Mr. ​Vertigo 104 csillagozás

Paul Auster: Mr. Vertigo Paul Auster: Mr. Vertigo

Paul Auster hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, könyveit harminc nyelvre fordították le. Művei most a 21. Század Kiadó új életműsorozatában jelennek meg.
A Mr. Vertigo szédítő pikareszk regény, cselekménye az 1920-as években kezdődik. Az árva főszereplő, Walt igazi csodagyerek, országos hírnévre tesz szert. Mestere, Yehudi, Kansas államban működtet cirkusztársulatot. A titokzatos, magyar zsidó származású különc St. Louis utcáiról mentette meg a fiút, hogy aztán megtanítsa a levegőben járni.
Vándorútjuk során színesebbnél színesebb alakokkal – tolvajokkal, gonosztevőkkel és a Klu-Klux-klán tagjaival – hozza össze az őket az élet, majd a chicagói maffia tagjai is felbukkannak. Walt növekvő hírneve az ország fejlődéstörténetének tükörképe és egész Amerika sorsának szimbóluma.
„Egyszerű történet, amelynek bája ellenállhatatlan. Nem kevesebb, mint egy hatalmas ország története.” – The Washington Post

Eredeti megjelenés éve: 1994

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Paul Auster életmű Európa, XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915543 · Fordította: Szász Imre
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
352 oldal · ISBN: 9786155915550 · Fordította: Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1998
308 oldal · ISBN: 9630762862 · Fordította: Szász Imre

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Kansas


Kedvencelte 18

Most olvassa 1

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

giggs85 >!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Mindenképpen jó látni, hogy gyakorlatilag már (pár kivételtől eltekintve) az összes Paul Auster-kötet újra elérhető a hazai piacon, így már az olyan viszonylag kevésbé ismertek is, mint a néhány hónapja újra megjelent Mr. Vertigo. A 21. Század Kiadó által indított életműkiadás példátlan gyorsasággal és sikerrel hódította meg a hazai közönséget és követendő például szolgálhat sokaknak.

Vagy egy tucat Auster-kötet elolvasása után azt hiszem, hogy eléggé képben vagyok a szerző munkásságával kapcsolatban, és elmondhatom, hogy a Mr. Vertigo véleményem szerint az olyan „lightosabb” Auster sztorik közé tartozik, mint például a Timbuktu. Mert bár itt is megvan minden, ami a newarki születésű alkotót mindig jellemezte, de egy kicsit talán rutinszerűbben és kevésbé kidolgozott módon előadva, mint a jelentősebb regényeinél.

A történetünket egy nyugdíjas korából visszaemlékező férfi, Walter Rawley meséli el, aki pont olyan kalandos és hullámvasútszerű életutat járt be, mint a legtöbb Auster-hős. Az árva fiú mindössze nyolcéves korábban találkozik Yehudi mesterrel, a karizmatikus mágussal, aki megígéri neki, hogy ha vele tart, pár év múlva megtanítja őt repülni.

Innen kezdve pedig elindul az életen át tartó kalandok sorozata, melyek során olyan furcsa figurákkal akad össze, mint a már említett magyarországi zsidó származású mesterrel, egy hallgatag, terebélyes indián asszonnyal, egy hallatlanul okos, ám testileg sérült néger fiúval, sima modorú maffiózókkal, világhírű baseballsztárokkal, de persze nem maradhatnak el a szokásos rosszfiúk sem, akik igyekeznek feltartóztatni Waltot az útja során. Közben pedig hol fent, hol pedig lent, de itt tényleg szó szerint. Siker és bukás, sztárság és kolduslét, csillogás és szürke munkásélet.

Az események szinte filmszerűen peregnek a szemünk előtt, alig van megállás, miközben furcsa szlengben adja elő az egykor repülni is képes Walt a kalandjait, az olvasónak többnyire kellemes kikapcsolódásban lehet része. Viszont csak kellemes kikapcsolódásban, nem igazán többen. Nekem pont ezért volt ezúttal egy kis hiányérzetem, mert sok figura vagy fordulat érződött ezúttal kicsit a semmiből jövőnek vagy a hajánál fogva előrángatottnak (ez persze általában jellemző is a szerző köteteire, és többnyire jól is áll nekik), és úgy éreztem, hogy gyakran csak azért kerülnek elő, hogy jöhessen egy újabb elképesztő fordulat, egy újabb hihetetlenül nagy kaland az élettörténetben, ami egy idő után egy csipetnyit monotonná tette az egészet.

Ezzel együtt is azt tudom mondani, hogy aki ismeri a szerző eddigi műveit, annak valószínűleg ez is be fog jönni, sőt, aki még sosem olvasott Austert, annak a Mr. Vertigo – a maga könnyedségével, fantáziájával – tökéletes beugró lehet az életműbe.

5 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Kalandos, hangulatos történet, ami néha megmelengette, néha pedig kicsit megtaposta a szívemet. Az író fantasztikus atmoszférát teremtett, főleg az utazgatós részeknél. Walt és Yehudi mester kapcsolata is nagyon megfogott, valahogy annyira magától értetődő volt a mélysége és az őszintesége, hogy még akkor sem jutott eszembe megkérdőjelezni, amikor a mester elég fura oktatási módszereket alkalmazott. Olyan szép volt, amikor mindketten azt mondták, hogy nem lennének ugyanazok az emberek, ha nem találtak volna egymásra.
A cselekmény – és Walt élete – rendkívül fordulatos, ami egyrészt jó, másrészt viszont egy idő után borítékolható, hogy ha éppen minden rendben van és szép az élet, akkor sem fog sokáig tartani, mert a következő kanyar mögött ott lapul valami váratlan dolog. Ettől viszont a vége felé már nem is ütött akkorát, mert tudtam, hogy hamarosan lesújt a balszerencse dorongja.
Mellesleg pont a végén éreztem némi megingást spoiler a baseballos résznél. Egyszerűen teljesen hidegen hagyott a sztárjátékos szála, biztos emiatt van, hogy picit hosszúnak is éreztem. Meg az is elég fura volt, ahova kifutott az egész, szóval nekem inkább egy megbicsaklásnak tűnt a korábbi történetszövéshez képest.
Mindenesetre ez egy szép történet az álmokról, az életről. Paul Austernek simán elhinném, hogy megtanít repülni.

Teetee >!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Még nyolcvan oldal után is azt hittem, no, most majd jól megmondom a tutit, elvégre vagyunk annyira jóban Mr. Austerrel, hogy ne kelljen hízelegnem neki, sőt, akár azt is megmondhassam neki, ha egy könyve nem tetszik, ha most túllőtt a célon, nem fogok udvariaskodni, megmondom én, amit gondolok…
Hát megmondom. Mr. Auster, ez a nyavalyás mutatványos, én nem tudom, hogyan csinálja, lehet, hogy szemfényvesztés, lehet, hogy tényleg lebeg a víz felett, mint Walt, a Csodagyerek, ennek a történetnek az elbeszélője, de hogy én, a közönség, a nagyérdemű, aki a lóvét leperkálja, ha az elején csóválom is a fejem, ha fölényeskedek is, a végén megint bekajálom az egészet mindenestől, az tuti, százas, fix.

Kri_Anikó P>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

A könyv olvasása közben kb. négyszer gondoltam azt, hogy leteszem. Aztán a következő mondatoknál megint jött valami izgalmas főhősünk életében, amitől még sem tudtam abbahagyni, kíváncsivá tett.
Sajnos ez a „repülni tanulás” engem már az elején zavart, de hamar átfordítottam magamnak, hogy akár az Olimpiára is készülhetne főhősünk, amelyre az edzője nem kevés testi, lelki szenvedés árán tudja csak felkészíteni, kisebb-nagyobb versenyeken való trenírozással végül eljuttatni a csúcsra.
Sok megrázó pillanat, egymásra találások és elengedések tették végül mégis lebilincselő olvasmánnyá.

Nandito P>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

A kedvenc könyvem Austertől.
Szinte mindent olvastam tőle, de ez felváltotta az eddigi kedvencemet a Timbuktut.
Az egyik legjobb nyitósora ennek a könyvnek van: „ Tizenkét éves voltam, mikor először jártam vízen.”
Csodálatos felnőttmese.

Sárhelyi_Erika I>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Auster mester most sem okozott csalódást. Na jó, talán egy picit: nem akarván szpoilerezni, csak annyit mondok, hogy nekem egy bizonyos eseményt követően megtört a sztori lendülete. Vagy talán csak nem akartam elfogadni azt az eseményt, vagy a fejemben másként ment tovább a történet, vagy egyszerűen ott véget érhetett volna. De mondom, épp csak egy leheletnyi megingás ez a részemről: Austert továbbra is zseniális, hihetetlen fantáziával bíró, szórakoztató, nagyon mai, filmszerűen pergő cselekmények egymásutánját „gyártó” írónak tartom. Rendre megjelennek nála bizonyos témák, pl. a baseball (le se tagadhatná, hogy rajongó), és az író mesterséget is mindig beleszövi a történetbe, és már-már azt hittem, hogy ez most kimaradt, de … :) Szóval, olvassatok Austert – nekem még meg kell néznem, mi az, ami eddig kimaradt, de talán egy-kettő max. :)

4 hozzászólás
Bence_Kis>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Auster stílusa zseniális, nekem eddig is bejöttek a könyvei, ez a kötet pedig megint egy klassz mese volt, remek ötletekkel, csavarosan és szépen elmesélve. Nagyon tetszett.

Lilly93>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Körülbelül három éve olvastam, és azóta is nagy hatással van rám, épp ideje lassan újraolvasni :) Auster egy zseni :)

Morpheus>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Erős kezdés után ellaposodott, aztán egy katarzis után újra egyre vékonyabban csörgedezett, míg a végére kimúlt, mintha az író is alig várta volna, hogy a végére érjen, mert kifogyott az ötletekből, vagy megunta írni.
Összességében azért megérdemli a négyest, és olvasok még tőle mást is. :)

5 hozzászólás
Rahel_A>!
Paul Auster: Mr. Vertigo

Az első olvasásom Mr. Austertől. És bár az elején elgondolkodtam, hogy ez lesz az utolsó is, a könyv végül megragadott és nem engedett, míg ki nem olvastam. Szerettem a szerző humorát, és a kapcsolatot a mester és Walt között- mivel nagyon emberi volt, és megindító.


Népszerű idézetek

n P>!

Tizenkét éves voltam, mikor először jártam vízen.

(első mondat)

3 hozzászólás
Lara>!

Amíg az embernek hiányzik valami, szüntelenül vágyakozik iránta. Ha csak azt az egyet megkapnám, mondjuk magunknak, minden problémám megoldódna. De ha megkapjuk, ha a kezünkbe nyomják vágyaink tárgyát, lassan elveszti varázsát. Más hiányérzetek tolakodnak elő, más vágyak jelentkeznek, és apránként rájövünk, hogy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.

62. oldal

1 hozzászólás
forElle>!

Tizenkét éves voltam, amikor először jártam vízen.

(első mondat)

Chöpp >!

…az ember nem kap semmiért valamit, és minél nagyobb dolgot kívánunk, annál többet kell fizetnünk érte.

karacsonyfa>!

Ha elég sokáig nézel valakinek az arcába, idővel úgy érzed, hogy a magad arcába bámulsz.

41. oldal

Chöpp >!

Ahol a szeretet véget ér, elkezdődik a hatalom, az erőszak és a terror.

forElle>!

[…] a legjobb néha nem csinálni semmit. Ha az ember áll és vár, akkor talán az, amit remélsz, egyenesen odajön hozzád.

forElle>!

Az embernek meg kell tanulnia, hogy megszűnjön önmaga lenni. Itt kezdődik az egész, és minden ebből következik. Hagyni kell, hogy elpárologjunk. Hagyni kell az izmainkat elernyedni, addig kell lélegezni, amíg nem érezzük, hogy árad ki belőlünk a lélek, aztán becsukni a szemünket. Így kell ezt csinálni. A testeden belüli üresség könnyebbé válik, mint körülötted a levegő. Lassacskán a semminél is kevesebbet kezdesz nyomni. Becsukod a szemedet; széttárod a karodat; hagyod, hogy elpárologjál. És aztán apránként felemelkedsz a földről.
Így.

Sárhelyi_Erika I>!

Ha a célod egyedül az, hogy behízelegd magadat a közönségnél, nagy valószínűséggel belepottyansz valami rossz rutinba, és a közönség idővel rád un. Állandóan próbára kell tenned magadat, hajtani a tehetségedet, amennyire csak tudod. Csináld önmagadnak, de végül ez a jobbért való küszködés szerettet meg a rajongóiddal

164. oldal

Belle_Maundrell >!

Tucatjával vannak emberek, akik képesek felemelkedni a földről, és még ha leszámítjuk is az indiai fakírokat, a tibeti szerzeteseket és a kongói boszorkánymestereket, számos példát találhatunk az úgynevezett civilizált nemzetek körében, Európa és Észak-Amerika fehér országaiban. Csupán Magyarországon, mondta a mester, öt valóságos légjáró volt a századfordulón, hárman közülük szülővárosában, Budapesten.

88. oldal (XXI. Század, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Magyarország

Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Isabel Allende: Kísértetház
Alice Walker: Kedves Jóisten
Jonathan Franzen: Javítások
Alice Walker: Bíborszín
Jonathan Littell: Jóakaratúak
John Irving: Árvák hercege
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Jonathan Franzen: Szabadság
E. Annie Proulx: Kikötői hírek