozható-e? Jement is kicsit jobban megismertem, az ott élőkről is többet megtudtam.
Egy álom, amit mindenki bolondságnak tart. Ragaszkodunk- e ennek ellenére ehhez? Előre láthatók-e a katasztrófák? Minden tényezőt figyelembe tudunk-e venni?
Ami pedig ténylegesen szívmelengetővé tette a történetet az a hit lényege és keresése volt. Egy kihívásra keresgélve kutattam könyv után, amikor rátaláltam erre a kincsre. Megérte a rá szánt időt!
Nagyon szeretem azokat a történeteket, ahol különböző naplóbejegyzésekből, e-mail váltásokból, újságcikkekből, vagyis több különböző és egyedi megoldású szemszögből rakja össze a cselekményt.
Ez a megoldás itt is nagyon jól és hihetően működik.
Izgalmas volt így olvasni ezt a hihetetlen de mégis két lábbal a földön álló sztorit. A mai napig aktuális, hogyan is próbálja a politika és a hit alakítani az emberi sorsokat, ami ebben a történetben nagyon is drámai befejezéssel párosul.
Határozottan különleges és zseniális könyv, aminek minden szava aranyat ér, és olyan igaz, hogy már szinte fáj. Ja, és ami fontos, semmi colehos giccsmáz nincs rajta!
Nem igazán tetszett, bár a főszereplők érdekesek, szimpatikusak voltak, egész életszerű karakterrel és történettel. Végigolvastam, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. Nekem nem volt túl szórakoztató, nem elég vicces vagy tanulságos. Az alapötlet (a lehetetlennek tűnő dolgok is megvalósíthatóak néha, illetve háború helyett valami vidámabb dolog is összefoghatná az embereket) nem rossz, de ez a lazactelepítés engem nem győz meg. Nagyon drága és környezetszennyező, és ezektől a szempontoktól nem tudok elvonatkoztatni.
A 399 Ft-os „könyvvásár”-on vettem teljesen ismeretlenül, később tudtam meg, hogy film is készült belőle. Ami miatt neki is álltam hamar az olvasásának az Jemen volt. Mindig vadászom az általam kevéssé ismert országokban játszódó regényekre. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, s tervben van a film megnézése is, de még addig kéne sort keríteni rá, amíg emlékszem is valamire a könyvből…
Amikor kezembe vettem ezt a könyvet, és belelapoztam, le is tettem, hogy na ne, ezt nem akarom elolvasni: az a dokumentarista mód, ahogy a történet halad, az nekem nem jött be. Első látásra.
Mivel itt maradt az asztalon előttem, és nem volt kedvem más után nézni, hát belefogtam.
Nem bántam meg.
Szokni kellett, hogy nem a hagyományos, szokásos kivitelezéssel van megírva, de hamar ráálltam.
Onnantól már élveztem is.
Valamikor réges-régen láttam a könyvből készült filmet is, de nem sok emlékem van/volt róla, így a kíváncsiságom végig fennmaradt.
Érdekes volt látni, hogyan alakul főhős tudósunk élete a projekt alatt, illetve spoiler
Színes, kalandos, illatos olvasmány, abban az értelemben, ahogy végigkalauzol akár Anglián, akár Jemenen, bemutatva az ízeket, szagokat, érzéseket.
És abban az éretelemben is az, hogy ugyan írói elképzelésként, de mégis ad egy bepillantást a politika működésébe, és ugye, tudjuk, nem zörög a haraszt, ha nem fújja szél, azaz, nem nagyon van kétségem afelől, hogy a politika kb. úgy működik, ahogy le vagyon itt írva.
Akár horgász vagy, akár nem, egy kalandot megér ez a könyv!
Népszerű idézetek
Bizakodtam. Nem tudtam, és abban a pillanatban nem is érdekelt, pontosan miben kell hinnem. Csak azt tudtam, hogy a bizakodás az első lépés, ami elvezet onnan, hogy nem hiszünk semmiben, az első lépés, amely elvezet egy olyan világból, amely csak azt ismeri el, amit meg tud számolni, mérni, el tud adni vagy meg tud venni. Az itteni emberekben még mindig megvolt a bizakodás ártatlan ereje: nem az, ahogy a vallási fanatikusok dühödten tagadják mások hitét, hanem egy csendes megerősítés. Ezt éreztem itt, ezen a vidéken és ezen a helyen, ettől volt olyan más, mint otthon. Nem a viselettől, nem a nyelvtől, nem a szokásoktól, nem attól az érzéstől, hogy az ember egy másik században van. Egyiktől sem. Hanem a bizakodás mindent átható jelenlététől.
A sejket soha nem érdekelte, hogy valaki beszél-e vagy sem – nem érezte szükségét, hogy szórakoztasson, vagy hogy szórakoztassák. Az a fajta társalgás, amelyre annyira szükségünk van, mint egy falat kenyérre, számára idegen dolog. Vagy vannak dolgok, amiket meg kell beszélni, vagy nincsenek. Vagy vannak történetek, amiket el kell mesélni, vagy nincsenek.
111. oldal
Esténként sokat olvasok. […] Bármit és mindent elolvasok, és hétvégenként, amikor nem vagyok Londonban, a helyi antikváriumok polcait böngészgetem Ainwickben és Morpethben, a legközelebbi kisvárosokban. Nem telik új könyvekre, de úgy látom, annyi könyvet írtak már, hogy nincs szükségem arra, hogy újakat szerezzek. Tucatjával veszem a régi regényeket és életrajzokat néhány fontért, vagy néha csak becserélem azokat, amiket már elolvastam. Megengedik nekem. Jó vevő vagyok. Klasszikusokat veszek: Dickenst, Thackerey-t, Fieldinget.
246. oldal
Hallom, ahogy valahonnan a bal vállam mögül azt mondja nekem: -Igen, Dr. Alfred, végül csak megcsináltuk. Hittünk benne, ezért megcsináltuk.
-Igaza volt, felség. Hittünk. Ön megtanított engem hinni.
Hallom a mosolyt a hangjában, bár látni nem látom. -Arra tanítottam meg, hogy megtegye az első lépést: hogy megtanuljon hinni a hitben. És egy napon majd megteszi a második lépést is, és megtalálja, mi az, amiben hisz.
A vödörből a sekély, kavicsos patakba öntöm a lazacivadékokat, és azt kérdezem .- Honnan fogom tudni?
És halkabban, mint a kövek fölött átcsörgedező víz csobogása, hangzik a válasz:-Tudni fogja.
– El tudja képzelni, hogy ezt otthon megtörténik? – kérdeztem. Harriet megrázat a fejét.
– Ez egy jó cselekedet volt. Vizet adni idegeneknek a sivatagban, ahol olyan kevés a víz. Valódi jó cselekedet volt, az a jóság, hogy a szegény emberek adnak a gazdagoknak.
Ha Angliában egy idegen innivalóval kínálna egy szomjas embert egy magányos helyen, arra gyanakvással tekintenénk. Ha otthon valaki így idejönne hozzánk, valószínűleg azt feltételeznénk, hogy egy kicsit hibbant, vagy pénzt fog kérni. Úgy védekeznénk, hogy mereven és barátságtalanul viselkedünk, elutasítóan, vagy akár gorombán.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Milly Johnson: Légvárak és régiségek 93% ·
Összehasonlítás - Alison Weir: Aragóniai Katalin 92% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg 92% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Páros, páratlan 92% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Gonosz pálya 92% ·
Összehasonlítás - Robert Bryndza: Sötét víz 92% ·
Összehasonlítás - Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány 88% ·
Összehasonlítás - Flora Harding: Erzsébet és Fülöp 88% ·
Összehasonlítás - Rosanna Ley: A sáfrányösvény 88% ·
Összehasonlítás