Szókratész 88% 12 csillagozás

Paul Johnson nem kedveli túlságosan Platónt és az idealizmust. Szókratész eddig is kedvencem volt. Pedig egy sort sem írt. Szinte minden nap eszembe jutnak mondatai. 1./ Mennyi minden, amire nekem nincs szükségem, és a 2. /mennyi mindent nem tudok!…és az alapvető igazságosságról, hogy sokkal jobb elviselni, ha velünk bánnak igazságtalanul, mintha mi magunk bánnánk mással szemben igazságtalanul. Ugye ismerős hozzáállás? Mintha Jézus is hasonlókat mondott volna?
Az is eszembe jutott már, hogy talán Platón ideatana a felelős a múlt századi diktatúrákért, de megnyugodtam, nem vagyok ezzel egyedül. Amikor először olvastam Platón Állam című munkáját, én is felháborodtam Szókratész szerepéért, hogy az ő szájába adja Platón saját elméleteit. Mint látom, nem vagyok ezzel egyedül.

Rendkívül érdekes könyv. Hatalmas előnye, hogy történelmi, politikai, és kulturális kontextusban tárgyalja Szókratész személyét. Mindig is vonzott a „harcos-filozófus” karakter. Igazából bármi pozitívumot írnék a könyvről azt Szókratészról írnám, ezt pedig meg teszi maga a könyv.

Stílusát tekintve az „Így élt X.Y.” könyvekhez hasonlít, viszont azok minőségét és tudományos igényességét jelentősen meghaladja. Elsősorban úgy, hogy megjelöli a forrásait. Különös figyelmet érdemel hogy komolyan veszi Szókratész és az őt megörökítő Platón közti filozófiai különbségeket, és mindent megtesz azért, hogy meghúzza a kettejük közti határvonalat.

Tudományos műnek nem mondanám, inkább egy rendkívül alapos, igényes ismeretterjesztő, és a Szókratészi módszert, kérdésfeltevést bemutató, ámbár nagyon erősen a Szerző véleményét is tükröző könyvnek értékelem.

Az egyetlen komoly negatívuma a könyvnek, a gyakori vélemény nyilvánítás, illetve az hogy néhol kicsit erőltetett módon igyekszik Szókratészt a ős-Kereszténység aklába beterelni. Ez utóbbi egyáltalán nem volna baj, de néha eléggé belemagyarázósnak és erőltetettnek tűnik.

Mint tudományos mű: 3/5
Mint átfogó ismeret terjesztő könyv: 5/5

Jó kis összefoglalás ez; olyan mű, mint amilyen az író szerint Szókratész lehetett: közérthető. Elgin Lordjának szerepéről azért lehetne vitatkozni, hehe.

Kíváncsi voltam erre a könyvre, mert pár oldalt már olvastam belőle korábban, ami alapján egész jónak tűnt, most pedig el is olvastam teljesen.
Nem csalódtam, hiszen megtanultam belőle jó pár új dolgot, illetve legalább ugyanennyit más megvilágításban kezdtem el látni. A legérdekesebb része bizonyos szempontból talán a Platónhoz való hozzáállása vot a szerzőnek, ami meg is lepett, mert már olvastam ugyan Arisztotelésszel és Szókratésszal szembeni ellenvetéseket, de Platónnal szemben még nem.
Azt nem tudom persze megítélni, hogy az itt felhozott ellenérvek mennyire jogosak, de talán pár másik könyv segíteni fog benne.
Amit viszont már jobban meg tudtam ítélni, és ami nagyon is tetszett a könyvben, az a kontextus volt: eddig Szókratészről, illetve a görög filozófiáról valahogyan túlságosan is kiragadottan, a társadalmi-politikai eseményektől elvonatkoztatottan gondolkodtam.

Itt azonban láthattuk, hogy a peloponnészoszi háború, illetve Athén nagyhatalmi helyzetének megváltozása milyen mértékben is befolyásolhatja nemcsak a történelem, hanem a filozófia menetét is. Számomr pedig ez a „szál” amúgy is különösen kedves, hiszen az egyik kedvenc témámat tárgyalta benne. Mintha néha éreztem volna azonban kisebb pontatlanságokat: például a Periklésszel végzett „pestist” is amennyire tudom csak jobb híján nevezik pestisnek, valójában vitatott, hogy mi is volt ténylegesen.
Mütiléné esetének tárgyalásánál örültem volna még annak, ha említésre kerül, hogy épp a felnőtt férfi lakossággal szembeni halálos ítéletet tartotta Kleón az akkori normákkal, szokásokkal megegyezőnek, illetve jogosnak, habár őszíntén szólva ez már nem tartozott a tárgyhoz, szóval jobb is így.
Ami számít az viszont az, hogy következőre viszont már Thuküdidészt is másképpen fogom olvasni ezek hatására, jobban észen tartva azokat a kapcsokat amik összekötötték Szókratésszal.

Megérte elolvasni, hozzáadott az eddigi ismereteimhez Szókratészről, elsősorban a kulturális történelmi hátteret bemutatva, amiben élt és működött. A legjobb könyv Szókratészről magyar nyelven.