Morcos ​Borz karácsonya 94% 43 csillagozás

Régen láttam már ilyen csodaszép rajzokat mesekönyvben! *-*
Maga a történet semmi extra, százszor olvastam már más formában, ám az illusztrációk… már csak azokért is megéri kézbe venni.

Szeretem azokat a meséket, ami után beindul a fantáziám egy lehetséges beszélgetésre egy kisgyerekkel.
A sztori egyébként nem adott semmi újat. Hasonlót már sokan írtak, de sosem lehet megunni a témát és a gyerekek szeretik is. :)

Két vagy három évvel ezelőtt (már nem emlékszem pontosan), csöpp kis lányom legnagyobb boldogságára a @Pongrác kiadó meglepett ezzel a csodálatos képeskönyvvel. Ezúton is köszönet nekik ezért. Rengetegszer elolvastuk már, nemcsak karácsony közeledtével, hanem év közben is.
Ami a könyvet illeti, egy rövid, bájos kis tanmesét kapunk kézhez, egy távoli Karácsonyi Ének adaptációt, melyben a zsémbes, kiállhatatlan Ebenezer Scrooge a téli álomra készülődő, s végtelenül morcos borz alakját ölti. A mesét csodálatos illusztrációk teszik teljessé, a rengeteg hangutánzó és hangfestő szavak pedig remek szórakozást nyújtanak a kicsik számára: a kislányom például legalább háromféleképpen tudja elmondani, miként lehet egy ajtót mérgesen becsukni.

Ezen még a felnőttek is jót tudnak szórakozni. :) Néha magamra ismertem, mint Morcos Borz, aki igazán nagyon morcos lesz, ha nem hagyják aludni, vagy éppen valamelyik gyermeke álmát zavarják meg. Végül mindig győz a lelkiismeret, és sokszor jól tesszük, ha hallgatunk rá.

A történet kedves, aranyos, bájos, de semmi meglepő fordulat nincs benne. El tudom azért azt képzelni, hogy a pöttömök jobban szórakoznak rajta, mint jómagam… Ámde az illusztrációk nagyon szépek, szemet gyönyörködtetők, kenterbe verik a szöveget. Azokért mindenféleképpen érdemes elolvasni.

Gyönyörű, szívet melengető karácsonyi történet! Az illusztrációk aranyosak, részletgazdagok és csodaszépek! <3 Főhősünk, a Borz is igazán szeretnivaló az első oldaltól az utolsóig, bár ehhez gyanítom hozzátesz az aranyos ábrázolás, hiszen csak a történet végén mutatja meg, hogy nem is olyan morcos ő… <3

Bővebben:
https://sadaboga.blogspot.com/2018/12/paul-bright-morco…

Aranyos mese egy kevés bé szociális borzról, akit néha meg is tudtam érteni. Viszont akardt pár kérdésem. Honnan tudnak az állatok a karácsonyról, és a mókus, sün, vakond miért nem alszik?
Az illusztrációk részletgazdagok, bájosak, mozgalmasak.

Nálam már elkezdődött a karácsonyra készülés. Tavaly beleestem abba a hibába hogy a sok munka mellett észre se vettem és már hopp szenteste volt. Ezért idén megfogadtam hogy hagyok magamnak időt a hangolódásra. Annyira szeretem a szépen illusztrált mese könyveket. Ez is olyan mint egy kis műalkotás. Nem egy állatokkal játszódó karácsonyi ének, de azért nekem a morcos borzról az is eszembe jutott.

Végre sikerült megkaparintanom a könyvtárból. Így karácsony után is jó szórakozást jelentett az olvasása. Egy történet a télről, karácsonyról, barátságról. Az illusztrációk nagyon szépek. Ja, és nagyon cuki a borz morcos pofázmánya! Egy baj volt: túl rövidre sikeredett a mese.

Olyannyira odáig vagyok Jane Chapman illusztrációiért, hogy valószínűleg teljesen független az adott mese szövegétől, hogy mennyire tetszik az adott könyv, csak meglátok egy általa alkotott nyulat vagy egeret – hát még morcos borzot! – és le vagyok kapva a tíz körmömről (a macska meg fel van mászva a fára, tudom, tudom).
Ez a morcos borz meg aztán nagyon jófej volt a morcossága meg olykor az amiatti ijesztő mérete (ami zseniálisan volt érzékeltetve) ellenére, nem beszélve a kirohanásairól (Borzadályos badarborzalom!), amik után még jobb volt, hogy úgy alakult a mese, ahogy.