Tyű, kedves barátaim, ez volt ám a móka és kacagás, óriási győzedelmi tort ültünk a tudományos paradigmák lassan hűlő hamvai felett! :))
Feyerabend kétségkívül zseni volt (tudományos körökben pedig maga az Ördög), aki nem hitt holmi előfeltevésekben, mindent a saját szemével akart látni, megvizsgálni, majd megcáfolni, miután folyton új, frissebb nézőpontra talált. Mert ez benne a lényeg, hogy ne ragadjunk bele a megszokott, készen kapott tudományos és egyéb feltételezésekbe, hanem mindig tudjunk új nézőpontokat keresni és más medrekbe is engedni a gondolatmenetünket, gondolkodjunk el a vélemények és kultúrák sokszínűségén, ne higgyük, hogy minden csak egyféleképpen működhet, mégpedig úgy, ahogy azt megmondják nekünk az iskolákban, a különféle médiákban, a történelmi és tudományos könyvekben, hanem merjünk kérdezni és frissíteni a gondolkodásunkat folyamatosan.
Legyünk nyitottak minden újra és legyünk résen mindennel szemben, ami már belekövesedett a kultúránkba, ne kövessük a csordát, legyen bátorságunk folyton új utakat keresni vagy törni, ha kell, ahogyan Ő is tette, miként a gondolkodás csapdáiból a művészet felé talált kiutat, ilyen értelemben kell érteni a hitvallását, miszerint: „bármi megteszi”.
Írja le mindezeket sziporkázóan éles elmével, sok humorral és emberséggel, hisz a tudományok és a tanítás mellett éneklést, dramaturgiát, rendezést, színháztörténetet is tanult. Esze ágában sem volt választani a filozófia, a tudomány vagy a színház, a művészetek között. A tudomány mint művészet érdekelte.
http://moly.hu/idezetek/491848
„Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.
Mindezeken túl pedig hihetetlenül aprólékosan összeszedett, rengeteg fülszöveggel és hivatkozással ellátott „szakkönyv” ez a javából, aminek ha felét is teljesen érteném, már nagy tudós lehetnék, ugyanis Feyerabend nem csak úgy a levegőbe szórja a szavait, hanem minden területről bőven hoz példákat: csillagászat, fizika, egészségügy, filozófia, társadalomtudomány stb. eképpen is megvilágítva az ismeretelméleti anarchizmust.
Találtam egy remek összefoglalót róla, de aki szeret gondolkodni, annak mindenképp ajánlom a könyv elolvasását is!!
http://antiskola.eu/hu/beszamolo-beszamolok-puskak/7333…
„Talán Feyerabend volt az első, aki anélkül kérdőjelezte meg a tudomány értékeit, módszereit és céljait, hogy az irracionalizmus vagy a bigott tudományellenesség szószólójává vált volna. Másokkal ellentétben nem a hindu, perzsa vagy keresztény szent szövegekben, nem az életfilozófiákban vagy az egzisztencializmus filozófiájában, s nem is a keleti vagy nyugati misztikában talált érveket a racionalizmus ellen, hanem ott, ahol senki sem kereste: magában a tudományban. Abban a tudományban, amelyben mindenki más a racionalizmus mellett szóló érveket kereste volna. De nem elégedett meg az érvek megtalálásával, hanem következetesen vállalta az ezzel járó relativizmus és anarchizmus minden következményét. Feyerabend nem – legalábbis a hetvenes évektől biztosan nem – kívánta valahogyan mégiscsak megmenteni a tudomány felsőbbrendűségének eszméjét. Ehelyett olyan zavarba ejtő kérdéseket és következtetéseket mutatott fel műveiben, amelyeken nem lehet egyszerűen átlépni. Még akkor sem, ha nem fogadjuk el ezeket. Írásaival Feyerabend a racionalisták számára is megteremtette a lehetőséget, hogy álláspontjukat ütköztetve az övével, tisztázhassák nézeteiket.
(…)
Nem meglepő hát, hogy kevesen voltak akik (mindenben) egyetértettek vele. Nyíltan provokatív írásai kezdettől fogva indulattal telt vitákat keltettek, amelyek vihara mára sem csitultak el teljesen; pártfogói, barátai (s persze ellenségei) is jórészt vitapartnerei közül kerültek ki, akiket aztán szinte sohasem mulasztott el – néhány elismerő szó mellett – tévedéssel, szűklátókörűséggel, epigonizmussal, dilettantizmussal, ostobasággal, ürességgel, erőtlenséggel, vérszegénységgel, humortalansággal, lapossággal, tehetségtelenséggel vagy – a legnagyobb bűnnel – az unalmassággal illetni. () A gondolatait ért támadásokat, a filozófiai szövegekre egyáltalán nem jellemző módon, személyes hangvételű, sokszor ironikus, de ragyogó (radikális) következetességgel végiggondolt írásokkal válaszolva védte ki, így – miként Forrai Gábor nekrológjában mondja () – mára Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja diadalmaskodott, bár senki sem ismerte el ezt nyilvánosan.”