Elillanó ​lélekzet 44 csillagozás

Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Emlékezz ​a halálra – mert beragyogja az életet!
„Az élet nem a szenvedés elkerüléséről szól, hanem arról hogy értelmet adjunk neki.”
– Lucy Kalainthi
Megjelenése óta az Elillanó lélekzet vezető bestseller. Tíz hónap alatt 42 nyelven adták ki, díjakat nyer, TV-műsorok foglalkoznak vele, cikkeket, blogbejegyzéseket írnak, könyvajánló videókat készítenek róla, kézről-kézre jár az emberek között, és akik megismerik, ajándékként adják tovább barátaiknak. Mivel magyarázható ez a hatalmas érdeklődés?
Paul Kalanithi idegsebésznél 36 éves korában négyes stádiumú tüdőrákot diagnosztizálnak, és ezzel a jövő, amit feleségével megálmodtak, szertefoszlik. Úgy dönt, hogy emlékiratokban örökíti meg élettörténetét, és mindazt a jót, amit a haláltól kapott, mielőtt átadta volna magát neki. Az utolsó lapokat már felesége írta meg, miután Paul 2015. március 9-én meghalt. Így született meg ez a könyv.
„A halál gondolata aggasztó, de hiába: mégsem élhetünk nélküle.”
(tovább)

>!
Casparus, Budapest, 2016
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158043458 · Fordította: Guti Eszter

Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ėva71>!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Paul Kalanithi irodalomkurzusukat hallgat az egyetemen, egy olvasmánya miatt kezd el érdeklődni a szellem és agy működése iránt. Idegsebész lesz, majd, minden álma szertefoszlik, amikor 36 éves korában négyes stádiumú tüdőrákot diagnosztizálnak nála. Szembe kell nézni a saját testében végbenő hanyatlással és a rá váró elmúlással. Paul feleségével együtt mégis gyermekvállalás mellett dönt és célja, hogy megírja a könyvét. Hihetetlen belső erővel viseli a betegségét és megosztja félelmeit a rá váró ismeretről. Paul a gondolataival és írói tehetségével egy igazán kivételes könyvet alkotott. A könyv cím, a borító is igazán illik ehhez a történethez és tényleg nem érzünk mást, mint a veszteséget egy ilyen tehetséges ember elvesztéséért.

konyvolvaso >!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Nagyon hitelesen ismerhetik meg egy orvos-beteg szemszögéből a betegséget, az átélt reményt, reménytelenséget. Mi lehet annál rosszabb mikor élete céljához egyre közelebb ismeri meg, hogy van akinek csak ennyi adatik. A koros betegség annyira elhatalmasodik Paulon, hogy míg eleinte még ha kínok, hatalmas erőfeszítés árán helyt tud állni, később már rengeteg pihenéssel is alig. A nagyszerű a történetben, hogy még ilyen állapotban is megtalálja a magának való célt, hogy megismertesse kürtársaival, kollégáiva, betegtársaival mi vár rájuk. Nagyon szomorú a könyv de mégis emberi.

Anymosus>!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

„ Mikor a lélegzet levegővé vállik”

Az eredet cím nekem sokkal jobban átadja a könyv hangulatát. Jobban magával tud ragadni, jobban megérint.
Senki előtt nem titok, hogy Paul rákos és az sem, hogy meghal. Ezt nem is szükséges spoleirbe rakni, az első mondattól világos lesz minden.Bevallom, mikor elkezdtem olvasni, azt gondoltam, hogy egy haldokló ember nyavajgásait fogom olvasni közel 2OO oldalon keresztül. Bocsásson meg, Paul, nagyot tévedtem a könyvében! Kellemesen tévedtem.
Nem nyavajog, nem sajnáltaja magát, leírja valósan mindazt, amit egy rákos beteg átérez. Titkok, kitalálások nélkül. Csak az igazság.Bemutatja azt a láncreakciót, ami egy emberben végbemegy betegsége kezdetétől haláláig.
Sok orvosi terminust használ, de viszont úgyis érthető, milyen betegségről ír. Nagyon ajánlom minden orvosnak és orvostanulónak, mivel a könyv felkészít azokra a nehézségekre, ami a prakszis során van és vár. Bemutatja azokat az érzéseket, ami az orvosok lelkében lezajlik. Érdekesen foglalja össze a filozófiát, életét, betegségét és orvosi pályájának minden mozzanatát. Bevallom, most már más szemmel nézek majd az orvosokra.
A könyv inkább filozófikus, mint eseménydús. El is csodálkoztam, hogy bestseller, mivel az emberek általában nem szeretik a filozófikus jellegű olvasmányokat.
A nyelvezete nagyon tetszett. Választékosan ír. Annyira csodálatosan tudja leírni érzéseit, hogy a könyvet teljesen áttudtam érezni.
Ez életem egyik legjobb könyve és nem túlzok!

Boglarka_Torkos>!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Ez a könyv csillagos ötös, minden szempontból. Annyira furcsa egy olyan ember sorait olvasni aki egyszerre a gyógyító es a beteg, tenyleg zseniális írás. Az életre tanít.

konyvmoly_99>!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Gyönyörű, letehetetlen, fájdalmas, igaz.

Ugyanazok a gondolatok foglalkoztattak mostanában, mint a könyvben levők. Nagyon örülök, hogy rátaláltam. Még sokszor újra szeretném olvasni.

Baranyi_Nagy_Betti P>!
Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet

Egy orvosból lett beteg története. Nyomaszó könyv végig, hiszen a téma is az. Megtudjuk, hogy hogyan válik orvossá valaki és hogy miért akar orvos lenni és hogy egyáltalán mit jelent számára orvosnak lenni. Őszinte képet ad szerintem arról. hogy milyen is orvosnak lenni. Aztán jön a szörnyű diagnózik rák. A könyv igazán csak ekkor kezdődik és az egésznek az ereje abban van, ahogy megküzd ezzel a betegséggel. Az állandó élet-halál kérdés, hogy mennyire úgy éljük a napjainkat, hogy ráérünk dolgokra és aztán az időnek egyszer csak vége és még mennyi mindent szeretnénk megtenni amire úgy hittük, hogy még sok időnk van. Aztán látjuk, hogy mennyire mást jelent az idő mikor megmondják, hogy bizony véges. Fontos üzenete van a könyvnek és sokszor újra lehet olvasni és szerintem mindig tud adni valamit, ami éppen akkor kiragadható a saját életünkre.


Népszerű idézetek

konyvolvaso >!

Nagyon egyszerű a legjobbnak lenni: keresd meg azt, aki a legjobb, és legyél még jobb!

45. oldal

psych P>!

    Azt vártam, hogy üresnek és megtört szívűnek fogom magam érezni Paul halála után. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ugyanúgy lehet szeretni valakit, miután elment, hogy ugyanolyan szerelmet és hálát érezhetek a szörnyű bánat mellett is, olyan gyász közben is, melynek súlya alatt időnként reszketek és nyöszörgök. Paul nincs már mellettem és szinte minden pillanatban fájón érzem a hiányát, mégis valahogy úgy érzem, még mindig azt az életet élem, amelyet együtt teremtettünk meg.

272. oldal, Epilógus

psych P>!

    Abban a percben megrohantak az emlékek azokról az esetekről, amikor nem voltam kellően empatikus. Mikor ragaszkodtam ahhoz, hogy elbocsássuk a beteget a kórházból, pedig ő még aggódott az egészsége miatt, mikor nem foglalkoztam a fájdalmaikkal, mert annyi minden más dolgom volt. Az emberek, akiknek láttam és érzékeltem a szenvedését és szépen beskatulyáztam valami diagnózisba, anélkül, hogy igazán belegondoltam volna mindennek a jelentőségébe, mind visszatértek kísérteni, mérgesen, bosszúszomjasan és engesztelhetetlenül.

117. oldal

psych P>!

Ha a szike tehetetlen, a sebész egyetlen eszköze a beszélgetés.

119. oldal

psych P>!

A családok, akik lenyírt hajú, tönkrezúzott agyú szerettük köré gyűlnek, sem fogják fel általában a helyzet jelentőségét. Ők a múltat látják, a számtalan emléket, még frissen érzik a szeretetet, amit az előttük fekvő test képvisel számukra. Én viszont a lehetséges jövőt látom, a sebészi nyíláson át bevezetett lélegeztető-csöveket, a tápláló folyadékot, ami a hasba csöpög, az esetleges hosszú, fájdalmas és maximum részleges felgyógyulást, sőt néha semmi remény arra, hogy az ember, akire emlékeznek, visszatérhet. Ezekben a percekben nem a halál ellenfeleként léptem fel, mint általában, hanem a követeként. Segítenem kellett megértetni az érintett családokkal, hogy az a teljes, életerős, független ember, akit ők ismernek, már csak a múltban él, és most arra van szükség, hogy eldöntsük, ő vajon mit választana magának: a könnyű halált, vagy bemenő és kijövő folyadékok zacskói közé kikötve kitartani egy olyan harcban, amit nem is képes megvívni.

120. oldal

psych P>!

Ismét fájdalommal ébredtem, újabb nap állt előttem, de a reggelin kívül semmi sem tűnt kivitelezhetőnek.
– Nem bírom tovább – gondoltam, ám azonnal ráfelelt Samuel Beckett híres szavainak kiegészítése, melyeket réges-rég, angol szakon tanultam meg: – De bírom.
Kikeltem az ágyból és mindig csak egy lépést előre téve, ezt ismételgettem magamban: „Nem bírom tovább. De bírom.”

189. oldal

psych P>!

Talán csak egyvalamit lehet mondani ennek a csupa jövő gyermeknek, akinek élete röviden fedi az enyémet, mely dacolva a valószínűséggel, már csak múlt.
    Ez az üzenet egyszerű: amikor majd számot kell adnod magadról életed során, elszámolva vele, hogy ki vagy, mit csinálsz, és mit jelentesz a világnak, szépen kérlek, ne hagyd majd ki, hogy megédesítetted egy haldokló ember napjait, hogy olyan örömmel töltöttél el, mely egész eddigi életemben ismeretlen volt számomra, örömmel, mely nem éhezik mindig többre, hanem betölt és megnyugtat. És ez hatalmas dolog.

246. oldal

lpetra95>!

A halálos felelősség vészterhes igáját vettük magunkra. Lehet, hogy a betegeink élete és identitása a mi kezünkben van, de előbb-utóbb úgyis a halál győz. Még ha mi tökéletesek is vagyunk, a világ nem az. Az a titok, hogy tudjuk, a kártyák cinkeltek, hogy veszíteni fogunk, hogy elő fog fordulni, hogy vét a kezünk vagy téved a megítélésünk. Mégis tovább küzdünk, hogy nyerjünk, a betegeinkért. A tökéletességig nem juthatunk el, de mindig szem előtt tarthatjuk, mint célt, aminek elérésére folytonosan törekedni kell.

151. oldal

konyvolvaso >!

Éjszakánként bújtam a könyvet, és különösen megragadt bennem a szerző nagymamájának betegségéről szóló leírás, melyben olyan tökéletesen vílágított rá, hogyan forr egybe az egyén, a tudomány és a lélek.

80. oldal

psych P>!

    Kezdtem rájönni, hogy a tény, hogy ilyen közelségbe kerültem a saját halandóságommal, mindent megváltoztatott, és ugyanakkor semmit sem. A rákdiagnózis előtt tudtam, hogy meg fogok halni egy nap, csak azt nem, mikor. A diagnózis után is tudtam, hogy meg fogok halni, de azt nem, mikor. A probléma nem is igazán tudományos. A halál ténye nyugtalanító. Még sincs más módja az életnek.

169. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Roth: Apai örökség
Maria Housden: Hannah ajándéka
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Carl Gustav Jung – W. Y. Evans-Wentz – John Woodroffe – Alexandra David-Neal – Luise Göpfert-March – Naropa: Bevezetés a buddhista halálfilozófiába
Ferkai Tibor (szerk.): A Lélek kertjében
Henry David Thoreau: Walden
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak
Deepak Chopra: Kvantumgyógyítás
Gergelyné Tóth Éva: Szasz