A ​módszer ellen 4 csillagozás

Paul Feyerabend: A módszer ellen

Senki sem bizonyította be, hogy a tudomány jobb lenne, mint a boszorkányság, és hogy a tudomány racionálisan jár el. A mi tudomány melletti választásunk szimpátiákon és nem érveken alapul… – ami nem azt jelenti, hogy szimpátiákon alapuló döntések ne volnának körülvéve és teljesen lefedve érvekkel, mint ahogy például egy szelet ízletes húst is körülvehetnek és elboríthatnak a legyek.

E könyv Feyerabend fő műve. Szerzője a kortárs gondolkodás talán legprovokatívabb szelleme. Volt, aki csak Wittgensteinhez, Lessinghez, Heinéhez mérhető zseninek tartotta – sokan az újkori tudomány pusztító ördögének, aki után kő kövön nem maradt. És tényleg.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kísértések Atlantisz

>!
Atlantisz, Budapest, 2002
650 oldal · ISBN: 9639165565 · Fordította: Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Tarnóczy Gabriella

Enciklopédia 199

Szereplők népszerűség szerint

Søren Aabye Kierkegaard · Platón · tudós · Arisztotelész · Galileo Galilei · Konrad Lorenz · David Hume · Ernst Mach · filozófus · fizikus · Francis Bacon · Jacques Monod · John Stuart Mill · laikus · metodológus · Mihail Alekszandrovics Bakunyin · Pjotr Alekszejevics Kropotkin · próféta · Prótagorasz · Ptolemaiosz · püthagoreus · szakértő · teológus · Trofim Gyenyiszovics Liszenko

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok


Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Paul Feyerabend: A módszer ellen

Tyű, kedves barátaim, ez volt ám a móka és kacagás, óriási győzedelmi tort ültünk a tudományos paradigmák lassan hűlő hamvai felett! :))

Feyerabend kétségkívül zseni volt (tudományos körökben pedig maga az Ördög), aki nem hitt holmi előfeltevésekben, mindent a saját szemével akart látni, megvizsgálni, majd megcáfolni, miután folyton új, frissebb nézőpontra talált. Mert ez benne a lényeg, hogy ne ragadjunk bele a megszokott, készen kapott tudományos és egyéb feltételezésekbe, hanem mindig tudjunk új nézőpontokat keresni és más medrekbe is engedni a gondolatmenetünket, gondolkodjunk el a vélemények és kultúrák sokszínűségén, ne higgyük, hogy minden csak egyféleképpen működhet, mégpedig úgy, ahogy azt megmondják nekünk az iskolákban, a különféle médiákban, a történelmi és tudományos könyvekben, hanem merjünk kérdezni és frissíteni a gondolkodásunkat folyamatosan.

Legyünk nyitottak minden újra és legyünk résen mindennel szemben, ami már belekövesedett a kultúránkba, ne kövessük a csordát, legyen bátorságunk folyton új utakat keresni vagy törni, ha kell, ahogyan Ő is tette, miként a gondolkodás csapdáiból a művészet felé talált kiutat, ilyen értelemben kell érteni a hitvallását, miszerint: „bármi megteszi”.

Írja le mindezeket sziporkázóan éles elmével, sok humorral és emberséggel, hisz a tudományok és a tanítás mellett éneklést, dramaturgiát, rendezést, színháztörténetet is tanult. Esze ágában sem volt választani a filozófia, a tudomány vagy a színház, a művészetek között. A tudomány mint művészet érdekelte.
http://moly.hu/idezetek/491848
„Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.

Mindezeken túl pedig hihetetlenül aprólékosan összeszedett, rengeteg fülszöveggel és hivatkozással ellátott „szakkönyv” ez a javából, aminek ha felét is teljesen érteném, már nagy tudós lehetnék, ugyanis Feyerabend nem csak úgy a levegőbe szórja a szavait, hanem minden területről bőven hoz példákat: csillagászat, fizika, egészségügy, filozófia, társadalomtudomány stb. eképpen is megvilágítva az ismeretelméleti anarchizmust.

Találtam egy remek összefoglalót róla, de aki szeret gondolkodni, annak mindenképp ajánlom a könyv elolvasását is!!
http://antiskola.eu/hu/beszamolo-beszamolok-puskak/7333…

„Talán Feyerabend volt az első, aki anélkül kérdőjelezte meg a tudomány értékeit, módszereit és céljait, hogy az irracionalizmus vagy a bigott tudományellenesség szószólójává vált volna. Másokkal ellentétben nem a hindu, perzsa vagy keresztény szent szövegekben, nem az életfilozófiákban vagy az egzisztencializmus filozófiájában, s nem is a keleti vagy nyugati misztikában talált érveket a racionalizmus ellen, hanem ott, ahol senki sem kereste: magában a tudományban. Abban a tudományban, amelyben mindenki más a racionalizmus mellett szóló érveket kereste volna. De nem elégedett meg az érvek megtalálásával, hanem következetesen vállalta az ezzel járó relativizmus és anarchizmus minden következményét. Feyerabend nem – legalábbis a hetvenes évektől biztosan nem – kívánta valahogyan mégiscsak megmenteni a tudomány felsőbbrendűségének eszméjét. Ehelyett olyan zavarba ejtő kérdéseket és következtetéseket mutatott fel műveiben, amelyeken nem lehet egyszerűen átlépni. Még akkor sem, ha nem fogadjuk el ezeket. Írásaival Feyerabend a racionalisták számára is megteremtette a lehetőséget, hogy álláspontjukat ütköztetve az övével, tisztázhassák nézeteiket.
(…)
Nem meglepő hát, hogy kevesen voltak akik (mindenben) egyetértettek vele. Nyíltan provokatív írásai kezdettől fogva indulattal telt vitákat keltettek, amelyek vihara mára sem csitultak el teljesen; pártfogói, barátai (s persze ellenségei) is jórészt vitapartnerei közül kerültek ki, akiket aztán szinte sohasem mulasztott el – néhány elismerő szó mellett – tévedéssel, szűklátókörűséggel, epigonizmussal, dilettantizmussal, ostobasággal, ürességgel, erőtlenséggel, vérszegénységgel, humortalansággal, lapossággal, tehetségtelenséggel vagy – a legnagyobb bűnnel – az unalmassággal illetni. () A gondolatait ért támadásokat, a filozófiai szövegekre egyáltalán nem jellemző módon, személyes hangvételű, sokszor ironikus, de ragyogó (radikális) következetességgel végiggondolt írásokkal válaszolva védte ki, így – miként Forrai Gábor nekrológjában mondja () – mára Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja diadalmaskodott, bár senki sem ismerte el ezt nyilvánosan.”

>!
Atlantisz, Budapest, 2002
650 oldal · ISBN: 9639165565 · Fordította: Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Tarnóczy Gabriella
Morpheus>!
Paul Feyerabend: A módszer ellen

Ééééééssss Igggen!!! Befejeztem végre! Sziszifusznak éreztem magam, miközben görgettem felfelé ezt a tudományfilozófiai könyvet, és folyamatosan féltem, hogy egyszer csak maga alá temet, de sikerült a végére (a hegy csúcsára) jutnom (szegény Sziszifusszal ellentétben). Természetesen nem állítom, hogy mindent megértettem belőle, de nagy részét, a lényegét igen, amivel nagy hatást gyakorolt rám, és így újra kellett rendeznem (festenem) bizonyos területeket a gondolkodásomban. Úgyhogy Feyerabend, a tudomány Lucifere, könyveddel együtt mars a szabadságpolcra! :)
Már a főiskolán találkoztam egyébként Feyerabend nevével, de akkor csak a kötelező részletet olvastam el könyvéből (volt bőven más olvasnivaló is), de már akkor megdöbbentett látásmódjával, következtetéseivel a tudománnyal kapcsolatban. Hosszú évek óta motoszkált bennem, hogy hatszáz oldalas könyvének csak neki kellene veselkednem. Nemrég azonban sikerült megszereznie @Kkatja kedvesemnek, így már nem hivatkozhattam szerencsére semmire…
Szóval ajánlom olvasásra mindenkinek, akinek szkepszisei vannak a tudománnyal kapcsolatban, aki érdeklődik az anarchizmus iránt, aki látóterét nem akarja szolgai módon egy paradigmára szűkíteni, aki nyitottnak gondolja magát.
És végül:
A tudományt és az államot sürgősen szét kell választani, ám nem olyan módon, mint ahogy (amúgy nagyon helyesen) a kereszténységet és az államot szétválasztották, és a helyére becsusszant a tudomány, hanem meg kell akadályozni a szabadság és a sokszínűség nevében azt, hogy utána bármiféle paradigma összeolvadjon az állammal! Ebben akár az összes félretolt és semmibe vett paradigma támogathatná egymást, csakhogy ahogy ismerem az embereket (és a paradigmákat), kitörne újból a harc, hogy melyik lehessen az első, AZ ELSŐ és a meghatározó. Be kell látni, hogy ez az elképzelés a mostani képviseleti „demokrácia” keretén belül nem valósítható meg, azaz magát a „demokráciát” kellene végre demokráciává változtatni (erről [ismeretelméleti] anarchistaként az a véleményem, hogy likvid demokráciának kellene létrejönnie, és / vagy ha az államot felszámoljuk, akkor semmilyen paradigma nem tudna vele összeolvadni, mert lehetetlenné válna onnantól).

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kkatja>!

A XX. században a tudomány feladott minden filozófiai igényt, és nagy üzletté vált. Ma nem fenyegeti többé a társadalmat, hanem egyike legerősebb fenntartóinak. Messzemenően figyelmen kívül hagyja a humanitás megfontolásait, éppígy mindenfajta progresszivitást, amely kívül esik a helyi reformok keretein. Jó fizetés, jó viszony a főnökhöz és a kollégákhoz, akikkel az embernek közvetlenül dolga van – ezzel a legfontosabb céljai ezeknek az emberhangyáknak, akik felülmúlják magukat jelentéktelen problémák megoldásában, de a dolgok összefüggését – illetékességi körükön kívül – nem tudják megragadni. Az ilyenek, abban a hiszemben, hogy a Nagy Lépést teszik előre, habozás nélkül olyan furkósbottá változtatják a tudományt, amely alávetettségbe veri az embereket.

594. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudomány · XX. század
3 hozzászólás
Kkatja>!

…a tudósok nézetei, kivált az alapvető kérdések tekintetében, gyakran éppúgy különböznek egymástól, mint az eltérő kultúrák ideológiái.

25. oldal Előszó a 3. angol kiadáshoz

2 hozzászólás
Morpheus>!

[…] a nyugati tudomány ma már egyeduralkodó bolygónkon; ennek oka azonban nem „inherens racionalitásának” belátásában, hanem az erőfitogtatásban keresendő (a gyarmatosító rendszerek rákényszerítették saját életformájukat a leigázottakra), és a fegyverek iránt mutatkozó keresletben: eleddig a nyugati tudomány ölében születtek meg a halál leghatékonyabb eszközei.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyver · gyarmatosítás · halál · tudomány
Morpheus>!

A második világháború idején, amikor az amerikai hadseregnek hirtelen szüksége támadt orvosokra, egyszerre lehetségessé vált az orvosi képzést fél évre rövidíteni (de a megfelelő tankönyvek rég eltűntek megint. A háborúban leegyszerűsödött a tudomány. Békeidőben viszont megköveteli a presztízse, hogy bonyolult legyen.).

484. oldal

Kapcsolódó szócikkek: képzés · orvos · presztízs · tudomány
Morpheus>!

[…] el kell egymástól választanunk a tudományt és az államot, ahogy elváltak egymástól az egyház intézményei és az állam; a tudományt pedig úgy kell tanítani, mintha egy nézet volna a sok közül, nem pedig az igazsághoz és valósághoz vezető egyetlen út.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · egyház · igazság · tudomány · út · valóság
Kkatja>!

    Viharos előadásai, meghökkentő megjelenése, s ugyanakkor gúnyos kisiklása a bármely alakjával való azonosításból csak megerősítették a szövegei keltette borzongást: ez a megjelenés – az a megjelenés. Bár a kezdetben tudományfilozófián belüli provokációt a tudományt vallásává tevő nyugati világ provokálásává eszkaláló nyolcvanas évekbeli zürichi fellépésein már nem hajította mankóját hanyagul az auditórium sarkába, mint egykor, forróbb időkben Nyugat-Berlinben, kétségkívül még mindig meglehetősen abszurd látvány volt ez a csavargó külsejű úr a légkondicionált egyetemi előadótermek jól öltözött tudósjelöltjei vagy a konferenciák csokornyakkendős professzorai között. Az ócska zöld trikóra húzott rózsaszín trikó, az égnek meredő hajszálak, az óriási mefisztói szemöldökök éppúgy a színpadi hatás részei voltak, mint a közönséggel folytatott szópárbajok jól uralt heves gesztusai s a publikum morajlása – tiltakozása-tetszése, ellenállása-odaadása. Nem akadémiai értelemben vett előadások mágusa-viadora volt Paul Feyerabend.
„Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.

603-604. oldal Egy régi ördög. Paul Feyerabend (Miklós Tamás)

Kapcsolódó szócikkek: Nyugat-Berlin
Morpheus>!

Könyvem megírásában elsődlegesen humanitárius, és nem intellektuális megfontolások vezettek. Az embereket akartam segíteni, nem pedig a „tudást előbbre vinni”.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · segítség · tudás
Kkatja>!

[…] a racionalista vita az irányított eszmecsere speciális esete. Ezzel szemben a nyitott vita résztvevői megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfölfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy egyén vagy egy egész kultúra, míg a racionális eszmecsere csak a racionalitás talaján folytatott vita keretein belül garantálja a tiszteletet. A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki.

586. oldal

Kapcsolódó szócikkek: logika · tisztelet · tradíció · vita
Morpheus>!

A közoktatásnak az alapelvek közötti választásra kell felkészítenie a polgárt, és arra, hogy megtalálja a maga útját abban a társadalomban, amely különböző alaptételekre fölesküdött csoportokból áll: semmilyen körülmények között nem szabad azonban úgy megnyirbálnia a polgárok elméjét, hogy az immár csak egy bizonyos csoport alapelveit legyen képes befogadni.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alaptétel · elme · oktatás · társadalom · út · választás
3 hozzászólás
Kkatja>!

    Új oktatáspolitikai irányelvek jóvoltából 1964 körül mexikóiak, feketék és indiánok is bekerültek az egyetemekre. Részben kíváncsian, részben megvetően, részben zavarban ültek az órákon, remélve, hogy „műveltségre” tesznek szert. Micsoda alkalom a hívekre vadászó prófétáknak! Micsoda alkalom – mondták racionalista barátaim – az ész világosságának terjesztésére, az emberi faj tökéletesítésére! Micsoda alkalom, hogy zászlót bonthasson a felvilágosodás egy új hulláma! Nekem egészen más volt a véleményem. Ekkor ugyanis végképp világossá vált számomra, hogy azok a tekervényes érvek és azok a csodás történetek, amelyeket többé-kevésbé művelt hallgatóságommal eleddig megosztottam, talán csak álmok, melyekben egy eszméivel mindenkit szolgasorba süllyesztő kis csoport képzelgése tükröződik. Végtére is ki vagyok én, hogy megmondjam ezeknek az embereknek, mit gondoljanak, és hogyan gondolkozzanak? Nem ismertem a problémáikat, bár tudtam, hogy tengernyi gondjuk van; nem ismertem vonzalmaikat, érzéseiket, félelmeiket, csak azt tudtam, hogy tanulni akarnak. Vajon helyesen járunk-e el, ha azokat a meddő szofizmákat kínáljuk nekik, amelyeket filozófusaink az évek során szerencsésen fölhalmoztak, a liberálisok pedig, hogy emészthetőbbé tegyék őket, mindenféle giccses frázissal garníroznak? Vajon valóban ilyesmivel kell-e traktálnunk ezeket a földjüktől, kultúrájuktól, méltóságuktól megfosztott embereket, akiknek most először is le kellett volna nyelniük, aztán meg visszaböfögniük azokat az élettelen eszméket, amelyeket oly végtelenül humánus leigázóik szócsövei terjesztenek? A tudásra vágytak, tanulni akartak, szerették volna megismerni a körülöttük lévő furcsa világot – vajon nem érdemelnének jobb útravalót?

579. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1964
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Binzberger Viktor – Fehér Márta – Zemplén Gábor: Kuhn és a relativizmus
Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Thomas A. Sebeok – Jean Umiker-Sebeok: Ismeri a módszeremet?
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
E. Szabó László: A nyitott jövő problémája
Kampis György: Tudományfilozófia
Marx W. Wartofsky: A tudományos gondolkodás fogalmi alapjai
Zemplén Gábor: Fokozódó polaritás
Jean-Pierre Changeux: Az igazságkereső ember