A ​vén patagóniai expressz 9 csillagozás

Paul Theroux: A vén patagóniai expressz

Mert miről is szól Theroux könyve? Az író beszáll a Bostonból induló vicinálisba, és gyakorlatilag a dél-amerikai kontinens legdélibb csücskén, Patagóniában száll ki belőle. És mi történik közben? Mindazok, akikről Stevenson fenti sorai szólnak, beszállnak a vonatba, és Theroux útitársai, riportalanyai, beszélgető partnerei lesznek. Az író közben ki-kipillant az ablakon. Időnként kiszáll a vonatból, és így a közbeeső városok lakói is „útitársai” lesznek. Így születnek érdekes portrék a Panama-csatorna, az Övezet kispolgári amerikai lakóiról, a futballrajongókról, a limai kolduló gyerekekről, Borgesről, a világhírű vak íróról… Ez a fantasztikus színes szőttes csodálatos tarkasággal terül az olvasó elé: éles zsánerképek, változatos táj, izgalmas találkozások, a szerző együttérzése a szegényekkel, a diktatúrák mélységes megvetése, leleplezése, humor és líra, irodalmi elmélyültség és vernei kalandok – mindez együtt a Vén Patagóniai Expressz.

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1987
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632818148 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

mexikói

Helyszínek népszerűség szerint

Buenos Aires · Argentína · Guayaquil · Patagónia


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Paul Theroux: A vén patagóniai expressz

A hétköznapok során találkoztam már hasonlóan felemás alakokkal, mint Paul Theroux, de nyomtatott szöveg alkotójaként ő az első. Sok írót, költőt ismerek, akik remekműveiket egészen botrányos életvitel mellett alkották, ám itt egészen másról van szó. Theroux zseniálisan ír. Messze egy útikaland papírra vetésének szintjét meghaladva, igazi szépirodalmi igénnyel. Rendkívül élvezetes stílusban, a visszásságokat a felszín alól is feltárva ír. Nem hiányzik belőle az együttérzés, ám pillanatok alatt képes mélyen érző briliáns tollú íróból a legsötétebb bunkóvá átvedleni. És itt nem arról a birodalmi gőgről van szó, amely sok amerikait jellemez, aki hazáját elhagyva döbbenten dörzsöli a szemét, mikor szembesül azzal, hogy a fehér foltokban is embernek látszó lények élnek. Theroux nem a tipikus jenki turista, ő teljesen felkészült, pontos ismeretei vannak úticéljairól. Nem is rasszista, mert nemcsak a Rio Grandétól délre kezdi osztani az észt, elkezdi ő már gyakorlatilag a bostoni vonatra szállásától kezdve leszedni a keresztvizet mindenkiről és mindenről. Sokszor teljesen érdemtelenül. Ilyen pasasokból lesznek a tipikus kocsmai kötekedők, ha nem ilyen ragyogó intellektussal vannak megáldva. Tehát Theroux ellentmondásosabb már nem is lehetne. Nagy élvezettel olvastam útjáról, de a végéig sem tudtam eldönteni, hogy ha alkalmam lett volna valaha találkozni vele, akkor kezét megragadva gratuláltam volna e neki, vagy felképelem. Gyanítom egyébként, hogy mellette szolid egzisztenciát teremthettem volna bérfelpofozóként. Annyi bizonyos, hogy Theroux nem egy szürke, jellegtelen alak. Bármennyire bicskanyitogató is olykor, szívesen olvasnék még tőle.

pwz I>!
Paul Theroux: A vén patagóniai expressz

Remek ötlet, ahogy az az egyik idézetben is szerepel: „Az utazás számít, nem a megérkezés; a hajóút, nem a partraszállás.” Hajó helyett jó a vonat is, ami itt kisebb-nagyobb kitérőkkel Észak-Amerika „felső”-ből Dél-Amerika „alsó”-ba tart. Közben átmegy több országon, éghajlati és magassági övezeten. Rendhagyó útikönyv, hiszen egy-egy város, vagy ország többnyire a vonatos benyomásokon keresztül szerepel. Azért vannak benne megállók is, pl. Argentína, ahol Jorge Luis Borges-nél egy kicsit többet időzik a szerző.
A vonatos utazás kedvez az olvasásnak, annak aki szereti. Nos, Theroux szereti! Kíváncsi voltam, az általa olvasottak közül mely könyvek lelhetők fel a Moly rendszerében. Íme, néhány, a teljesség igénye nélkül. Ha valaki Theroux társaként utazott volna a Bostonból Esquelbe, akkor ezeket a könyveket „észlelte” volna:
William Faulkner: Vad pálmák
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
B. Traven: Akasztottak lázadása
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Jack Kerouac: Úton
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész
Mary Shelley: Frankenstein
[[Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz]]
Gabriel García Márquez: Söpredék
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Friedrich Dürrenmatt: A bíró és a hóhér
James Joyce: Dublini emberek
T. E. Lawrence: A bölcsesség hét pillére
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Van több is, de az nincs benne a Moly-ban… Nem rossz lista… :)

>!
Gondolat, Budapest, 1987
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632818148 · Fordította: Borbás Mária
Jesper_Olsen P>!
Paul Theroux: A vén patagóniai expressz

12 napnyi „utazást” biztosított számomra ez a könyv. Volt, amikor nagyon „lelassult a vonat”, máskor száguldottunk. Sok érdekes meglátás, rengeteg gondolat az utazásról, nagyon jó párbeszédek és némi könyvajánló is belefért a könyvbe.
Kíváncsivá tett, valószínűleg az afrikai könyvét is elolvasom majd.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Mexikóiak azért lépnek be az Egyesült Államokba, mert tudják, hogy ott munka vár rájuk. Illegálisan teszik – gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy szegény mexikói legálisan léphessen be ha az a szándéka, hogy munkát keressen. Amikor elfogják, börtönbe vetik, leüli rövid büntetését, utána kitoloncolják. Néhány nap múlva már indul is vissza az Egyesült Államokba és a tanyákra, ahol mindig talál munkát, mint nyomorúságosan fizetett napszámos. A megoldás egyszerű: ha hoznánk egy törvényt, amelynek értelmében az Egyesült Államokban a gazdák csak belépési vízummal és munkavállalási engedéllyel rendelkezőket fogadhatnak fel, nem lenne semmi probléma. Ilyen törvény nincs. Erről a gazdák képviselői gondoskodnak, mert ha nem volnának kizsákmányolható mexikóiak, hogyan tudnák ezek a hordóseggű rabszolgatartók learatni a termést?

Kapcsolódó szócikkek: Amerikai Egyesült Államok · mexikói
SteelCurtain>!

– Bizonyára tetszik itt magának.
– Igen. – Rám sandít. – Maga mit csinál itt?
– Bajuszt növesztek.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bajusz
pwz I>!

Az utazás számít, nem a megérkezés; a hajóút, nem a partraszállás.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
pwz I>!

Argentínában is láttam a nyomát ennek a nyers bizonytalanságnak, a családfa-ápolgatásnak. Az argentin kalauz megmondta a családnevét – német név volt. – Na és mit gondol, mi a keresztnevem? – folytatta. – Otto! – Németül persze egy szót sem tud. Mr. DiAngelo és húsos képű cimborái az étkezőkocsiban nem beszélnek olaszul. Mr. Kovacs, a jegykezelő, nem tud magyarul. Egyetlen emigránssal találkoztam Argentínában, akinek még nem szakadtak el a gyökerei – örmény volt, és magamban Mr. Totalitariannak neveztem: nagy híve a diktátoroknak, és a „Totalitarian” név határozottan örményesen cseng.

415. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Argentína · családfa
pwz I>!

– Ne az országuk alapján ítélje meg az embereket – tanácsolta egy bolíviai hölgy.
Elmagyarázta, hogy nem annyira a nemzeti hovatartozásuk különbözteti meg az embereket, inkább az, hogy milyen magasságon élnek. Az Andok magaslatain élő hegyi népek kimértek és megközelíthetetlenek; a völgyek lakói sokkal vendégszeretőbbek, de a legszelídebbek a tengerszinten élők, habár meglehetősen lusták és tunyák. Aki úgy ezerkétszáz méter körüli magasságban él, nagyjából az az eszményi teremtmény, az igazi derék ember, akár Ecuadorban, akár Peruban, Bolíviában vagy egyebütt.

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andok · Bolívia · Ecuador · Peru
pwz I>!

Buenos Aires első pillantásra – és még napokig utána is – roppant civilizált hangyaboly. Épületeiben és utcáiban megvan a régi világ eleganciája, népében az újvilág otrombasága és szégyentelen egészsége. Az a sok újságosbódé és könyvesbolt – micsoda literátus hely, gondolja az ember, minő csín, minő gazdagság. A Buenos Aires-i nők jól öltözöttek, tudatosan sikkesek, abban a modorban, amellyel Európa már rég felhagyott.

380. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buenos Aires
Jesper_Olsen P>!

Az utazás akkor a legjobb, ha magányos vállalkozás: látni, vizsgálódni, felbecsülni – ehhez egyedül kell lenni, és terhek nélkül. Mások esetleg félrevezetnek; elkalandozó benyomásaidat a magukéval nyomasztják; ha barátkozó fajták, eltakarják előled a kilátást, ha unalmasak, ostobaságokkal teszik tönkre a csöndet, szétzúzzák a koncentrációt az Ó, nézze csak, esik!-jeikkel meg a Mennyi fa van itt!-ekkel.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
pwz I>!

Kilenc órakor vagy alig valamivel utána haladtunk el Aracataca mellett. Itt született Gabriel García Márquez, a regényíró; ez itt a Söpredék és a Száz év magány Macondója.

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aracataca · Gabriel García Márquez
Jesper_Olsen P>!

Nem vitatkoztam vele; peruiakkal az a helyes bánásmód, ha az ember egyetért a pesszimizmusukkal.

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pesszimizmus
Jesper_Olsen P>!

Nem az számít, hogy megérkeztem – hanem az út.

431. oldal

Kapcsolódó szócikkek: út

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Koltai Gyula: Nem mind fénylik, ami Amerika
Csonka Emil: Diadalút Amerikában
Patti Smith: Kölykök
Beth Flynn: Kilenc perc
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Thomas Pynchon: Beépített hiba
Michael Ledeen – William Lewis: Bukás: amerikai kudarc Iránban
Charles W. Colson: Újonnan születtem
Paul Auster: New York trilógia