Alapmű, amelynek minden tanáriban több példányban (de lehetőség szerint akár minden tanárnak saját példánya) kellene, hogy legyen. Ezzel szemben a könyv nem kapható, már egy éve nem forgalmazzák, és antikváriumi példány sincs belőle. És ami bosszantó, hogy a „rajzlapszerű” papírra való nyomtatás sem a legpraktikusabb. Ezért a könyvtári példány néhány oldalát kénytelen voltam beszkennelni és majd azokból nyomtatok magamnak, kiegészítve őket a saját jegyzeteimmel. Mert ez a könyv jegyzetelésre, továbbgondolásra sarkallja az olvasót.
Az első rész az agykutatásnak a tanulás (és tanítás) szempontjából fontos újabb eredményeit foglalja össze (intelligencia, memória, figyelem, tanulási stílusok, motiváció stb.).
A második rész egy gazdag módszertani tár, amelynek nagy részét ismertem, kisebb részét próbáltam is. De nem ez a nagy dolog.
A harmadik rész tisztázza, melyek a feltételei annak, hogy az előző rész módszereit eredményesen használhassuk (szabályok, attitűdök, légkör kialakításának módszerei, játékok, praktikák).
A negyedik rész címe: Munkamódszerek, amelyeket én a leginkább praktikusnak és használhatónak, használandónak tartok.
Végül az ötödik részben arra kapunk tippeket, hogyan ellenőrizhetjük és fejleszthetjük saját, tanulóink és az iskola többi tanárának módszereit, tanulási/tanítási stílusait, technikáit, hogyan erősíthetjük a pozitív hatásokat maximum szinten (iskolai szinten)…
Ami miatt nagyon tetszett, és nagyon hasznosnak tartom ezt a könyvet, az az attitűd, amely felnőttként kezeli mind a diákokat, mind a tanárokat (Magyarországon ugyanis nem alap, hogy a vezetés a tanárt nagykorú, dönteni képes személyként kezelné – ezért van kötelező tankönyvlista, NAT, annyi szabály és megkötés.)
Ebben a könyvben a „recepteket” ráadásul nem készen kapjuk, hanem konstruktív hozzáállást kíván az olvasótól, hogy használni tudja őket. Mindent muszáj adaptálni adott helyzetre, tantárgyra, szituációra. És nagyon nagy tudatosságra próbálja szoktatni az embert.
Teljesen más szemléletet közvetít, mint amihez szokva vagyunk, mégsem tűnik nekem utópisztikusnak.
A könyv vége felé egyre kevesebb kifogást kerestem, egyre kevésbé láttam olyan fontosnak, hogy a magyar viszonyok közt az itt leírtak anyagilag sem könnyen megvalósíthatók, nem beszélve egyéb tényezőkről (iskolai könyvtárak nyitvatartása, internetelérhetőség, projektszerű oktatás lehetőségei stb.) Szóval kerek egésszé és nem mellesleg megvalósíthatóvá állt össze a fejemben a történet.
Ez egy nagyon alapos, tudományosan is megalapozott mű, a bibliográfia is nagyon jó, fogok belőle szemezgetni.
(Ha valakinek van eladó példánya, én vevő lennék rá.)
