Brooklyni ​balgaságok 148 csillagozás

Paul Auster: Brooklyni balgaságok Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit ​tehet egy hatvanéves, rákbetegségéből lábadozó, nyugdíjas életbiztosítás-ügynök, akit elhagyott a felesége és az életkedve is? Visszaköltözik gyerekkora megfakult emlékű színhelyére, Brooklynba, és míg a halálra vár, papírra veti az összes balgaságot, amivel csak valaha is találkozott. Ehhez Brooklyn tökéletes helyszín a maga színes közegével, s ahogy Nathan Glass sajátos emlékiratain dolgozik, újabb és újabb emberek bukkannak fel az életében: tudósnak indult, ám taxissá lett unokaöccse, az ő kilencéves unokahúga, aki valamely rejtélyes okból nem hajlandó megszólalni, egy sötét múltú antikvárius, az örök balek, és nők mint segítők, áldozatok és megváltók. Esendő emberek egy korántsem makulátlan világban. Paul Auster legújabb regényének elbeszélője könnyedén értekezik nagy kérdésekről, életről-halálról. Az egymás után felbukkanó szálak szépen összefonódnak, s a hihetetlenségében is hihető cselekményt (amely oly jellemző Austerre) irodalmi eszmefuttatások színezik, elmélkedések… (tovább)

Eredeti cím: Brookyn Follies

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Paul Auster életmű

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155759451 · Fordította: Pék Zoltán
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759444 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2006
326 oldal · ISBN: 963077982X · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Allan Poe · Henry David Thoreau

Helyszínek népszerűség szerint

New York


Kedvencelte 30

Most olvassa 10

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Nathan Glass az aggkor küszöbén szembenéz széthullott életével, és egy zűrös válás után, meg egy halálos betegség árnyékában visszatér szülőhelyére, a nyüzsgő, számtalan náció által lakott Brooklynba, hogy megírja a világ balgaságainak könyvét. Kellemesen szentimentális történet a búcsúzásról*, és tanmese arról, hogy búcsúzni lehet úgy is, sőt: úgy kell, hogy nem eltávolodunk közben környezetünktől, hanem újra felfedezzük, és ő is újra felfedez minket. Auster nem egy történetet talál ki, mert az epikus prózába nem a megkonstruált cselekményszál pumpál életet: ő Nathan Glasst találja ki, az ex-biztosítási ügynököt, a nem szeplőtelen, de szeretnivaló pacákot, valamint barátait és rokonait. Mert egy – akármilyen jól kitalált – történet csak mechanikus váz, de a telivér, élő szereplő a szöveg pulzáló szíve. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen szereplő szinte automatikusan hozza magával a cselekmény(eke)t, kvázi szuverén akaratával megteremti magának a regény terét, az írónak csak arra kell ügyelni, hogy jól tolmácsolja ezt az akaratot.

Helyenként meglepően érzelmes, könnyed regény – látszik, hogy lendülettel van írva. Olyan, mintha Auster nagyon el akart volna mondani valamit: hogy legyen a világ bármennyire is szétpacsálva, legyen bármennyire is tele balgasággal, tévedéssel és George Bush-sal, azért mégis megéri nyitott szemmel, értelemmel és érzésekkel élni benne.

* spoiler

12 hozzászólás
>!
szadrienn P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Halálnak, betegségnek, sorstragédiáknak makacsul ellenálló, habkönnyű, szinte súlytalan történet némi sármmal és briliáns íráskészséggel elbeszélve. A parádés szórakoztatást a tarkabarka anekdoták, színes életmesék terén felülmúlhatatlan főhős garantálja. Lefegyverző az az optimizmus és kiapadhatatlan életigenlés, ami a sorok közül árad, és ami néhol szinte még engem is elvarázsolt, pedig az én szívem megátalkodottan más hangvételű írásokért dobog.
Ajánlom a napfényes olvasmányok kedvelőinek, két depresszív kortárs magyar novelláskötet tanulmányozása között pedig kifejezetten életmentő lehet.

5 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

A könyvre eddig adott négy és félcsillagos értékelések rettentően találóan fejezik ki, milyen is Auster aktuális regénye: olyan igazi négyésfélcsillagos, a nagy és beváltatlan ígéretek sztorija, a könnyed hétvégi amerikai regény, amin lehetne sírni és nagyokat nevetni, de direkt úgy van megírva, hogy az olvasó egy széles vigyorral jusson el első oldalától a háromszázadikig. Ez pedig nekünk általában véve inkább jó, mint rossz – de azért néha bizony megmásíthatatlanul rossz.

A Brooklyni balgaságok esetében Austernek van egy nagyon jó alapfelvetése, pár remek, modern amerikai értelmiségi karaktere, és egy célja: A-ból B-be eljutni számára ezúttal azt jelent, hogy a Brooklynba költöző idős, halálos betegségét legyőző Nathan Glass elméjében felkavarodjon a leülepedett iszap, és taccsra ment családi életét helyrehozandó akarva-akaratlanul összekalapálja a hozzá közel álló embereket. Tomot, a pályaelhagyó irodalmárt, „nem az, akinek látszik” Harryt, unokahúgát, a saját lányát, az utcáról megismert ékszerkészítő nőt. Miközben Nathan élete talán legizgalmasabb heteit éli át a regény lapjain, mi magunk is rájöhetünk, mennyire nem létezik hagyományos értelemben vett elrontott élet: hiszen Tom hullámvölgye vélhetően egész életútjának legérdekesebb és legnemesebb fejezete lesz majd, Nathan pedig levetkőzi a veterán biztosítási ügynök cinizmusát és begyepesedettségét – ugyanakkor ott van Rory, aki egyrészt nem szabadul saját árnyaitól, másrészt az újrakezdés lehetőségét Auster sosem tagadja meg tőle, így jól érzékelteti az élet megállíthatatlanságát is, azt, hogy sosem jön el a pont, amikor visszanézve ítélkezhetünk, de legalábbis megülhetünk babérjainkon.

Viszont mindezzel együtt sokszor hatásvadász marad, bizonyos értelemben legalább annyira, mint Backman, ez pedig nem jó. Főleg nem jó annak fényében, hogy a regény egymásra dobált komolyabb problémafelvetései is súlyt vesztenek a cselekmény folyamán – ez nagyon furcsán jön ki Rory történetszálánál, de Tom problémájára is túl egyszerű a megoldás, olvasóként azt mondanám, már-már méltatlan a jellem konfliktusához. Harry ellenben különálló regényt is megérdemelt volna az itt felvázoltak alapján, és szerintem az ő sorsa van a legszebben meg- és elvarrva a kötetben. Harry, Tom és Nathan triója egyébként a könyv közepén csúcsra jár, a középső száz oldal volt a sztori tetőpontja a számomra, amikor még azt feltételeztem, hogy a Nathan által írt Az emberi balgaság könyve hármójukon keresztül nyer majd valódi értelmet. Ha valakiben felmerülne egyszer a megfilmesítés gondolata, javasolnám a Robert de Niro, Jeremy Sisto, J. K. Simmons castingot a triumvirátus megformálására!

Nagyon jó könyv – lendületes, érdekes, szellemes, szép is, de lehetne érdekesebb, szellemesebb, szebb is, talán mélyen érzelmes és fergetegesen humoros is. Sok szempontból a beváltatlan ígéretek könyve. Mondom, olyan négyésfélcsillagos. A következő Austerig azért sokat fogok gondolni rá.

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759444 · Fordította: Pék Zoltán
>!
gesztenye63 P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Az ember sose becsülje alá a könyvek hatalmát.

Ezt a bölcsességet rejti el Auster a Brooklyni balgaságok utolsó lapjainak egyikén. A figyelmeztetés pedig örök és megingathatatlan, még ha mégoly közhelyes is, mint amilyen egy aktuális időjárásra utaló megállapítás lehet. De sajnos nem hordoz valós tartalmat a Brooklyni balgaságok esetében. Ennek a könyvnek mindene van, amitől kiváló irodalomnak tekintendő. Van neki kifinomult stílusa, könnyed szerkezete, tökéletesen légies, lineáris történetvezetése, imitt-amott finoman elrejtett életbölcsességei, de hatalma…, az bizony nincs. Azonban nem is szabad túlzott elvárásokkal eme balgaságok, gyengeségek, megcsúszott, de valahogyan mégis csak el-elbukdácsoló emberi sorsok felé fordulni. Hiszen a regény ezen túl úgymint a nagy büdös, mély mondanivalón túl mindent tud. Tökéletesen tudja, érti és nyújtja azt, ami egy hatvanas, kissé megkeseredett, némiképp cinikus, hivatalosan halni készülő, de valahol fű alatt mégis mélyen/bőszen életigenlő, vagány/dörzsölt brooklyni zsidó öregfiú könnyed meséjétől elvárható.

Nincs a regénynek súlya, mélysége, nincs igazi drámája, ne keress benne világmegváltó gondolatokat, sorsfordító bölcsességeket. Egyszerűen engedd el magad és szórakozz Paul Auster csodálatosan gördülékeny, lenyűgöző technikával egymás mögé rótt sorain, soha véget nem érőnek tűnő, parttalanul csordogáló, „akár igaz is lehet” meséjén. S ha ez sikerül, akkor a szépirodalom önfeledt élvezetén túl, egy-egy elrejtett gondolati gyöngyszemet is találhatsz.

Első Auster olvasásom volt, soha rosszabb kedvcsinálót a nagybetűs életműhöz, az igazi nagyregényekhez. Most már jöhet akár a New York trilógia

>!
Bea_Könyvutca P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Paul Austertől első olvasásom volt a Brooklyni balgaságok és ismerkedésünk meglehetősen jól sikerült. Az első oldaltól az utolsóig imádtam ezt a könyvet, annyira szórakoztató és különös volt, hogy egyszerűen lehetetlen nem szeretni.

Egy nyugodtnak és megállapodottnak ígérkező regény helyett egy fordulatokban és eseményekben bővelkedő történetet kaptam, amelynek minden egyes sorát élveztem. És nem akármilyen fordulatokban volt részem, hanem igazán meglepő, váratlan és imádnivaló eseményekben.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/07/paul-auster-brook…

>!
Bélabá P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Auster ezen regénye ugyancsak olvasmányos történetfolyam. Nathan Glass életének momentumait ismerhetjük meg belőle. Elcseszett életek, balgaságok sora tárul elénk. A könyv gyakorlatilag könyv a könyvben hiszen Glass – magyar hasonlóval is találkozhatunk a valóságban Ráth-Végh István: Az emberi butaság – egy könyvet ír az emberi balgaságokról. Számomra egy kicsit hullámzó volt, ezért is ment néha lassabban, de jól szórakoztam. Talán kezdem kiismerni Auster sablonjait: az egzisztenciális kérdések keresését, az írók szerepét a könyvekben, a misztikus és csavaros szereplői felbukkanásokat. Ez a világ is rabul ejt, mint pl Murakami Harukié, sőt itt egy kicsit filozofikusabb magasabb polcon lévő a mondandó. Időnként elgondolkodtat, sokszor szórakoztat, ez benne a nagyszerű. Remek könyv, a fenti kicsit hullámzó történettel, ezért „csak” 4,5 csillag (4,5 pont). Szerintem úgy érdemes olvasni, ha már valaki belecsöppent az író másik könyveibe.

>!
Arcturus
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Auster a történetmesélés legendás alakja. Történetei, karakterei élnek és lélegeznek, mozognak, a környezet leírása annyira pontos és alapos, hogy eltévedni sem lehet, a történet vonalvezetése annyira logikus, hogy nem lehet letérni róla, és mégis annyira mélyen bele tud vinni gondolatokba mindössze néhány sorban, hogy napok, hetek óta elmélázom időnként egy-egy részletén, egy-egy felmerült problémán, egy-egy gondolaton, összefüggésen, érdekességen. Hihetetlenül alapos és szórakoztató, mégis ismeretterjesztő és gondolatébresztő könyvet tudna írni művészekről és művészetekről, ismeretségekről, barátságokról, összefüggésekről, filozófiáról. Tényleg, valaki mondja már meg neki, hogy írjon egy ilyet, élvezettel olvasnám a fejtegetéseit Picassoról, Kafkáról, Poe-ról, Thoreau-ról! Azt is elérte, hogy ezen alkotók írásai a nemlétező várólistámon előrébb kerüljenek, folyton ott lebegjenek előttem, alig várva, hogy egyszer majd őket vegyem le a polcról.

Tetszik, hogy szereplőin át ennyit elmélkedik, tetszik, hogy a szereplői mind különös emberek, tetszik, hogy egyszerre hiteltelen és valóságos az egész. Emellett számomra nagyon szimpatikus maga Auster is, a világszemléletével, azzal, hogy Trump győzelme után a szólásszabadság védelmére létrehozott PEN America elnökségét vállalta, azzal, hogy nyitott, tájékozott ember, aki nem fél nyilvános vitába bonyolódni politikusokkal sem. És nem mellesleg még a könyvei is jók. Ha valaki nem szerette az eddigi írásait, javaslom, próbálkozzon meg ezzel. Örök érvényű igazságokkal, az emberi élet egyik legfontosabb momentumával, annak minden árnyalatával van tele: az emberi kapcsolatokkal.

https://kulturpara.blog.hu/2018/08/20/brooklyni_balgasagok

1 hozzászólás
>!
Kkatja P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Aztafantaszta, miket talál ki már megint ez a nagy mesélő… hétköznapi dolgoktól kezdve a nem mindennapiig bármi megtörténhet a történeteiben és rendszerint meg is történik. Megszerettem ezt a vén csatalovat és a nem szokványos mégis nagyon emberi családját, akik élnek, szeretnek és küzdenek, hol az életbemaradásért, hol az előrejutásért, hol csak egy kis nyugalmat akarván és elgondolkodva a természetbe való visszatérésért egy Egzisztencia Hotelben. Tarkítva mindez a megszokott remek irodalmi anekdotákkal és kész máris fogyaszthatóak a pompás austeri balgaságok.

Az anekdotái közül tán ez volt a legkedvesebb: Kafka és a baba :)
http://moly.hu/idezetek/44248

és az életbölcsességek austeri netovábbja :)
„Viseld el az ütéseket. Fel a fejjel. Mindig szavazz a demokratákra. Biciklizz a parkban. Álmodj a tökéletes, aranyszín testemről. Szedd a vitaminokat. Igyál napi nyolc pohár vizet. Szurkolj a Metsnek. Nézz sok filmet. Ne dolgozz túl keményen. Gyere el velem Párizsba. Gyere el a kórházba, amikor Rachel megszül, és vedd karodba az unokámat. Moss fogat minden étkezés után. Ne menj át a piroson. Védd a kisebbet. Állj ki magadért. Ne felejtsd el, milyen szép vagy. Ne felejtsd el, mennyire szeretlek. Mindennap igyál egy pohár whiskyt jéggel. Tartózkodj a zsíros ételektől. Aludd az igazak álmát. Ne felejtsd el, mennyire szeretlek.”
http://moly.hu/idezetek/119932

>!
Európa, Budapest, 2006
326 oldal · ISBN: 963077982X · Fordította: Pék Zoltán
7 hozzászólás
>!
robinson P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Elbűvölő életmese, ami emberi sorsokról mesél. Álmokról, kihunyt vágyakról, a múlt fogsága esett emlékekről, családi kapcsolatokról anekdotázik. Az olvasmányos és érzékletes történet

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/brooklyni-balgas…

>!
vargarockzsolt P
Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Amerikai limonádé. Modern (nem posztmodern!) mese.
Egyszerű, lineáris cselekményvezetés, nincs ugrálás az időben, nincs elkalandozás, végig ugyanabban a történetben járunk. Egyes szám első személyű narráció, azaz a cselekményt végig egy elbeszélő szubjektív nézőpontjából látjuk. Paul Auster mesélni azt tud, a Holdpalota és a New York trilógia a kedvenc könyveim közé tartozik, de ott a meséket megbolondította különböző írói trükkökkel, amitől úgy éreztem, a föld felett, a valóság és a képzelet határán járok. Itt csak egyszerűen az arcomba tolnak egy történetet – még szerencse, hogy nem magyarázzák el didaktikusan a tanulságot.
A mesék különböznek a hétköznapi élettől, megszépítik, romantikus fordulatokkal, csodákkal töltik fel a szürke valóságot. És persze, a mesék mindig jól végződnek. A Brooklyni balgaságok optimista könyv. (Aki konzervatív felfogású, az dühönghet a narrátor liberális elfogultságain. Nem tudom, Auster mennyire gondolta ezeket komolyan, nekem mindenesetre Vonnegut harcos politikai indulatai jutottak róla az eszembe.)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
bekadizajn

Az ember sose becsülje alá a könyvek hatalmát.

324. oldal

>!
Kkatja P

Egyik vasárnap délelőtt betértem az abszurd TüziFánk névre keresztelt, zsúfolt kis csemegeüzletbe. Fahéjas-mazsolás fánkot akartam kérni, de megbotlott a nyelvem, és azt mondtam, fahéjas-hozsannás. A fiatal srác a pult mögött kapásból kontrázott:
– Sajnálom, de az elfogyott. Almás-miatyánkos nem jó? – És olyan egyből, olyan természetesen, majd' behúgyoztam.

11-12. oldal Előhang

>!
Evione 

Kafka minden délután sétál a parkban. Gyakran Dora is vele tart. Egyik nap találkoznak egy kislánnyal, aki úgy zokog, a szíve szakad meg. Kafka megkérdezi tőle, mi baj, a lány pedig azt feleli, elvesztette a babáját. Kafka azonnal kitalál egy magyarázatot, mi történt. „A babád elutazott”, mondja. „Honnét tetszik tudni?”, kérdezi a kislány. „Onnét, hogy írt nekem egy levelet”, feleli Kafka. A kislány azonban gyanakszik. „Itt a levél?”, kérdi. „Sajnos nincs, otthon hagytam, de holnap elhozom”. Olyan meggyőzően adja elő, hogy a kislány nem tudja, mit gondoljon. Lehetséges, hogy ez a fura ember igazat mond?
Kafka egyenesen hazamegy és megírja a levelet. (…)
Másnap Kafka visszasiet a parkba a levéllel. A kislány már vár rá, és mivel még nem tanult meg olvasni, Kafka olvassa fel neki. A baba nagyon sajnálja, de megunta, hogy mindig ugyanazokkal éljen. Világot akar látni, új barátokat szerezni. Nem arról van szó, hogy nem szereti a kislányt, de változatosságra vágyik, ezért egy időre el kell válniuk. A baba megígéri, hogy mindennap ír és tájékoztatja a kislányt a dolgokról.
Itt kezd a történet igazán szívszorító lenni. Nemcsak az a bámulatos, hogy Kafka megírta az első levelet, de még el is kötelezte magát, hogy mindennap ír egy újabbat, csak hogy megvigasztaljon egy kislányt, egy vadidegen kislányt, akibe véletlen botlott bele a parkban. Miféle ember csinál ilyet? Három hétig folytatta, Nathan. Három hétig. A valaha élt egyik legragyogóbb író arra áldozza idejét, egyre értékesebb és fogyatkozó idejét, hogy egy baba képzeletbeli leveleit írja meg.

Úton északra

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · játékbaba
5 hozzászólás
>!
MrClee I

Amíg a történet tart, a valóság megszűnik létezni.

>!
agisajt

Az olvasás menekülést és gyógyírt jelentett, vigaszt és stimulációt; a puszta örömért olvasni, a gyönyörű szép nyugalomért, ami körbevesz, amikor egy szerző szavai visszhangzanak a fejünkben.

20. oldal

>!
Lara

Minden emberben több ember lakik, legtöbben úgy ugrunk egyik énünkről a másikra, hogy sosem tudjuk meg, kik is vagyunk valójában. Egyik nap vidámak, másik nap letörtek; reggel morózusan hallgatagok, este csak úgy dől belőlünk sok vicc.

135.-136. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

A lustaság teret enged a gondolatoknak, márpedig a gondolkodás veszélyes, ahogy azt mindenki tudja, aki egyedül él.

169. oldal

>!
Kkatja P

Egy csendes helyet kerestem a halálra.

(első mondat)

>!
Kkatja P

– Az egész az én hibám. Már rég sejtettem, hogy ez lesz, de túl gyenge voltam, hogy kiálljak magamért, túl ideges, hogy védekezzem. Ez történik, amikor elhiszed, hogy a másik jobb nálad, Nat bácsi. Abbahagyod a gondolkodást, és hamarosan már nem a tiéd az életed. Észre sem veszed, és neked lőttek.

279. oldal Repülőút északra

>!
Aquarius

Lakik bennem egy kobold, és ha időnként, nem engedem ki randalírozni, a világ pokoli unalmassá válik. Én meg utálok mogorva és unalmas lenni.

138. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Emma Chase: Egy ágyban a herceggel
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
Elizabeth Strout: A Burgess fiúk
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom
Jessica Bird: Dobbanó szívek
Adriana Trigiani: A cipész felesége
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Dan Wells: Fragments – Töredékek