The ​New York Trilogy (The New York Trilogy 1-3.) 32 csillagozás

Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy Paul Auster: The New York Trilogy

In three brilliant variations on the classic detective story, Paul Auster makes the well-traversed terrain of New York City his own, as it becomes a strange, compelling landscape in which identities merge or fade and questions serve only to further obscure the truth. What emerges in an investigation into the art of storytelling, notions of identity and the very essence of language.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Faber and Faber, London, 2011
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780571276653
>!
Penguin, London, 2006
390 oldal · ISBN: 9781101199312
>!
Penguin, New York, 2006
320 oldal · ISBN: 9780143039839

4 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Don Quijote · Edgar Allan Poe · Henry Ward Beecher · Jackie Robinson · Nathaniel Hawthorne · Siri Hustvedt · Walt Whitman

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Brooklyn híd, New York · Frick Gyűjtemény · Orange Street, Brooklyn, New York City


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Sokadik újraolvasás után: lenyűgöződtem most is. Hihetetlen, hogy hogyan lehet ilyen cselesen írni, ilyen okosan összekapcsolni három történetet (vagyis egy történet három verzióját), ilyen sok apró utalást elrejteni a szövegben. Zseniális.

És mindig, mindig van benne valami, amit korábban nem vettem észre.

(Egyszer régen írtam róla a blogon bővebben is, ott kicsit jobban belementem e regény csodálatos-észbontó nagyszerűségének fejtegetésébe – lásd oldalt a könyvadatlapon.)

Újra, 2018.

Még mindig.
Csak egy dolog zavar most éppen (ami korábban még sosem): hogy mennyire hidegen okos ez a regény. Asszem, jobban szeretem, ha egy regényben nemcsak agy van, hanem érzelem is, de lehet, hogy csak pont szentimenti időszakban vagyok.

1 hozzászólás
Stone>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Ez a novellaláncolat a szavak csodálatos egymásba szövése volt. Realista, érzelmes, posztmodern, soft-boiled és rejtélyes. Akárhonnan elindulhatsz a három történetben, szövedéke elvezet messze, hogy aztán olyan labirintusba tévedj, ami a valóság és mégsem az.
New York létezik, de az a New York létezik, amit leír? Le lehet írni a valóságot? Vagy bárhogy próbáljuk visszaadni azt, csak fikciót írhatunk? Mi a jelentése ugyanazon szavaknak az író, az olvasó, sőt különböző olvasók szemszögéből?
Pontosan arról szól a könyv, amin én sokat szoktam rágódni. Ki lehet-e fejezni azt a valóságot, ami körülvesz kitalált történetbe foglalva szavakkal, vagy olyan ez, mint vasgyűrűbe gyémántot foglalni. A láncolatok, amik egy-egy történetet összekötnek, aranytelérként húznak a könyvben a szemünk elé egy függönyt, ami mögé bepillantást enged, mikor a szavakkal felkorbácsolja a levegőt. Aki nem szokott hozzá, hogy emlékezzen arra, mit olvas, aki nem tudatosan olvas, annak azt hiszem nem lesz jó szórakozás a könyv, de aki elcsámcsog és megrágja, aki felfigyel az apró dolgokra, az a végén egész hitetlenül fogja becsukni a könyvet, aztán megfogadja, hogy még párszor elolvassa, hátha mégis kihagyott valamit.
Minden tudatos és átgondolt. Kíváncsi lennék a novellakötet jegyzeteire, szerintem azt is érdemes lenne majd egyszer kiadni.

5 hozzászólás
brigi11 P>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Egy könyv elolvasása után ki merem jelenteni, hogy Paul Auster, az egyik legnagyobb amerikai iró. Még a könyv hibái ellenére is. Éreztem benne egy kis kioktatást, kicsit sok volt az elején az irodalmi és történelmi utalás. Kicsit untam a New York utcái ismertetést, bár amit utána kihozott belőle az zseniális, úgy ahogy az egész könyv az. Talán kicsit Zafón és Agota Kristof keveréke. Kellő rejtéllyel, szándékosan lelassítva a középen, és a végén, ahogy össze áll a kirakó, az ember álla leesik és elgondolkozik, hogy hogy is volt ez? Mi miért is történt??
Hatalmas élmény volt és nemsokára újra találkozunk Mr. Auster!

Etike P>!
Paul Auster: The New York Trilogy

A vonaton kezdtem bele, és olyan hangulatot teremtett, ami nem engedett szabadulni. Nem mindig értettem száz százalékosan, miről van szó, most se vagyok benne biztos, hogy teljesen értem, hogy áll össze az egész, de a hangulat és a stílus miatt beleszerettem.

Marcus>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Három történet, melyek összefüggnek, illetve variácók ugyanarra a témára. Pontosabban már az is kérdés, hogy miért ez a három történet alkotja a trilógiát, és ez csak egy az ezernyi kérdés közül, amelyet a könyv felvet. De ami a legszebb, hogy a választ is megadja rájuk, hol így, hol úgy, de ott van minden a kötet lapjain. Irodalmi-filozófiai játszadozás, ami mellesleg szimpla történetként is élvezhető.

Izolda>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Huh. Hát, az hogy vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, az egy igen finom kifejezés. Az első két részen két délutánt is átaludtam, és bár voltak részek, amik nagyon lekötöttek (az elsőből Stillman blablája, a másodikből a nyomozó átalakulása), az az érzés volt bennem, hogy nem értem, és ez azért idegesítő. A harmadik részben több olyan hosszabb rész is volt, ami nagyon megérintett (Sophie és az író), aztán részek, amitől felfordult a gyomrom, de valahogy ez sokkal kényszerítőbben olvastatta magát. Éjfél után volt még 80 oldal, és mindig csak a következő alfejezetig akartam továbbolvasni, aztán 3-kor még volt 30 oldal…
És nem mondom, hogy megnyugtató a vége, hogy minden összeáll, talán ha mégegyszer elolvasnám, akkor kicsit világosabb lenne, de olyan ez a könyv, mint egy puzzle, aminek nem láttam az eredeti képét, és bár a képes fele alapján úgy érzi az ember, hogy összetartoznak, a darabok mégsem illenek egymáshoz. Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amin még napokkal később is gondolkozni fogok.

6 hozzászólás
peters P>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Első Auster könyvem, nem volt rossz, de talán kicsit sok volt ez a három történet egyben nekem, mármint terjedelmileg. A Timbuktut még tervbe vettem, ha megtalálom valahol…

>!
Faber and Faber, London, 2011
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780571276653
Gudmundur P>!
Paul Auster: The New York Trilogy

15 évvel ezelőtt hívta fel egy barátom a figyelmemet erre a könyvre: biztos volt benne, hogy nekem tetszeni fog. Nos, Paul Auster sok más könyvét elolvastam már azóta, de ezt halogattam, tologattam… Nem olyan íróról beszélünk, akinek a könyveit csak úgy lekapja az ember a polcról, Paul Auster olvasásához megfelelő lelkiállapot kell – én így vagyok ezzel legalábbis. Ez a bizonyos lelkiállapot jelen könyv esetében a harmadik történet felénél kimerült, így hetekig vártam a befejezésével. Ez hiba volt, mert a könyv végén lévő visszautalások így már nem mindig voltak egyértelműek a számomra.
Zseniális ez a könyv, és nem akarok magamnak hazudni azzal, hogy elbizakodottan nyugtázom: minden rétegét maradéktalanul megértettem. Valószínűleg többször el kellene olvasni ahhoz, hogy az irodalmi élmény (elmerülés a sötét, utóbb fatálisnak bizonyuló véletlenekkel teli auster-i világban) mellett a regény további szintjeibe (az író alkotás közbeni pokoljárása, író és az írott mű alanyának komplikált viszonya) is jobban belelássak. Egyszeri olvasásra ezeket a további rétegeket inkább csak érzékeltem, de a regény világa és a cselekmény beszippantott. (Meg aztán voltaképpen nem is vagyok irodalmár, nem hiszem, hogy kellő alapossággal át tudnám látni, el tudnám magyarázni a regény összetettségét).
Tetszett, de más Auster-regények közelebb állnak a szívemhez.

Pistacchio>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Tetszett, bár a mély értekezések kicsit vontagottak és unalmasak voltak. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy pontosan hogyan függ össze a 3 novella.

julisch>!
Paul Auster: The New York Trilogy

Fura egy könyv ez. Három különálló történet, közös alapmotívum: keresni valakit és közben elveszíteni önmagunkat. Tetszettek a finom oda-vissza utalások a történetek között, a játék a nevekkel, szinekkel, identitásokkal. Gondolkodom, hogy melyik tetszett a három történet közül a legjobban, de valójában egyik sem tetszett igazán. Talán még a középső kötött le leginkább. Az elsőt helyenként untam, az utolsónál meg már alig vártam, hogy vége legyen. Megint ugyanaz zöldben. Bár a szálak a végén szépen körbeérnek.
Paul Auster valóban nagyon jól ír, de sajnos a történetek nem tudtak lekötni. Mint egy színielőadáson, kicsit közönyösen néztem kívülről a széthullott életeket. Talán ez volt a cél? Nem tudom, de sokat nem fogok rajta töprengeni, az biztos.


Népszerű idézetek

Stone>!

She says the father talked about God. That is a funny word to me. When you put it backwards, it spells dog. And a dog is not much like God, is it? Woof woof. Bow wow.

20. oldal

3 hozzászólás
Stone>!

It was like watching a marionette trying to walk without strings.

15. oldal

orvosi_székfű>!

It was a wrong number that started it, the telephone ringing three times in the dead of night, and the voice on the other end asking for someone he was not.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: telefon
orvosi_székfű>!

It is 1947, the year that Jackie Robinson breaks in with the Dodgers, and Blue follows his progress closely, remembering the churchyard and knowing there is more to it than just baseball. […] Watching the game, he finds it difficult to take his eyes off Robinson, lured constantly by the blackness of the man's face, and he thinks it must take courage to do what he is doing, to be alone like that in front of so many strangers, with half of them no doubt wishing him to be dead. As the game moves along, Blue finds himself cheering whatever Robinson does, and when the black man steals a base in the third inning he rises to his feet, and later, in the seventh, when Robinson doubles off the wall in left, he actually pounds the back of the man next to him for joy.

161. oldal (Faber and Faber, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: baseball · Jackie Robinson
orvosi_székfű>!

Take Hawthorne, says Black. A good friend of Thoreau's, and probably the first real writer America ever had. After he graduated from college, he went back to his mother's house in Salem, shut himself up in his room, and didn't come out for twelve years.
What did he do in there?
He wrote stories.
Is that all? He just wrote?
Writing is a solitary business. It takes over your life. In some sense, a writer has no life of his own. Even when he's there, he's not really there.

177-178. oldal (Faber and Faber, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Nathaniel Hawthorne
hunny>!

The question is the story itself, and whether or not it means something is not for the story to tell.

3. oldal

Izolda>!

I read the book more than two weeks ago, and it’s been with me ever since. I can’t get it out of my head. It keeps coming back to me, and always at the strangest moments. Stepping out of the shower, walking down the street, crawling into bed at night—whenever I’m not consciously thinking about anything. That doesn’t happen very often, you know. You read so many books in this job that they all tend to blur together. But Fanshawe’s book stands out. There’s something powerful about it, and the oddest thing is that I don’t even know what it is.

233. oldal

Stone>!

Wimble click crumblechaw beloo. Clack clack bedrack. Numb noise, flacklemuch, chewmanna. Ya, ya, ya. Excuse me. I am the only one who understands these words.

17. oldal

orvosi_székfű>!

Stories happen only to those who are able to tell them, someone once said. In the same way, perhaps, experiences present themselves only to those who are able to have them.

222. oldal (Faber and Faber, 2004)

Stone>!

That tree was the Tree of Life, and it would have made us immune to death.

86. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lawrence Block: The Burglar in the Closet
Raymond Chandler: The Big Sleep
Mario Puzo: The Godfather
Lee Child: The Midnight Line
David Mitchell: Cloud Atlas
Arturo Pérez-Reverte: The Club Dumas
Thomas Pynchon: The Crying of Lot 49
Alafair Burke: The Wife
Celeste Ng: Everything I Never Told You
Donna Tartt: The Secret History