Tenger ​a tengerben 96% 33 csillagozás

Egy olyan gazdagon összetett könyvről kellene most írnom, ami úgy érzem, hogy szinte lehetetlen feladat számomra. Tenger a tengerben, élet az életben, regény a regényben.

Egy különleges élőlényről, az angolnáról szól a történet. Azt gondolnánk, hogy a huszonegyedik században, a wikipédia és a google világában nincs titok az ember előtt, ha bármi kérdésem akad csak bepötyögöm a keresőbe, és minden választ megkapok. Ezt az öntelt állítást vétózza meg a szerző háromszáz oldal alatt, miközben feltárja az évezredeken át tartó angolnakutatást, mítoszokat, legendákat, feltételezéseket számos elmélet megszületését. A könyv személyességét és a cselekmény fonalát pedig a szerző önéletrajzi elemei, az apja és közte kialakult kapcsolat adja meg(…)

Ez a két vonulat húzódik végig a könyvön; a múlt tapasztalatanyaga és az apa-fia kapcsolat. Valami hihetetlen, ahogyan ez a dualizmus jelen van a kötetben, és ahogyan keveredik, mint a Sargasso-tengert behatároló három ellentétes tengeri áramlás. Ennyi tapasztalat pedig megérlel egyfajta bölcsességet. Úgy tud konkrét lenni Patrik Svensson, hogy közben a legáltalánosabb emberi élményeket hozza nyilvánosságra. Ez a sajátos hangvétel a könyv egyedülálló különlegessége. Szépirodalmi igényességgel megírt tudományos, misztikus regény.
A kötet lélegzetelállítóan szép borítót kapott, mely az eredeti kiadást követi, Eva Hasson és Emil Malmborg kezét dicsérik.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/12/svensson-p…

Patrik Svensson egészen különleges olvasmányélményt nyújt a könyvével. Horgászok, vén tengerimedvék, kutatók vagy természetkedvelők előnyben! jól keveredik az apa-fiú kapcsolat szépirodalmi meséje, azaz Patrik saját élete, emlékei és a természettudományos háttér.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/tenger-tengerben.html

„És egyáltalán, hogyan formálhat bárki jogot egy olyan képlékeny dologra, mint az áramló víz?”
Ez a svéd nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy felhívja a figyelmet egy ember által kihalásra ítélt természet csodájára, valamint az angolnának emelt memorandum mellé még saját édesapjának is emléket állított. Ez pedig, egy szóval: lenyűgöző. Ugyanis hiába olvastam el a könyvet már háromszor, kb. 3 hét alatt, még mindig nem sikerült megfejtenem, egy első kötetes író hogyan tud ilyen gyönyörű prózát alkotni apáról, filozófiai kérdésekről, hitről, származásról, a létezés eredetéről és halálról megindítóan, miközben a következő oldalakon rád zúdít meghökkentőbbnél meghökkentőbb tudományos adatokat úgy, hogy az a legkevésbé sem száraz, hanem könnyen befogadható, sőt, már alig várod a következő adagot. Rejtély.
Patrik Svensson olyan csodája lett számomra a tudományos ismeretterjesztő irodalomnak, mint az angolna a vizek élővilágának. Végtelenül szimpatikus gondolatokkal bíró, nagyon tehetséges ember.
https://hangulatokk.blogspot.com/2019/11/patrik-svensso…

Keveset tudtam az angolnákról, így számomra rendkívüli élmény volt megismerni különleges és rejtélyes életüket, a kutatások eredményeit/eredménytelenségeit.
A könyv laikusok számára rengeteg információt, újdonságot tartalmaz élvezetes, könnyen befogadható stílusban megírva.
Néhány fejezetben az író apjáról és a közös angolnahalászatokról ír, amelyek életük jelentős és különleges részét képezték, és a gyermeknevelés eszközeként is szolgáltak. A könyv teljes egészéből kiérződik a természet végtelen szeretete és tisztelete.
Az angolnakutatás múltjának és jelenének, a kipusztulás veszélyének, az ember embertelenségének, az angolnahalászat kultúrájának és főleg az angolnák már-már misztikus életének bemutatásával a szerző magával ragadja az olvasót, figyelemfelkeltő, szemléletformáló és inspiráló hatást gyakorol, felkavar, megráz, lenyűgöz.
Bátran ajánlom állatbarátoknak, természetkedvelőknek, természet- és környezetvédőknek és minden jóérzésű embernek! Sokat lehetne írni arról, hogy mit jelenthet mindez a mai ember számára, de inkább olvassátok el!

Örömmel olvastam az Athenaem Kiadó hivatalos facebook oldalán, hogy Patrik Svensson a 2019-es August-díj jelöltje lett ismeretterjesztő irodalom (non-fiction) kategóriában. Az August-díj Svédország legismertebb és legrangosabb irodalmi kitüntetése.

Az itt a molyon alkalmazott regény címke szerintem nem helytálló.

Ha valaki azt mondta volna nekem korábban, hogy egy angolnákról szóló, ismeretterjesztő könyv el fog varázsolni, akkor biztos, hogy körberöhögöm.
De ez a könyv egyszerűen fantasztikus. Hasonló érzésekkel olvastam, mint Harari Sapiensét.
Az ilyen íroknak, mint Svensson kellene írniuk a biológia könyveket.
Tetszett a könyv szerkezete is. Az ismeretterjesztő fejezeteket, az író visszaemlékezései váltották, melyekben arról írt, hogyan horgászott gyermekkorában édesapjában angolnára.
Az ismeretterjesztő részek felölelik az angolnákkal kapcsolatos kutatásokat Arisztotelész korától egészen napjainkig. Illetve az irodalmi, kulturális, kulináris vonatkozásokat is bemutatja.
Meglepett, hogy mennyi mindent nem tudunk ezekről a furcsa halakról, amelyek órákig képesek túlélni a szárazföldön is.
Rengeteg rejtély övezi ezeket az élőlényeket. Például a mai napig nem tudjuk, hogy hogyan és pontosan hol szaporodnak (valahol a Sargasso-tengerben, ahova az összes ország angolnája „elvándorol”, amikor eléri az ivarérett kort).
Egyúttal arra is rávilágít a könyv, hogy mennyi mindent kell még megértenünk a világunkkal és élőlényeivel kapcsolatban és, hogy miért is fontos, hogy ezeket a csodás lényeket megóvjuk a kihalástól.

Amit Patrik Svensson ebben a könyvében az olvasó elé tár, az valami fantasztikus. Miközben megismerjük a rejtélyes angolnák múltját, jelenét és jövőjét, addig beszámol gyerekkoráról, az apjával közös élményeiről, mindezt pedig olyan kérdésekkel és gondolatokkal toldja meg, amelyek akár származhatnának – a könyv lapjain meglepő módon szereplő – Freudtól is.
Meglepő volt arról olvasni, hogy az angolnákat ilyen misztikum övezte, sőt övezi lényegében a mai napig. Tudósok és kutatók évszázadokat átívelő munkája sem volt elég ahhoz, hogy minden ízében megismerjük ennek a halnak az életét, pontosabban annak legelejét és legvégét. Még a modern kor vívmányai sem tudtak kifogni a titokzatosság burka mögé bújó angolnákon. Ami a jövőjüket illeti, spoiler. A közel háromszáz oldal során igazán megkedveltem őket, engem is a „rajongók” közé húzott a kíváncsiság.
Svensson élettörténete sem volt kevésbé magával ragadó, csodálatosan írta le emlékeit, a fiatal, gyerek Patrik kapcsolata az apjával pedig pontosan az az apa-fia kapcsolat volt, ami lassan ugyanolyan legendává válhat, mint amilyen a dodó vagy a Steller-tengeritehén.
Mély nyomott hagyott bennem a könyv, lenyűgöző fonata volt egy megkapó és egy érdekes történetnek, gyöngyökként díszítve néhány töprengésre késztető gondolattal és kérdéssel magára az életre vonatkozóan.

Ki gondolta volna, hogy egyszer egy angolnákról szóló könyvet fogok olvasni? Én biztosan nem, ugyanis őszintén szólva eddig egyáltalán nem érdekeltek, legfeljebb megjegyeztem, hogy mennyire csúnyák szegénykék. Szóval még mindig nem értem, mivel keltette fel a figyelmemet ez a könyv, de végül os örülök, hogy megtörtént, mert kifejezetten érdekes volt.
Meglepő, hogy milyen keveset tudunk még mindig az angolnákról, tényleg nagyon rejtélyesek lehetnek, ha egy ilyen fejlett korban is így megőrizték a titkaikat. Nagyon tetszett az egész könyvnek a felépítése, hogy nem csak egyszerűen az angolnákra hívja fel a figyelmet, hanem közben sok az önéletrajzi elem is, és ezzel párhuzamosan megismerhetjük a szerző gyerekkorát és az apjával való kapcsolatát is. Nekem nagyon tetszettek ezek a részek, igazság szerint önmagában is el tudnám képzelni, de persze az angolnák foglalják tökéletes keretbe. Rendkívül sokrétű könyv, ami a nosztalgia és az angolnák mellett úgy átalában a természet szeretetéről is tiszteletéről is szól, sok meglepő párhuzamot von, és más veszélyeztetett fajok védelmének fontosságára is felhívja a figyelmet.
Ráadásul nagyon megnyerő és olvasmányos stílusban, sokszor egészen lírai volt. Ha Patrik Svensson a jövőben is írásra adja a fejét, én gyakorlatilag bármit szívesen elolvasnék az ő tollából, annyira megfogott. Addig is éljenek az angolnák! Én egészen más szemmel fogok rájuk nézni ezek után.

Érdekes, kevert műfajú könyv, amiben felváltva kapunk szeleteket az angolnakutatás történelméből és az író saját, angolnákkal is fűszerezett életéből. Természettudomány, misztikum, apa-fia kapcsolat, természetszeretet és egy csipet filozófia van összegyúrva benne, kimért skandináv recept szerint. Egyedi, érdekes és még egy biológusnak is tud újat mondani ezekkel a furcsa, rejtélyes halakkal kapcsolatban, egy-egy részlete pedig még napokkal az olvasás után is vissza-visszaúszott a gondolataim közé.

El nem tudtam volna képzelni megnyugtatóbbat az utóbbi hetek zaklatottságában, mint angolnákról olvasni: tudománytörténeti érdekességeket, tengerbiológusok mesébe oltott aggódó felhívását, egy kisfiú emlékeit az apukájáról és a közös angolnahalászataikról a vidéki Svédország egyik meg nem nevezett pontján. Hömpölygő, költői-filozofikus fejtegetést arról, hogy ez a furcsa élőlény vajon miért teszi meg ezt az irdatlan nagy kört a Sargasso-tengertől Európa édesvizeibe, majd vissza, és milyen változásokon megy keresztül a teljes életciklusát felölelő út során. Mindenkinek ajánlani tudom, aki éppen lassítani akar, és csak úgy átáramoltatni magán egy igazán jó szöveget.

Sok izgalmas kapcsolódási pontot csapong körbe a könyv, bennem legélesebben egy fantasy kitérő vetődött fel olvasás közben: vajon Robin Hobb ismerte-e a Sargasso titkát, amikor felvázolta az Élőhajók ciklus koncepcióját? Olyan sok hasonlóság van a Fonadék tagjai és az angolnák között, hogy az nem lehet véletlen. Vagy egyszerűen Robin Hobb egy zseni, ami végül is eddig is teljesen egyértelmű volt.

Kitűnő könyv!