A ​véletlen zenéje 89 csillagozás

Paul Auster: A véletlen zenéje Paul Auster: A véletlen zenéje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​véletlen zenéjé-ben az író egy végső lényegére lecsupaszított, példabeszédszerű sorssal illusztrálja az emberi lét elvontabb kérdéseit – sors, szabadság, alkotás, megváltás –, bizonyos detektívregény-hatásoktól sem riadva vissza. Hőse, Jim Nashe bostoni tűzoltó, kétszázezer dolláros örökséghez jut, majd – az austeri hősök jellegzetes öngyilkos gesztusával – egy teljes évet azzal tölt, hogy megállás nélkül autózik keresztül-kasul Amerikán. A sors az útjába sodor egy profi pókerjátékost, majd mind a ketten két különc milliomos „karmai” közé kerülnek, ahol az abszolút szabadság után megismerkednek az abszolút rabszolgaság állapotával. Különös kalandjaik után nem kevésbé különös a „szabadulásuk” sem. Ahogy szűkül a regény világa, úgy növekszik a feszültség. Nem csoda, hogy Paul Auster munkásságát „úgyszólván tökéletes”-nek mondja a szigorú amerikai irodalmi folyóirat, a The New York Times Book Review, hírneves írótársa, Don DeLillo megállapítása szerint pedig „Auster műve ragyogóan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Paul Auster életmű Európa, XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2021
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915529 · Fordította: Vághy László
>!
XXI. Század, Budapest, 2021
254 oldal · ISBN: 9786155915536 · Fordította: Vághy László
>!
Európa, Budapest, 2006
306 oldal · ISBN: 9630779757 · Fordította: Vághy László

1 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Amerika. Néha olyan távol van tőlem, mint egy idegen bolygó. A gyökértelenség teljes üressége és szabadsága.
Az elején úgy éreztem, semmi közöm ehhez a könyvhöz. Valaki örököl kétszázezer dollárt. Céltalan és értelmetlen száguldásba kezd. Találkozik egy szerencsejátékossal. Feltesz mindent egy lapra, és veszít. Az egész olyan, mint egy abszurd dráma. Létező helyszínek és beazonosítható kor, mégis, mintha kiszakadt volna térből és időből.
Aztán a másik pólus. A nehéz kövek, a múlt súlyának fogságában.
Amikor befejeztem, örültem, hogy nincs közöm hozzá.
Nagyon kemény könyv, az egyszerű cselekmény mögött tele mély, filozofikus tartalmakkal, de engem végtelenül lehangolt.

1 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

„Szeretnéd hinni, hogy a dolgoknak valamilyen rejtett céljuk van. Igyekszel meggyőzni magad arról, hogy mindennek oka van, ami a világban történik. Mindegy minek nevezzük, istennek, szerencsének vagy harmóniának: ugyanez a képtelen marhaság húzódik meg mindegyik mögött. Az ember mindent elkövet, hogy elsumákolja a tényeket, csak hogy ne legyen kénytelen szemtől szembe nézni azzal, hogyan működnek igazából a dolgok.”

Úristen, de szerettem ezt a könyvet! Ritkán kenyerem a túllelkesedés, mert átlátszónak, hamisnak hathat, ám most nem tudok ellenállni a rajongás késztetésének. Szerelmes lettem Paul Auster iráskészségébe.

Paul Auster: A véletlen zenéje c. regénye velőtrázóan amerikai szöveg, nyílt bepillantás egy tőlünk oly távol álló életstílusra, filozófiára. Mégis azt mondom: közeli, fényes, eredeti, imádni való. Könnyednek tűnő, pergő írás, kissé groteszk, halványan abszurd. Bár történésekben nem bővelkedik, mégis viszi magával az olvasót. A szabadságról szól és arról, hogy korlátlan megélésének korlátai vannak, és olykor végzetes következményei. Meglepő módon azt adta nekem, amit a mai krimikből, thrillerekből annyira fájón hiányolok. Azt a baljós, sötét sugallatot, a homályos sejtetést, a kétes hangulatot, amikor a zsigereidben érzed, hogy valami történni fog. Hogy valami borzalmas fog történni hamarosan és fordítod egymás után az oldalakat, mert várod, hogy lesújtson a tiló.

A főhős, Jim Nashe tűzoltóként dolgozik, amíg egy napon váratlanul nagyobb összegű örökséghez nem jut, és ez alapjaiban rengeti meg az életét. Felmond a munkahelyén, beül az autójába és nekivág az Államok úttalan útjainak, egymaga. Később, mikor már fogytán a pénze, a sors kerekei működésbe lépnek. A kezdő profi pókerjátékos, Jack Pozzi csúnyán összeverve és kifosztva vánszorog az út szélén, amikor Nashe rátalál és segít rajta. A véletlen a háttérben azonban tovább munkál, és egy balul elsült pókerjátszmát követően mindketten két szeszélyes, látszólag ártalmatlan milliomos csapdájába kerülnek. Tartozásuk fejében falat kell építeniük egy régi rom összehordott, ormótlan köveiből.

Valójában rendíthetetlenül hátborzongató történet. Kettejük ellentétes felfogásából kiviláglik az élet sokszínűsége, a rabszolgaság és a szabadság relatív fogalmai. Az önként vállalt rabság így válik bizonyos szinten szabadsággá, és az esztelen szabadság így torkollik rettenetes rabságba. Mindeközben Auster mesterien keveri a lapjait, és hatalmas hozzáértéssel kelti a feszültséget. Hol ereszt, hol meghúz, és ettől garantáltan kő hízik a gyomrodba.

A befejezés szó szerint és átvitt értelemben véve is egy váratlan, tébolyodott száguldás. Ugyanakkor a teljesség és a semmi tökéletes egyidejű megélése. Úgy üt, mint a lengőajtó: nem számítasz rá. Az élet szinfóniája ez, valóban, a véletlen zenéje. A szabad akarat, a tudatos tettek és a sors szeszélyének kusza kavarodása. Mindenre többféle válasz létezik, aszerint, ki hogyan látja. Rövidsége ellenére nagyon mélyen belemegy az emberi lét legalapvetőbb dilemmáiba, elvont kérdésköreibe. A mögöttes tartalom feszes, csattanós, velős mondanivalójával kibogozhatatlan gondolatok áramába taszítja az olvasót. Zavart kelt, válaszok nélkül hagy, mégis felkavaró, frenetikus, félelmetes és lehengerlő stílusban beszél az életről, annak értelméről és értelmetlenségéről. Páratlan remekműnek tartom, számomra feltétlenül kultuszkönyv lett. Imádom!

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2021/07/paul…

fulbea P>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Ahogyan a cím ígéri, valóban a véletlenek, a szerencse, vagy a sors zenél a sorok között. Most, hogy már a 2. könyvet olvastam PA-től, bátran mondom, hogy szeretem olvasni. Olyan, mintha levelet olvasnék egy közeli ismerősömtől. Közvetlen stílusú, gördülékeny, mégis tartja a feszültséget.
Történetünk hőse Jim, egy tűzoltó, akit felesége elhagyott, kislányát pedig nővérére bízza. Azonban apja után kisebb vagyont örököl, de az ölébe hullott pénzzel nem nagyon tud mit kezdeni. Céltalan autóútján stoppoló fiatalembert vesz fel, aztán belesodródnak egy furcsa kártya partiban. Ettől a ponttól kezdődik igazán az érdekes eseménysor. Bár egyes történéseket előre sejtettem, lehetett következtetni, azért okozott bőven meglepetést is.
Szerettem a merengéseket, a filozófiát, át tudtam érezni a bizonytalanságot, a csendes sors-elfogadás érzését. Azt a részt különösen be tudtam fogadni, amikor az érdektelenség, kiábrándultság, kiégés tüneteit mutatta Jim, mert olykor shubokban nálam is szokott jelentkezni. Úgy tűnik kedvenccé válik szép lassan PA.

Peónia>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Mostanában megint vészesen fogyatkozik az olvasásra fordítható időm. Ilyenkor próbálok „biztos” élményre menni… Auster regényeit mindig nyugodtan veszem le a polcról, mert általában hozzák az élményt. A véletlen zenéje viszont nem szólalt meg bennem. A szabadság igénye, illúziója és a korlátok megkerülhetetlen nehezéke az irodalom egyik rendszeresen felbukkanó témája. Erről már csak akkor érdemes írni, ha olvasóként azt érzem, a téma megkerülhetetlen volt az író számára. Auster mintha ujjgyakorlatként kezelte volna ezt a kérdést. Persze ötlet, meglepetés ebben a műben is csillant, de ez nekem most nem volt elég.

fezer>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Remek Auster-hangulat, és micsoda szürreális pszicho-thriller keveredik a végére. (Azért ezt a thriller-dolgot nem kell olyan komolyan venni, de a feszültség az nagyon ott van.) Ráadásul mindig is úgy gondoltam, h sok közös van Murakami Harukiban és Austerben, de még sosem éreztem ennyire a párhuzamot, mint ebben a könyvében.

19 hozzászólás
negoti P>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Nekem akkor is tetszett volna ez a könyv, ha arról szól, hogy ez a Jim Nashe nevű pasas keresztül-kasul utazza Amerikát és közben mindenféle emberekkel találkozik és furcsa kalandokba keveredik. Nos, nem ez történt, de a furcsa jelző mindenképp jellemző a történetre. Jim és Pozzi kettőse, a játék kiszámíthatatlansága és annak következményei vezetik el őket olyan utakra, ahonnan nem biztos, hogy van menekülés. Ez az Auster mű nekem kellemes kikapcsolódás volt.

ervinke73>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Nos, ha az van, hogy a szabadság illúzióját egy gyengére sikerült fing is tovarepíti, a szerencse nem forog, de egyenesen elfordul, hiábavalóan építünk valamiből valamit és a végén vagy sikítunk vagy becsukjuk a szemünk, akkor mire föl e hajcihő? Talán csak a következő könyv éri meg!

1 hozzászólás
dmmddm>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Számomra ez a történet jól olvasható volt, bár úgy éreztem, kicsit elemelt a valóságtól, céltalan és értelmetlen történések sorozata, s a vég…. Érdekes.

Verocs>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Éreztem, hogy lennie kell valami katartikus élménynek a végén és meg is kaptam. Nem egészen erre számítottam, de így talán még jobb is volt. Továbbra is imádom Paul Auster könyveit. Már meg is van a következő :)

entropic P>!
Paul Auster: A véletlen zenéje

Semmi különös. a New York trilógia számomra az alap Auster, és semmi sem ér fel vele. Egy ideje már nem is próbálkozom, inkább csak azt olvasom újra időnként.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

labe>!

Amint valaki felfedezi a másikban önmagát, nem tekinthet többé az illetőre úgy, mint egy idegenre.

64. oldal

Cheril>!

Szeretnéd hinni, hogy a dolgoknak valamilyen rejtett céljuk van. Igyekszel meggyőzni magad arról, hogy mindennek oka van, ami a világban történik. Mindegy minek nevezzük, istennek, szerencsének vagy harmóniának: ugyanez a képtelen marhaság húzódik meg mindegyik mögött. Az ember mindent elkövet, hogy elsumákolja a tényeket, csak hogy ne legyen kénytelen szemtől szembe nézni azzal, hogyan működnek igazából a dolgok.

Maya>!

Mert még a legkisebb nulla, a legkisebb karika is hatalmas űrt rejt magában; akkora semmi tátong benne, hogy belefér akár az egész világ.

223. oldal

Lara>!

Mindegy, mennyi pénze van valakinek. Ha nincs szenvedély az életében, nem is érdemes léteznie.

113. oldal

Klementina>!

Minden egyes szám önálló személyiséggel rendelkezik. Például a 12-es becsületes, öntudatos és okos, míg a 13-as afféle magának való, kétes alak, aki nem sokat teketóriázik, egy kettőre áthágja a törvényt, ha csak így érheti el, amit akar. A 11-est kemény fából faragták: amolyan természetjáró legény, aki szeret erdőben kószálni és hegyeket mászni. A 10-es kissé együgyű, kedves, jóságos figura, és mindig azt teszi, amit mások mondanak, a 9-es elmélyült, rejtelmes és kifürkészhetetlen, mintegy kontempáló buddha.

Grapefruitossy P>!

Küzdött, igyekezett összeszedni magát és megmaradni a fenekén, de esze minduntalan elkalandozott, a képzelete ott repkedett az országutakon, csalogatta a fergeteges öröm, ami elfogta azon a két héten, és Nashe fokozatosan ráébredt, hogy elveszett. Nem szeretett volna megválni az állásától, de mivel több szabadság nem járt neki, mi mást tehetett volna?

14-15. oldal

Klementina>!

Az ember elképzel magának egy másik életet, ami azután segíti elviselni a valót.

Klementina>!

Ha legközelebb kedved támad, hogy egy lányról lerángasd a bugyiját, hát jussak először én az eszedbe.

Klementina>!

Ahány ember annyi fajta. Ettől ilyen tarka a világ.


Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Stephen King: A ragyogás
John Fowles: A lepkegyűjtő
Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Mario Puzo: A Keresztapa
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Stephen King: Az
Dennis Lehane: Viharsziget