A ​módszer ellen 4 csillagozás

Paul Feyerabend: A módszer ellen

Senki sem bizonyította be, hogy a tudomány jobb lenne, mint a boszorkányság, és hogy a tudomány racionálisan jár el. A mi tudomány melletti választásunk szimpátiákon és nem érveken alapul… – ami nem azt jelenti, hogy szimpátiákon alapuló döntések ne volnának körülvéve és teljesen lefedve érvekkel, mint ahogy például egy szelet ízletes húst is körülvehetnek és elboríthatnak a legyek.

E könyv Feyerabend fő műve. Szerzője a kortárs gondolkodás talán legprovokatívabb szelleme. Volt, aki csak Wittgensteinhez, Lessinghez, Heinéhez mérhető zseninek tartotta – sokan az újkori tudomány pusztító ördögének, aki után kő kövön nem maradt. És tényleg.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kísértések

>!
Atlantisz, Budapest, 2002
650 oldal · ISBN: 9639165565 · Fordította: Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Tarnóczy Gabriella

Enciklopédia 195

Szereplők népszerűség szerint

Arisztotelész · Konrad Lorenz · politikus · Søren Aabye Kierkegaard · David Hume · filozófus · fizikus · Francis Bacon · Galileo Galilei · Jacques Monod · John Stuart Mill · laikus · metodológus · Mihail Alekszandrovics Bakunyin · Pjotr Alekszejevics Kropotkin · Platón · próféta · Prótagorasz · Ptolemaiosz · püthagoreus · szakértő · teológus · Trofim Gyenyiszovics Liszenko · tudós

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok


Kedvencelte 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Paul Feyerabend: A módszer ellen

Tyű, kedves barátaim, ez volt ám a móka és kacagás, óriási győzedelmi tort ültünk a tudományos paradigmák lassan hűlő hamvai felett! :))

Feyerabend kétségkívül zseni volt (tudományos körökben pedig maga az Ördög), aki nem hitt holmi előfeltevésekben, mindent a saját szemével akart látni, megvizsgálni, majd megcáfolni, miután folyton új, frissebb nézőpontra talált. Mert ez benne a lényeg, hogy ne ragadjunk bele a megszokott, készen kapott tudományos és egyéb feltételezésekbe, hanem mindig tudjunk új nézőpontokat keresni és más medrekbe is engedni a gondolatmenetünket, gondolkodjunk el a vélemények és kultúrák sokszínűségén, ne higgyük, hogy minden csak egyféleképpen működhet, mégpedig úgy, ahogy azt megmondják nekünk az iskolákban, a különféle médiákban, a történelmi és tudományos könyvekben, hanem merjünk kérdezni és frissíteni a gondolkodásunkat folyamatosan.

Legyünk nyitottak minden újra és legyünk résen mindennel szemben, ami már belekövesedett a kultúránkba, ne kövessük a csordát, legyen bátorságunk folyton új utakat keresni vagy törni, ha kell, ahogyan Ő is tette, miként a gondolkodás csapdáiból a művészet felé talált kiutat, ilyen értelemben kell érteni a hitvallását, miszerint: „bármi megteszi”.

Írja le mindezeket sziporkázóan éles elmével, sok humorral és emberséggel, hisz a tudományok és a tanítás mellett éneklést, dramaturgiát, rendezést, színháztörténetet is tanult. Esze ágában sem volt választani a filozófia, a tudomány vagy a színház, a művészetek között. A tudomány mint művészet érdekelte.
http://moly.hu/idezetek/491848
„Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.

Mindezeken túl pedig hihetetlenül aprólékosan összeszedett, rengeteg fülszöveggel és hivatkozással ellátott „szakkönyv” ez a javából, aminek ha felét is teljesen érteném, már nagy tudós lehetnék, ugyanis Feyerabend nem csak úgy a levegőbe szórja a szavait, hanem minden területről bőven hoz példákat: csillagászat, fizika, egészségügy, filozófia, társadalomtudomány stb. eképpen is megvilágítva az ismeretelméleti anarchizmust.

Találtam egy remek összefoglalót róla, de aki szeret gondolkodni, annak mindenképp ajánlom a könyv elolvasását is!!
http://antiskola.eu/hu/beszamolo-beszamolok-puskak/7333…

"Talán Feyerabend volt az első, aki anélkül kérdőjelezte meg a tudomány értékeit, módszereit és céljait, hogy az irracionalizmus vagy a bigott tudományellenesség szószólójává vált volna. Másokkal ellentétben nem a hindu, perzsa vagy keresztény szent szövegekben, nem az életfilozófiákban vagy az egzisztencializmus filozófiájában, s nem is a keleti vagy nyugati misztikában talált érveket a racionalizmus ellen, hanem ott, ahol senki sem kereste: magában a tudományban. Abban a tudományban, amelyben mindenki más a racionalizmus mellett szóló érveket kereste volna. De nem elégedett meg az érvek megtalálásával, hanem következetesen vállalta az ezzel járó relativizmus és anarchizmus minden következményét. Feyerabend nem – legalábbis a hetvenes évektől biztosan nem – kívánta valahogyan mégiscsak megmenteni a tudomány felsőbbrendűségének eszméjét. Ehelyett olyan zavarba ejtő kérdéseket és következtetéseket mutatott fel műveiben, amelyeken nem lehet egyszerűen átlépni. Még akkor sem, ha nem fogadjuk el ezeket. Írásaival Feyerabend a racionalisták számára is megteremtette a lehetőséget, hogy álláspontjukat ütköztetve az övével, tisztázhassák nézeteiket.
(…)
Nem meglepő hát, hogy kevesen voltak akik (mindenben) egyetértettek vele. Nyíltan provokatív írásai kezdettől fogva indulattal telt vitákat keltettek, amelyek vihara mára sem csitultak el teljesen; pártfogói, barátai (s persze ellenségei) is jórészt vitapartnerei közül kerültek ki, akiket aztán szinte sohasem mulasztott el – néhány elismerő szó mellett – tévedéssel, szűklátókörűséggel, epigonizmussal, dilettantizmussal, ostobasággal, ürességgel, erőtlenséggel, vérszegénységgel, humortalansággal, lapossággal, tehetségtelenséggel vagy – a legnagyobb bűnnel – az unalmassággal illetni. () A gondolatait ért támadásokat, a filozófiai szövegekre egyáltalán nem jellemző módon, személyes hangvételű, sokszor ironikus, de ragyogó (radikális) következetességgel végiggondolt írásokkal válaszolva védte ki, így – miként Forrai Gábor nekrológjában mondja () – mára Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja diadalmaskodott, bár senki sem ismerte el ezt nyilvánosan."

>!
Atlantisz, Budapest, 2002
650 oldal · ISBN: 9639165565 · Fordította: Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Tarnóczy Gabriella
>!
Morpheus P
Paul Feyerabend: A módszer ellen

Ééééééssss Igggen!!! Befejeztem végre! Sziszifusznak éreztem magam, miközben görgettem felfelé ezt a tudományfilozófiai könyvet, és folyamatosan féltem, hogy egyszer csak maga alá temet, de sikerült a végére (a hegy csúcsára) jutnom (szegény Sziszifusszal ellentétben). Természetesen nem állítom, hogy mindent megértettem belőle, de nagy részét, a lényegét igen, amivel nagy hatást gyakorolt rám, és így újra kellett rendeznem (festenem) bizonyos területeket a gondolkodásomban. Úgyhogy Feyerabend, a tudomány Lucifere, könyveddel együtt mars a szabadságpolcra! :)
Már a főiskolán találkoztam egyébként Feyerabend nevével, de akkor csak a kötelező részletet olvastam el könyvéből (volt bőven más olvasnivaló is), de már akkor megdöbbentett látásmódjával, következtetéseivel a tudománnyal kapcsolatban. Hosszú évek óta motoszkált bennem, hogy hatszáz oldalas könyvének csak neki kellene veselkednem. Nemrég azonban sikerült megszereznie @Kkatja kedvesemnek, így már nem hivatkozhattam szerencsére semmire…
Szóval ajánlom olvasásra mindenkinek, akinek szkepszisei vannak a tudománnyal kapcsolatban, aki érdeklődik az anarchizmus iránt, aki látóterét nem akarja szolgai módon egy paradigmára szűkíteni, aki nyitottnak gondolja magát.
És végül:
A tudományt és az államot sürgősen szét kell választani, ám nem olyan módon, mint ahogy (amúgy nagyon helyesen) a kereszténységet és az államot szétválasztották, és a helyére becsusszant a tudomány, hanem meg kell akadályozni a szabadság és a sokszínűség nevében azt, hogy utána bármiféle paradigma összeolvadjon az állammal! Ebben akár az összes félretolt és semmibe vett paradigma támogathatná egymást, csakhogy ahogy ismerem az embereket (és a paradigmákat), kitörne újból a harc, hogy melyik lehessen az első, AZ ELSŐ és a meghatározó. Be kell látni, hogy ez az elképzelés a mostani képviseleti „demokrácia” keretén belül nem valósítható meg, azaz magát a „demokráciát” kellene végre demokráciává változtatni (erről [ismeretelméleti] anarchistaként az a véleményem, hogy likvid demokráciának kellene létrejönnie, és / vagy ha az államot felszámoljuk, akkor semmilyen paradigma nem tudna vele összeolvadni, mert lehetetlenné válna onnantól).

1 hozzászólás
>!
thpth
Paul Feyerabend: A módszer ellen

Ez a könyv tényleg igazi szellemi provokáció a tudományos módszer ellen.
A tudományhoz anarchisztikusan való közeledésről pedig az a véleményem, hogy értem én a tréfát, csak nem szeretem. És ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül.
Kritikai tudományelméletet írni a tudománytörténet partikuláris dolgaira alapozva lehet, de nem biztos, hogy érdemes. A könyv érdekes, de én azért nem misztifikálnám túl.
Mindenesetre kíváncsi lettem volna Lakatos Imre véleményére is.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus P

(…) a nyugati tudomány ma már egyeduralkodó bolygónkon; ennek oka azonban nem „inherens racionalitásának” belátásában, hanem az erőfitogtatásban keresendő (a gyarmatosító rendszerek rákényszerítették saját életformájukat a leigázottakra), és a fegyverek iránt mutatkozó keresletben: eleddig a nyugati tudomány ölében születtek meg a halál leghatékonyabb eszközei.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyver · gyarmatosítás · halál · tudomány
>!
Morpheus P

A második világháború idején, amikor az amerikai hadseregnek hirtelen szüksége támadt orvosokra, egyszerre lehetségessé vált az orvosi képzést fél évre rövidíteni (de a megfelelő tankönyvek rég eltűntek megint. A háborúban leegyszerűsödött a tudomány. Békeidőben viszont megköveteli a presztízse, hogy bonyolult legyen.).

484. oldal

Kapcsolódó szócikkek: képzés · orvos · presztízs · tudomány
>!
Kkatja P

A XX. században a tudomány feladott minden filozófiai igényt, és nagy üzletté vált. Ma nem fenyegeti többé a társadalmat, hanem egyike legerősebb fenntartóinak. Messzemenően figyelmen kívül hagyja a humanitás megfontolásait, éppígy mindenfajta progresszivitást, amely kívül esik a helyi reformok keretein. Jó fizetés, jó viszony a főnökhöz és a kollégákhoz, akikkel az embernek közvetlenül dolga van – ezzel a legfontosabb céljai ezeknek az emberhangyáknak, akik felülmúlják magukat jelentéktelen problémák megoldásában, de a dolgok összefüggését – illetékességi körükön kívül – nem tudják megragadni. Az ilyenek, abban a hiszemben, hogy a Nagy Lépést teszik előre, habozás nélkül olyan furkósbottá változtatják a tudományt, amely alávetettségbe veri az embereket.

594. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

…a tudósok nézetei, kivált az alapvető kérdések tekintetében, gyakran éppúgy különböznek egymástól, mint az eltérő kultúrák ideológiái.

25. oldal Előszó a 3. angol kiadáshoz

2 hozzászólás
>!
Morpheus P

(…) el kell egymástól választanunk a tudományt és az államot, ahogy elváltak egymástól az egyház intézményei és az állam; a tudományt pedig úgy kell tanítani, mintha egy nézet volna a sok közül, nem pedig az igazsághoz és valósághoz vezető egyetlen út.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · egyház · igazság · tudomány · út · valóság
>!
Kkatja P

    Viharos előadásai, meghökkentő megjelenése, s ugyanakkor gúnyos kisiklása a bármely alakjával való azonosításból csak megerősítették a szövegei keltette borzongást: ez a megjelenés – az a megjelenés. Bár a kezdetben tudományfilozófián belüli provokációt a tudományt vallásává tevő nyugati világ provokálásává eszkaláló nyolcvanas évekbeli zürichi fellépésein már nem hajította mankóját hanyagul az auditórium sarkába, mint egykor, forróbb időkben Nyugat-Berlinben, kétségkívül még mindig meglehetősen abszurd látvány volt ez a csavargó külsejű úr a légkondicionált egyetemi előadótermek jól öltözött tudósjelöltjei vagy a konferenciák csokornyakkendős professzorai között. Az ócska zöld trikóra húzott rózsaszín trikó, az égnek meredő hajszálak, az óriási mefisztói szemöldökök éppúgy a színpadi hatás részei voltak, mint a közönséggel folytatott szópárbajok jól uralt heves gesztusai s a publikum morajlása – tiltakozása-tetszése, ellenállása-odaadása. Nem akadémiai értelemben vett előadások mágusa-viadora volt Paul Feyerabend.
„Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.

603-604. oldal Egy régi ördög. Paul Feyerabend (Miklós Tamás)

>!
Morpheus P

Könyvem megírásában elsődlegesen humanitárius, és nem intellektuális megfontolások vezettek. Az embereket akartam segíteni, nem pedig a „tudást előbbre vinni”.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · segítség · tudás
>!
Kkatja P

(…) a racionalista vita az irányított eszmecsere speciális esete. Ezzel szemben a nyitott vita résztvevői megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfölfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy egyén vagy egy egész kultúra, míg a racionális eszmecsere csak a racionalitás talaján folytatott vita keretein belül garantálja a tiszteletet. A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki.

586. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eszmecsere · logika · tisztelet · tradíció · vita
>!
Kkatja P

Két dolgot szeretnék újból hangsúlyozni: először is, hogy a tudomány megáll a saját lábán, nincs szüksége a racionalisták, a régi vágású humanisták, a marxisták vagy egyéb vallási mozgalmak segítségére; másodszor pedig, hogy a nemtudományos kultúrák, eljárások és föltevések is megállnak a maguk lábán, és meg is kell engedni nekik, hogy megálljanak, ha képviselőik így akarják. A tudományt meg kell védelmezni az ideológiáktól; a társadalmakat meg, s kivált a demokratikus társadalmakat, a tudománytól kell megvédelmezni. Ami nem annyit tesz, hogy soha, senki tudós ne profitálhatna abból, ha filozófiai iskolázottságra tesz szert, vagy hogy az emberiség nem profitált volna és ne profitálhatna a tudományokból. De a nyereség egyik félre sem erőszakolható rá; alapos vizsgálatnak vetendő alá, és a feleknek, ha akceptálják, szabadon kell akceptálniok.

19. oldal Előszó

11 hozzászólás
>!
Morpheus P

A politikai anarchizmus ismertetőjegye a szembefordulás a fönnálló renddel: az állammal, annak intézményeivel, az intézményeket támogató és dicsőítő ideológiákkal. A fönnálló rendet le kell rombolni, hogy az emberi spontaneitás érvényre juthasson, hogy az emberek – amihez joguk van – szabadon cselekedhessenek, szabadon választhassák azt, ami a legjobbnak tűnik nekik.
(…) A mai megmerevedett intézmények helyébe szabad szövetkezések lépnek, amelyekben mindenki azt teszi, ami a képességeinek leginkább megfelel, ahol semmiféle funkció nem szilárdulhat meg – „a tegnapi elöljáró holnap alattvaló lehet”. A tanulás mozgatórúgója a kíváncsiság kell, hogy legyen, nem a kényszer, a „tanárnak” ezt a kíváncsiságot kell táplálnia, és nem támaszkodhat rögzített módszerekre. A spontaneitás az istene a gondolkodásnak (az észlelésnek), és istene a cselekvésnek is.

321-322. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Peter Duerr: Sem Isten, sem mérték
Zahar Prilepin: Mert mi jobbak vagyunk
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom
Kun Miklós: Útban az anarchizmus felé
Nicholas Halasz – Robert Halasz: „Tiszta szívű gyilkosok”
Bozóki András – Sükösd Miklós (szerk.): Magyar anarchizmus
Bozóki András – Sükösd Miklós: Az anarchizmus elmélete és magyarországi története
Pierre Duchesne: Sacco és Vanzetti
Romain Gary: Lady L.
Duncan Shelley: A Pokol Kézikönyve 1.