A ​titkos ösvény 5 csillagozás

Leültem a friss zöld fűbe, kezemben toll, térdemen jegyzetem, s vártam, hogy kivethessem hálómat azokra a gyönyörűséges hangulatokra, amelyek teljes béke idején átúsznak az ember szívén. Az ilyen magányos, vidéki csendben gyakran nyugodtabban érzem magam, mint a város legkényelmesebb nappali szobájában. Az ilyen ezüstfényű bükkfák társaságában gyakorta éreztem magam szebb és őszintébb környezetben, mint sok ember között.

13. oldal

Ahhoz, hogy megismerhessük a felszabadító IGAZSÁGOT, először legbelül mélyen alázatossá kell válnunk. Bele kell élnünk magunkat abba, amit Descartes, a jeles francia érzett, amikor egyik művét így kezdte: „Sok mindent igaznak tartottam, amiről most fedeztem fel, hogy hamis; nincs okom feltételezni, hogy bármi is ennél bizonyosabb lenne. Valószínűleg, amit csak kigondolok és hiszek, hamis. Mi akkor az igaz; mi a bizonyos?”

32. oldal

    Lágy ősz volt, körülvettek az arany és zöld árnyalatú levelek, melyek tömegestül hanyatlanak alá, amikor az esztendő élte vége felé jár. Csak a késő délutáni nap ontotta bőséggel sugarait. Egymást követve suhantak az órák, néhány tovaszálló rovar halk zúgása hallatszott, a toll viszont még mindig mozdulatlanul pihent ujjaim között. Az ember az elméje partján lesi, mikor érkezik végre egy emelkedett állapot, mely azonban könnyen felhőként foszlik szét. Oly légies, hogy ha nem vetjük ki időben hálónkat, a halandó beszéd durva kötelei könyörtelenül elszorítják parányi létét. Ráadásul annyira félénkek ezek a lelkiállapotok, hogy néha időtlen időkig kell várni rájuk, mire az első bátortalan példány a hálóba merészkedik. De ha már pár ilyet összegyűjtöttünk, hatalmas jutalommal gazdagszik szívünk.

13-14. oldal

    Berkeley püspök fő tanítása hasonlított az indiai abszolutistákéhoz. Azt állította, hogy a világról csak reakcióinkon, benyomásainkon keresztül szerezhetünk tudomást. Világegyetemünk valódiságának mérőrúdjául az emberi elmét választotta, következésképpen számára az elme az elsődleges és alapvető valóság.
[…] Einstein és Whitehead végkövetkeztetései hasonlóképpen püspök úr kijelentését erősítették meg.

31. oldal

    Az átlagember a környezete és a külső hatások bábja. Örökletes hajlamok és mások tanácsai irányítják.Értékes eredménynek számít, ha valaki a modern élet hajszájában és feszültségében is ellenőrzést tud gyakorolni gondolatai felett.
    Hatoljunk elménkkel a fizikai világ vonzereje mögé, és próbáljuk meglelni az ott rejtőzködő örök valóságot. Felfedezhetjük és boldogan birtokunkba vehetjük az élet titkát, mely már oly sok kiváló ember nagyszerű elméjét késztette töprengésre.

91. oldal

A régi korok emberei óriások voltak a lelki misztériumok felfogásában, de gyermekek a természettudomány kérdéseit illetően: a modernek mesterek, ha a tudományos haladásról van szó, de novíciusok a lelki misztériumok megértésében.

37. oldal

    Aki isteni létéről bizonyságot kíván, figyeljen oda Felettes Énjére; megleli magában a keresett bizonyságot. Szakítsunk arra időt, hogy kizárjuk a figyelmet elterelő, lármás külvilágot, és kis időre vonuljunk félre. Rövid magyarázatom követve hallgassuk türelemmel és odaadással elménk visszajelzéseit. Tegyük ezt mindennapos gyakorlatunkká, míg egy szép napon a bizonyság meg nem látogatja magányunkat. Ezzel együtt érkezik majd a csodás felszabadultság érzése, amikor távozik belőlünk az ember alkotta teológia és kétkedés.

66. oldal

A kor embere időtöltésből olvas; de a bölcsebbjei nem el-, hanem megtöltik az időt olvasással. Remélem az utóbbiak kezébe eljut ez a könyv.

    Az értelem bennünk gondolkozik. Nem azonos az énnel, és ezt az is mutatja, hogy gondolkodás közben van egy olyan halvány érzésünk, hogy bennünk valami némán figyeli ezeket a gondolatokat…. valami, ami némelyiküket elfogadja, némelyiküket elveti. Ki gondolkodik? Már maga az a tény, hogy válogatunk ezek között a gondolatok között, azt mutatja, hogy van egy külön egység, mely az agy mechanizmusát használja. Ez a „valami bennünk” az én lenne?

94-95. oldal

    Amikor a gondolkodó értelem visszavonul, az intuíció előtt megnyílik a feltárulkozás lehetősége. Amikor a gondolathullámok már nem csapkodnak az elme felszínén, ez a felszín mint kristálytiszta, sima víztükör könnyűszerrel, torzítás nélkül visszatükrözi az intuíció napjának sugarait. Meg kell hát találnunk a módját, hogy lecsillapítsuk az értelem állandó kavargását.

101. oldal