Éjfél ​Mennykőváradon (A Szirt krónikái 3.) 25 csillagozás

Paul Stewart: Éjfél Mennykőváradon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Mennykőváradot elpusztítja a viharok anyjának hatalmas energiája!”
Kinn a nyílt levegőégben kegyetlen vihar készülődik. Mennykővárad, a lebegő sziklára épült csodálatos város épp az útjába kerül. A levegőben úszó várost egy lánc rögzíti a szárazföldhöz.
Csupán Ágos, az ifjú fellegkalóz kapitány, aki egyedül merészkedett hajójával a Szirten túlra, méri fel a veszély nagyságát. De veszedelmes utazása során felleghajója megsérül, legénysége részint Erdőmélyére, részint azon is túlra sodródik, ő maga pedig elveszíti emlékezetét…
A Szirt krónikái című nagyszabású fantasy sorozat izgalmas, gyönyörűen illusztrált harmadik kötete tele van szenzációsan képzeletgazdag szereplőkkel.

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451923 · Fordította: Szabados Tamás, Rindó Klára · Illusztrálta: Chris Riddell

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Ágos · Csuklyacsuk


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin>!
Paul Stewart: Éjfél Mennykőváradon

Talán a kedvencem a trilógiából. Az egyetlen gond az időtényezővel van, mert noha hivatalosan közvetlen folytatása az előző résznek, karakterfejlődésben, sokszor leírásokban és kijelentésekben is úgy hat, mintha éveket ugrottunk volna. Ágost az előző részben abszolút kamaszként kezelték, a karakterdizájn is erősen erre játszott rá, itt pedig abszolút felnőttnek írják le – nem csak a viselkedésében, de a megjelenésében is. A Viharok Anyjánál a kezdőjelenet is olyan, a legénység kapcsolata is sokkal szorosabbnak tűnik, mintha már eltelt volna némi idő – én személy szerint azzal orvosoltam a kontinuitási problémát, hogy megpróbáltam elképzelni, hogy megint ugrottunk legalább két évet, Ágos már gyakorlatilag felnőtt, és ekként kezelem.
Maga a történet továbbra is sötét, de kicsit lazább, mint az első két részben – főként azért, mert a főszereplő tudja, mit csinál. Hiába homályos, hiába bizonytalan, hogy mi történik, Ágosnak elég határozott képe van, hogy mit akar elérni, és hogyan érheti el, nem csak a túlélés, és mások életben tartásának gondolata alkotja a regény vázát. Csuklyacsuk naiv, kedves, szerethető figura mellette, aranyos a mentor-tanítvány dinamika, ami köztük kiépül, jól kiegészítik egymást… a főhős abszolút praktikus intelligenciája, és keményebb személyisége mellé nagyon kell Csuklyacsuk jóhiszemű okoska stílusa. Ágos maga tényleg kalózként viselkedik. Hiába hősies, hiába erős az értékrendje, ha valaki azzal szembemegy, azzal kifejezetten kegyetlenül tud elbánni, látszik, hogy már megélt néhány dolgot, és megtanult nem kockáztatni. A stílusa is jellegzetesebb, láthatóan eligazodik az alvilágban, nem kell félteni egy kocsmai bunyóban. A legénységéből csak villanásokat kapunk, de az alapján is szerethető csapat rajzolódik ki, akiknek lehet szurkolni, a Mauginnal kiépülő halvány szerelmi szál is aranyos.
Végre kapunk egy kis mitológiát, világmagyarázatot, bár a világfelépítés bizonytalansága és abszurditása továbbra is jelen van. El kéne olvasni a többi kötetet is, de az Ágos trilógia méltó zárást kapott.

7 hozzászólás
Winterspell>!
Paul Stewart: Éjfél Mennykőváradon

Gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon!

Az Éjfél Mennykőváradon kétségkívül az Ágos-trilógia legkomolyabb darabja. Nőnek a tétek is rendesen, hiszen itt már nem csak Mennykőváradot kell megmenteni a pusztulástól, hanem az egész Szirtet, és korántsem egyszerű meló, pláne ha az ember fia szelektív amnéziával is meg van áldva.
Amit furcsálltam benne, az az volt, hogy Ágos egyik pillanatról a másikra eléggé felnőttesen beszél és viselkedik, holott maximum pár nap telhetett el a Felleghajtó vége óta. Persze meg lehet magyarázni: igaz, hogy olyan 17-18 éves, de két évig intenzíven kalózkodott, 13 éves kora óta szinte minden az életére tör, nemrég árvult el (vegyük így, mert ugyan a kötet időpontjában az édesanyja még nagyon is él, csak nagyon messze, de erről csak az tudhat, aki olvasta a Rook-trilógiát) spoiler és sajnos szinte eddig mindenki, akit megismert, kb. a szeme láttára halt meg, ez azért csak megviseli az embert lelkileg. Továbbá nagyon is lelkiismeretes karakter, aki végig ragaszkodik az elhatározásához (hogy szétszóródott legénységét egyesítse), amit ígér, azt igyekszik minden körülmények között betartani, ami nagyon is tiszteletreméltó tulajdonsága, egy csomó másik mellett. Ágos tényleg egy olyasfajta főhős, akire fel lehet nézni, de egyúttal együtt is lehet vele érezni, hiszen hibázik, nem is egyszer a könyvek során, de igyekszik helyrehozni amit csak tud.
Kapunk mellé egy apródszerű kis kezdő akadémikust, Csuklyacsukot, aki a maga jó szándékú naivitásával és könyvmoly természetével kiváló kiegészítése Ágosnak, aki most már ízig-vérig gyakorlatias fellegkalóz. A kettejük párbeszéde Forrásvidéken kifejezetten szép és megható.
(Fun fact: az, hogy Csuklyacsuk, végtelenül aranyos fordítás, nekem nagyon tetszik, de azt kell mondjam, téves. Ám mégsem lehet a fordítókat hibáztatni, hiszen az írók 2019-ben az utolsó Szirt-kötet press tour-ján mondták el, hogy Cowlquape neve nem abból tevődik össze, hogy cowl + cape, hanem a német Kaulquappe szóból származik, ami ebihalat jelent).
A sztori maga továbbra is izgalmas, pörgős, és változatlanul nagyon jót tesz neki, hogy nem egy helyen játszódik, hanem egyik érdekes(en rémisztő) helyről megyünk a másikra, de itt minden út Forrásvidékre vezet, nincs hely és idő epizodikusságra, ebből a szempontból a Felleghajtó által megkezdett utat követi.
Egyik szemem sír a másik nevet: sír, mert több Szirt-kötet nem jelent meg magyarul, de nevet, mert legalább egy trilógiát egybe kiadtak, és nincs függővég, ami eméssze az embert, mert boldogan zárul ez a kötet, tele reménnyel, amit persze a következő trilógia már a bevezetőben miszlikbe aprít, de az már hozzánk nem jutott el, így az, aki hozzám hasonlóan mégis tudni akar mindent, arra még több kaland és izgalom, de azzal együtt több szomorúság is vár. Előre szóltam.

Letta>!
Paul Stewart: Éjfél Mennykőváradon

Mind a három kötet nagyon tetszett, de ez a harmadik volt a legjobb! Kétség kívül a legizgalmasabb, és legfordulatosabb részt tarthattam a kezemben. Ahogy haladt előre a történet a részek során úgy szerettem meg egyre jobban Ágost, és az egész legénységet. Nagy kedvencem lett ez a könyv, és remélem, hogy még hajózhatok együtt Ágos kapitánnyal! Mert vele tartok én is bárhová, mint egy hűséges fellegkalóz!
Szóval: Irány a végtelen levegőég, vagy még annál is tovább! Én már kipányváztam magam ;)!


Népszerű idézetek

vilmos>!

… ahogy a szólás is tartja, a kiloccsant sör és a kifröccsent vér gyakran egybefolyik

bobo1019>!

A fájdalom után félelem – úszott föléjük a szarvmadár hangja. – Ez is el fog múlni.Bátorság, Ágos kapitány!

29. oldal

Chöpp >!

– „Egyszer a bársonyos sötétben egy szikra keletkezett…” – mormolta Ágos. – Ó, hogy dobogott a szívem, mikor ezeket a szavakat hallottam! A sok történet közül, amit elmesélt, a Forrásvidék legendája volt a kedvencem.
– „A szikra megpördült. És a szél lélegzett. És az eső sírt …” – olvasta Csuklyacsuk.
Ágos bólintott.
– És a nap mosolygott. És az összes pillanat közül az első elérkezett – mondták egyszerre.

106-107. oldal

bobo1019>!

Hiú és ostoba – mondta. – Túl vad a neve, gyönge a szíve, ahogy apám szokta mondani. Akik a legkegyetlenebb neveket választják maguknak, rendszerint a legkevésbé sem érdemlik ki őket. – Szeme elhomályosult. – A legbátrabbak és legvitézebbek a legkevésbé hivalkodó neveket választották maguknak.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ágos
bobo1019>!

Gyorsan – utasította Ágos a fiút. – Vissza a függőágyba! Tégy úgy, mintha aludnál.
Egy pillanattal később Ágos és Csuklyacsuk összegömbölyödve feküdt a függőágyban. Lehunyt szemmel, nyitott szájjal, halkan horkoltak. A kopogás az ajtón másodszor is fölhangzott.
– Alszunk, hülyék – morogta Csuklyacsuk az orra alatt. – Gyertek be!
– Sssss! – sziszegte Ágos.

190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ágos · Csuklyacsuk
bobo1019>!

Csupán bábuk vagyunk, és arra várunk, hogy a zsinórjainkat meghúzzák. Életünk csupán annak a láthatatlan kéznek a műve, aki ezeket a zsinórokat mozgatja.

213. oldal

bobo1019>!

– Nincs becsület a rabszolgakereskedők között? – kérdezte.
– Becsületet nem lehet venni és eladni, kapitány – oktatta Orsós. Bánatosan elmosolyodott. – És itt a pénz az egyetlen, ami számít.

223. oldal

bobo1019>!

Ágos lehunyta a szemét. Minden elmúlik. Az öröm. A fájdalom. A diadal pillanata, a kétségbeesés sóhaja. Semmi nem marad meg örökké, még ez sem.

339. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ágos
vilmos>!

Minden elmúlik. Az öröm, A fájdalom. A diadal pillanata, a kétségbeesés sóhaja. Semmi nem marad meg örökké.


Hasonló könyvek címkék alapján

Timothée de Fombelle: Ágról szakadt Tóbiás – A számkivetett
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
Scott Westerfeld: Behemót
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Megan McDonald: Durrbele Dorka 8 és fél nap alatt a világ körül
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Nyulász Péter: Ciprián
Berg Judit – Kertész Erzsi: A négy madár titka
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók