Tükörváros 85% 40 csillagozás

Vajon át lehet-e ültetni egy regényt képregényre? A kérdés persze magába foglalja a választ is. Korábban már volt szerencsém olvasni a New York trilógiát, így már nagyjából tudtam előre, hogy mire is számítsak. Paul Auster műve úgy is működőképes, hogy más művészeti ágra van transzponálva. Persze ehhez szükség volt egy jó rajzolóra is. A képregény amilyen vékony, olyan súlyos. És hogy miről is szólt ez a mű valójában, arra most is csak találgatni, tippelni tudok. A jó metafizikai krimi olyan, mint az életünk. Titokzatos és megfejthetetlen.

daniel
o
n

quinn
u
i
j
o
t
e

Korrekt adaptáció, bár az illusztrációk által nyomasztóbbá válik a sztori, mint amilyen az eredeti Paul Auster-történet alaphangulata valójában. Viszont sok ismerős, fontos mondat szóról szóra olvasható a rajzok alatt, amitől erős, szuggesztív hatású számomra az egész, sok fontos mondat meg nincs benne, mert mindent azért nem bír el a képregény műfaja:)
Külön tetszik, hogy a magyar verzió Üvegvárosról Tükörvárosra változtatta a címet: ez segít abban, hogy az eredeti művet elengedve is olvassuk-nézzük a képregényt és így legyen egy másik történetünk.

* Nem leszek képregényfaló, de határozottan jólesett kilépnem kicsit a könyves komfortzónámból.

Nem szeretem a képregényeket. Nem is nem szeretem, hanem nem tudom olvasni őket. Nem tudom, hogy most akkor a képet kell előbb nézni, vagy a szöveget olvasni.
Nem szeretem a képregényeket, de ez KELLETT, mert tudtam, hogy lesz pillanat, amikor KELL – a Láthatatlan után pedig Austert akartam, még, még, még, és milyen jó volt, hogy ez ott volt a polcon (a kettes számú ágyon mellettem), és nem kellett szombat reggel (reggel tizenegykor) elrohannom az Artforumba megvenni a Sunset Parkot.
A New York trilógiát nem olvastam (de egyszer úgyis megszerzem, úgyis, úgyis). Ezt imádtam. (Ezt is.) A képeket is. Komolyan.
Auster, Quinn, Stillmann, New York mint labirintus, New York mint Bábel tornya, a nyelv mint isteni eszköz, Isten mint nyelv? Fantasztikus.
Beleszerettem Paul Austerbe, ez van.

Egyfelől kitűnő adaptáció, szinte minden lényeges mozzanat megvan benne, ami a könyvben, de nem szolgai másolat, sok új vizuális ötlet elrugaszkodik a konkrét történésektől.
Másfelől kitűnő képregény (bár nem értek annyira hozzá): könnyű olvasni, nézni, puritán, nem hivalkodó ugyanakkor nagyon erős képek vannak benne. Főleg azok tetszettek, amelyek egyfajta asszociációs technikát követnek, így egy-egy monológ is érdekes lesz a képek által.
Merész és nagyon jól sikerült vállalkozás, látszik, hogy Art Spiegelman (a Maus c. képregény szerzője) találta ki, bár nem konkrétan erre az Auster-sztorira gondolt először.
Egy kis hibája van: több betűtípussal dolgozik, és az egyik nehezen olvasható, legalábbis néha félreolvastam emiatt.

Ha azt vesszük, hogy a regény ismeretében tényleg elég merész húzásnak tűnik pont ezt a történetet pont képregényre adaptálni, végül is teljesen korrekt feldolgozás lett.
Néhol meglepően ötletes, máshol inkább csak illusztrációkként állnak a képek a szövegtest mellé, de (ha távolabbról, átfogóbban nézem) az alaphangulat sehol sem romlik lényegesen, és ez a fő.

Igazi csemege. Eleve bírom a New York trilógiát, nagyon érdekelt, az elején, hogy egy ilyen komplikált művet hogyan lehet képregénnyé átdolgozni. A végeredmény nagyon jó lett… de nem vagyok benne biztos, hogy az eredeti ismerete nélkül is ennyire élveztem volna.

Ideális alapanyaga lehetne egy „többrétegű” animációs filmnek, egy-egy áthallás vizuális megjelenítése zseniális.

Tetszett az elejétől, bár az emberiségről/Istenről/nyelvről való filozofálgatáshoz annyira nem volt kedvem, de a vége ennek is egy nagy ezmiez lett. Biztos bennem van a hiba, még újraolvasom az utolsó 10-20 oldalt.

Első találkozásom volt Austerrel, de már az elején tudtam, hogy inkább az Üvegvárost kéne most olvasnom, nem pedig ezt a… (számomra) kuszaságot. Nyomasztó volt – ami teljesen rendben is van, mert gondolom ez volt a cél – de mindeközben végig ott volt az ábrázatomon az a buta kifejezés, hogy akkor ez most micsoda. Spiegelman egy zseni (gondolom Auster is), ezért elvártam volna, hogy ha már az ő fejéből pattan ki az ötlet, hogy vigyék képregényre a művet, akkor az legyen olyan jó, mint a Maus (elosztva kettővel, hogy ne legyünk szigorúak). Egy újraolvasás valószínű javít majd a helyzeten, szóval folyt.köv. az Üvegváros után.