Bár nem feltétlenül látszik rajtam, de most egy (kisebb) olvasói válságba estem. Egyszerűen nem ment az olvasás, nem ment a koncentrálás, nem tudtam rávenni magam, hogy kinyissak egy könyvet. Ekkor akadt a kezembe ez a könyv, amire azért figyeltem fel, mert hihetetlen ritka szedésű a könyv, a témája pedig… egyszerűen feldolgozható, könnyed olvasmány lehet. Nos igen, ami másnak hiba, az nekem az olvasói válságból való kiút.
Először azt hittem, hogy egy történet lesz, de hamar kiderült, hogy inkább életmódkönyvnek mondanám. Ha most, tizenkét évvel a magyar kiadás után megjelenne, biztos vagyok benne, hogy rengeteg stock fotó lenne benne, főleg csokiról, rúzsról, virágokról, és helyes pasikról. De ez még nem akkor jelent meg, így inkább csak a szöveget húzták szét (számomra kellemesen szellősre) és egy szépen tagolt könyvet olvashatunk.
A könyv úgy épül fel, hogy először kapunk egy bevezetőt a szingli életről egyfajta ráhangolódásként. Hogy ez nem baj, érzésekkel jár, jóval és rosszal is. Azután a könyv bemutat nekünk tízfajta szingli típust. Ezek a típusok nagyon sematikusak, és úgy éreztem, nem csak a szinglikre igazak, hanem a nem szingli hölgyekre is, egyszerűen csak itt más a fókusz. Ugyanúgy van Wonder woman meg rendmániás nő, akkor is, ha van férje, és akkor is, ha nincs. Ellenben jó motiváció lehet valakinek, aki olvassa, hogy megtalálja a saját típusát a könyvben. Sajnos a könyv nem gondolja úgy, hogy ettől még minden típus problémájára megoldást kell találnia, így egyes típusoknál a probléma leírása után ugrunk a másik típusra. Számomra ez sem tetszett benne, hogy bár segíteni szeretne, a könyv sokszor saját korlátozottsága miatt nem tud.
Ezután a változásról szól, minden szingli felé (ami kimaradt eddig). Érdekes volt, hiszen hangsúlyozza az önismeretet, ami nagyon tetszik benne, és az énidőt is (amit így nem mond ki, de érezzük), ellenben egy olyan hölgy írta ezt a könyvet, aki extrovertált. És el se tudja képzelni, hogy valakinek jó érzés lehet „csak” könyvet olvasni, „csak” otthon filmet nézni, vagy „csak” szűk baráti körrel lenni. Minden kis tippből meg próbálkozásból sütött, hogy menj el otthonról, minél messzebbre, ismerkedj emberekkel, járj bálokba (!!!!), és hogy ezt megtedd előtte sminkelj, járj masszázsra, fodrászhoz, akárhova. Ez jó tanács lehet egy olyan világi nő számára, aki tényleg szereti a nőies dolgokat és a társaságot, ellenben az én számomra kicsit visszás is volt, hiszen hát… nincs lehetőségem pl bálokba menni minden héten. De ugyanúgy arra sincs lehetőségem, hogy minden héten shoppingolni menjek, ahogyan számomra a sminkelés se élvezetes időtöltés.
Ezután pedig rátérhetünk a szinglik viselkedésére, avagy mit csinálj különféle helyzetekben. Ami számomra furcsa volt, hogy több helyzetet túlspilázott (pl a mozit. Szoktam egyedül moziba menni, és?) vagy egyszerűen lehetetlen helyzetet teremtett (te szoktál egyedül étterembe menni? én sem! Kávézóban még okés lenne, de az a fejezet nem arról szólt, hanem a tényleg minőségi, jó éttermekről, amik ha szingli vagy, a barátnőiddel, barátaiddal, családoddal látogatod meg. Nem egyedül.). Ez a fejezet is kicsit túl nőcisre sikerült számomra, attól függetlenül, hogy sok dolgot még most is egyedül csinálok (utazás, mozi pl)
A könyv érdekessége az is, hogy nem mindig feltétlen a szingli nőkről szól, hanem olyan nőkről is, akiknek valamiben egyedül kell megállniuk a helyüket. Talán arról is szól valamennyire ez a könyv, milyen nőnek lenni, hogyan ismerd ki magad, hogyan legyél szebb/jobb/sikeresebb nő, így ha nem vagy szingli se rettentsen el a könyv, hiszen olvasható, érthető, és információkat közlő párkapcsolatban lévő nők számára is.
Ez nem az én könyvem, mert nem vagyok nőcis nő. Nem sminkelek, nem járok partykra, nem szeretek főzni (ami Gucci szerint nem létezhet, pedig igen), de ettől még ez nem rossz könyv Csak nem nekem szól. A nőcis nőknek viszont igen, sőt sokat segíthet is számukra a könyv a szingli lét problémáiban is. Nekik ajánlom a könyvet, férfiaknak, és nem nőcis nőknek inkább nem.