A ​reneszánsz 6 csillagozás

Paul Johnson: A reneszánsz Paul Johnson: A reneszánsz

A ​reneszánsz példa nélküli virágzást hozott az emberiség történelmében. Vajon mi tette ezt lehetővé? És mi volt benne az egyes emberek szerepe? Paul Johnson ezeket a kérdéseket vizsgálja rövid, összefoglaló könyvében. Széles körű műveltsége, sablonoktól mentes gondolkodásmódja erre kiválóan alkalmassá is teszi.
Ez alatt a százötven év alatt az emberiség átlépett a középkorból az újkorba, felvirágoztak a városok, mint a tudomány és a művészetek fellegvárai és soha nem látott bőségben születtek az alkotások. Johnson először is megvizsgálja a gazdasági, technológiai és társadalmi változásokat, melyek mindezt lehetővé tették. Ugyanakkor rámutat, hogy a reneszánsz emberléptékű mozgalom volt, melyet egyes emberek különleges tehetsége, mondhatni zsenialitása hajtott előre. Arra, hogy miért voltak gazdagok a városállamok Itáliában, találunk magyarázatot, Dante lángelméje azonban megmagyarázhatatlan.
A könyv négy része összefoglalja a reneszánsz irodalmat és tudományt, az… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2010
254 oldal · ISBN: 9789630789035 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2004
222 oldal · ISBN: 9630775654 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 2


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
spinakker
Paul Johnson: A reneszánsz

A cím egy kicsit csal, mert inkább az itáliai reneszánszot mutatja be, még ha mondjuk az irodalom terén máshová is kitekint. Valamennyire érthető, hiszen a reneszánsz elsősorban Itáliában született, és ott volt a legbefolyásosabb, de azért máshol is volt, ugye.
Egyes témákat nagyon részletesen (pl. a betűtípusok alakulása, a festéstechnikák), másokat csak kiragadott példák alapján tárgyal (itáliai festészet), ami talán ilyen rövid kötetnek nem áll jól. Az általánosabb fejlődési trendeket és összefüggéseket jobb lett volna megtárgyalni, de én nem bánom, mert így is sok érdekességet tudtam meg, amit hasonló összefoglaló könyvből nem, csak részletesebb szakirodalomból ismernék – amit nem biztos, hogy valaha is elolvasnék. Illetve, ami ennél is fontosabb, jobban megelevenedett előttem a korszak, az, amikor egy író eldönthette, hogy milyen nyelven írjon, mivel az egyiket nem tartották a műhöz elég komolynak; vagy amikor igazi művészóriások dolgoztak, akik századokig fennmaradó óriásfreskókat alkottak egymaguk, amiket ma talán sem méretükben, sem minőségükben nem tudna utolérni senki (na jó, méretben talán a grefiti).
Hiányoltam, hogy kevés kép van benne, így mikor egy festmény vagy épület részleteit taglalja, fogalmam sincs, miről beszél (tudom, utánanézhetnék a neten, de hát kinek van arra ideje).
Illetve, amit még hiányoltam, az a politikai intrikák (és először ez keltette fel a figyelmemet az egész korszak iránt Machiavelli, az Assassin’s Creed II, és a Borgiák sorozat alapján), bár értem, hogy miért döntött úgy, hogy ezt kihagyja.
Könnyedén érthető, középsulisoknak simán ajánlható, én legalább is örültem volna, ha (művészet)törin a száraz felsoroláson kívül az összefüggéseket, jelentőségeket is megértem. Plusz, Johnson részletesebben taglalt okosságait és szubjektív megjegyzéseit visszamondva úgy hangozhatok, mintha én is értenék hozzá.

>!
qkelius
Paul Johnson: A reneszánsz

Összességében nem mondanám rossz összefoglalásnak, ám bizonyos részleteiben nagyon felületesen tárgyalja az adott témakört, pl. nekem az irodalommal foglalkozó rész kimondottan összecsapottnak tűnik. Ennek ellenére a gördülékenysége miatt mindenképpen hasznos tankönyv lehet érettségizők, illetve a témát jobban megismerni kívánó személyek számára.

>!
Kilgor_Trout
Paul Johnson: A reneszánsz

Olyan összefoglalása egy bonyodalmas idoszaknak, amit erdemes elolvasni, valamint kellemes olvasmány. Annak ellenére, hogy rengeteg információt közöl, sokszor lista szerűen, nem száraz és unalmas. Több egyébb írásra is felhivta figyelmemet amiket szinten el fogok olvasni.
Amit hiányoltam végig, hogy szinte csak említésre kerülnek az italian kívüli orszagok esemenyei muveszei.


Népszerű idézetek

>!
Tintapatrónus

A „reneszánsz” fogalmát elsőként Jules Michelet használta 1858-ban, majd két évvel később Jacob Burckhardt véglegesítette, amikor kiadta nagyszerű könyvét Az itáliai reneszánsz civilizációja címmel.

11. oldal

>!
spinakker

De a római monumentalitásban volt valami kétségeket ébresztő. A rómaiak izomerővel építkeztek, nem pedig szellemi erővel. Az erődítményeket, utakat, hidakat, hatalmas vízvezetékeket, pompás városi és állami épületeket napszámosok vagy rabszolgák tömegei építették fel, akiknek kétkezi energiája jelentette a fő erőforrást. A rabszolgabrigádok, amelyeknek létszámát a győztes hadjáratokban újra meg újra feltöltötték, mondhatni korlátlan mennyiségben álltak rendelkezésre. Ez magyarázza a roppant vastag falak és támpillérek robusztus erejét, emiatt csökkent a termelékenység, ez állta útját a műszaki fejlődésnek. Meghökkentő, de bizonyíték van rá, hogy a római hatóságok vonakodtak – még olyankor is, ha lett volna rá lehetőség – munkaerőkímélő módszereket alkalmazni, mert tartottak a munkanélküliségtől és az elégedetlenségtől. Ahhoz képest, amilyen gazdag volt fénykorában a római köztársaság, technikai fejlettsége alacsony szinten maradt, alig haladta meg az athéni Görögországét, és főként a katonai szférára korlátozódott. A rómaiak még a hajóhaduknál is kihasználatlanul hagyták a szél vitorlába fogható erejét, és inkább az evezőknél ülő gályarabok nyers erejére hagyatkoztak. Pangott a technikai fejlődés, sőt a birodalom késői időszakában, amikor erősödött az infláció szorítása, még vissza is fejlődött.

20-21. oldal, I. – Történelmi és gazdasági háttér (Európa, 2010)

1 hozzászólás
>!
spinakker

A humanisták nem kedvelték, sőt hevesen ellenezték nemcsak az egyetemek tananyagát, hanem a tudás átadásának nyilvános vita és kérdés-felelet formájában zajló, igen szertartásos módját is. Okkal tartották e módszert eredménytelennek és időpocsékolónak: a tanulmányok igen hosszúra nyúltak, gyakran hét évig vagy még tovább is tartottak (egy teológiahallgató harmincöt éves kora előtt nemigen remélhette, hogy megszerzi doktorátusát, pedig az átlagéletkor a legjobb esetben is alig érte el a negyven évet). A módszer ezenkívül megakadályozta, hogy mester és tanítvány szorosabb kapcsolatba kerüljön egymással, miközben a humanista műveltség lényege éppen a tanulmányok során szövődő barátság képzete volt.

50. oldal, II. – Reneszánsz az irodalomban és a humanista műveltségben (Európa, 2010)

1 hozzászólás
>!
spinakker

A kritikai szellem – vagyis hogy nem fogadjuk el a szövegeket anélkül, hogy körültekintően meg ne győződnénk eredetükről, valódiságukról, tartalmukról, és ne próbálnánk bizonyítékokat szerezni minderről – természetesen nem Oxford találmánya. Jellegzetesen reneszánsz módszerről van szó, amely végzetes hatással volt az egyházra, amikor szent szövegek és egyházi dokumentumok vizsgálatára alkalmazták. Mondanunk sem kell, hogy a reneszánszt is jóval megelőzte. Valójában Markióntól számíthatjuk eredetét, aki a Kr. u. II. században elsőként vetette gondos elemzés alá a Szentírás kanonizált újszövetségi szövegeit, és egyeseket elfogadott, másokat elvetett. A sötét középkorban ez szokatlan megközelítés volt; érthetetlen, hogy olyan kimagasló egyházi emberek és tudósok, mint Szent Ágoston vagy Aquinói Tamás, mennyire csekély figyelmet szenteltek az általuk tanulmányozott szövegek hitelességének és eredetének, jóllehet bőséges magyarázatokat fűztek hozzájuk.

77. oldal, II. – Reneszánsz az irodalomban és a humanista műveltségben (Európa, 2010)

1 hozzászólás
>!
spinakker

Dante és Boccaccio nem tudott görögül, Petrarca is csak annyira, hogy bánkódjék, amiért nem tud többet, és belássa, hogy az ókori görög irodalom olyan kincsestár, amely felülmúl mindent, amit latinul alkottak.

51. oldal, II. – Reneszánsz az irodalomban és a humanista műveltségben (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri · Petrarca

Hasonló könyvek címkék alapján

Ritoókné Szalay Ágnes: „Nympha super ripam Danubii”
Andrew Langley: Leonardo da Vinci
Guy Breton: A reneszánsz szépasszonyai
Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása
Romain Rolland: Jean-Christophe
Rotterdami Erasmus: Beszélgetések
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók
Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége