Válasz ​és Kérdés (Chaos Walking 2.) 93% 180 csillagozás

Óóó, anyám! Hát persze, hogy nem tudom letenni addig, amíg ki nem olvasom, pedig már rég aludnom kellene!? (Bémeg…:D) Ráadásul ezt a káoszt a végére….hogy fogok így aludni?! Rémes. Még jó, hogy nincs nálam a következő rész, mert akkor igen hamar eljönne a reggel…

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

Az előzményekből, 2-3 évvel ezelőtti olvasása miatt , szinte semmi nem rémlik, de ez a rész is beszippantott, benntartott – mint egy Zajrobbanás. … és most nagyon várom, hogy a harmadik rész is útnak induljon! @Melimaci? :) Köszönöm a lehetőséget ismét!

A disztópiás Y/A irodalomba tartozó könyvek nagy része ugyanarról a témáról szól: hogyan lehet minden nehézséget legyőzve felnőtté válni egy rideg, ellenséges környezetben, ami minden erővel az életünkre tör (…és mindeközben összejönni életünk párjával). Patrick Ness könyve szintén erről a küzdelemről szól, a mondanivaló maga tehát nem valami világmegváltó újdonság, ám a megvalósítás, az ötletparádé és a körítés olyan szinten magával ragadja az olvasót, amire csak nagyon kevés mű képes. Az első résszel összevetve szembetűnő a meglepő váltás: az eddig főleg a kalandregények stílusjegyeit magán viselő könyv szép lassan igazi háborús sci-fivé változott. A vándorlás helyét az akciórészek veszik át, ám a karakterfejlődéses részek – amire eddig is nagy hangsúlyt fektetett Ness – továbbra is töretlenül megmaradtak, sőt, talán még nagyobb teret kaptak. A két nézőpontkarakter útja elválik, de egymás körül forgó gondolataik – szinte megszállott moralizálásuk, állandó lelkizésük – nemcsak saját magukra van hatással, hanem sokszor mások életére is sorsfordítóan hatnak.

Nekik köszönhetően a mellékszereplők is folyamatosan fejlődnek, ami az egyik oka annak, hogy a regény cselekménye megjósolhatatlanul fordulatos, így megunhatatlan. Még közülük is kiemelkedik a fő gonosz, a Mesterpolgár, akiről egy idő után már egyszerűen lehetetlen eldönteni, hogy valóban gonosz-e, és hogy egyáltalán miért is teszi azt, amit éppen tesz. Ő a tökéletes cselszövő, akinek az utolsó oldalakig képtelenség belelátni a lapjaiba. Sajnos ugyanez – hogy a folyton változó főszereplők ekkora figyelmet kaptak, motivációik ilyen pontos megvilágításba kerültek – az oka annak is, hogy a könyv néhol kicsit túlírt. Az eseményeknek gyakran vagyunk kétszer, két szempontból is a szemtanúi, ami a sokadik alkalommal talán már kicsit felpaprikázhat néhány türelmetlen olvasót, de a regény többi erényét figyelembe véve nem hiszem, hogy emiatt bárki is komolyan morgolódna majd.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/01/patrick-ness…

A Kés a zajban a távozás könyve volt, a Válasz és Kérdés a visszatérésé – a remény városa az ismerős szörnyek városává alakul. Mert nem lehet elmenekülni úgy, hogy a válaszokhoz nincsenek meg a kérdések. A Chaos Walking sorozatcím a tinédzserek lelkében való utazást jelzi. A főszereplők az önmagukhoz való visszatalálás útját járják. A válaszok és kérdések fókuszában az Apa áll.
Patrick Ness csendre érzékenyít a Zajban.

Amennyire szerettem az első részt annyira csalódtam a másodikban. Nagyon akartam szeretni a könyvet, mégsem ment maradéktalanul. Egyáltalán nem rossz, de csalódás. Nem jött be az egy helyszín, hogy szinte teljesen elütött az első könyv hangulatától, értem, hogy az volt a cél, csak valami másra számítottam. Minden fordulatot előre tudtam, semmi újat nem hozott, sokkal kiszámíthatóbb volt és maga a „zaj” is egy háttér zönge lett. Ennek ellenére kíváncsi vagyok hova fut ki a történet, és mi lesz a karakterekkel, de nem érzem azt a késztetést, mint az előző kötet végén. Látom itt a kisebbségbe szorultam kedvelés ügyileg, de mondjuk mindig is volt egy olyan „betegségem”, hogy a sorozatok első része tud megfogni igazán. Ennek ellenére harcra fel, nézzük hova fut ez ki.

Ez a könyv egész egyszerűen…LENYŰGÖZŐ!

Miért, miért, miért?! A kedvenc szereplőmet, miért!?! Rendben, próbálom visszafogni azt az extázist, amit ez a rész okozott, s viszonylag higgadtan írni valamit, ami kifejezi, mennyire fantasztikusan-csodálatosan tökéletes volt ez a rész is.
Legnagyobb sikerélménynek tartottam, hogy nem sírtam! Pedig aztán olyan pillanatok voltak, amelyeknél igencsak nagy erőre volt szükségem, hogy megállítsam azokat a fránya könnyeket.
A vége természetesen megint akkora függővég, hogy most félredobom a várólistámat a harmadik részért, s amint lehet, elkezdem.
Nem tudom, mit írhatnék még – imádtam, imádtam, imádtam…

Tudom, hogy élveztem az első részt, és ennek ellenére szinte semmire nem emlékeztem belőle, még most, a második kötet után is csak pár dolog dereng. Ebből viszont azt hiszem (remélem), hogy minden velem marad, még az is, ami miatt 30-40 oldalanként le kellett tennem pihentetni.

Istenem. Ez nagyon jó volt. Egyszerűen…húú nem tudok semmit mondani. Nem számítottam, hogy ez a rész is olyan nagy siker ér el nálam mint az első. Csak olvastam, kapkodtam a fejem, ügyeltem arra hogy le ne essen az állam, hagytam hagy folyjon le néhány könyvem. A vége teljesen függő és én nem olvashatom. Hogy fogom kibírni?!