Just ​Kids 91% 18 csillagozás

Szégyen vagy sem, nem igazán ismertem Patti Smith munkásságát, bár @Littlewood próbált már ez ügyben kiművelni. Jó pár évvel ezelőtt volt a LuMúban egy Robert Mapplethorpe-kiállítás, ami nagyon megfogott, és akkor várólistáztam ezt a könyvet. Nem tudtam, mire számítsak, minek olvassak két olyan ember életéről, akiknek nem vagyok a rajongója, akikről jóformán semmit nem tudok.
Kiderült, hogy Patti Smith jól ír, persze ez a költői pályafutása után nem túl meglepő. Nagyon őszinte és személyes, ahogy beavat kettejük világába. Hogy hogyan lett a húszéves, lóarcú, álmodozó vidéki lányból rocksztár. Hogy hogyan élsz együtt valakivel mint borsó meg a héja, fivér és nővér, zseni és múzsa, akkor is, amikor már nem fekszetek le egymással.
Az a helyzet, hogy belőlem mindig is hiányzott ez a fajta tehetség és elszántság, sosem tartottam annyira fontosnak/jónak a művészkedésemet, hogy éhezzek miatta. Tehát ebből a szempontból is lenyűgöző. Csodálatosan sokoldalú, Allen Ginsbergtől Rimbaud-ig, Puccinitől Jimi Hendrixig minden érdekli, rajzol, verset ír, színjátszik; minden porcikájában művész, kellően merész és alázatos. Izgalmas a korszak, a közeg, amiben mozog: Bob Dylan, Janis Joplin, Holdra szállás, túladagolás, Woodstock.
Hihetetlenül karizmatikus, és olyan memóriája van, mint Tednek az Így jártam anyátokkal című sorozatban. Sokszor úgy olvastam, hogy közben hallgattam a számait. Nagyon megörültem, amikor a könyvtárban ráakadtam az M Train című kötetére, alig várom, hogy belemerülhessek.

Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy szinte semmit nem tudtam Patti Smithről vagy Robert Mapplethorpe-ról; bár valami derengett, szóval lehet, hogy már hallottam róluk valahol valamit. Ennek ellenére is szinte rögtön magával ragadott a történetük, és közben tartottam egy kis önképző tanfolyamot is a gugli segítségével, az utolsó fejezeteket pedig már Patti dalait hallgatva olvastam el.
Mindig szerettem arról a korszakról olvasni, és a művészi énkeresős sztorik is közel állnak kicsi szívemhez. Magával ragadott a hatvanas évekbeli New York, és imádtam, ahogy időnként feltűntek a korabeli művészvilág nagy alakjai. Minden nehézség és hullámvölgy ellenére is fantasztikus az az út, amit Patti bejárt. Nagyon szimpatikus lett, valahogy olyan kedvesség és tisztaság árad a lényéből. Igazán kivételes nő, kár lett volna, ha kimarad az életemből.
Érdekes volt nyomon követni a kapcsolatuk alakulását Roberttel, szerintem nagyon szép, hogy Robert pálfordulását követően is meg tudták őrizni a meghittségét. Meg ahogy végig támogatták egymást minden téren.
Kicsit sajnáltam a kimaradt éveket, Patti férje kb. egy sorban el van intézve, és arra is kíváncsi lettem volna, hogy a nagy lázadás után hogy sikerült helytállni az anyaszerepben, hogy nem hiányzott-e a korábbi életmódja.
A stílusa különösen tetszett, elég egyszerű és szókimondó, de nagyon szép, lírai és őszinte. Sokszor elnyammogtam magamban egy-egy bekezdésen, és heves vágyat éreztem, hogy kiidézzem a fél könyvet. :P
Határozottan tetszett, nagyon érdekes korkép egy fantasztikus nő tollából. Ezek után mást is szívesen olvasnék Patti nénitől.

Őszinte, tiszta, gyengéd; józan és átszellemült egyszerre. Nagyon szép könyv. (Giccs nélkül, teljesen.)

Lehetne a címe Ifjúkori önarckép is, mint Joyce-nál (vagyis inkább az eredeti cím, A Portrait of the Artist as a Young Man), csak itt két művész van, persze.

Nem tudom, hogyan lesz valakiből művész (sejtem azért), de ha valaki már kislányként megmagyarázhatatlan sóvárgást érez, amikor életében először lát egy hattyút, és szeretné leírni, hogy milyen, és mondani akar róla valamit, akkor abból a kislányból szerintem lehet művész. Lehet, hogy cirka 25 évnek el kell telnie, mire megtalálja a számára leginkább alkalmas kifejezési formát, de az nem baj. Addig is: csinálja. Csinál mindent. Csodálom ezt a nőt, nagyon.

Tulajdonképpen várom , hogy magyar nyelven is elolvassam amit esetleg nem sikerült jól érteni. De a kötet: <3

Nem is tudom. Érdekes történet, az biztos, de valahogy…nem nekem való. Bár ez fakadhat abból, hogy nem nagyon szeretem Patti Smith-t és így fenntartással kezdtem már az olvasáshoz is.