Az ​égbolt lovagjai 1 csillagozás

Ha már a sors ugy akarta, hogy egy gyenge és sok nyomoruságot hozó uralkodó idejében éljétek le fiatalságtokat, ugy legalább abban találj kárpótlást, hogy életedet és boldogságodat egy talpig derék, kitünő férfi kezébe tetted.

IX.

Tizenegy órakor, egy órával éjfél előtt kezdődött a király vadászata. Hihetetlenül hangzik és képtelenségnek tartanánk, ha a történelem nem bizonyitaná, hogy Lisszabon utcáin ilyenkor a „vasöklüek” és az „égbolt lovagjai” éppen ugy felsorakoztak, mint a hajtók a vadászatokon és lesben álltak. Jaj volt annak az asszonynak vagy leánynak, akit balsorsa ilyenkor az utcára vetett. A vasöklüek, mint a kopók iramodtak a szerencsétlen után és a lovasok felé hajszolták, akik, élükön a királlyal, éppen ugy üldözték, mint a falkavadászok a nyulat. Alig volt már család Lissabonban, akit valamilyen gyalázatos sérelem ne ért volna, és ez nagy dolog egy olyan országban, ahol forró az emberek vére és a bosszu lángja nem szokott ellobogni.

II.

A király kisérete rémülten emelte fel a kivágott kardot, közrefogták a haragtól remegő uralkodót, mialatt Simon megrendülten bocsátotta le kardját, feje lehanyatlott és elszörnyedve, szivében végtelen fájdalommal gondolt arra, hogy imádott hazájának ilyen őrjöngő beteg embert rendelt királyul a sors szeszélye.

VI.