Érkezési ​oldal 3 csillagozás

Európa és a bevándorlók
Paul Scheffer: Érkezési oldal

Az ​emberben egyre csak erősödik az érzés, hogy a napjainkban tapasztalható bevándorlás és az arra adott reakciók eddig nem igazán vitték előbbre a nyugati társadalmakat. És egyre nyugtalanítóbb, hogy hazánkban, de a környező országokban is a tolerancia és a szabadság komoly szakítópróbának van kitéve. Korunkban a haladás az egyetlen mérce, és ha valaki sajnálja, hogy valami végleg eltűnik, automatikusan a fejéhez vágják, hogy az csak a múlt, mégpedig egy idealizált múlt iránti nosztalgia. Mániákusan átköltjük a valóságot, az elszegényedést gazdagodásnak, a hiányos nyelvtudást kétnyelvűségnek nevezzük, a szellemi korlátoltsághoz pedig jóindulattal illik viszonyulni. De bármilyen rugalmasak is a szavak, a valóság ettől még nem lesz elviselhetőbb. A bevándorlás nyomán támadt konfliktusokat így már nem lehet elkenni.

Paul Sche­ffer (1954)holland politológus és közíró. Pályáját újságíróként kezdte, majd a holland Munkapárt (PvdA) Társadalomtudományi Intézetének munkatársa… (tovább)

Eredeti cím: Het land van aankomst

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Osiris, Budapest, 2016
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632762777 · Fordította: Bérczes Tibor

Enciklopédia 5


Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Paul Scheffer: Érkezési oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kár, hogy ez a kötet nem kapott nagyobb figyelmet itthon. Pedig magyar nyelven másik ilyen elmélyült elemzés a bevándorlás történetéről, illetve a bevándorlással kapcsolatos problémákról aligha akad. Scheffer kötetét áthatja a bizonyosság, hogy többségi társadalom és kisebbség viszonya csak a kölcsönösség viszonylatában értelmezhető, következésképpen mindkettejük felelősségét vizsgálni kell. Az egész kérdéskör kulcsa az elidegenedés tragédiája – a kisebbség idegenként létezik egy számára érthetetlen kultúrában, ami őt mintha nem akarná befogadni, a többségen pedig eluralkodik a félelem, hogy ő viszont saját kultúrájában lesz idegen, ha a migráció hullámai körülveszik. Félelmek és előítéletek mozgatják mindkét csoportot, ettől csikorognak a társadalmi szolidaritás kerekei. Megolajozni pedig csak közösen lehet. A bevándorlóknak meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy a fogadó országban nem őrizhetik meg maradéktalanul eredeti hagyományaikat, el kell engedniük a szülőföldet, mert különben végeláthatatlan súrlódásokban lesz részük. Az őslakosoknak pedig érthetően definiálniuk kell a kulturális alapelveket, amelyekből nem engedhetnek – de azokat, akik ezeket az alapelveket elfogadják, embernek, és nem veszélyforrásnak kell tekinteniük. Scheffer abban is hisz, hogy ezek a problémák nem oldhatóak meg szélsőséges eszközökkel – sem az abszolút nyitottság, sem az abszolút bezártság nem válasz, a válasz valahol a két pólus között keresendő. A keresést pedig úgy kell kezdeni, hogy artikuláljuk azokat a nyűgeinket, amelyeket eddig szemérmesen elhallgattunk, de amelyek kézzelfoghatóan ott pulzálnak a társadalom egyre nagyobb szegmenseiben, mert különben a populisták használhatják fel őket, alkalmasint a demokratikus értékek ellen.

És ezzel el is jutottunk oda, hogy miért is nem kapott/kaphatott ez a könyv figyelmet itthon. Ennek egyik oka ugyanis az, hogy Scheffer épp a liberális értékek védelmében szólal fel, amelyek értelmezésében a demokratikus berendezkedés alapját jelentik. Szerinte ugyanis a multikulturalizmus, ami elfogadja és kívánja a különböző kultúrák együttélését egy nemzetállamon belül, oda vezet, hogy a bevándorlók szegregáltan élhetnek a társadalmon belül, és amikor hagyományaik, törvényeik szembekerülnek a liberális alapértékekkel, akkor a multikulturális gondolkodás hajlamos tolerálni ezeket az elhajlásokat. Holott az iszlám, amennyiben igényt tart a vallásszabadságra mint csoport, köteles ugyanezt a vallásszabadságot tiszteletben tartani az egyének szintjén éppúgy, mint a többségi társadalom vonatkozásában. Ha nem ezt teszi, az egész társadalom szövetét fejti fel.

Itt jön a képbe a másik dolog, ami miatt ez a kötet egyértelműen nem alkalmas magyarországi problémák megértéséhez. A szerző fő kérdése ugyanis nem az, hogy egy határnak nyitottnak vagy zártnak kell lennie – hanem hogy a multikulturalizmus vagy az integráció a kívánatos cél a bevándorlókkal szemben. Nyilván, hiszen Scheffer Hollandiájában nem a körúti gíroszosok jelentik az egyetlen számottevő muzulmán közösséget, hanem konkrét városrészekben többséget alkotnak – esetükben amellett kardoskodni, hogy nincs helyük az országban, egyenértékű lenne a tömeges deportálásra, az erőszakra való buzdítással, következésképpen az emberiségellenes bűncselekménnyel. Természetesen Scheffernek ilyesmi eszébe sem jut. A kérdés nála az, hogy a bevándorlóknak érdemes-e (és lehetséges-e) asszimilálódni a társadalomba, vagy őrizzék meg sajátos hagyományaikat – és a két lehetőség közül ő mindenképpen az asszimilációt pártolja*. És lehetségesnek is tartja – meggyőzően érvel amellett, hogy korunk migrációval kapcsolatos válságában nincsen semmi új, a problémák, ha fájdalmasak is, de megoldhatóak, legalábbis már számos esetben úgy-ahogy megoldották őket. Sosem tökéletesen, sosem gyorsan – az írek, lengyelek, olaszok szintén kifejezetten problematikus amerikai integrációja három generációt is igénybe vett, és még most is maradtak nyomai az elkülönülésnek –, de kellő társadalmi elszánással és őszinteséggel talán kezelhető. Talán. De az biztos, hogy nekik kell megoldaniuk – a mi bölcs vezéreink építhetnek kerítést és tolhatják a rossz dumát, az Nyugat-Európán biztosan nem segít, inkább árt, mert indulati síkra terel egy olyan kérdést, amit csak ésszel lehet megoldani.

Mindenesetre akit valóban érdekel a bevándorlás problémája, és nem pusztán azt szeretné, hogy saját (bármilyen) világlátását nyalja fényesre valaki, annak melegen tudom ajánlani ezt a könyvet.

*Ez – mellesleg – Magyarországra vonatkoztatva felvet egy érdekes kérdést: vajon ha elvárjuk egy bizonyos kisebbségtől, hogy asszimilálódjon, akkor milyen alapon várjuk el mondjuk Romániától, hogy ne kívánja saját magyar kisebbsége asszimilációját?

55 hozzászólás
Barbár>!
Paul Scheffer: Érkezési oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

A címe és a borító alapján azt hittem, arról fog szólni, hogy mit kell tennünk nekünk európaiaknak, hogy a bevándorlók jól érezzék magukat. Ennél szerencsére sokkal több van benne. Persze nem lépheti át a saját árnyékát, hiszen arra a következtetésre jut, hogy a bevándorlás jó dolog, mert arra kényszeríti Európát, hogy önvizsgálatot tartson, mennyire tartja be a nyitott társadalom elveit, és ha integrálni tudja a „mohamedán bevándorlók millióit, lépéselőnyre teszünk szert a világ többi részével szemben”. Nyíltan beszél a problémákról, annyira, hogy ezzel elmegy a falig Nem szokás ez arrafelé. Sajnos, bár a 2007-ben kiadott első kiadást számos újabb követte, de a 2015-ös krízist, benne Angela Merkel moderátori szerepével, és az utána következő terrorcselekményeket és az erőszakos bűncsesetek sokaságát már nem tartalmazza a könyv. A szerző a hazáját, Hollandiát, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot és az USÁ-t tárgyalja részletesebben. Miután mi az ő szemszögéből nézve Európa peremén vagyunk, a többi visegrádi országgal együtt egy mondatot kapunk, amely azt valószínűsíti, hogy kibocsátó országból bevándorló ország leszünk.
Nagyon alaposan körüljárja a bevándorlás témáját, kezdve a 2. világháború után a gazdaság élénkítésére behívott török és észak-afrikai vendégmunkásokkal egészen a könyv megírása idején lezajló migrációs folyamatokig. Tetszik, hogy tabukat döntöget. Kiderül, hogy a korábbi migrációs históriák sem sikertörténetek. Addig volt pozitív hozadéka a dolognak, amíg szükség volt az olcsó munkaerőre, de amikor már a munkanélküli segélyeket kellett fizetni, és a várakozással ellentétben a képzetlen munkaerő a befogadó ország nyakán maradt, ráadásul hozta a családot is, akkor már mínuszba jutott az egyenleg. Egyes nagyvárosok kerületeiben pedig elindult a gettósodás.
Mi indokolja még, hogy azt írtam, hogy nem lépte át szerzőnk a saját árnyékát? Például a következő mondatok: „Sokasodnak a drámák a jólétben élő világ határán. Emberek, a szó szoros értelmében életüket is kockára téve, bármire hajlandók azért, hogy részesülhessenek az ottani haladásból és szabadságból.” Ennél sokkal egyszerűbb a motiváció: a jólétből akarnak részesülni. A haladás és a szabadság csak járulékos elem, esetleg még meg is zavarhatja más kultúrán szocializálódott gondolkodásukat. Ilyen durván azért mégsem írhatta.
Szintén a polkorrekt kívánalmaknak tesz eleget azzal a megállapítással, hogy „nem szabad soha rangsorolni a kultúrákat. […] A társadalmi életnek számos olyan területe van, ahol értelmetlen a haladást vagy a rangsort firtató kérdés. Így annak a kijelentésnek sincs értelme, hogy az iszlám kultúra alacsonyabb rendű.” Ez is olyan dolog, hogy bár tudjuk az összehasonlítás eredményét, de nem szabad kimondani. Amúgy meg az égvilágon mindent rangsorolnak, a legélhetőbb városokat, a legjobb tengerpartokat a legszebb kerteket,az év legjobb regényeit stb. Miért ne tennék ugyanezt a kultúrákkal. Továbbá. „Az, ami mellett érvelünk akadályokkal teli, göröngyös úton jött létre. Aki normaként állítja mások elé a férfi és a nő egyenjogúságát, nem árt, ha először tudatosítja magában, hogy annak idején ezek a normák jókora ellenállásba ütköztek. és ezek a vívmányok épp azért szorulnak az ezeket idegenkedve fogadókkal szemben védelemre, mert még nagyon is újak.” (196. oldal) Na és? – hogy klasszikusokat idézzek. Nekünk megvan, nekik meg nincs. Azt meg a szerző is bizonyítja néhány mondatával, hogy az iszlám ottragadt a középkorban.
A nyugati kultúra és az iszlám összehasonlításakor ritkán merik hangoztatni, hogy „A reneszánsz, a reformáció, a technológiai forradalom meg sem érintette a mohamedán világot, amely makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a keresztény európaiak barbárok, akiktől nincs mit tanulni.” (248. oldal)
Scheffer a nyugati világban szokásos önkritika mellett nem hagyja szó nélkül a bevándorlók integrációhoz való viszonyulásának fogyatékosságait. A mértékadó média állandóan a mérsékelt iszlámról beszél, de a szerző szerint az iszlám házában az ortodoxok fújják a passzátszelet. Szerzőnk említ egy szervezetet, az Arab Európai Ligát, amelynek vezetője szerint az integráció megsemmisíti a muszlim közösséget. Előbb megfenyegeti az őslakókat, majd ezt mondja: „Párbeszédre és megbékélésre nyújtjuk a kezünket.” Mit mond erre Scheffer? „Esélyt kell adni az olyan mozgalmaknak, mint amilyen a Jahjáé, mert ha a mohamedán közösségen belüli demokratikus mobilizáció kudarcot vall, növekedhet az erőszakra való hajlandóság” (271. oldal) Tehát azzal is tárgyalni kell, aki csak fenyeget, de nem robbant. Mert ez a demokratikus mobilizáció iszláméknál.
„A mai terrorizmus alapvető dilemma elé állítja a liberális társadalmakat. Hogyan előzhető meg, hogy a nyugati világban élő mohamedán közösségeket ne szaggassák darabokra az egymással ellentétes lojalitások okozta konfliktusok? És a legfontosabb kérdés. e fenyegető veszéllyel szemben milyen eszközök és milyen erkölcs vethető be? Ahogy azt a Guantánamo Bayben őrzött foglyokkal szemben tanúsított bánásmód is megmutatta, nemcsak elméleti veszély, hogy a terrorizmus ellen a liberális demokrácia elveivel összeegyeztethetetlen eszközöket vetnek be.” (293. oldal) Hát ezért fogunk veszteni. Amíg a Nyugatnak ilyen problémái vannak, addig a muszlimok csak röhögnek rajtunk. Mert nekik nincsenek ilyen gondjaik. Aki háborús helyzetben a visszavágás erkölcsösségén gondolkodik egy gátlástalan ellenséggel szemben, az megérdemli a vereséget.
Idéz Fallacitól, aki elítéli a politikai iszlámot. „Öngyilkosságot követünk el, ha türelemmel, derűlátással és engedékenyen kezeljük őket. És aki ezt ellenkezőleg gondolja, az egy szerencsétlen hülye.”
Scheffer Fallaci szavait hadüzenetnek tartja, és rögtön párhuzamot von az ebből következő intézkedések és aközött, ahogy a második világháború alatt az USÁ-ban a japán származású amerikaikat internálták. A különbség annyi, hogy az utóbbiak nem voltak veszélyesek a közrendre, az előbbiek pedig csak a hatalmat akarják átvenni bármi áron.
Végül keresve az összekötő kapcsokat a befogadók és a bevándorlók között, a szerző megkérdezi, hogy az-e a jobb, „ha megteremtjük a Ramadán megünneplésének megfelelő feltételeit”, közös jelképeket teremtünk, vagy mindenki saját maga ünnepeljen. Természetesen az első változat lenne az előremutató, de a könyvben többször is szigorúan elkülöníti a vallást a közterektől, az állami intézményektől. Ezzel ellentmond magának, nem először.
Mégis tetszett, mert megvédendőnek tartja a nemzeti kultúrát, elveti a kultúrák relativizálását, megőrzendőnek tartja a nemzetállamokat, a határokat, sőt még olyan eretnekségre is vetemedik, hogy az állam maga válassza meg, hogy a bevándorlók közül kire van szüksége. Széles áttekintést ad a témáról, és történetiségében tárgyalja. Üdítő kivétel liberális oldalon.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

A vallásszabadság nem zárja ki a valláskritikát, sőt, épp ellenkezőleg. A nyitott társadalom árát a hívőknek is meg kell fizetniük, mert a nyilvános vitákban a vallási hagyományok is képezhetik bírálat tárgyát. […] Ha az itt élő mohamedánok úgy állnak hozzá, hogy a Korán vagy a próféta soha nem lehet kritika vagy gúny tárgya, akkor az örök kivülálló szerepére kárhoztatják magukat. A mohamedánok szabadságát csak akkor lehet megvédeni, ha a mohamedánok is megvédik a hitüket bírálók szabadságát.

285-286. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kapcsolódó szócikkek: vallásszabadság
8 hozzászólás
Kuszma>!

Mindent egybevetve, megállapíthatjuk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a társadalmi béke irányába hat. A dühtől az agresszió felé vezető utat épp az hosszabbítja meg, hogy az embereknek lehetőségük van arra, hogy hangban vagy képben fejezzék ki felháborodásukat.

287. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kuszma>!

Ha úgy nézzük, a rasszizmus tulajdonképpen nem más, mint „a kis különbség narcizmusa”. A faji csoportok testfelépítésbeli hasonlóságai jóval nagyobbak, mint azok a különbségek, amelyek alapján egyre önkényesebb kategóriákba osztották őket. A faji csoportokon belüli különbségek jóval nagyobbak, mint a különböző fajok közöttiek, és „a kulturális értékek akkora hiányával, mint amelyet újkori népességünk bizonyos rétegeiben tapasztalunk, szinte sehol sem találkozunk”.

171. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
1 hozzászólás
Barbár>!

A korlátozás nélküli bevándorlás azzal jár, hogy a nagyvárosainkban reprodukálódnak a világban meglévő ellentétek, hogy a liberális demokráciákban is megjelenik a szegénység és a tudatlanság, mint ahogy az etnikai konfliktus és a vallási fanatizmus is.

67. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kapcsolódó szócikkek: bevándorlás / migráció
Barbár>!

Egy másik kifogás a multikulturalizmus talán legszembetűnőbb vonására vonatkozik, mégpedig arra, hogy egyetlen kultúrának sem tulajdonít deklaratív értéket. Minden kultúrát egyenértékűnek tart, így a kultúra soha nem lehet a szociokulturális különbségek magyarázata, mint ahogy arra sem szolgálhat magyarázatul, miért vannak különbségek az egyes etnikai csoportok bűnözési mutatói között. Az osztálykülönbségekre hivatkozó magyarázatokat viszont kimondottan kedveli. A multikulturalizmus hozsannát zeng a kulturális különbségről, az azzal szembeni kritikát pedig tabuként kezeli.

180. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kapcsolódó szócikkek: multikulturalizmus
Barbár>!

A Nyugat imperializmussal és gyarmatosítással való azonosítása, illetve az iszlám önmagát örök áldozatnak beállító önképe viszont meglehetősen egyoldalú történelemszemléletet takar, és csak arra jó, hogy elhárítson magáról minden felelősséget.

244. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Barbár>!

A bevándorlók integrálására tett minden próbálkozás sikere attól függ, sikerül-e a bevándorlással kapcsolatban világos és egyértelmű döntéseket hozni. Ki kell mondani, hogy a határokon belüli egyenlőség számos tekintetben a határoknál való egyenlőtlenségre épül. Egyesek elfogadhatatlannak tartják ezt az ellentmondást, és mindenáron nyitott határokat követelnek. Ezzel tulajdonképp azt mondják, hogy ha a harmadik világ részei áttelepülnek az első világba, az jó a harmadik világnak. Aki ezt a nézetet képviseli, nem árt, ha azt is hozzáteszi, hogy ez esetben társadalmunkban elkerülhetetlenül megjelenik és felerősödik az erőszak, a fanatizmus és az analfabetizmus. Ugyanakkor mindenki meg akarja védeni azt a civilizációs eszményt, amelynek középpontjában az egyenlőség áll. Csakhogy nyitott határokkal ez nem lehetséges. Nem mindenki jöhet be, aki szeretne.

327. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Kapcsolódó szócikkek: bevándorló
Barbár>!

A multikulturális drámáról szóló vitairat megírásához bőven volt indítékom: a lakóhelyemen, Amszterdamban tapasztalható egyre mélyülő szakadék a fehér és fekete iskolák között; a marokkói fiatalok fékeveszett agresszivitása, a menedékkérők befogadása, illetve kiutasítása kapcsán felvetődő erkölcsi kérdések; és a bevándorlók gyerekeinek gyenge iskolai teljesítménye.. Mindez a felszín alatt egyre rosszabb közérzetet okozott, és egy pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy ezektől jobb lesz a társadalom.

48. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Barbár>!

A gyors demográfiai változások számos nyugat-európai társadalomban elidegenedérzést gerjesztettek, amellyel könnyen vissza elehet élni. A bevándorlók tömeges befogadása, amelyet csak tetézett a még mindig csupán korlátozott mértékű integráció, számos országban növelte az egyenlőtlenséget, és még nagyobb szegregációhoz vezetett. Ha nem sikerül megfelelő korlátok közé szorítani a menekültek, a családegyesítők és a munkát kereső bevándorlók befogadását, és ezzel egyidejűleg nem igazán megfelelő az újonnan betelepültek beilleszkedése, előbb-utóbb elérjük a kulturálisan és társadalmilag még tolerálható határát.

101. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

Barbár>!

A mexikói-amerikai határon folyó küzdelem több tekintetben is hasonlít a Földközi-tenger térségében zajló illegális bevándorlás problematikájára. Mindkét esetben egyfajta versenyfutás zajlik a bevándorlók és a határőrök között, amely egyre több halálos áldozatot követel, a lakosságban pedig egyre nagyobb aggodalmat kelt.

240. oldal

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierre Cassen: Hogyan lett a baloldal az iszlám szajhája?
Ayaan Hirsi Ali: Préda
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Ilja Leonard Pfeijffer: Grand Hotel Europa
Patrick J. Buchanan: A Nyugat halála
Oriana Fallaci: Az értelem ereje
Rostoványi Zsolt (szerk.): Az iszlám Európában
William I. Thomas – Florian Znaniecki: A lengyel paraszt Európában és Amerikában 2.
Demény Pál: Népességpolitika a közjó szolgálatában