Három ​dialógus a tudásról 5 csillagozás

Paul Feyerabend: Három dialógus a tudásról

Feyerabend nemcsak a tudást illető elképzeléseit kívánja ismertetni e könyvében. Igen fontos számára az is, hogy megmutassa: a filozófiai gondolatok kibontásának a dialógus, az irodalmi forma sokkal adekvátabb eszköze, mint az esszé, értsd: tudományos dolgozat és a könyv. Érveket mutat fel a dialógus, meg tudja mutatni az érvek hatását a kívülállókra vagy a más iskolákhoz tartozó szakemberekre, világossá teszi, hogy semmiféle más, eltérő elgondolás nem zárható ki. Feyerabend számára ez már tartalmi kérdés is, olyan tartalom közlése a dialógussal, amit csak ez a forma képes közölni. Nevezetesen, hogy egyáltalán nem biztos talaj az, amit életünk legszilárdabb részének hiszünk. A biztos és megalapozott tudás: kiméra.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horror Metaphysicae

>!
Osiris, Budapest, 1999
236 oldal · ISBN: 9633795133 · Fordította: Tarnóczi Gabriella

Kedvencelte 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Paul Feyerabend: Három dialógus a tudásról

Érdekes, ahogy Feyerabend visszatér a dialógushoz, amely már Platónnál népszerű volt, arra utalva, hogy az értekezések sokkal unalmasabbak, szárazabbak ettől a formától. Ezt már én magyarázom bele, de így talán az olyanok számára is emészthetőbbé válik, mint én, akik épphogy belekontárkodtak a filozófiába. Ám az író időnként azt is kétségbe vonja, hogy ő filozófus, vagy ha igen, akkor egy bizonyos típusú filozófiai csoportosulástól elhatárolja magát, még olyanoktól is, akiket érteni vélek, tisztelek, szeretek. Talán azt is érzem, hogy miért, mert nem akar egyetlen paradigmának sem a foglya lenni, így hát épített magának egy paradigmátlan paradigmát, ami nekem nagyon szimpatikus, és önmagam bár ismeretelméleti anarchistának határozom meg, de a dialógusok elolvasása után bizony rá kellett döbbennem, hogy én is paradigmák foglya vagyok. Pffff… Jó, persze nem lehet mindenki Feyerabend, de lehetne tőle tanulni mindenkinek. Még ha paradigmák foglyai is vagyunk, agyszerűen azért, mert olyan közegben és kultúrában nőttünk fel, amilyenben, és különböző hatások értek minket, amelyek szerint elkezdtük élni és szemlélni az világunkat, nem muszáj rövidlátónak lennünk. Jogunk van bármilyen paradigma szerint élni és gondolkozni, de ugyanilyen joga van hozzá bárki másnak is, akár teljesen másképpen is. A klasszikus problémába ütközünk persze, minden paradigma képviselője be akarja kebelezni magába az összes többit, legyen az bármilyen vallás, életmód, politikai irányzat, és arra kényszeríteni a többieket is, hogy egy bizonyos paradigma szerint éljék az életüket az emberek. Pedig egyrészt mondhatjuk azt, hogy mindannyian egy külön világ vagyunk, és ezt el kellene mindenkinek fogadnia, ahogy azt is, hogy ezek szerint minden egységesítés a másik ember megnyomorítása. És minden olyan rendszert mélységesen el kell ítélni, ami ezt teszi az emberekkel és a bennük rejlő világukkal, és persze nem csak rendszert, hanem minden egyes személyt is, aki azt akarja, hogy a másik ugyanolyan világban éljen, mint ő, mert az ő világa az egyetlen jó és elfogadható, a másiké pedig rossz és elfogadhatatlan. Az én világomban például az isten, istenek halottak, minden vallás csak vigasz, és a tudomány a vezető paradigma, amely azt szeretné magáról láttatni, hogy felette áll a vallásoknak, de bizonyos tekintetben sokkal rosszabb náluk is. Eddig is kritikus voltam a tudomány irányában, de nem eléggé, hiába, mindig is elkápráztattak a kütyük, a sci-fi, a mindenféle játékszerek. Ugyanakkor valóban többet érhet egy jó könyv, darab, sokkal több tudást szerezhetünk meg magunkról, a világról, egy érzésről, mint akármilyen tudományból, pedig azt szeretné velünk elhitetni, hogy ők a tudás letéteményesei, és mindennek tudományos alapon kéne eldőlnie, „majd a szakértők megmondják a tutit” elven, amit sok ember be is vesz, mint a cumit. De hát az emberek hiszékenyek, a legtöbb embernek szüksége van valamilyen cumira – nem állítom, hogy nekem nem –, ahhoz, hogy élni tudja az életét. De akkor is, az én cumim sokkal szebb, bár természetesen jogotok van szopni a saját cumitokat addig, amíg az enyémet nem akarjátok kihúzni a számból, és a sajátotokat tömni bele, mert azt nem fogom engedni. De ígérem, hogy toleránsabb leszek azokkal ezentúl, akik az enyémtől nagyon eltérő világban élnek, például beszélgetnek az angyalokkal, vagy az ő világában az isten él – minden előnyével és hátrányával együtt -. Ha velem történne ilyesmi, akkor tudnám, hogy megőrültem, és hallucinálok, de náluk ez teljesen normális dolog.
Köszönöm a seggbe rúgást Feyerabend! :D


Népszerű idézetek

Morpheus>!

És ez az egyik okom arra, hogy azt javasoljam, hogy az alapproblémákat – beleértve az episztemológiai problémákat és a módszertani kérdéseket is – vegyük ki a szakértők (orvosok, tudományfilozófusok stb.) kezéből, és adjuk azokat a polgárok kezébe, hadd oldják meg ők. A szakértők tanácsadói minőségben tevékenykednek majd, tanácsokat adhatnak, de a végső szó joga nem őket fogja illetni. Episztemológia helyett a polgárok vegyék kezükbe a dolgokat – ez a jelszavam.

174. oldal

2 hozzászólás
Morpheus>!

Nehéz elhinni, hogy micsoda képtelenségekkel állt elő valamennyi Korszak Nagy Embere, no és nehéz megérteni, hogy mennyire rászedhető a nagy nyilvánosság.

176. oldal

Morpheus>!

Az embereknek joguk van úgy élni, ahogyan jónak látják, ami azt jelenti, hogy egy társadalom összes tradícióját egyforma jogokkal kell felruházni és egyformán meg kell nyitni előttük a társadalom hatalmi centrumaihoz vezető utat.

175. oldal

Morpheus>!

Persze arra mindig van mód, hogy az aspektusokat és reakciókat befagyasszuk, no és néhány csoport, jobb- és baloldali radikálisok gyülekezetei komoly szakértelemre tettek szert e téren. Nemcsak a hagyományos eszméket, valamint a hosszú és komplikált adaptációs folyamatok eredményeként előálló gyakorlatokat konzerválják, hanem a pillanat legfelszínesebb szüleményeit is, s ezzel szűk, rosszul megvilágított és rosszul szellőző ideológiai börtönökbe zárják magukat csakúgy, mint másokat.

217. oldal

pjanos>!

… ha a nyilvánosság a miszticizmus felé fordul, akkor a tudomány úgy fog összeomlani, mint egy kártyavár.

54. oldal

pjanos>!

– Elmagyarázni valamit másoknak bonyolult folyamat, amely sok-sok hibás nekifutás után egyfajta harmóniával végződik, de hogy miféle harmóniával, azt nem láthatjuk előre, egyszerűen csak felismerjük, amikor bekövetkezik…
– De ha egyszer nem tudjuk, mi az, akkor hogyan ismerhetjük fel?
– Te abból a feltételezésből indulsz ki, hogy a tapasztalatra csak úgy tehetünk szert, ha van valami előzetes fogalmunk arról, hogy mit is tapasztalunk. Ez a feltételezés azonban meglehetősen valószínűtlen. Azt jelentené ugyanis, hogy semmi lényegesen újat nem tapasztalunk.

213. oldal Harmadik dialógus


Hasonló könyvek címkék alapján

Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
Solti Péter: Eutaxia
Nyíri Kristóf – Palló Gábor (szerk.): Túl az iskolafilozófián
Jáki Szaniszló: A tudomány megváltója
Paul Misraki: A halál utáni élet
Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció
Brian Greene: Utazás az idők végezetéig
Leon Lederman: Az isteni a-tom
László András: Tradicionalitás és létszemlélet