Alkonyat (Erevis Cale története 1.) 41 csillagozás

Paul S. Kemp: Alkonyat

Komor árnyékok lepik el Selgaunt sötét utcáit. Az alkonyati félhomály beburkol egy férfit, Sembia kereskedő családjának szolgáját. A nap végén Erevis Cale egy új úr szolgálatában találja magát, akit nem érdekel arany és gyémánt. Hogy is érdekelhetné a gazdagság, ha egyszer lelkekkel kereskedik?

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041982 · Fordította: Vitális Szabolcs

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Erevis Cale · Drasek Riven


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Aoimomo P>!
Paul S. Kemp: Alkonyat

Először is, most már egészen biztos vagyok benne, hogy korábban még nem olvastam, arra emlékeztem volna :P
Alapvetően szeretem ezt az univerzumot, pár polcot telepakoltam itt játszódó könyvekkel, de most vagy ez nem állt a helyzet magaslatán, vagy én nőttem ki ebből, minden esetre Erevis és Kemp is nagyobb részt csalódás volt.
A borító alapján vártam egy belevaló zsiványt, erre kaptam egy spoiler lépten-nyomon pityergő férfit. Egy jó pont Rivenért, aki éppen olyan elborult volt, mint ahogy én ezt fiktív síkon szeretem (én nem tudom mi ez a tendencia FR berkekben, hogy az egyik karaktert úgy akarja fényezni az író, hogy a másikat halálba gyálazza, de már Drizzt is kihúzta a gyufát anno, illetve egészen pontosan Salavatore) és most ugyanezeket a köröket futotta Kemp is Cale és Riven viszonylatában. Nem működik, de a bicska tutira kinyílik a zsebemben és csakazértis team Riven spoiler.
Nem is olyan rég panaszkodtam Rothfuss kapcsán, hogy nem annyira érdekel, hogyan nő a fű centinként és milyen tényezők befolyásolják a növekedés ütemét és a végeredmény színét, ízét, szakítószilárdságát, de most azt kell mondanom, hogy az ennyire pőre sztorival sem vagyok jóban, ezen elfért volna egy kis hús.
Pozitívuma viszont, hogy gördülékeny, ha az ember belenyugszik, hogy ez ilyen, akkor helyenként vicces is, köszi, Riven, a karakterek folyamatosan pörögnek, vagy mennek vagy harcolnak, nincsenek üresjáratok.
Az előzménykötet nélkül is olvasható, ha az ember elfogadja, hogy Erevis hű meg ha, mert korábban legyőzött valami démont, de amúgy itt nem lesz hű meg ha, szóval tényleg kész tényként kell(ene) ezt kezelni vagy lehet szemforgatva, én az utóbbit választottam :P és onnantól meglepően jól szórakoztam. Jak, a fészerzet is a pozitív oldalon szerepel, de a félszerzetek általában is viccesek, hát még akkor, ha egy csapatban kell játszaniuk valakivel, akit korábban hátbaszúrtak.
Maga a cselekmény nincs túlbonyolítva, ez nem is baj, mondjuk az Azriim szálból lehetett volna egy csavar, ami sokat dobott volna az értékelésemen, de így, hogy a számba lett rágva spoiler, ez marad 3 csillag és azt hiszem ennyivel le is zárom közös történetemet ezzel a sorozattal.

*Érdekes volt Mask híveinek drukkolni Cyric ellenében, az Avatár sorozat óta alapvetően Cyric fan vagyok, ez felért egy tudathasadással :D

ftamas>!
Paul S. Kemp: Alkonyat

Sokszor az, ha egy könyv egy szerepjáték világban játszódik, a könyv rovására megy, mert a világ valamilyen szinten határt szab az írónak. Bár lehet ez nem igaz, hanem az írónak meg kell ütnie bizonyos szintet, hogy éljen a világ sajátosságaival. Ezzel a könyvvel nem volt problémám. Kellemes, könnyed fantasy a Forgetten Realms világában.

Idiocry>!
Paul S. Kemp: Alkonyat

Egy kicsit visszarepültem az időben, mert jó volt újra egy pörgős, istenség imádós, varázslós, utazgatós, jól felépített fantasy világban járni ahol még a főhősöket is meg lehet kedvelni legyen jó vagy gonosz. Gyerekként pont az ilyenek miatt szerettem meg ezt a műfajt, bár akkor még nem volt ennyire telítve ez az ágazat, volt pár kiadó (pl. Cherubion, Szukits, Delta Vision) akik igényes fantasy könyveket nyomattak meg a Kaland, Játék, Kockázat lapozgatós könyvek és kész. Most meg csak kapkodom a fejem, minden hónapban tucatjával jönnek különböző kiadótól, a néha jobb vagy néha rosszabb fantasy sztorik nem mellesleg iszonyú drágán. Ennél a regénynél nekem minden átlátható volt még úgy is, hogy tudom volt előzmény könyv, de nem olvastam. Az elejétől a végéig olyan jól fel van építve és csavarokkal dúsítva, hogy nem unatkoztam egy percig sem. Mindenkinek csak ajánlani tudom és remélem a sorozat többi része is ilyen jó érzést fog bennem hagyni.

Dominik_Blasir>!
Paul S. Kemp: Alkonyat

Nem csak Drizzt történeteiből áll a Forgotten Realms univerzum, én mindenesetre nem bánom, hogy inkább az Alkonyattal kezdtem bele. Kidolgozott karakterek, illetve izgalmas, mozgalmas és lendületes történet fogadott, s mellette még a világ sötétsége is kellemes hangulatot árasztott. Az elején még kicsit nehezen lendült bele a stílusba Kemp, de utána már kimondottan élveztem. Egy kicsit több monumentalitás szorulhatott volna bele, de még így is mindenképpen folytatom.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-06-20+…

FFG>!
Paul S. Kemp: Alkonyat

Egyedül a tőmondatok és a szóismétlések irritálóak benne, ennek ellenére egész olvasható darab…


Népszerű idézetek

Hush_Campo>!

– Nincsenek ártatlanok, Erevis, és sosem bíznék olyanban, aki meg akarja védelmezni őket – mondta. – A bosszút ismerem és megértem.

Kapcsolódó szócikkek: Erevis Cale
Hush_Campo>!

– Ez nem nőnek való feladat.
– Ne aggódj! Nem úri hölgyről van szó, és különben is csak akkor nő, ha a kedve úgy tartja.

Hush_Campo>!

– Kezdők. Meglepetés, gyorsaság és hideg acél, ez kell egy rajtaütéshez. Sose használj varázslatot, különösen ne tüzet, hisz nem azonosíthatod a holttesteket.

Hush_Campo>!

– Mind tisztában vagyunk azzal, hogy ez mit jelent neked – kezdte. – Dolgan nem hiszi, hogy ez vicces lenne. Serrin még a szó jelentését sem ismeri. Mióta megette az anyját, még csak nem is mosolygott.

Hush_Campo>!

De ha mindez így van, akkor feleslegesen keverte bele Cale-t és Rivent. Átok és vész! Lehet, hogy meg is vásárolhatta volna azt az átkozott gömböt! Némán szitkozódott, amiért folyton összeesküvést sejtett, ott is, ahol nem kellett volna.

Hush_Campo>!

Még a legkifinomultabb illúzió sem lett volna képes utánozni az orgyilkos arrogáns vigyorát.

Hush_Campo>!

Hálózatnak dolgozott, ötnaponta váltogatta a szálláshelyét. Inkább csak megszokásból, semmint valódi félelemből. Tekintve, hogy soha nem hagyta életben az ellenségeit, és a halottak magukkal vitték a dühüket és a bosszúvágyukat, nem is nagyon kellett aggódnia.

Hush_Campo>!

A kutyákban mindig megbízhat az ember, gondolta. Ők mindig hűek maradnak, és sosem támadnak orvul. Nem úgy, mint az emberek.

Hush_Campo>!

Csakis egy pap elég bölcs ahhoz, hogy félje, és ne vágyja istene ajándékát.


A sorozat következő kötete

Erevis Cale története sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

R. A. Salvatore: Maestro
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Simon Hawke: Kitaszított
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
R. A. Salvatore: A boszorkánykirály ígérete
Jak Koke: Minden határon túl
R. A. Salvatore: Az elesett erőd
Christie Golden: A Holtak Tánca
Christie Golden: A klánok ura
Christopher Kubasik: Keserű emlékek