A könyv úgy épül fel, hogy egy oldalon van egy vagy több fotó, majd egy szöveg mellé, magyarázatnak. A fotók időrendben vannak benne a könyvben, így jól látható a technológiai fejlődés is, az „elsők” és a folytatás, a tényleg érdekes képek is.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ezt a könyvet olvastam, mert a legtöbb fotóhoz tartozó szöveget nem olvastam el. Nem érdekeltek az életrajzok, meg a történelmi események, én a fényképről szerettem volna valamit tudni, nem minden másról. Minden másról viszont inkább volt szó a könyvben, így csak a tényleg érdekes képek alatti aláírást olvastam el (ahol megtudtam, hogy egyes képekért macskákat dobáltak és mint lelkes macskaszerető és állatvédő, nem tetszésemet fejezem ki spoiler
Alapvetően a fényképeket több kategóriára osztanám, és úgy mondanék néhány szót róluk:
1. Az elsők: ezek azok a képek, amik történelmileg tényleg nagyon érdekesek. Az első fénykép. Az első színes kép. Az első szelfi. Sajnos vagy nem sajnos, de az elsőzést ebben a kötetben eléggé túlhúzták, és már olyan elsők voltak, hogy az első háborús kép xy helyen, és már azt vártam, hogy legyen egy „az első csak almákat tartalmazó gyümölcstál” kép is (de erre nem került sor ellenben van tényleg olyan első, hogy első gyümölcstál :D ) Néha pedig azt éreztem, hogy a kép igazából nem is jó (vagy nem kiemelkedő, hogy mindenki számára látható legyen), csak valamiben az első volt, és emiatt lett kirakva. Ha fontos első dolog lenne, megértettem volna, de sok elsőzés nekem már tényleg semmit sem jelentett.
2. Művészeti képek: Én botor, azt hittem, ez lesz a könyvben a lényeg, de valójában nagyon nagyot tévedtem. Az alapvetően művészeti képek elnyomásban voltak, nagyon kevés volt, számomra legalábbis mindenképpen. Ellenben a művészeti képeket nagyon tudtam értékelni, elemezni, látni benne az újítást, és elgondolkozni a fontosságáról.
3. Technológiai fejlődés a fotókon keresztül: itt nem a fotóművészet fejlődésére gondolok, hanem a tudományban lévő hasznára. nagyon érdekesek voltak, hiszen ezeket a képeket már (ha valaki figyelt az iskolában) biztosan látta legalább egyszer, de mégis nagyon jó volt, hogy kiemelték, megmutatták, a kép miért fontos, és kicsit a könyvben is elemezni tudtuk a helyzetet. Különleges, hogy nem csak csillagászati, fizikai képek kerültek be a válogatásokba, hanem más tudományterület fontos képei is.
4. Történelmi: Úgy éreztem, hogy ezek a képek (főleg egyes korszakokat) elöntik a könyveket, és ha fele ennyi lenne is sok lenne. Nem akarok tippelgetni, de valószínűnek tartom, hogy a könyv felét ilyen képek tették ki. Ami egyrészről jó, hiszen történelmi eseményeket láthatunk, másrészről viszont olyan… meh. Látjuk a történelmi eseményeket, az utána (vagy közben) keletkezett problémákat, úgy érezzük, ezek a képek a world press foto kiállítás alapjai, mégsincs igazán hatásuk, ha egymás után tíz háborús menekült képet látunk. A történelmi fotóknak mondjuk a 10%-a szerintem tényleg fontos, amit a könyv megmutatott és valamilyen szinten úttörő (akár abban, hogy különböző kontinensek háborúját mutatja meg), de a többi számomra „felesleges” (nyilván nem felesleges, de nem ebbe a könyvbe illő) kép, amelyet akár más kategóriájú képek is kiadhattak volna (pl művészetiek).
5. Szocio képek: ezek nagyon hasonlítanak a történelmi képekre, de alapvetően nem történelmi fontossága van, hanem hogy egy területnek/nemzetnek/népcsoportnak lássuk az életét. Szintén WPP előképeként jelenik meg, és nagyon változatos, mi az, amit megmutat egy-egy kép. Van ami érdekes, mert egy nemzet különleges hagyományait mutatja meg, máskor viszont nagyon az érzelmekre játszik. A huszadik közel-keleti kis népcsoportnak az éhező gyerekei már kicsit túl sok ahhoz képest, hogy mutathatna nem is tudom, valami változatosabb, érdekesebb képeket is (akár a középosztályokról, vagy a felső tízezer életképéről)
6. Portré/Tájkép: Azt hinné az ember, hogy csak az elején, a fotóművészet kezdetekor volt fontos a portré illetve a tájképek fotózása, de nagyon sok későbbi korszakban is vissza-visszatérnek az alapokhoz. Az elején nagyon érdekes volt, későbbiekben pedig nagyon fotófüggő, hiszen volt, amely tényleg nagy dolgokat fejezett ki, vagy ismertté vált, de van, amely csak… egy szimpla portré és semmi más.
7. Sportesemények: Érdekes volt látni a különféle sporteseményeket, és hogy mennyire fontosnak tartja a könyv az alapvető sportok bemutatását, és mennyire az alapműveltség része egy-egy fontos sportesemény. Érdekesek voltak, még úgy is, hogy nem igazán vagyok a sporttért elragadtatva.
8. Filmből készült képek: Amikor megindult a filmkészítés, akkor beindult a filmből készült képek is. Főleg a vége felé tobzódott ez a kategória, és bár alapvetően nem rossz, de kicsit furcsa volt számomra. Mármint van olyan könyv, hogy 1001 film, emiatt nem értettem, hogy miért kell ennyire belekeverni a filmet a fényképek világába. Itt is a kevesebb több lett volna, de alapvetően jó képek voltak, élveztem őket.
9. Eseményképek és minden egyéb: Eseményekről készült képek, vagy olyan képek, amelyek sehova sem sorolhatók be. Nagyon érdekesek voltak, a különleges, egyedi képeket nagyon szerettem.
Ez a könyv egy laikusnak, aki nem foglalkozik a fényképekkel, kicsit túl tömény, és kicsit túlságosan furcsa. Ahogy többször írtam, én művészeti képeket vártam, de valahogy azt nem kaptam meg, míg mondjuk az elsőzés is túlságosan sok volt (egy fotóművésznek meg kevés).
Nagyon ajánlom ezt a könyvet, mert tényleg érdekes, de közben csak mértékkel. Ha valaki túl gyorsan (mint én) végigszalad a képeken, lehet több negatív érzés halmozódik fel benne, mint pozitív.