Válasz ​és Kérdés (Chaos Walking 2.) 93% 181 csillagozás

Óóó, anyám! Hát persze, hogy nem tudom letenni addig, amíg ki nem olvasom, pedig már rég aludnom kellene!? (Bémeg…:D) Ráadásul ezt a káoszt a végére….hogy fogok így aludni?! Rémes. Még jó, hogy nincs nálam a következő rész, mert akkor igen hamar eljönne a reggel…

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

Az előzményekből, 2-3 évvel ezelőtti olvasása miatt , szinte semmi nem rémlik, de ez a rész is beszippantott, benntartott – mint egy Zajrobbanás. … és most nagyon várom, hogy a harmadik rész is útnak induljon! @Melimaci? :) Köszönöm a lehetőséget ismét!

A disztópiás Y/A irodalomba tartozó könyvek nagy része ugyanarról a témáról szól: hogyan lehet minden nehézséget legyőzve felnőtté válni egy rideg, ellenséges környezetben, ami minden erővel az életünkre tör (…és mindeközben összejönni életünk párjával). Patrick Ness könyve szintén erről a küzdelemről szól, a mondanivaló maga tehát nem valami világmegváltó újdonság, ám a megvalósítás, az ötletparádé és a körítés olyan szinten magával ragadja az olvasót, amire csak nagyon kevés mű képes. Az első résszel összevetve szembetűnő a meglepő váltás: az eddig főleg a kalandregények stílusjegyeit magán viselő könyv szép lassan igazi háborús sci-fivé változott. A vándorlás helyét az akciórészek veszik át, ám a karakterfejlődéses részek – amire eddig is nagy hangsúlyt fektetett Ness – továbbra is töretlenül megmaradtak, sőt, talán még nagyobb teret kaptak. A két nézőpontkarakter útja elválik, de egymás körül forgó gondolataik – szinte megszállott moralizálásuk, állandó lelkizésük – nemcsak saját magukra van hatással, hanem sokszor mások életére is sorsfordítóan hatnak.

Nekik köszönhetően a mellékszereplők is folyamatosan fejlődnek, ami az egyik oka annak, hogy a regény cselekménye megjósolhatatlanul fordulatos, így megunhatatlan. Még közülük is kiemelkedik a fő gonosz, a Mesterpolgár, akiről egy idő után már egyszerűen lehetetlen eldönteni, hogy valóban gonosz-e, és hogy egyáltalán miért is teszi azt, amit éppen tesz. Ő a tökéletes cselszövő, akinek az utolsó oldalakig képtelenség belelátni a lapjaiba. Sajnos ugyanez – hogy a folyton változó főszereplők ekkora figyelmet kaptak, motivációik ilyen pontos megvilágításba kerültek – az oka annak is, hogy a könyv néhol kicsit túlírt. Az eseményeknek gyakran vagyunk kétszer, két szempontból is a szemtanúi, ami a sokadik alkalommal talán már kicsit felpaprikázhat néhány türelmetlen olvasót, de a regény többi erényét figyelembe véve nem hiszem, hogy emiatt bárki is komolyan morgolódna majd.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/01/patrick-ness…

A Kés a zajban a távozás könyve volt, a Válasz és Kérdés a visszatérésé – a remény városa az ismerős szörnyek városává alakul. Mert nem lehet elmenekülni úgy, hogy a válaszokhoz nincsenek meg a kérdések. A Chaos Walking sorozatcím a tinédzserek lelkében való utazást jelzi. A főszereplők az önmagukhoz való visszatalálás útját járják. A válaszok és kérdések fókuszában az Apa áll.
Patrick Ness csendre érzékenyít a Zajban.

Számomra a Válasz és Kérdés a trilógia fénypontja: bár második rész -és a középsők, mind tudjuk, gyakran el szoktak bukni-, én mégis ezt olvastam el legtöbbször. Magával ragadó stílusa már az első résznél is arra készteti az embert, hogy folytassa a sorozatot, viszont ebben a regényben már nem csak Todd van a világ ellen: sokszereplős történet, tökéletes ízelítő- egyszersmind felkészítő a befejező kötethez, mindezt úgy, hogy közben nem változik egyszerű kiegészítő könyvé.
Jelentős karakter fejlődésen megyünk keresztül, ellenségekből barátok lesznek, spoiler, a látszólag békés városból pedig egy harcmező: minden alkalommal nagyon izgalmas olvasni a főszereplő(k) sodródását két külön oldal közvetlen irányítása alatt (inkább az ördög, tudod ), miközben egyre több bomba robban, és egyre több polgár változik egyszerű spoiler. A nők és a férfiak egymás ellen fordulnak, és egy idő után nagyon tetszett, mire utal ezzel Patrick. Vannak karakterek, akiket egy idő után legszívesebben eltörölne az ember, és igen, több van az egyik fél oldalán- de még így is nehéz dönteni arról, hogy a Válasz vagy a Kérdés mellett állnék-e ki… (csak azt nem értem, miért két ördög között lehet csak választani).
Ez a kötet nagyon eseménydús, sosincs pihenés a sok történés között -ebben fontos szerepet játszott a váltott szemszög is-, repülnek az oldalak, aminek nem mindig örülök, különösen egy ilyen szuper regénynél. Az év második könyvének tökéletes volt… hmm igazából bármikor tökéletes nekem.

Amennyire szerettem az első részt annyira csalódtam a másodikban. Nagyon akartam szeretni a könyvet, mégsem ment maradéktalanul. Egyáltalán nem rossz, de csalódás. Nem jött be az egy helyszín, hogy szinte teljesen elütött az első könyv hangulatától, értem, hogy az volt a cél, csak valami másra számítottam. Minden fordulatot előre tudtam, semmi újat nem hozott, sokkal kiszámíthatóbb volt és maga a „zaj” is egy háttér zönge lett. Ennek ellenére kíváncsi vagyok hova fut ki a történet, és mi lesz a karakterekkel, de nem érzem azt a késztetést, mint az előző kötet végén. Látom itt a kisebbségbe szorultam kedvelés ügyileg, de mondjuk mindig is volt egy olyan „betegségem”, hogy a sorozatok első része tud megfogni igazán. Ennek ellenére harcra fel, nézzük hova fut ez ki.

Ez a könyv egész egyszerűen…LENYŰGÖZŐ!

Tudom, hogy élveztem az első részt, és ennek ellenére szinte semmire nem emlékeztem belőle, még most, a második kötet után is csak pár dolog dereng. Ebből viszont azt hiszem (remélem), hogy minden velem marad, még az is, ami miatt 30-40 oldalanként le kellett tennem pihentetni.

Istenem. Ez nagyon jó volt. Egyszerűen…húú nem tudok semmit mondani. Nem számítottam, hogy ez a rész is olyan nagy siker ér el nálam mint az első. Csak olvastam, kapkodtam a fejem, ügyeltem arra hogy le ne essen az állam, hagytam hagy folyjon le néhány könyvem. A vége teljesen függő és én nem olvashatom. Hogy fogom kibírni?!