Három ​elbeszélés 0 csillagozás

De Bréau grófné ijesztően halvány volt, amikor belépett a kis földszinti terembe, ahol már hónapok óta nem találkozott volt a kedvesével. Karácsony előtt való napon volt s a deczemberi délután fakó világosságában, amely az ablak üvegén keresztül zöldesre szűrődött, a grófné halványsága agyagszínűnek tetszett. Prémes bunda volt rajta s nem vetette le, noha a kandallóban izzott a kőszén. Egyenesen a fiatalember felé tartott, aki nem hallotta, hogy kinyilt az ajtó, mert a sarokban ült, a tűz mellett s fejét a tenyerébe fogva, mereven belebámult. A grófnő megállott a fiatalember párnás széke mögött. Az még mindig a tüzet nézte. A nő előbbi idegessége, amelytől egész testében remegett, amikor kinyitotta volt az ajtót, most fájdalmas iróniává csöndesült. Ismerte Mégrigniest úgy, mint az asszony ismeri azt a férfit, akit nyolcz éven keresztül szeretett s bizonyos volt benne, hogy az álmadozásba való elmerülésnek ez a látszata hazugság, jelenlétének észre nem vevése alakoskodás és meg is mondta ezt neki élesen, szinte durván, úgy, ahogy a régi szeretők szoktak könnyíteni gyógyíthatatlan csalódásuk miatt való keserűségükön.