68. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

A ​bölcs ember félelme (A királygyilkos krónikája 2.) 294 csillagozás

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Második ​nap
„Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.”
A nevem Kvothe.
Hercegnőket loptam vissza sírdombokban alvó királyok mellől. Felégettem Trebon városát. Feluriannal háltam, majd ép bőrrel és elmével távoztam. Fiatalabban csaptak ki az Egyetemről, mint amennyi idős korában a többséget odaengedik. Olyan utakon jártam a holdfényben, amelyekről mások nappal is félnek szólni. Istenekkel beszéltem, asszonyokat szerettem, olyan dalokat írtam, amelyek hallatán a kobzosok elsírták magukat.
Hallhattál rólam.
Így kezdődik egy hőstörténet a hős tulajdon szempontjából – egy mese, amelynek nincs párja a fantasy-irodalomban. A bölcs ember félelme a királygyilkos krónikájának második napja, amelyben Kvothe, miután egyre jobban elmérgesedik a viszálya egy befolyásos nemessel, kénytelen elhagyni az Egyetemet, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hajótörötten, üres zsebbel, egy szál maga érkezik… (tovább)

Eredeti mű: Patrick Rothfuss: The Wise Man's Fear

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
GABO, Budapest, 2014
996 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899349 · Fordította: Bihari György
>!
GABO, Budapest, 2011
996 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636895198 · Fordította: Bihari György

Kapcsolódó zóna

!

A királygyilkos krónikája

30 tag · 8 karc · Utolsó karc: 2017. december 26., 01:42 · Bővebben


Enciklopédia 60

Szereplők népszerűség szerint

Kvothe · Elodin · Auri · Bast · Devi · Simmon · Denna · Kilvin magiszter · Tempi · Wilem · Vashet · Ambrose Jakis · Arwyl magiszter · Brandeur magiszter · Dedan · Felurian · Hemme magiszter · Lorren magiszter · Mandrag magiszter · Mola · Penthe · Puppet

Helyszínek népszerűség szerint

kocsma · Eolian


Kedvencelte 115

Most olvassa 24

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Tavalyi évem egyik kiemelkedő könyve volt A Szél neve, ha nehéz szívvel is, de belevágtam a folytatásba. Mert annyi rosszat olvastam a tolvaj Rothfuss-ról, hogy még talán Ő maga sem tudja, mikor is jelenik meg a Krónikák harmadik része. Így nehéz befejezni egy sorozat soron következő részét, mert ott fogok állni a nagy semmiben, és nincs mit tenni, majd csak várni, és várni…
Újra ott érezhettem magam a Jelkő fogadóban, ahogy elkezdődött a mese. Én is ebben a világban léteztem, és ráérősen időztem hetekig.
A könyv eleje akár lehetne, A Szél nevének a megtoldása is. Rothfuss nagyon lassan adagol mindent, és azt továbbra is fantasztikusan szépen meséli el.
Kvothe még mindig az Egyetemen tanul, és továbbra sem egy sebezhetetlen főhős, ellenben az esendősége miatt számomra továbbra is kedvelhető, és szerethető.
Chandrian után kutatunk, amihez csak egy nyúlfaroknyival jutottunk közelebb, még mindig szinte semmit nem tudunk róla.
Galibából-galibába keveredik, Ambrose-val való kakaskodása a semmibe halad, és legtöbbször a rövidebbet húzza. Szerencsére a pár barátja, és egy-két segítő professzor, mindig mellette áll, a bajban is.
Az írónak, és nekünk is egy biztos pont az egész Egyetem, és a környező falvak, ha nehezen is, de kiengedte Kvothe-t, hogy felfedezze a világ Négy Szegletét, és közben a szelet szólítsa, hajkurássza.
Betekinthetünk a királyi udvar intrikáiba, ahol hősünk nagy hasznát veszi az Egyetemen tanultaknak. Majd a király kérésére rablók nyomába ered, ami már alapból nem tűnik zökkenőmentes feladatnak. De szerencsére itt is akadnak társai.
Meséken, verseken keresztül színesíti Rothfuss a világát, és mi csak egyre jobban elvarázsolódunk, ahogy haladunk előre a könyvben. A mese a Holdról Nekem is nagyon tetszett. Mesét kaptunk, a mesében!
Eljutunk a csodálatos Tündérországba is, és egy eldugott népnek a kultúrájával, és harci tudásával is megismerkedhetünk. Melyet szorgos tanulással akár még jól is művelhet majd, és biztosan a hasznára lesz a jövőben.
Megannyi balhéval a háta mögött, meglepően véres harci jelenetekkel, és nem kevés szexualitással Kvothe, már jóval érettebben kerül vissza az Egyetemre, és vele együtt várhatjuk a harmadik részt.
Igazi mesét kaptunk, persze voltak benne unalmasabb részek is, de egy ilyen monstrumnál ez elkerülhetetlen. Nagyszerű téli olvasmány, ha ráér az ember a hideg estéken, és nem úgy cipeli a buszon, mint Én. :)
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi fog történni. Ezidáig a szerencsésebbek közé tartoztam, mert egymás utáni évben olvashattam a könyveket. De aki ezt a megjelenésekor tette meg, őket nem irigylem. Csak a csend van, de ez már nem három, hanem többszólamú.
Ilyen tempóban, biztos nem trilógiát kapunk…20-30 év múlva a végére is érkezünk, remélni tudom, hogy olvashatom a könyveket.

>!
GABO, Budapest, 2014
996 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899349 · Fordította: Bihari György
10 hozzászólás
>!
Lomax
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Nekem végül is tetszett, egy év ide vagy oda.
Az már biztos, hogy ezt a könyvet olvastam életem során legtovább, de azt nem mondom, hogy ezzel is szenvedtem meg a legjobban, mert én szerettem Kvothe történetének folytatását, de bevallom, nem volt mindig könnyű út ez.
A műfaj High Fantasy, elég erős férfi-központúság, alig szerepelnek benne nők, szerelmi szál is nagyon gyenge, egyáltalán nem egy Obszidián, vagy mi tudom én melyik romantikus könyv népszerű most.
Tömény varázslat, kaland, elbeszélés, kocsmák, mágia, tipikus feelingje van a sorozatnak, bármikor felismerném ha elém tolják cím és író nélkül. Jómagam inkább lennék az a dark/urban fantasy fangirl, de ezt a műfajt se utasítom vissza, ennek ellenére én azt mondom, nem mindenkinek való ez a sorozat. Ez tény.
Én is úgy voltam vele, hogy egyszer az istenért se vettem volna fel, máskor meg nagyon vágytam rá, kifejezetten erre a könyvre. Nehéz megfogalmazni a dolgot, nem is tudnám jól, szóval csak belecsapok a cselekmény marcangolásába.
Az eleje szörnyű volt. Komolyan, az előző részhez képest egy mélyrepülés. Unalmas, vontatott, idegesítő az állandó ugrálás a jelen és a múlt között, természetesen a legizgalmasabb jeleneteknél. Ez a dolog tartott úgy majdnem a felééig, kis megszakításokkal, ami nem éppen szerencsés egy 1000 oldalas könyv esetében.
Aztán túljutottam nagy nehezen a felén, ki kerültünk már rég a megszokott környezetből, de egyszer csak meglepetésszerűen elkezdett izgalmas lenni, emelkedett a színvonal, aztán egy adott ponttól egyenesen le se tudtam tenni. Volt vagy 300 oldal amit egyhuzamban olvastam ki, annyira jó volt.
A történet szerint Kvothe kivesz egy kis szabadságot, történik vele valami, ami során egyenesen száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és a kedves vigyorgós kis zseni srácból egy fiatal felnőtt férfi lesz. És ez jó dolog volt. Nagyon.
Az író továbbra is kiemelkedően tehetséges, elképesztően tud mesélni, semmi erőlködést nem éreztem, csak a színtiszta kvalitást.
Én azt tudom mondani, hogy személy szerint nekem annyira nem volt megnyerő, mint az első rész, de valahogy mégis összetettebb volt az egész, több sorsfordító dolog történt itt. Még mindig nem vagyok kibékülve a végével, ugyanúgy ahogy az első résznél se. Most már nem lenne rossz egy normális befejezés, de tényleg…
Őszintén szólva fogalmam sincs, folytatom-e, mert így most egy ideig bőven elég volt, de a sorozat kifejezetten kiemelkedő, a műfaj szerelmeseinek egyenesen klasszikus.

>!
Briggan
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Második nap. Kvothe folytatja a meséjét.
Hihetetlen, de úgy elfogyott ez az ezer oldal, hogy észre sem vettem. És nagyon csalódott vagyok, mert Kvothe történetét még sokezer oldalon át tudnám olvasni.
A cselekmény nagyon ráérős, lassú folyású. A könyv első harmada még az Egyetemen játszódik, majd bizonyos kellemetlen események hatására elindulhatunk Kvothéval a szelet kergetni a Négy Szegelletben.
Megismerhetünk új szokásokat, új királyságokat, különösen alaposan egy nagyon érdekes népet, és kalandozhatunk a Fae-ben, a tündérek földjén – nekem talán ez a rész tetszett a legjobban. Útközben sok új mesét hallgathatunk, így többet tudhatunk meg a Négy Szegellet történelméről, a Chandrian-ról, és – Kvothéval ellentétben – összerakhatjuk Denna történetét. A könyv végén néhány vértől ázott esemény után visszakerülünk az Egyetemre, és ott búcsúzunk el lánghajú muzsikusunktól.
Kvothét még mindig nem lehet nem szeretni. Rothfuss úgy alkotta meg, hogy a legapróbb gondolatai, a leglényegtelenebb cselekedetei is érdekesek legyenek. Bár kezd kialakulni körülötte valamiféle mítosz – és erre ő Ruh véréhez híven alaposan rá is játszik-, még mindig teljesen emberi, esendő, és néha nagyon ostoba, viszont a tetteiért mindig vállalja a felelősséget, próbálja helyrehozni, amit lehet.
A történetet újfent közjátékok teszik színesebbé. Így picit közelebb kerülhetünk a megtört kocsmároshoz, a Királygyilkos Kvothéhoz. Összefacsarodott a szívem, mert az a csend egyre csak mélyül.
Kedvenccé avattam a sorozatot, ezt innen nem lehet elrontani. Alig várom a harmadik kötetet. Bár jobb lenne még tegnapra.

2 hozzászólás
>!
TiaManta
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Hatalmas sóhaj
Egyfelől ez egy fantasztikus kötet volt, az írásmód is eképpen lenyűgöző mint előzőleg is. A hosszúsága engem egyáltalán nem zavart. Sőt, még ha 2x ilyen hosszú, persze 2 ennyi eseménnyel azt se tartottam volna soknak.
Kivételt képezett 2 történetívet néhol kitöltő teljesen felesleges részek. spoiler Ez nekem már sok volt, kétszer egymás után ezt végigjátszani.
De még azokban is mennyi olyan lényeges esemény volt, ami meghatározza a mi Kvothénk sorsát. A legendává válását. Egyik ilyen kívülről nézve olyan dark volt, hogy csak néztem. És az volt egyben az egyik legjobb jelenet.
Ezen kívül főszereplőnk hozzá a formáját, amiért kedveljük, és jó sokszor, erősen és szeretetteljesen megpofoznánk. Többször nem képes becsukni azt a nagy száját, mint egészséges volna. Vagy bármit olyat nem csinálni, amitől jó okkal óva intenek.
A legnagyobb kegyetlenség hogy nincs még sehol se az utolsó rész. De az nagyon fáj. És mivel ismerjük hova jut, de még nem tudjuk miként, azt biztosra vehetjük, hogy szomorú lesz. Mennyi mindent meg kell magyarázni te jó ég. Annyi szálat el kell még varrni. Megannyi rossz dolog történhet emiatt még az utolsó részben. Ami biztos meg is fog történni.
Lehet, hogy én még sírni is fogok.
Hatalmas sóhaj, és várakozó, félő tekintet a 3.-ra várva.

>!
GABO, Budapest, 2014
996 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899349 · Fordította: Bihari György
2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Patrick Rothfuss továbbra is mesél. Mesél, szépen, lassan, mintha egy kényelmes fotelben ülnénk, mellettünk lágyan ropog a kandalló tüze, s fokozatosan elmerülünk Kvothe varázslatos kalandjainak világában. Vagy talán inkább mintha egy szekértábor közepén ülnénk, amikor a tábortűz fényénél csak a csillogó szempárok látszanak, ahogy lélegzetvisszafojtva hallgatják a bölcs öreg történetét, de nem merik félbeszakítani, nehogy abbahagyja. Ráérősen, terjengősen mesél, ki-kitérve a főbb irányból, kihagyva epizódokat, máskor pedig tovább részletezve bizonyos eseményeket, de ez mind-mind hozzátartozik a meséhez.
Persze könnyedén ki lehetne hagyni oldalakat, lehetne rövidebben is vezetni a történetet, de akkor már nem lenne ugyanaz. Rothfuss meséje így hibátlan: kalandokkal, harcokkal, szerelemmel, mágiával, rejtélyekkel, vidámsággal, szomorúsággal – borzalmas tragédiával a háttérben és szívet melengetően otthonos pillanatokkal az előtérben. Szereplőit nem lehet nem megkedvelni, együtt lélegzünk velük; legfőképpen Kvothe kerül annyira közel hozzánk, hogy apró rezdüléseit is érdeklődve figyeljük. Rothfuss finoman tanít, lágyan beleszövi a cselekménybe a gondolatait, miközben gyakran többszörösen is mesél, apránként használja a klasszikus fantasy-elemeket, hogy valami csodálatosan szépet kerekítsen belőle.
Hiszen ennyiből áll a varázslat: valami csodálatosat hozunk létre.

>!
fióka P
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Nem sikerült olyan elsöprően s egyértelműen jóra, mint az első rész. De jó volt azért nagyon :). Sajnos csak ezer oldal, szívesen olvasgattam volna még háromszor ennyit belőle.
Hogy miért nem lett annyira jó? Azt hiszem, a rengeteg beavatástörténet miatt. Hiába, nekem azzal is bajaim vannak. Túl didaktikusak, azért. Ez kicsit furcsán hangzik, mert amikor beavatódsz, akkor tanulsz és az valamilyen szinten kénytelen didaktikus lenni, de mégis. Nos, ebben a részben Kvothe beavatódik. Sokszor. És tovább meséli önmagát. Itt már ki-kihagy, amiért kellőképpen megharagudtam, engem nem lehet olyan könnyen kiengesztelni néhány visszautalással.
A fordítás továbbra is csodás és ez nem szófia (hát lehet ennek ellenállni? ugye, hogy nem?) beszédeken alapul. Zamatos, finom, illatos, ropogós. Mmmm. Kívánok Bihari Györgynek még legalább száz munkás évet :)) és sok-sok Rothfuss-regényt.
Ami engem igazán érdekel és ami a legérdekesebb ebben a részben (is), az a közjátékok gyöngysora, amik ritmikusan megszakítják a visszatekintést és jelen időben játszódnak. A mostani, felnőtt, kocsmáros Kvotheval. Miért? Mikor? Meddig? Hogyhogy? És a kérdések mellett a bénító rettenet, a tehetetlenségé. Nos, ez az, ami engem érdekel. Mert hiába izgalmas az önnön imázsát építgető kamasz minden kalandja, a tudatossága, a kitartása, a hiány sokkal érdekesebb, mert az már egy másik ismeretet is feltételez.
A tudás pedig továbbra is szexi :)). Néha szó szerint.

>!
vicomte MP
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Rothfuss igazi mesélő – magába a történetbe is beleágyaz legalább féltucat mesét és legendát –, aki olyan mesterien bánik a szavakkal, hogy olvasás közben eszembe sem jutott nehezményezni azt, hogy a cselekmény igen ráérősen hömpölyög előre.
A történet néha valóságos bakugrást tesz, hogy a könyv jelenéből már ismert események irányába ágazzon le a cselekmény. De még ezt is remekül (bár formabontó módon) oldotta meg az író.

A trilógia második kötete ott folytatódik, ahol az első abbamaradt.
Kvothe még mindig az Egyetemen tanul, zenél a megélhetésért (s mert ez az élete), miközben tovább kutatja a családját lemészároló, ősi gonosz, a Chandrián eredetét és legyőzésének módját.
Az Egyetem láthatólag nem csupán Kvothénak, hanem Rothfussnak is biztos és kényelmes menedék, ahol minden nehézség – egynémely dölyfös professzor és egy valóban tenyérbemászóan irritáló ellenlábas – ellenére szívesen időznek. A könyv harmadáig nem is mozdul el innen, de annyi finom, a történetet és a jellemeket árnyaló apróság történik, és annyira érdekes és izgalmas a világnak ezen szeglete, hogy csöppet sem éreztem azt, hogy elvesztegetett idő, hogy Rotfuss nem rohan a cselekménnyel.
Aztán persze az író egy szomorkás sóhajjal kikergeti a kedvenc szereplőjét a szelet hajkurászni, aki jó szokásához híven egyre nagyobb és nagyobb kalamajkákba keveredik.
Kvothe részesévé válik egy királyi udvarban zajló kifinomult intrikákkal és alattomos módszerekkel teli hatalmi harcnak, amin kis híján rajta is veszít. Egy kis csapat élén haramiák után szalasztják, aminek következtében nem csak félelmetes és kegyetlen varázslóként tesz szert kétes hírnévre, de – a könyv egyik legérdekesebb kalandjába keveredve – eljut a tündérek birodalmába is.
Majd hosszú hónapokat tölt azzal, hogy egy igen furcsa kultúrájú néptől eltanulja azok sajátos erkölcseinek és harcművészetének alapjait.
Míg végül egy szörnyű és véres kitérő után, sokkal érettebben és ártatlanságából mindenféle értelemben sokat veszítve ismét visszatér az Egyetemre, s mi pedig vele együtt várhatjuk a harmadik kötetet.

Kvothe vérbeli fantasy hős, aki – ahogy ez egy igazi vándorkomédiáshoz illik is – nem csupán megéli, de építi is a saját legendáját. A története tele van hősi tettekkel és mesébe illő kalandokkal és persze gyönyörű nőkkel.
A regény főszereplője mindezek ellenére nem egy legyőzhetetlen és tévedhetetlen bajnok. Sokkal esendőbb ő ennél, hisz' gyakran még a szemét majd kiverő tényeket sem veszi észre, de nagy erénye, hogy valahogy mindig felülkerekedik a bajokon, és a rossz döntéseiért vállalja a felelősséget.
Talán ezért is jó olvasni róla, és hosszú ideje talán az első fantasy hős, aki minden ízében hiteles marad, bármi is történjen vele.

4 hozzászólás
>!
Szirmocska
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Ez mese a javából!
Olyan, amit tátott szájjal hallgatsz, mintha te is ott ülnél a Jelkő fogadóban. Élek a gyanúperrel, hogy Rothfuss mesélhetne nekem mondjuk a szünetmentes tápegységekről is, azt is élvezném, mert úgy ír. De komolyan. Ritkán olvasni ilyen igényes stílusban és nyelvezettel megírt fantasyt. És mivel volt szerencsém, bár időhiány miatt nem teljesen, olvasni az angol eredetit, muszáj elmondanom, hogy a fordítás Bihari Györgyhöz méltóan most is nagyon jól sikerült.
Szóval ha a történetet nem is nézem, maga a kivitelezés már jóval túlmutat a mostani fantasy divathullámot meglovagoló, futószalagon megjelenő könyveken.
És akkor még itt van a történet is. Rengeteg mese, versike, népszokás segítségével ismerhetjük meg Négy Szegellet népeit és történetét. Ez valahogy nagyon élővé teszi az egészet, mélységet ad a dolgoknak. Apróságok, de ezek hoznak igazi ízt és ettől lesz különleges Rothfuss világa.
A másik nagy erősség a szereplők kidolgozottsága és egyedisége. Mert mondhatnánk, hogy Kvothe a szokásos hátrányos helyzetű (kirekesztett a származása miatt, árva és szegény) ám tehetséges, már meglehetősen sablonos karakter megtestesítője, de ez nem lenne teljesen igaz. Kvothe vakmerő, sokszor ostoba és forrófejű. Tudatosan építgeti a hírnevét, szerepeket játszik és ha kell, hát csal egy kicsit itt, sumákol egy kicsit ott, de kimászik a kulimászból, amit tegyük hozzá, leginkább saját maga kavar magának.
Mégis a végletekig szimpatikus, emberi és sokkal hitelesebb sok társánál. És Rothfuss, már említett, lenyűgöző mesélőkéje mellett, talán emiatt lehet az, hogy egy egyszerű diákcsíny, vagy egy görbére sikerült este története is odaszegez a könyv mellé. Persze nagy kalandokból is akad jócskán.
Nem az a rohanós, fordulatos, világégős sztori, amit befalsz és lázban tart, de aztán hamar túllépsz rajta. Ez a mesélős, töprengős, szavakat, mondatokat ízlelgetős könyv, amit befalsz és lázban tart és amit újra és újra előveszel, hogy elmerülj benne.
Ez utóbbira sajnos szükség is lesz, hisz olyan messze van a folytatás…

>!
RVivi
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Tartotta az előző könyv színvonalát. Ugyanúgy imádom. Kvothe nagy kedvenc, Wilt és Simmont is szeretem és az Egyetemet is és.. hát… mindent. Az elejétől a végéig izgalmas, pedig majd 1000 oldalas. Rothfuss nagyon tud. Ha nem kellett volna enni és aludni, egyhuzamban kiolvastam volna. A borító is gyönyörű. Egyedül a Felurienes rész volt, ami nem annyira jött be. Az a nő nekem nagyon nem volt szimpi.
Bele fogok halni, hogy még több mint egy évet kell várni a folytatásra…


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Egy mesének nem kell vadonatújnak lennie, hogy örömet okozzon. Némelyik olyan, mint a család barátja. Mások megbízhatóak, mint a kenyér.

575. oldal, 86. fejezet, A megtört út

Kapcsolódó szócikkek: mese
4 hozzászólás
>!
vicomte MP

Csak ekkor döbbentem rá, hogy nem is tudom Elodin tantárgyának a nevét. Addig lapoztam a martikulát, amíg ki nem szúrtam Elodint. Onnan visszafuttattam az ujjamat a tantárgyhoz, amelyet nemrég írtak be sötét tintával: „Bevezetés a hülyeség elkerülésének alapjaiba”.
Sóhajtottam, és odaírtam a nevem az alatta lévő üres rovatba.

118. oldal (Gabo, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Elodin
1 hozzászólás
>!
mandarina

– Ne felejtsd el: három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.

>!
Röfipingvin MP

Egy hosszú út többet tanít magadról, mint százévnyi nyugodt önvizsgálat.

2 hozzászólás
>!
Szirmocska

Hát igen. Voltak hibái, de mit számít ez a szív dolgaiban? Szeretjük, amit szeretünk. Ehhez az észnek nincs köze. Sok tekintetben az esztelen szerelem a legigazibb szerelem. Akárki szerethet valamit, mert. Olyan könnyű, mint zsebre vágni egy pennyt. Egész más szeretni valamit mindennek ellenére. Ismerni a hibáit, mégis szeretni. Ez ritka, tiszta és tökéletes.

60. oldal

>!
Quentin

A könyvek aligha pótolják a női társaságot, viszont könnyebb megtalálni őket.

141. oldal

>!
könyvfaló

Hespe összeszorította a száját. Nem nézett éppen fenyegetően, de úgy festett, mint aki minden hozzávalót összeszedett egy fenyegető nézéshez arra az esetre, ha sürgősen szüksége lenne rá.

>!
vicomte MP

– Az ember végtelenszer oszthat egy végtelen nagy számot, és az eredmény még mindig végtelen nagy lesz – mondta Uresh különös lenatti kiejtéssel. – De ha egy nem végtelen nagy számot osztunk egy végtelen nagy számmal, az eredmény nem végtelenül kicsi lesz. Mivel nem végtelenül kicsi, de van benne egy végtelen szám, ha összeadjuk a részeket, az összeg végtelenül nagy lesz. Ezért valójában minden szám végtelenül nagy.

136. oldal, Gabó 2011

Kapcsolódó szócikkek: matematika · végtelen
2 hozzászólás
>!
vicomte MP

Felurian halkan dudorászni kezdett, és magához húzta a következő csillagfényszálat, amitől alig észrevehetően világosabb lett. Az a valami az ölében olyan volt, mint a vastag, sötét szövet, és ahogy néztem, rájöttem, mire emlékeztet: apámra, varrás közben. Csillagfénnyel varrna?
Csillagfénnyel varr. Hirtelen megértettem. A shaed árnyékot jelent. Felurian valamiként összeszedett egy ölnyi árnyékot, és csillagfénnyel varrja. Árnyékköpenyt varr nekem.
Őrültségnek hangzik? Nekem annak hangzott. Ám Felurian, ügyet sem vetve tudatlanságomra, megfogott egy újabb csillagfénycérnát, és az ölébe húzta. Nem maradt kétségem. Csak egy bolond nem hiszi el, amit a saját szemével lát.
Mellesleg, fölöttem ragyogóak és idegenek voltak a csillagok. Egy mesebeli lény mellett ültem, az ezer éve fiatal és gyönyörű. Egy csókkal meg tudja állítani a szívemet és beszél a pillangókkal. Most kezdjek el szőrszálat hasogatni?

669-670. oldal, Gabó, 2011


A sorozat következő kötete

A királygyilkos krónikája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Timár Krisztina: A látszat mesterei
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Alwyn Hamilton: A homok leánya
J. R. R. Tolkien: A babó
Brent Weeks: Az árnyak útján
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Robin Hobb: A király orgyilkosa
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara