A ​szem önéletrajza 23 csillagozás

Paul Auster: A szem önéletrajza

A nálunk is kedvelt amerikai regényíró verseinek válogatott kötetével indul a Barrus Könyvkiadó szépirodalmi sorozata. A fal, a kő, a föld, a hús, a vér, a csend visszatérő motívumok e versekben, melyek sokkal inkább emlékeztetnek a francia szürrealisták alkotásaira, mint a modern amerikai költészetre. A véletlen, a fogódzók nélküli, múlt és jövő nélküli jelen terében visszhangzó szavak különös világba vezetik az olvasót: a néma szem és a kimondott szó közötti senki földjére.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Barrus, Budapest, 2007
104 oldal · ISBN: 9789638672575 · Fordította: Gyukics Gábor

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Paul Auster: A szem önéletrajza

Ne
felejts
felejteni.

Sötét és vészjósló atmoszférával rendelkezik ez a kötet, csupa negatív érzések fojtogatják az olvasót. Kell-e ennél több? Tény, hogy Paul Auster jobb író, mint költő. Tapasztalatnak és hangulatfokozónak megteszi azért. :)

lzoltán IP>!
Paul Auster: A szem önéletrajza

az esthajnal csillagokat ereget lámpavaspórázhoz köt a tekintet

>!
Barrus, Budapest, 2007
104 oldal · ISBN: 9789638672575 · Fordította: Gyukics Gábor
6 hozzászólás
dagikaktusz>!
Paul Auster: A szem önéletrajza

Ez a könyv egy csoda. Ezek a versek kis csodák.
Én kevésnek érzem magam a méltatásukhoz, csak annyit tudok, hogy ezek a versek olyan „tájra” vittek el engem, ahol eddig még nem jártam és olvasásuk során/után olyat éreztem/érzek amit eddig nem (és meg sem tudom fogalmazni mi az).
Van benne valami szürreális, mégis életszagú. Van benne az életből, ami nem élet, de mégis.
Szóval csodacsodacsoda. Olvassátok el őket. Én nemsokára megint el fogom olvasni a verseket, mert most szerintem kicsit gyors volt a tempóm :)
(Arról nem tudok, hogy a fordítás mennyire tükör, esetleg valami mestermű, mivel nem olvastam eredetiben MÉG.)

csobi P>!
Paul Auster: A szem önéletrajza

Borító: 5* fordítás: 3.
A verseket leginkább a végső dolgok országához tudnám kötni, olyan hangulatúak. A fordítás szerintem nincs teljesen rendben, sokszor mintha csak tükörfordítás lenne, ezért ha megtaláltam, akkor elolvastam eredetiben is.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ne
felejts
felejteni.

35. oldal, Meg nem engedett (részlet)

Chöpp P>!

A világ
az,
amit ráhagysz, az csak te vagy
testem a világba hatol: ez a hely
az, ahonnan hiányzik minden.

Gyújtóbomba /Részlet/, 89.o.

Lunemorte P>!

Nincs ígéret földje.

95. oldal, Késő nyár (részlet)

Lara>!

Arccal a zenének
Facing the Music

Kék. És a kék belsejében a zöld
hangulata, a felhők szürke halmazai
a levegőnek támaszkodva, mintha
az esőt megsejtve a szem
ura lehetne
a föld akármelyik pillanat

beszédének. Nevezzük égnek.
Leírni
akármi is az
amit látunk, mintha semmi lenne,
vagy annak a valaminek az eszméje,
ami belsőnkben veszett el. Mert nekifoghatunk
emlékezni

a kemény földre, a kvarckavics
tükrözte csillagokra, a hullámzó
tölgyekre, melyek elszabadulnak
a levegő lökéseitől, és le,
a legcsekélyebb magig, tárjuk fel, mi nő
fölénk, mintha e kék miatt lehetne
ez a zöld,
mely terjeszkedik, billiónyi
és varázslatos
itt bent, a nyár
legcsendesebb pillanatában. Magok
szólnak erről az egybeesésről, mely meghatározza,
hol tör ki a levegő és a föld
a lehetőségek ily bőségében, arról való hiányos
tudásunk véletlen erői, hogy
mit is látunk, és csupán beszélni róla,
azt jelenti, látjuk,
hogyan hagynak el a szavak, és semmi nem
tessékelődik be a róla való beszédbe, még ezek a szavak sem
amelyeket szólni mozdítottam
e kék és e zöld
nevében,
mely eltűnik a nyári
levegőben.

Többé nem lehet ezt
hallani. A nyelv
örökké elvisz minket
onnan, ahol vagyunk, és sehol
nem pihenhetünk
azokban a dolgokban, melyeket látni
kaptunk, mert minden szó
egy máshol, valami, ami gyorsabban
mozog a szemnél, még most is, ahogy
ez a veréb repül, irányt változtatva
a levegőben, ahol nincs otthona. Hiszek tehát
a semmiben,

amit ezek a szavak adhatnak neked, még
érzem, amint
keresztülbeszélnek rajtam, mintha
egyedül ez
lenne, mire vágyom, ez a kék
és ez a zöld, és elmondani,
hogy ez a kék
hogyan lett e zöld eszenciája számomra,
többet akarok, mint hogy csak lásd ezt,
akarom, hogy érezd
ezt a szót,
mely bennem élt
egész nap, ezt,
hogy nem vágyom semmire,

pusztán a napra magára, és azt, hogyan vált
szememben erősebbé,
mint a szó, melyből való, mintha
soha nem lehetne másik szó

mely megtartana engem
töretlenül.

18. oldal

2 hozzászólás
csobi P>!

Önmagam emlékére
In Memory of Myself

Egyszerűen megállni.

Mintha el tudnám képzelni,
ahol a hangom abbahagyta, önmagamat
egy szó hangját

nem tudok beszélni.

Oly sok csendet
hoztunk létre
ebben a tépelődő húsban, benne szavak
dobverésével,
oly sok szó

veszett el e széles világon
bennem, s ezáltal tudható,
hogy önmagam ellenére

itt vagyok.

Mintha ez lenne a világ.

16. oldal (Budapest: Barrus, 2007)

Chöpp P>!

Azt álmodjuk,
hogy nem álmodunk. Az alvás
óráiban ébredünk,
és átalusszuk a fenyegető
csendet. A nyár
betartja ígéretét
azzal, hogy megszegi.

Nyilatkozat: Nagy távolságok után /Részlet/, 69.o.

Chöpp P>!

A szavak tehetetlenségében,
a fullasztó
kimondatlan szóban
találom magam.

Belső tér /Részlet/, 60.o.

Chöpp P>!

Te. És megint
te. A lábnyom
talajt ad: ami több,
az nem több: semmi
sem volt sohasem
elég.

Fokozatok Éneke /Részlet/, 90.o.

Chöpp P>!

Oly messziről jöttem érted, hogy
a hang, mely visszhangoz engem
többé már nem az enyém.

Tűzbeszéd /Részlet/, 92.o.

csobi P>!

Kőfejtő
Quarry

Nem több, mint egy róla szóló dal. Mintha
a magányos éneklés
visszavitt volna minket erre a helyre.

Már voltunk itt, és még sose voltunk itt.
Arra tartunk, ahol elkezdtük,
csak tévedtünk.

A fénynek nincsenek határai.
Nekünk a föld nem hagy
eléneklendő szavakat.
Mert a föld szétporladása
talpunk alatt

önmagában zene, s e kövek között sétálni annyi,
mint semmi mást nem hallani,
csak önmagunkat.

Énekelek, tehát, semmiről,

mintha ez lenne az a hely
ahova nem térek vissza –

ha visszatérnék, ne számítsd életem
e kövek közé: felejtsd el,
hogy valaha jártam itt. A világ,
mely bensőmben sétál,

elérhetetlen világ.

36. oldal (Budapest: Barrus, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Tor Ulven: Türelem
Kiss Anna: Kísértenek
Acsai Roland: Jin és Jang
Keresztes Ágnes: Inga
Turai Laura: Mágnesangyal
Komor Zoltán – Szakállas Zsolt: Vákuumvámpír
Jules Supervielle: Jules Supervielle versei
Zalán Tibor: A szürrealista balkon
Mandragoria – Bogomolov: Metróváros