The ​Name of the Wind (The Kingkiller Chronicle 1.) 37 csillagozás

Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Told in Kvothe's own voice, this is the tale of the magically gifted young man who grows to be the most notorious wizard his world has ever seen.The intimate narrative of his childhood in a troupe of traveling players, his years spent as a near-feral orphan in a crime-ridden city, his daringly brazen yet successful bid to enter a legendary school of magic, and his life as a fugitive after the murder of a king form a gripping coming-of-age story unrivaled in recent literature. A high-action story written with a poet's hand, The Name of the Wind is a masterpiece that will transport readers into the body and mind of a wizard.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Gollancz, London, 2017
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 1473223075
>!
DAW, New York, 2017
752 oldal · keménytáblás · ISBN: 0756413710 · Illusztrálta: Dan Dos Santos
>!
DAW, New York, 2014
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780756404741

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
brigi11 P
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Nagyon lassan és nagyon sokáig olvastam, és miután befejeztem is sokáig gondolkoztam rajta, hagytam, hogy teljesen a bőröm alá másszon ez a történet. Ez egy gyönyörűen elmesélt nagyszerű mese, egy árván maradt, koldus fiúról, aki elindul szerencsét próbálni és megváltani a világot. Persze nem maradhat el a kocsma, az iskola, barátok, egy nagyhatalmú ellenség, varázslat, és az összes fantasy elem. Összeségében nagyon szerettem és nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra.

5 hozzászólás
>!
Szentinel 
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

A The Name of the Wind nagyon egyedi olvasmányélmény volt, úgy, hogy magában a könyvben semmi eget rengető újítás nincs. A helyszínek, a karaktersablonok és a sztori aspektusai is ismertek más-más művekből. Mágusiskola pl. a Harry Potterben is van, kocsmák ugye majdnem az összes fantasyben stb. Akkor hát mitől olyan népszerű mégis?

A magyar keresztségben (helyesen lefordult) A szél neve azért zseniális, ahogyan Rothfuss megírta. A könyv alatt nekem végig olyan hangulatom volt, mintha ülnék a tábortűznél, az író – vagy épp Kvothe – pedig mesélné nekem élete történetét, melyet a jó mesélőkre jellemzően hol öniróniával, hol sokkoló képekkel fűszerez meg. Mert ez a The Name of the Wind valójában: egy visszavonult legenda életének története, melyet – mily meglepő – egy kocsmában jegyeznek le. Kvothe pedig olyan szereplő, akit az olvasó szeretne megismerni, szeretne róla többet tudni. Hogyan lett mágus? Miért rúgták ki az Egyetemről? Miért hívják Királygyilkosnak, Vértelennek, Sárkányölőnek stb. Az olvasó a történetet jegyző Krónikással és Kvothe tanítványával, Bast-tal együtt ismeri meg.

Maguk a szereplők is jól ki vannak dolgozva. Egyetlen figura sem volt benne, akit ne kedveltem volna valami miatt. Elodin mester egy állati jópofa alak, rajta nevettem a legtöbbet. =D Abenthy (Wan Kenobi) pedig remélem még felbukkan máskor is, hogy lássa, mi lett Kvothe-ból. Dennát sokan kritizálták, hogy mekkora repedtsarkú, ami igaz is. Kvothe is elismerte, hogy „kegyetlen nőszemély”, de – mint akinek volt már tapasztalata efféle kapcsolatokban –, sejtem, mi jár Kvothe fejében. Remélem, nem szúrja meg magát. Denna olyan virág, melynek tövise is van! Hemme mester és Ambrose (ezen a néven nem tudom nem elröhögni magam. A azülei alaposan kitoltak csóri csávóval, mikor elnevezték Ambróziának) voltak elvileg a negatív szereplők, de még rajtuk is jókat derültem. Viszont tapasztaltam valami érdekeset.

Ez volt az első olyan fantasy élményem, melynél kifejezetten örültem annak, hogy nincs benne sok harc. Sőt, annyira nem érdekeltek a küzdelmek, hogy majdnem átlapoztam őket. Ilyet könyv korábban még nem csinált velem. A világépítése egyébként semmi extra. Legendákat ismerünk meg, pár helyszínt és ennyi. Nem is éreztem úgy, hogy több infóra lenne szükségem. A mágiarendszer jól felépített, de mivel erősen épít a természettudományokra, nem vagyok benne biztos, hogy maradéktalanul felfogtam a működését.

Patrick Rothfuss első könyve egy rohadt erős debütálás. Több alkalommal is úgy éreztem, hogy a világ egyik legjobb fantasyjét olvasom. Szóval ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a fantasyt. Rothfuss egy zseni. Remélem, hamar elkészül a trilógia zárókötetével. (Ha valóban elkezdik forgatni a TV-sorozatot, George R. R. Martinéhoz hasonló helyzetben találhatja magát.)

>!
FitzwilliamDarcy667
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Elmúlt évek egyik legjobb fantasy könyve. Tolkieni magasságokba emelkedik, zseniálisan van megírva, minden karakter hihető és életszerű. Kvothe pont annyira ügyes és okos amennyire még hihető, de megvannak a hibái is. A történet lebilincselő, de az egyes részek magukban is nagyon jók. Kvothe leírása a zenéjéről az egyik, amit kiemelnék a másik pedig Tarbean. Tarbean az a rész, ami megmutatja, hogy Kvothe honnan indult el és miért lett olyan, amilyen majd később az Egyetemen is lesz. A szerelmi szál Dennával pedig nagyon jól el lett találva. Nincs túl hosszan elhúzva, de belebegteti, hogy lesz még ebből itt valami. És ez össze is foglalja az egész könyvet. Nagyon jól megalapoz egy világot, ami tele van nem annyira varázslatos mágiával és igazi mágiával is. Egy nagyon jó, izgalmas, kalandos fantasy, amit minden fantasy rajongónak el kell olvasnia.

>!
art3mis
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Hmm, ezt a könyvet továbbra is imádom, de másodszorra még az első olvasásnál is borzalmasabb volt o.O
Annak ellenére, hogy se a történetben, se a szereplőkben, se nagyon semmi másban nincs túl sok olyan elem, amit ne olvashattunk volna már bármelyik másik tipikus fantasy-sztoriban, A szél neve mégis képes nagyon egyedi és zseniális és szórakoztató… és borzalmas lenni.
Mert:
én1: Hm, mit csináljak még ma éjjel? Hmmm, megyek, olvasok egy kicsit.
én2: Phfű azt a borzalmat, na azt aztán semmiképp se!!!
Mert ez a legkegyetlenebb könyv, amit valaha olvastam, és meghaltam a kerettörténet minden második szaván, annyira hihetetlenül szomorú. Persze belefut az ember néha sorozatokba, amiknek még várnia kell folytatására bár azért ennyit többnyire nem, de ez olyan, mintha úgy várnánk a Trónok harca soha meg nem jelenő hatodik részét, hogy közben tudjuk, mennyire borzalmas lesz a vége, és látjuk, hogy milyenné váltak a kedvenc szereplőink a velük megtörtént rengeteg szörnyűség után… csak éppen nem tudjuk, mi történt >.<
De egyébként nagyon izgalmas a történet, én nagyon érdekesnek találom a világát a rengeteg mesével és legendával *.* Kedvelem a szereplőket, és persze még azt is, hogy olyan rettentő titokzatos mindenki, és hogy elolvas az ember nyolcszáz oldalt, és az elején még azt hiszi, hogy majd meg is tud valamit… bár az elég különös, hogy másodszorra is ezt hittem :D
Viszont közben arra is rájöttem, hogy hiába várom rettenetesen a harmadik részt, közben szép lassan eljutottam odáig, hogy elvárásaim már nem nagyon maradtak vele szemben – hisz mi értelme lenne, ha aztán úgyis csalódni fogok? Ha végiggondolom, hogy minek kéne történnie benne, akkor az egyrészt biztosan borzalmas lesz, másrészt nincs olyan hosszú könyv, amibe beleférne, továbbá annyi itt a rejtély, hogy egy szép, kerek, magyarázatokkal (és nem logikai hibákkal) teli lezárás szinte már lehetetlennek tűnik.
Ettől függetlenül persze valószínűleg az első nap ott leszek egy könyvesboltban, ha valaha megjelenik.

Ez pedig valószínűleg egyik a legértelmetlenebb értékeléseimnek valaha, ami egyszer a jövőben még biztosan nagyon kínosnak fog tűnni :D

>!
DAW, New York, 2014
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780756404741
>!
Honey_Fly P
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Hányszor fogadtam meg, hogy nem kezdek el olyan többkötetes könyvet olvasni, aminek nem jelent még meg az összes része… Most megint elkövettem ezt a hibát és várhatok 381 napot, mire olvashatom a történet folytatását.
Az első 50-60 oldal egy kicsit talán vontatott volt, de ezt nem is értem miért gondoltam akkor így. Úgy repült el a 660 apró betűs vékony papírra nyomtatott oldal, hogy az utolsó ötvennél már húztam az időt, nem akartam, hogy vége legyen.
Izgalmas, kalandos, fantasztikus, misztikus, egy picit romantikus. És ami a legeslegjobb volt benne, hogy a metrón utazva is éreztem azt az iszonyú csendet, ami elől nincs menekvés, ami rátelepszik mindenre, ami megfojt, beburkol. És itt az első friss őszi szél is, amitől jólesően libabőrös lesz az ember, ami már magában hordozza az ősz semmivel össze nem hasonlítható illatát…
Most azonnal kérem a folytatást!

>!
wolfy27
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Nem szívesen rontom le a mű értékelését, de nekem nagyon nem jött be. A leírások gyönyörűek, az elbeszélésmód egészen magas színvonalú, a világ érdekes, de ezek sem tudják megmenteni attól, hogy nem történik semmi az ég világon. Kvothe egyetemre jár… Kvothe megy ide-oda a városban… Kvothe beszélget emberekkel… Kvothe tanul… Kvothe ábrándozik az egyik legellenszenvesebb főhősnőről, akit a valaha papírlapra vetettek… és úgy összességében Kvothe elvan. Éli a kis életét és ennyi… Minden nagyon érdekesen és szépen van tálalva, de nekem ez nem volt elég. Túlestem több mint 600 oldalon és nem érdekelt, mert még mindig nem történt semmi igazán izgalmas a bevezető fejezeteken kívül.

Nagyon akartam szeretni és nagyon nem sikerült. Kár érte.

>!
Erica_M
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Sose voltam elfogult rajongó típus, de a Kingkiller Chronicle mégis elérte nálam, hogy csupa nagybetűs MESTERMŰnek hívjam.

Mivel olvastam olyan kritikát, hogy a könyv „hosszú és néhol unalmas” erre szeretnék reflektálni és tanácsot adni azoknak, akik el szeretnék olvasni. (Nem csak az első kötetről, hanem az eddig megjelentekről egyben beszélek)

Csak akkor állj neki a könyvnek, ha tudod, hogy mivel állsz szemben, tényleg érdekel és elég ÉRETT vagy hozzá. Inkább ne vedd még le a polcról, ha épp egy könnyed, üdítő, minden percben akciódús könyvre vágysz, amit egy pár nap alatt be lehet falni. Ez nem olyan. Ez egy nagyobb lélegzetvételű könyv, ami valószínűleg eltart majd egy darabig, mert idő kell, hogy megemészd. Sőt olykor tanácsos letenni egy kicsit, hogy elmerengj rajta. Akár többször is át kell olvasnod, hogy megláss és megérts minden összefüggést, mert hatalmas mélységei vannak. Éppen ezért, annak javaslom a Kingkiller Chroniclet, aki mély tartalomra, mély érzelmekre vágyik, és aki szívesen belemerül egy gondosan kidolgozott világba, amiben annyi felfedezni való van, hogy évekig lehetne azt tanulmányozni.

A történet felépítése:
A történet íve, hullámzó. De nem olyan kiszámíthatóan és egyszerűen, mint sok más történet esetében, ahol 2-3 mélypont után elérkezünk a várva-várt csúcsponthoz, és Happy End. Itt rengeteg kisebb-nagyobb mélypont és csúcspont van, pont úgy, mint a valós életben. Van, amikor minden rossz dolog összejön és teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet. Aztán van, hogy megoldódnak a dolgok, boldog vagy, de a történetnek még nincs vége, mert mindig lesznek újabb kihívások. Van, amikor nem történik sok minden, de van, amikor felpörögnek az események. Mert nincs olyan ember, akinek az élete minden percben akciódús lenne. És ez elvezet egy nagyon fontos ponthoz; hogy az életünkben IDŐSZAKOK váltakoznak, amik sokszor egészen mások. A Kingkiller Chronicle felépítését különlegessé teszi, hogy olyan, mintha sok különböző történetbe csöppennénk egymás után. A főhős végig ugyanaz, de a színfalak (értsd: helyszín, szereplők, élethelyzet, kihívás) időről időre teljesen átalakulnak. Más könyveknél a kezdeti hangulat egészen a könyv végéig kitart, és nem változik ilyen drasztikusan. Ennél a könyvnél belecsöppensz egy világba, de pár fejezet múlva már egy egész más nézőpontból szemléled a dolgokat. Majd sok-sok oldal múltán, megint csak máshol találod és máshogy érzed magad, és így tovább… A könyv eleje teljesen más lesz, mint a közepe és a vége. Miért? Mert ez a könyv csodálatra méltó hitelességgel mutatja be, milyen egy embere élete. Mert az életünkben különféle időszakok vannak, és minden időszak más-más. Ha meghal egy szeretted, ha elköltözöl egy ismeretlen helyre, ha nincstelenné, hajléktalanná válsz, vagy ha egyetemista leszel, megváltozik az életed. Teljesen más lesz, mint előtte volt. Van olyan időszak az életedben, amit élvezel: izgalmas és örömteli. Ahogy biztos volt olyan időszak az életedben, amit utáltál, mert unalmas vagy borzasztó és fájdalmas volt. De ha elmesélnéd valakinek az életed, nem hagyhatnád ki azt a részt. Mert annak köszönhetően lettél az, aki most vagy és anélkül, nem érthetnék meg mások, hogy ki is vagy valójában.

Ez a történet Kvothe életéről szól. Nem csak a szép, jó és izgalmas részét mutatja be az életének, hanem minden részét, ami azzá tette, aki. Ha érdekel és tudni akarod, milyen volt az ő élete, akkor készülj fel: Hátborzongató lesz és lenyűgöző. Szomorú lesz és egyben szórakoztató. Izgalmas lesz és néha eseménytelen. Bosszantó lesz és szívmelengető. Okos lesz és esztelen. Jó lesz és rossz. Akárcsak az élet. Valódi.

>!
k_balazs88
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

Eleinte valahogy nem fogott meg, de ahogy haladtam előre egyre inkább. Igaz, hogy a történet lassú folyású, de ezt teljesen kárpótolta az, ahogy meg van, ahogy fogalmaz az író, ebben van számomra az értéke.
Nem tudom, hogy életbölcsességéből, tapsztalataiból, vagy széleskörű ismereteiből merít-e, de nagyon tetszett, ahogy leírta a tudatalattit, vagy az, hogy minden ember olyan lesz, amilyen maszkot visel. Már ezek miatt megérte elolvasni.

>!
Katamelie
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind

A „Books as good as Harry Potter” keresőszóval akadtam rá erre a könyvre. Maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tetszik Patrick Rothfuss stílusa, gyönyörűen mesél, és a történet hamar beszippant. Csak ajánlani tudom! :)


Népszerű idézetek

>!
Evione

”It's a dragon,” Denna whispered. ”Tehlu hold and roll us. It's a dragon.”
”It's not a dragon.” ”I said. ”There's no such thing as dragons.”
”Look at it!” she hissed me. ”It's right there! Look at the huge Goddamn dragon!”
”It's a draccus.” I said.
”It's Goddamn huge”

594. oldal, Chapter Seventy-six - The Mating Habits of the Common Draccus

>!
Honey_Fly P

Beer dulls a memory, brand sets it burning, but wine is the best for a sore heart's yearning.

470. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beer
>!
art3mis

When the hearthfire turns to blue,
what to do? what to do?
run outside, run and hide

when his eyes are black as crow?
where to go? where to go?
near and far. Here they are.

see a man without a face?
move like ghosts from place to place.
whats their plan? whats their plan?
Chandrian. Chandrian.

>!
Evna

As my father used to say: „There are two sure ways to lose a friend, one is to borrow, the other to lend.”

Page 323 - Chapter Forty-Nine: The Nature of Wild Things

>!
MrDarkside

Someone's parents have been singing entirely the wrong sort of songs.

>!
art3mis

It's like everyone tells a story about themselves inside their own head. Always. All the time. That story makes you what you are. We build ourselves out of that story.

>!
bürök

And, lastly, to Mr. Bohage, my high school history teacher. In 1989 I told him I'd mention him in my first novel. I keep my promises.

Acknowledgments (Gollancz, 2008)

>!
art3mis

No matter how you spend your life, your wit will defend you more often than a sword. Keep is sharp!

>!
Evna

The boy grows upward, but the girl grows up

Page 209 - Chapter Thirty-Two: Coppers, Cobblers and Crowds

>!
Evna

We shared an apple, passing it back and forth between bites, which is close to kissing, if you've never kissed before.

Page 524 - Chapter Seventy-Two - Borroril


A sorozat következő kötete

The Kingkiller Chronicle sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Magician
Andrzej Sapkowski: The Last Wish
Maria V. Snyder: Magic Study
Robin Hobb: Fool's Errand
Peter V. Brett: The Painted Man
Sarah J. Maas: Empire of Storms
Brandon Sanderson: The Final Empire
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses
R. A. Salvatore: Sojourn
Brian McClellan: Sins of Empire