Válasz ​és Kérdés (Chaos Walking 2.) 92% 200 csillagozás

Ez a rész még izgalmasabb, pörgősebb volt, mint az előző. A szereplők jelleme szépen kezd kirajzolódni. Todd sem ártatlan kisfiú már, bár ennél nagyobb fejlődést vártam tőle. Vagy talán kicsit mást. A végén pedig zseniális, ahogy ez a világ a hàborúba sodródik.

Nos, ez újra nagyon izgalmasra sikeredett. Azért be kell valljam, nekem az első rész sokkal jobban tetszett. Ott Todd sokkal ártatlanabb, szerethetőbb. Plusz imádtam, hogy csak ő és Viola van a világ ellen.
Ebben a részben viszont jócskán kaptunk a Mesterpolgárból, Davyből, egy csomó katonából és nőkből. Frusztrált, hogy Todd és Viola folyton külön vannak. Annyi előny viszont származott belőle, hogy kaptunk váltott szemszöget. Jó volt Viola gondolatait is jobban megismerni.
Szörnyű ez az egész helyzet, amiben az emberek élnek. Tényleg egyik zsarnok követi a másikat, senkiben nem lehet bízni, mindenki kegyetlen, aki meg kevésbé az, hát az se csinál semmit.
Todd itt nagyot csökkent a szememben. Nem értem, miért kellett ezt tenni vele! És most azt várja el tőlem az író, hogy továbbra is szeressem és hősként tekintsek rá?! Lehúzhatja magát az egész „parancsot teljesítettem” dumával. Egyből a náci katonák jutottak az eszembe, szóval nem. Számomra Todd már egyáltalán nem ártatlan és jószivű.
Violát szintén jócskán kihasználták jobbról-ballról. Kíváncsi vagyok, az ő karaktere merre fog még fejlődni.
Davy nagyon meglepett, és még sajnáltam is a végén az apja miatt. Most már idegesít, hogy Todd spoiler. Mert akármi van, ő is mindig hagyja magát manipulálni. A vége is annyira nyilvánvaló volt, hogy nem fogja megtenni, hiába bizonygatta, hogy igen.
A sok frusztráló cselekmény ellenére is nagyon tetszett a könyv, szóval kíváncsian várom a befejezést.

A fél csillag levonás csak és kizárólag Ágoston Alexnek. A borzalmas fordítási hibákért, és az első könyv hangulatának elvesztéséért. Köszönjük :P Amikor egy nem is hosszú mondatban fordítási és helyesírási hiba is van, na ott azért fogtam a fejem. De ez minden negatívum.
Az az őrült hangulat, ami az elsőben nagyon tetszett, itt már nem annyira volt jelen, átvette a helyét a káosz, mind írásmódban, mind történetben. De az a jó fajta, amitől nem tudod letenni a könyvet, nagyon élveztem. A karaktereket mind nagyon kedvelem, realisztikusak, megérthetőek és szerethetők. Szépen összerakott történet, amit már nem csak Todd szemszögéből mesél el az író. Ha elolvastad az első részt, mindenképp folytasd!
spoiler

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

Óóó, anyám! Hát persze, hogy nem tudom letenni addig, amíg ki nem olvasom, pedig már rég aludnom kellene!? (Bémeg…:D) Ráadásul ezt a káoszt a végére….hogy fogok így aludni?! Rémes. Még jó, hogy nincs nálam a következő rész, mert akkor igen hamar eljönne a reggel…

Számomra sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak bizonyult ez a rész, mint az első, hamar a végére is értem. Todd és Viola elszakad egymástól és mindkettőjük egy vezető irányítása alá kerül, akik próbálják betörni a fiatalokat, több kevesebb sikerrel. Ebben a részben kénytelenek felnőni, mert a döntések amiket hoznak meghatározzák jövőjüket. A befejezés elképesztő fordulttal zárul, kíváncsian várom az spoiler milyen meglepetést tartogat és vajon mi fog a megoldáshoz, a békéhez vezetni.

Az előzményekből, 2-3 évvel ezelőtti olvasása miatt , szinte semmi nem rémlik, de ez a rész is beszippantott, benntartott – mint egy Zajrobbanás. … és most nagyon várom, hogy a harmadik rész is útnak induljon! @Melimaci? :) Köszönöm a lehetőséget ismét!

Az előző rész se volt habos torta, de a Válasz és Kérdés konkrétan lesokkolt.
Az első 100 oldalt nagyon gyorsan végigpörgettem. Igaz, akkor sem volt valami rózsás a helyzet, de Patrick Ness olvasmányosan ír, még ha a történetei nem is azok a könnyen befogadható témák, főleg ebben a részben.
Ugyanis úgy kb. a 200. oldaltól kezdve egyre szörnyűbb dolgok történtek főszereplőinkkel, Todd-dal és Violával, amiket még így, 17 évesen is eléggé megrázott. Ráadásul a sorozat MD (10-14 éveseknek) besorolást kapott, amit én túl fiatalnak találok. spoiler
De az író pont ezekkel a húzásaival tudott berántani a történetbe. Mert habár nem kímélt, mégis irtó jó üzeneteket ad át a könyv, így csak gratulálni tudok Ness-nek.
Bevallom, amikor megláttam a második résznek a címét, akkor kicsit furcsálltam, mert általában amikor kommunikálunk, először kérdést/kérdéseket teszünk föl, és utána válaszol/válaszolnak rá. Azonban ahogy rájöttem, hogy miért is lett végül ez a címe, akkor rendesen leesett az állam. Ezért az ötletes címért is csak csodálni tudom az írót.
Todd-ot, mint az előző kötetben is, imádtam. Imádom a nyelvjárását, habár még mindig egy picit gyerekes, azért már látok benne fejlődést. Tény, hogy nem mindig a legjobb döntéseket hozta, de mindegyiket megtudtam érteni.
Violával sajnos nem ugyanaz a helyzet. Az első részben nem igazán tudtam eldönteni, hogy most kedvelem-e vagy sem, most viszont eldőlt, habár nem úgy, ahogy először gondoltam. Úgy az első 200 oldalig nem volt semmi bajom vele, sőt, talán még jobban is kedveltem Todd-nál. De miután spoiler, sorra követte el a ballépéseket. spoiler Viola miatt majdnem 4 csillagot adtam a könyvnek, ha spoiler. Talán ez tetszett legjobban az egész könyvben. Kár, hogy spoiler
Prentiss Mesterpolgárról most már biztos kimondhatom, hogy egy igazi pszichopata, de nem ő volt a leggonoszabb ebben a részben. Ezt a címet átadom spoiler, mert amiket művelt (vagy inkább parancsolt), gusztustalanok voltak.
A történet vége kicsit cliffhangeresre sikeredett, biztos vagyok benne, hogy nem egyből fogom folytatni. De ha valami komolyabb történetre vágyok, biztos folytatni fogom a sorozatot.

Az előző rész teljesen kiborított, annyira következetlen volt link, és olyan pofátlan húzásokat dobott be Patrick Ness, viszont legnagyobb meglepetésemre ebben a részben, ha nem is vett száznyolcvan fokos fordulatot, de fényévekkel jobban vezette a történetet és végre megtöltötte élettel a karaktereket. Nekem korukból adódóan Todd és Viola döntései teljesen érthetőek, hála a magasságosnak Patrick nem nyomorított bele a történetbe egy szerelmi háromszöget, bár szerintem néhol megremegett a keze – vagy egyes szereplők szeme – de ennél sokkal izgalmasabb volt az, ahogy elmosta a jó és rossz közti határvonalat, és nagyon jó fordulatokkal lendítette előre a sztorit, plusz végre megtudtunk egyet s mást a világról is. El nem tudtam képzelni, hogy mire fut majd ki a vége, és ahhoz képest, mennyire dühös voltam az első rész lezárásánál függővégénél, itt sikerült egy önmagában is helytálló sztorit kanyarítani, nem csak egy bő lére eresztett átvezető, tipikus második részt. Ezzel a lendülettel futottam neki a harmadik kötetnek, hogy aztán akkora csalódás legyen, hogy a fal adja a másikat, de erről majd ott írok bővebben….

A disztópiás Y/A irodalomba tartozó könyvek nagy része ugyanarról a témáról szól: hogyan lehet minden nehézséget legyőzve felnőtté válni egy rideg, ellenséges környezetben, ami minden erővel az életünkre tör (…és mindeközben összejönni életünk párjával). Patrick Ness könyve szintén erről a küzdelemről szól, a mondanivaló maga tehát nem valami világmegváltó újdonság, ám a megvalósítás, az ötletparádé és a körítés olyan szinten magával ragadja az olvasót, amire csak nagyon kevés mű képes. Az első résszel összevetve szembetűnő a meglepő váltás: az eddig főleg a kalandregények stílusjegyeit magán viselő könyv szép lassan igazi háborús sci-fivé változott. A vándorlás helyét az akciórészek veszik át, ám a karakterfejlődéses részek – amire eddig is nagy hangsúlyt fektetett Ness – továbbra is töretlenül megmaradtak, sőt, talán még nagyobb teret kaptak. A két nézőpontkarakter útja elválik, de egymás körül forgó gondolataik – szinte megszállott moralizálásuk, állandó lelkizésük – nemcsak saját magukra van hatással, hanem sokszor mások életére is sorsfordítóan hatnak.

Nekik köszönhetően a mellékszereplők is folyamatosan fejlődnek, ami az egyik oka annak, hogy a regény cselekménye megjósolhatatlanul fordulatos, így megunhatatlan. Még közülük is kiemelkedik a fő gonosz, a Mesterpolgár, akiről egy idő után már egyszerűen lehetetlen eldönteni, hogy valóban gonosz-e, és hogy egyáltalán miért is teszi azt, amit éppen tesz. Ő a tökéletes cselszövő, akinek az utolsó oldalakig képtelenség belelátni a lapjaiba. Sajnos ugyanez – hogy a folyton változó főszereplők ekkora figyelmet kaptak, motivációik ilyen pontos megvilágításba kerültek – az oka annak is, hogy a könyv néhol kicsit túlírt. Az eseményeknek gyakran vagyunk kétszer, két szempontból is a szemtanúi, ami a sokadik alkalommal talán már kicsit felpaprikázhat néhány türelmetlen olvasót, de a regény többi erényét figyelembe véve nem hiszem, hogy emiatt bárki is komolyan morgolódna majd.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/01/patrick-ness…