Dr. Paul Müller tömör mondanivalóját a Biblia kijelentéseivel támasztja alá, tapasztalatokkal szemléletessé, statisztikai adatokkal és a tudomány eredményeinek közlésével aktuálissá teszi. Írásai középpontjában Jézus Krisztus és az általa megszerzett üdvösség áll.
Ebben a könyvében elsősorban a betegeket, az öregeket, a magányosokat, a gyászolókat és az életuntakat szólítja meg. De eligazítást találnak benne azok is, akik az élet értelmét keresik, vagy akiknek Isten létezése kérdéses.
A szerző fejtegetéseiben felfedi a szenvedés értelmét és célját; még a gyógyíthatatlan betegségek sem véletlenül „jönnek”, mögöttük mindig Isten bölcsessége és szeretete van! Üzenetét személyes élménye, több évtizedes szenvedése hitelesíti.
„Dr. Paul Müller azon kevesek közé tartozik, akik igazán tudnak vigasztalni” – írta egyik olvasója.
Szenvedéssel formál a Mester 5 csillagozás

Kedvencelte 2
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések


Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról
Olykor megdöbbenek, milyen jó könyveket találok a polcainkon. A vallásos irodalommal kapcsolatos házi könyvtárunkat még nagyszüleim gyarapították, éppen pár hónapja raktam rendet köztük. Nagyon sokszor sóvárgok valami után, amit magam sem tudok megmagyarázni, hogy mi lehet, csak annyit tudok, hogy minél jobban szeretném megismerni Istent, Jézust, és ezt az egészet, amit vallásnak neveznek. Tudás, ismeret, bizonyosság, üzenet, ezekkel tudnám körülírni azt, amit én keresek. Végignéztem azon a polcon, és megakadt a szemem ezen a köteten. Gondoltam, a tartalma alapján pont jó lesz, mert „elsősorban a betegeket, a magányosokat (ez lennék én), a gyászolókat, és az életuntakat szólítja meg”. Egyetlen este alatt elolvastam, mert annyira lekötött. Mikor a depresszió és rengeteg gond fojtogat, enyhülést hoz, ha ilyen könyvet olvashatok.
Az öngyilkosság nagyon sokszor átfut az agyamon, már egészen fiatal korom óta foglalkoztat, hogy ezt én meg fogom tenni, mert nem és nem bírom tovább… de még mindig itt vagyok. Sajnos vagy szerencsére, nem tudom. De volt egy mondat, ami józanítólag hatott rám. „Ha azonban elvetem magamtól az életemet, ha hívatlanul jelenek meg az örökkévalóság küszöbén, akkor Isten ezer kérdéséből egyre sem tudok felelni.”
Ezer és egy ok volt már eddig is, ami mindig megállított, most lett plusz egy. Jó dolog vigasztalást lelni a könyvekben. Ilyenkor örülök nagyon, hogy régen ennyi sok szép vallásos irodalom látott napvilágot, amit haszonnal forgathat az ember.
Van még egy fejezet, aminek nagyobb figyelmet szenteltem. Az öregkor olyasmi, amit én sosem akartam megélni. Most, hogy elolvastam ezt a könyvet, tudom, hogy ez is egy próbatétel, ami ki van szabva ránk… úgy van kitalálva a dolog, hogy a végére az ember belenyugodjon a halál gondolatába, vágyódjon a mennyei haza után, mert az út végére ért. Nincs már annyi ereje, mint fiatal korában, de van ideje elmélkedni, számot adni az életéről, és ha igazán, teljes szívéből hisz, akkor a halál neki csak egy röpke álom lesz, és utána újjáéled az új otthonában.
Nagyon szép elgondolás, csak én amiatt aggódok, hogy ha meg is élem, mit fogok látni, mikor visszagondolok a fiatalabb éveimre. Eléggé egy merengős könyv ez, nagyon nehéz kiszakadni belőle.:)
Még egy idézet, ami különösen megfogott a betegségekkel kapcsolatban. „A betegeknek be kell bizonyítaniok mind a látható, mind a láthatatlan világ előtt, hogy az ember nemcsak akkor szereti Istent, amikor jutalomra pályázik, nem csupán számító haszonélvezője kíván lenni ajándékozó Istenének. Minden korban voltak emberek, akik éppen akkor fordultak szeretetükkel Isten felé, amikor ő elvette tőlük egészségüket és földi boldogságukat, és akik engedték magukat engedelmessé, készségessé, alkalmassá és méltóvá tenni a szenvedésre.”
Minden betegség egy próbatétel, amit kellő hittel kellene kiállni, az írás szerint. Erre csak a nagyon elszánt, nagyon békés és nagyon Istent szerető emberek képesek, főleg, ha valaki gyógyíthatatlan beteg.
Mikor ilyen sorokat olvasok, nagyon rosszul érzem magam, mert tudom, hogy lehetne ezerszer és még ezerszer sokkal rosszabb, én pedig mégis hagyom, hogy eltöltsön a depresszió. Hiába kapálózok ellene, a Nap csak rövid időre süt ki, de utána megint elönt a lehangoltság.
Azt hiszem, még egy jópárszor át fogom lapozni ezt a könyvet, hátha annál nagyobb hatással lesz rám, minél többször olvasom.
Ajánlom azoknak, akik keresik Istent, és a lelki békéjüket. Ez a könyv tömény vigasztalás, bölcs gondolatokkal, telve szeretettel. Sokszor újra fogom még olvasni.
„Kövesd a napóra példáját!
Csak a derűs órákat számláld!”


Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról
Az első oldalakon amikor mindkét kezét-lábát amputált hívőről is szó volt, kissé megrettentem a könyvtől, hogy biztos depresszor lesz, valami bizarr megközelítéssel. De aztán egészen más hatást váltott ki. Nagyon olvasmányos könyv, közérthető levezetésekkel, 1-2 nap alatt ki lehet olvasni, és nem csak azért mert rövid, hanem mert nagyon érdekes, az a fajta könyv, amely olvastatja magát. Mindenkinek kiemelten ajánlom, aki nehéz kérdésekre ha nem is végleges, de biztosan annak közelében járó válaszokat akar kapni.
Népszerű idézetek




A betegeknek be kell bizonyítaniok mind a látható, mind a láthatatlan világ előtt, hogy az ember nemcsak akkor szereti Istent, amikor jutalomra pályázik, nem csupán számító haszonélvezője kíván lenni ajándékozó Istenének. Minden korban voltak emberek, akik éppen akkor fordultak szeretetükkel Isten felé, amikor ő elvette tőlük egészségüket és földi boldogságukat, és akik engedték magukat engedelmessé, készségessé, alkalmassá és méltóvá tenni a szenvedésre.
18. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról




Aki újjászületve Jézus Krisztussal közösségre jutott, az tudja, hogy élete már nem önmagáé; képességeit azért kapta, hogy szolgáljon velük, és egyszer majd számon kérik tőle, hogyan sáfárkodott erőivel és képességeivel.
15. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról




Fáradt beletörődés, tehetetlen lemondás azt jelenti, hogy a harcot idő előtt feladjuk. Az a vélemény, hogy úgyis minden hiábavaló, részvétlenné és közönyössé tesz. Nem a körülményekből következik, hanem az olyan ember lelkéből ered, akiben elhalt a remény.
41. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról




Nagy méltánytalanságot szenvedtél gonosz emberektől. Ha megtanulod, hogy ne gyűlöld őket, hanem imádkozz értük, szeresd őket és mindenek fölött Istenedet imádd, akkor együtt énekelheted a mennyei karokkal az új éneket.
38. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról




Akik Istentől ajándékul nyerték, hogy áttörjenek a betegségből és a fájdalomból, szenvedések és gondok közül Isten imádásra, azok olyan győzelem részesei, amelynek az örökkévalóságra nézve nagyobb értéke van, mint a sportban elért legnagyobb rekordnak, vagy a legnagyszerűbb tudományos felfedezésnek, technikai találmánynak vagy művészi alkotásnak, sőt amely többet ér, mint a legmélyebb filozófiai vagy teológiai felismerés.
35. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról




Nem az a fontos, hogy boldogok legyünk, hanem hogy másokat boldoggá tegyünk. Nem az a fontos, hogy minket szeressenek, hanem hogy mi szeressünk másokat és áldássá legyünk számukra. Nem az a fontos, hogy élvezzük az életet, hanem hogy másoknak adjuk magunkat. Nem az a fontos, hogy mi érvényesüljünk, hanem hogy önmagunkat megtagadjuk. Nem az a fontos, hogy megtaláljuk életünket, hanem hogy elveszítsük azt. Nem az a fontos, hogy Isten teljesítse a mi akaratunkat, hanem hogy mi teljesítsük az Ő akaratát. Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem hogy életünk megtalálja igazi tartalmát. Nem az a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak az emberek rólunk, hanem az, hogy mik vagyunk Isten előtt. Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem az, hogy milyenek vagyunk. Nem az a fontos, hogy sok mindent tudjunk, hanem az, hogy amit tudunk, azt cselekedetre váltsuk át. Nem az a fontos, aminek látszunk, hanem amik vagyunk. Nem az a fontos, hogy a szenvedést kikerüljük, hanem az, hogy a szenvedés elérje bennünk célját. Nem az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem hogy készen vagyunk-e Isten elé állni.
28. oldal
Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester A betegség, próbatétel, az élet talányai értelméről és áldásáról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Géron Porfírios: Áthoszi Porfíriosz atya élete ·
Összehasonlítás - Cleonice Morcaldi: Életem Pio atya közelében ·
Összehasonlítás - M. Jancard: Liguori Szent Alfonz élete ·
Összehasonlítás - Liguori Szent Alfonz: A krisztusi lélek ·
Összehasonlítás - Liguori Szent Alfonz: Liguori Szent Alfonz vezérkönyve az oltáriszentség látogatásáról ·
Összehasonlítás - Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége ·
Összehasonlítás - Nagy Szent Gertrúd: Nagy Szent Gertrúd lelki gyakorlatai ·
Összehasonlítás - Gesualda nővér: Lisieux-i Szent Teréz ·
Összehasonlítás - Jeremy Camp: Még mindig hiszek 82% ·
Összehasonlítás - Silke Berg: 1028 nap Andreasszal ·
Összehasonlítás