A ​huszonnégyes év 11 csillagozás

Progymnasma 1965-89
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

Aki ​olvasta Patrik Ouředník eleddig huszonkét nyelven megjelent s mindenütt rendkívüli sikert arató, a múlt századot szürreális látomásként és bizarr körképként megjelenítő Europeanáját és/vagy a fennkölt eszmék szomorú sorsát kalandos történetbe ágyazó, A megfelelő pillanat, 1855 című rendhagyó regényt, aligha csodálkozik azon, hogy napjaink cseh irodalmának képviselői közül Milan Kundera mellett ő a legtöbbet fordított szerző. Hírnevének megalapozottságát a magyarul harmadikként megjelenő mű, a Huszonnégyes év is messzemenően igazolja: a memoárirodalom történetének egyik legkülönösebb és legszórakoztatóbb alkotását tartjuk kezünkben. Az író az 1968. évi „prágai tavasz” reformkísérletének bukása után húsz éven át „normalizált” Csehszlovák Szocialista Köztársaság változatlanságba dermedt valószerűtlen világát idézi fel meglehetősen formabontó módon s a rá mindenkor jellemző szellemességgel és eredetiséggel. Történelmi eseményeket és magánéleti mozzanatokat, kollektív és egyéni… (tovább)

Eredeti cím: Rok čtyřiadvacet – Progymnasma 1965-89

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Kalligram, Pozsony, 2007
110 oldal · ISBN: 9788071499244 · Fordította: G. Kovács László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

Emlékszem, hogy ezt a könyvet egyszer már olvastam, és írtam is róla recenziót a MÁK című diáklapba. Emlékszem, hogy a recenzió ugyanígy ilyen emlékszemekből állt, de sehol sem tudom megtalálni azt az írást a régi cuccaim között.

Emlékszem, hogy már első olvasásra is nagyon tetszett, s ez az érzés azóta csak fokozódott.

Emlékszem, hogy a „szociban” a panelblokkunkkal szemben tejbár volt, és gyakran ettem ott brindzás sztrapacskát.

Emlékszem, hogy elsőben a tanító nénit magyarul már tanító néniztük, de szlovákul még azt kellett mondani, hogy súdružka. Emlékszem, hogy aztán egyik napról a másikra a súdružka helyett „pani”-t kellett mondani, és a tanító néni mérges volt, ha eltévesztettük.

Emlékszem, hogy elsőben iskolában köszönéskor azt is kellett mondani, hogy „cseszpráci”, és én mindig viszolyogtam ettől, mert a csesz csúnya szó. Emlékszem, hogy senki meg se próbálta elmagyarázni, mit is jelent a „cseszpráci”.

Emlékszem, hogy egész kicsi koromban egészen lenyűgözött a Fel vörösök, proletárok c. dal, különösen a „csillagosok, katonák” sor.

Emlékszem, hogy a rimaszombati kultúrház közelében állt egy beton békegalamb, és egyszer azt találtam mondani, hogy a galambnak előre van a csőre, hátrafelé meg a farka, és ezen mindenki szétröhögte magát, én meg nem értettem, hogy miért, mert számomra teljesen új felfedezésnek tűnt az egész.

Emlékszem, hogy furcsállottam, hogy két Németország van.

Emlékszem, hogy elsőben orosz témájú kiállítást rendeztünk az osztályban, én egy matrjoska-babát, egy kis szamovárt és egy csodálatos bonbonosdoboz-tetőt vittem, amin a moszkvai Vaszilij Blazsennij-katedrális és a Kreml volt. Emlékszem, hogy mindenkinek a bonbonosdoboz-tető tetszett a legjobban.

Emlékszem, hogy volt „Nu pagagyis” nyomogatós „videójátékom”, amiben a farkasnak el kellett kapdosni a tyúktojásokat. Emlékszem, hogy volt rajta Igra 1 és Igra 2, illetve Vremja feliratú gomb. Emlékszem, hogy sehogyan sem tudtam a cirill betűket összhangba hozni az igra és a vremja szavakkal.

Emlékszem, hogy elsőben azt mondták, a mi osztályunk az „orosz klubban” van, de sosem értettem, miért emlegetik azt az épületet az orosz klubként. Emlékszem, hogy a városban kaszárnya is volt, és később abból is iskola lett. Oda sosem jártam, viszont harmadikban az osztályunk átkerült a „pártépületbe”, ahol a büfében remek sárga limonádét adtak.

Emlékszem, hogy amikor egyszer a kilencvenes évek közepén Olaszországba mentünk kirándulni, a buszsofőrnek olyan atlasza volt, amiben még a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szerepelt. Emlékszem, hogy egyszer emiatt nem is találtunk meg egy határátkelőhelyet Szlovéniában.

Nem emlékszem, hogy mikor esett le, hogy a gyerekkori emlékeim egyúttal egy bizarr politikai rendszer emlékei.

1 hozzászólás
peters>!
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

Ouředník emlékei a cseh cucializmusról rövid bekezdésekben. Sokszor félszavakból, főként olyanoknak írodott, akik ezt megélték saját maguk is, de nagyon sok motívum magyarok számára is ismerős lesz. A végén lévő jegyzeteket sajnos nincsenek túl jól hozzákötve a fejezetekhez, érdemes odalapozni ha egy ismeretlen politikai vagy irodalmi szereplő neve felbukkan. Írásában valahogy minden békés, a sok lelki és fizikai terror nem jön át, persze nyilván így elviselhetőbb és humorosabb ez az időszak, még ha élni benne nem feltétlenül volt ilyen vidám.

>!
Kalligram, Pozsony, 2007
110 oldal · ISBN: 9788071499244 · Fordította: G. Kovács László
orter>!
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

nagyszerű, asszociatív textúra, az olvasás nagy intellektuális hozzáadott tartalommal bír.

jozefká>!
Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

A gyerekkort leyró részek, mondatok nagyon jók, a vége felé viszont kezd laposodni, aminek lehet, hogy az az oka, hogy az egyes évekről szóló mondatok is fokozatosan (egyesével) fogynak. Meghozta a kedvem a hasonló szerkezetű könyvek iránt.


Népszerű idézetek

LuPuS_007>!

IV/5
Emlékszem egy kicsi kártyalapra, amelyen egy piros négyzet látszott, az ábra alá pedig ezt írták: „Moszkvában megállapodtak, hogy ez a kör zöld színű.”

csillagka>!

Emlékszem annak a pasasnak a történetére, aki úgy emigrált, hogy „valahol Pilsen után” hozzálátott a kilométerkövek festéséhez, eljutott az országhatárig, napközben festegetett, esténként a határőrökkel iddogált, s végül egy szép napon átfestegette magát a határon, és eltűnt Németországban.

35. oldal

csillagka>!

Emlékszem a szólásra, hogy „hülye, mint egy komcsi fürdőnadrágban”.

37. oldal

csillagka>!

XV/9
Emlékszem, hogy egy barátom aki emigrált az Államokba, levelében azt kérdezte, elhiszem -e , hogy Gorbacsov foltja valóban a vodkaivástól származik.

75. oldal

csillagka>!

XIII/4
Emlékszem, hogy azt mondták, hogy a lengyel nők harisnya vagy parfüm ellenében bárkivel elmennek. Emlékszem, hogy a parfüm minden további nélkül orosz is lehetett.

XIII/5
Emlékszem, hogy azt mondták, hogy a magyar nők nem mennek el senkivel, mert jobbféléknek tartják magukat. Emlékszem, hogy Magyarországról lemezeket, cseresznyepaprikát és csabai kolbászt hordtunk haza.

68-69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csabai kolbász
cassiesdream>!

…Emlékszem a szidalomra: „Te tudományos marxista!”

37. oldal

csillagka>!

Emlékszem, hogy Philip Roth A szellem árnyékában című művének cseh kiadásában cenzúrázták a Milan Kunderának szóló ajánlást.

79. oldal

Demčik_Norbi>!

III/3
Emlészem, hogy a Munkásőrséget Gustapónak nevezték.

V/19
Emlékszem annak a pasasnak a történetére, aki úgy emigrált, hogy valahol „Pilsen után” hozzálátott a kilométerkövek befestéséhez, eljutott az országhatárig, napközben festegetett. esténként a határőrökkel iddogált, s végül egy napon átfestegette magát a határon, és eltűnt Németországban.

VI/5
Emlékszem a villamosokban olvasható feliratra: Az utasok menet közben kötelesek fogódzkodni. Emlékszem, hogy minden alkalommal idéztem, amikor először akartam átölelni egy lányt.

VIII/12
Emlékszem a történetre mely szerint az egyik újság korrektorát kidobták az állásából, mert a rádióműsorban nem vette észre a hibát: a „Lenin örökké él” cím helyett „Lenin örökké fél” jelent meg a lapban.

VIII/13
Emlékszem a történetre, mely szerint a pankráci börtön igazgatója kalamajkába keveredett, mert egy hivatalos szovjet küldöttség látogatásakor feliratot helyeztetett a kapu fölé: „Legyenek üdvözölve!”

VIII/14
Emlékszem, milyen mélyen megvetettem azokat az embereket, akik különböző évfordulók alkalmával zászlócskákat helyeztek az ablakukba. Emlékszem, hogy évről évre többe voltak.

IX/4
Emlékszem a jelmondatra: Hosszú haj – rövid ész. Emlékszem, hogy a Heřmanova utcai Agitációs Központ vitrinében ez a felirat volt olvasható. Emlékszem, hogy egyszer a barátommal Marx portréját ragasztottuk a vitrin üvegére.

X/8
Emlékszem egy viccre: Mi történt 1875- ben? – Lenin ötéves lett!

XII/6
Emlékszem, hogy egyszer a barátommal együtt azt az álhírt kezdtük el terjeszteni, hogy Jiří Korn karambolozott és amputálni kellett a lábát. Emlékszem, hogy egy héttel később Korn megjelent a tévében, és azt mutogatta, hogy mindkét lába megvan.

XX/5
Emlékszem, hogy egy ember, aki épp arra járt (a tüntetésen), azt kérdezte, hogy megkezdődött- e már itt a karácsonyfavásár.

Emlékszem arra, hogy Sa-la-la-la-li.

szibolya >!

II/14
Emlékszem, hogy nyolcadikban azért barátkoztam össze azzal az osztálytársammal, aki Hektor gazdája volt, mert mindketten épp A kis herceget olvastuk. Emlékszem, hogy többórás sétákat tettünk egy nagy parkban, és irodalomról meg politikáról beszélgettünk.

18. oldal

szibolya >!

III/10
Emlékszem, hogy azt beszélték, hogy Kádár öngyilkosságot kísérelt meg.

22. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Milan Kundera: A függöny
Milan Kundera: Nemtudás
Miloš Forman – Jean-Claude Carrière: Goya kísértetei
Milan Kundera: Lassúság
Milan Kundera: Azonosság
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Milan Kundera: Találkozás
Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…