Isten ​nyomában 1 csillagozás

Paul Johnson: Isten nyomában

Az Értelmiségiek, A kereszténység története és A zsidók története szerzője, a kitűnő angol történész ezúttal személyes vizsgálódásait, nyomozását foglalja írásba Istennel és a katolikus keresztény hittel kapcsolatosan. Mik a bizonyítékai Isten létének, mi Isten természete és neme, miben áll a jó és a gonosz problematikája, hogyan függ össze szépség, művészet és Isten, milyen felelősséggel tartozunk az állatvilág és környezetünk iránt, milyen jelentőséggel bír a tekintély, a szertartás és a liturgia, hogyan viszonyul egymáshoz a katolicizmus és a többi keresztény egyház, illetve nem keresztény hit, hogyan viszonyulunk a halálhoz, hogyan vélekedünk az Ítélet napjáról, a Pokol létéről, az imádság hasznáról? Ezeket a kérdéseket járja körül hatalmas műveltségével, a tőle megszokott világossággal és nyelvi eleganciával Paul Johnson.

Eredeti cím: The Quest for God

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2003
304 oldal · ISBN: 9630772701 · Fordította: Makovecz Benjamin

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

padamak>!
Paul Johnson: Isten nyomában

Nagyon jól felépítette, és valóban mint egy nyomozást vezette végig az Isten-témát: a keresésétől a Vele állandó személyes kapcsolatig az örökkévalóságban (bár erről kevesebbet szól, inkább az ellentétjéről, a Pokolról) és az imádságban. Számomra a teremtettséggel és a művészetekkel kapcsolatos rész sodró erejű volt; az egyházról szóló fejezetet pedig szívesen átbeszélgetném nagyrabecsült rómkat barátommal.
Azért csak négy csillag, mert nagyon szubjektív (római katolikus). De éppen ezért négy csillag. Érdemes volt elolvasni!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

padamak>!

A teremtett világ tanulmányozása és a vizuális reprodukálására irányuló erőfeszítés az embert Isten felé vezeti. Ez az egyik útja annak, hogy megismerjük Őt. Lehet azonban, hogy még a festőknél is közelebb jutnak Hozzá a muzsikusok. A Világmindenség a formák, színek és textúrák egysége, de ugyanúgy harmónia is, és nemcsak égi látomások vannak, de mennyei hangok is. Istennek minden teremtménye éppúgy absztrakciók összessége, mint amennyire anyagi valóságok kompozíciója; ezek az absztrakciók kifejezhetők a matematika és az algebra eszközeivel, de zenében is megfogalmazhatók. A fenséges hangzások megalkotása, megszólaltatása és hallgatása nemcsak a szépség, de a jóság különlegesen heves és valóságos megélését is lehetővé teszi. Egy csodálatos, a maga elvont nyelvén az igazságról, jóságról és hősiességről beszélő szimfónia meghallgatása után egy kicsivel mindannyian jobb emberek leszünk. A karmester, a muzsikusok és a közönség egyformán érzi ezt. A hevültség és emelkedettség persze nem tart túl soká, de már az is sokat jelent, hogy megéltük egyáltalán. A tapasztalat hasonló ahhoz, amikor lelkünk és szellemünk egy vallási szertartás során gondolataink koncentráltsága és a mély meditáció következtében kitágul és felemelkedik. A zene tehát formálja szellemünket, és velünk együtt hallgatja Isten is. Csodálatos dolog lehet a tudat, hogy az ember olyan zenét alkotott, ami magával ragadja az előadókat és a közönséget, és lelküket Istenhez emeli. Valószínűleg erre gondolt Jean Sibelius, amikor 1949 nyarán egy alkalommal azt mondta nekem: „A komponálásba az ember gyakran majdnem belepusztul, de ugyanakkor ez a kiváltságok kiváltsága is.” Sok zeneszerző volt mélységesen vallásos ember, és fogadta alázatos boldogsággal ezt a kiváltságot – Joseph Haydn például, aki egész hosszú és kemény munkával töltött, szerény és nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli életében az Istent szolgáló művész mintaképe volt. Vagy ott van az ártatlan lelkű, s Istent gyermeki odaadással szerető Anton Bruckner, aki órákon át ült az orgona előtt egyedül a zenével és Istennel, és hatalmas szimfóniákban fogalmazta meg imádságait – közülük csak néhánynak az előadását érhette meg. A kilencediket – a legcsodálatosabbat – egyszerűen és dísztelenül A Mindenható Istennek ajánlotta.

98. oldal – Hetedik fejezet – A szépséges Isten (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

1 hozzászólás
padamak>!

Hozzá kell tennem még valamit; egy vigasztaló, megnyugtató mozzanatot. A nagyívű, isteni tervben nem szerepel, hogy maga az Atya, a Mindenható Teremtő, akinek tökéletessége végtelen, személy szerint maga végzi el az ítélethozatal feladatát. Az a gondolat, hogy egy határtalan tökéletességű lény – még ha mindent látó, mindent megértő is – ítélkezik azok felett, akik Tőle nyert és Általa megalkotott természetüknél fogva gyarlók és esendők, bizonyos értelemben ellentmondana a természetes igazságosság fogalmainak. Isten, az Atya tehát maga helyett Fiát, az Istenembert ülteti majd az ítélőszékbe; azt az isteni személyt, aki élt ezen a földön, megismerte az emberi persona gyengeségét és törékenységét, megtapasztalta ezt a világot, s maga is elszenvedte a földi halált; aki ismeri a tényeket, s meghozza az ítéleteket; a büntetőket és a jutalmazókat egyaránt. Az Utolsó Ítélet napján Jézus Krisztus személye lesz az első és a legfontosabb.

184. oldal – Tizenharmadik fejezet – Dies Irae – a Harag Napja (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

1 hozzászólás
padamak>!

Egyetlen pápa vagy érsek sem mondott le a Mindenható tiszteletére emelt építmények létesítéséről pusztán a költségek vagy a megvalósítás nehézségei miatt.

92. oldal – Hetedik fejezet – A szépséges Isten (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

padamak>!

Ezt jelenti Isten imádata és szeretete: elfordítjuk lelkünket, és – ha tudjuk – testünket is a földi dolgoktól a tökéletesség, a kétségektől a bizonyosság, a földi dolgoktól a szellemi lét felé. Ezt az elfordulást kell megtennünk és megélnünk életünk minden napján, és minden nap annyiszor, ahányszor csak lehet, hogy lassan ez váljon második természetünkké, és végül ne csak odaforduljunk a nagy Szellemhez, akiben lelkünk békéje és egész sorsunk rejtezik, hanem teljességgel egyek legyünk ővele.

246. oldal – _utolsó mondat_ Tizenhatodik fejezet – Beszélgetés Istennel, akit nem ismerünk, s létezését nem tudjuk bizonyítani (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

padamak>!

A férfiak és a nők nem egyenlőek. Alapvetően különböznek egymástól, s e gyönyörűséges és nagyszerű különbségekben van a legnagyobb erejük. Férfi és nő együtt több, mint egyszerűen csak két személy. Kétféleségük a bennük rejlő teremtő erő záloga.

65. oldal – Ötödik fejezet – Férfi, nő, mindkettő vagy egyik se? (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

padamak>!

Jézus Krisztus gyötrelmes, szívfacsaró és érthetetlen halála mindannyiunk számára modell lehet. Gyakran elgondolkodtam már rajta, s különösen azóta, hogy megszereztem Haydn csodálatos művének, a Die sieben letztes Wörte unseres Erlöser am Kreuze-nak (Krisztus hét szava a keresztfán) egy vonósnégyes felvételét.

169. oldal – Tizenkettedik fejezet – A halál (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szent Ágoston: Vallomások
C. S. Lewis: Keresztény vagyok
A Katolikus Egyház Katekizmusa
G. K. Chesterton: Igazságot!
Lev Gillet: Az ortodox lelkiség
G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás
Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
Bill Liversidge: A törvény cselekedete nélkül
Khrisztosz Jannarasz: Az ortodox keresztény hit alapjai
Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége