Soha ​nincs vége 138 csillagozás

Patrick Ness: Soha nincs vége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.
Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…

Patrick Ness, a Chaos Trilógia és a Szólít a szörny című népszerű ifjúsági regények szerzője ismét egy provokatív hangú, lebilincselő történetet írt.

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Vivandra, Budaörs, 2014
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638767134 · Fordította: Lázár Júlia

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Seth Wearing · Tomasz · Regine


Kedvencelte 32

Most olvassa 6

Várólistára tette 224

Kívánságlistára tette 220

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Roni_olvas
Patrick Ness: Soha nincs vége

Patrick Ness roppantul tehetséges író. Elsősorban azért gondolom ezt így, mert úgy érzem, ő egészen másként áll hozzá az íráshoz, mint az írók többsége. Nála talán nem is maga a történet a lényeg – ami egyébként nagyszerű –, nem is a mondatok egymáshoz fűzése és megfogalmazása – ami szintén lenyűgöző-, sokkal inkább az írás motivációja, célja, központi kérdése.
Patrick feldob egy problémát, egy megválaszolandó kérdést, és köré épít egy teljes történetet, melyen keresztül igyekszik rávezetni az Olvasót annak megoldására, a lehetséges válaszra vagy válaszokra. Nem történetközpontú, nem karakterközpontú könyveket ír, egy kérdéskörre koncentrál, és azt állítja középpontba.
Ezzúttal az örök kérdést: miért érdemes élni??
Írása lendületes, egyetlen percre sem unalmas, ami igencsak nagy teljesítmény – tekintve, hogy a könyv első 30%-ában Seth az egyetlen megjelenő szereplőnk. Magánya a kamaszkor jellemző érzése, a fiatalkor bizonytalansága. Életének felbukkanó emlékképei, mondhatni Seth „háttértörténete” rendkívül hiteles és brutálisan őszinte képet ad a tizenévesek jellemző életérzéséről és személyiségéről, belső vívódásáról.
S amikor már vele együtt azt hisszük, hogy megtaláltuk a választ, Ness egy hirtelen jelenetsorral kirántja a talajt a lábunk alól és átalakítja a cselekmény menetét. Úgy játszik velünk mint macska az egérrel: félrevezet, elhallgat, tévútra visz, aztán elindít egy másikon és egyáltalán nem lehetsz biztos benne, hogy a következő oldalon nem ránt vissza egy harmadik felé. Kérdést kérdésre halmoz, egészen meglepő fordulatokat visz be, megdöbbent.

Regine és Tomasz, a két szintén rejtőzködő kiskamasz és a kegyetlennek látszó üldöző, a Vezető megjelenésével a könyv némileg új irányt vesz, pergőbb, eseménydúsabb lesz, s a gyerekek közti párbeszédek szarkasztikus humora igyekszik némileg enyhíteni a hátborzongató, nyomasztó hangulatot.

A könyv vége egészen újszerű és rendkívül találékony befejezést nyújt az Olvasónak, amin lehet bosszankodni, lehet tépelődni, hiszen nincs egyértelmű zárás, rendkívül kétértelmű ez a befejezés. Én azonban azt gondolom, hogy éppen ez a lényeg.
Seth ugyanis az egész élete folyamán arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi az élet értelme, mi a valóság és mi nem, vajon létezik-e véletlen, mi lenne, ha másképp alakulna stb. Ness üzenetei tehát egyértelműen filozófiai tartalmúak, ám ezzel a véggel egyetlen választ sem ad, hagyja az olvasót, hogy maga találja meg a megoldást. S miközben végig ezt keressük, a végére felveti: számít-e egyáltalán mindez? Kell-e konkrét válasz? Van-e egyáltalán?

Az utolsó két oldal szépsége, érzelmi telítettsége, reménytelisége szívhezszóló, üzenete egyértelmű: mindig van remény, mindig van miért élni, mindig van több!

Patrick Ness kifinomult írásmódja, emocionális, intenzív érzelemkeltése, poszt-apokaliptikus, tudományos-fantasztikus jövőképe egészen különleges elegyet alkot, feledhetetlen, örök élményt nyújtva. Tökéletesen elbizonytalanító és felkavaró regény – de éppen ez a lényeg!

Bővebben a linkeknél!

>!
pattsims97
Patrick Ness: Soha nincs vége

Tetszett, az biztos! De egyelőre nagyon zavarosak az érzéseim az egésszel kapcsolatban.

Igazából sosem tudtuk meg, hogy mi is történik valójában. Ugyan az írónak nagyon tetszik a stílusa, de ennél a könyvénél annyira nem jött be a fordítás. Voltak mondatok, nevek, szavak, amik nagyon furán lettek lefordítva, és ez kicsit illúzió romboló volt néha.

A történet mondanivalója tetszett, és a cselekmény is ügyesen össze volt rakva, bár a végét elég lezáratlannak éreztem. Még ha úgy is érzi az olvasó, hogy irtóra bonyolult a sztori, és lehetetlen felfogni, hogy mi történik, a cselekmény valójában rettentően egyszerű, csupán egy hatalmas rejtély keretébe van foglalva.

Ha valami különlegesre vágytok, akkor érdemes elolvasni!

>!
molly_
Patrick Ness: Soha nincs vége

A fülszöveg és a borító szinte semmit nem árul el a történetről, és igazából olvasás közben is végig óriási kérdőjelek voltak a fejemben. Csak egyvalamiben voltam biztos, abban, hogy semmiben sem lehetek biztos.
Elgondolkodtató, szomorú, érdekes, felkavaró… szavakkal tudnám jellemezni, de más könyvhöz hasonlítani nem, mert hihetetlenül egyedi!
Patrick Ness egy zseni, ez most már tuti. <3
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2016/03/patrick-ness…

1 hozzászólás
>!
Kacsamadár
Patrick Ness: Soha nincs vége

Most én leszek a mumus NEM NEM NEM.
Az egy dolog,hogy nem azt kaptam amire számítottam ,attól még lehetett volna jó.De nekem nem volt.
Az elején türelmesen vártam a fordulatra 10-20-50-100 oldal …oké…mindjárt…mindjárt.Aztán unatkoztam még 100 oldalt .Aztán már szenvedtem és inkább jártam volna tüzes parázson.Nekem unalmas volt,nem volt semmi mondani valója ,nem volt sok értelme!Hasonlíthatnám a Mátrixhoz ,de inkább azt se teszem,mert az olyan lenne mint ha a a bogrács gulyást hasonlítanám a zacsis leveshez.Jaj hagyjuk is inkább,sok sikert másnak vele.

>!
Gab
Patrick Ness: Soha nincs vége

Patrick Ness a hangulatteremtés nagymestere. Fogalmam nem volt az első 50 oldal után, hogy mi a fenét akar kihozni belőle. Kezdetben csak egy fiú és egy kietlen város, majd szépen lassan felsejlenek az emlékmorzsák: név, család, szerelem, vesztesség.
Eközben pedig kérdések garmadáját teszed fel, tippelsz mint egy izgalmas krimiben. Mi végre van ez a hely, mi történt a világgal?
Aztán egy jó nagy fordulattal a nagy csendességbe berobban egy autó hangja és megkezdődik a hajsza a válaszokért.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Patrick Ness: Soha nincs vége

Ness ért a drámához, a feszültségkeltéshez és a filozófikus gondolatokhoz is, a legszebb az egészben pedig az volt, hogy egyiket sem vitte túlzásba. Nem éreztem zavarónak Seth néhol már filmbe illő nagyjeleneteit, mert pont attól éreztem kerek egésznek a sztorit. A világ felépítése is remek volt, és nagyon tetszett az, ahogyan a könyv végére majdnem minden értelmet nyert. Sajnos az író függővéggel operált, ami miatt morcos vagyok, mert az ilyeneket nem szeretem. Ne rám, az olvasóra bízza, hogy eldöntsem, mi lesz Seth sorsa, hanem írja ő meg, ha már párszáz oldalon keresztül olyan hitelesen és jól építette fel a karaktereket… Ez nekem nagyon fájó volt, mármint, maga a lezárás. Magát a könyvet viszont szerettem.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2014/05/konyvkritika-patrick-nes…

>!
mrsglass P
Patrick Ness: Soha nincs vége

EZMIEZ a könyv?!?!?!?!

Először a borítóba szerettem bele, valamiért nagyon vonzott, pedig a történet cseppet sem hozott lázba, aztán két napja a kezembe került és azóta nem létezik más, csak Seth, aki a második oldalon meghal. Vagy mégsem. Vagy mégis. Vagy … mi?!

Már az elején nagyon erős atmoszférát teremtett, amit végig meg is tartott, hol gyengítve, hol felerősítve a feszültséget bennem – lényegében úgy éreztem magam, mintha egy hullámvasúton ülnék. Seth a mesélő, az ő szemszögéből látjuk a történetet, amelynek jó része neki is éppen olyan meglepetésszerű, mint az olvasóknak, szinte vele egyszerre fedezzük fel, hová került, mi dolga van ott és egyáltalán, akkor most ő meghalt, vagy életben van? Ha meghalt, ez vajon a pokol, vagy a mennyország, vagy valami átmeneti hely? Ha életben van, akkor hol jár, miért van egyedül, hol van a családja, a barátai, miért nem működik körülötte semmi? Miután ezek szépen lassan a helyére kerülnek, más kérdések merülnek fel, olyanok, amik szerintem majdnem minden fiatalnak megfordultak a fejében annak idején. Ki vagyok? Mit csinálok? Kihez tartozom, kinek vagyok fontos? Kiben bízhatok? Mi van velem? Mi lesz az életemmel? Mit csináljak? Persze, így felsorolva sablonosnak tűnnek, de mégis, ahogy fokozatosan, a történet cselekményét követve felbukkannak, mindegyiknek van létjogosultsága, ám nem kapunk fekete-fehér választ minden kérdésre, ami felmerült. Igazából ezeknek egy része szerintem inkább bennem fogalmazódott meg, talán amiatt, hogy könnyen azonosultam a szereplőkkel, az elveszettség érzésével, azzal, hogy nem találják a helyüket a világban. Hivatalosan ez egy ifjúsági könyv, amiből talán már egy ideje kinőttem, de hát úgy tűnik, ezek örök kérdések, vagy legalábbis még mindig velem vannak.

Az, hogy nagyon tetszett, egyáltalán meg sem közelíti azt, amit érzek. Hihetetlenül erős társadalomkritika van benne, nagyon tudatos és elejétől a végéig gondosan felépített karakterekkel, kicsit sem szájbarágósan, szerintem nagyon nem ifjúsági szinten, pattanásig feszülő idegekkel. Rég volt rám ilyen hatással ifjúsági bármilyen könyv.

5 hozzászólás
>!
Sicc
Patrick Ness: Soha nincs vége

De most komolyan?!?!?!?! Nem lehet így vége!!!:O (egyébként de… És zseniális így, csakcsakcsak…. Nem számítottam rá.)
Több mint 2éve ott figyelt a polcomon ez a könyv, és csak most álltam neki…shame! Pedig imádom Ness bácsit, nem is értem magam.
Teljesen beszippantott a történet (csak valahogy az időm nem engedte, h gyorsabban haladjak), folyamatos agyalásra késztetett (és késztet még most is), tetszett ahogy kezelte a nehéz témákat. A kedvencem kis Tomasz volt, nagyon bírtam az ironikus humorát. :)
A disztópia kedvelőinek kötelező!

2 hozzászólás
>!
Teetee
Patrick Ness: Soha nincs vége

Hogy én ezt mennyire élveztem volna tizenhat évesen! És az a helyzet, hogy most is nagyon élveztem.
Seth az óceánban fuldoklik, majd hirtelen régi gyerekkori háza közelében ébred, és fogalma sincs, hogyan kerülhetett oda. Ez valami különbejáratú pokol? Ahol az ember szembesülni kénytelen élete minden korábbi tragikus pillanatával? Újra és újra át kell élnie a borzalmakat?
Mert Seth életében van borzalom bőven.
Olvastatja magát a könyv, gyorsan átrohantam rajta, Sethtel együtt kerestem a kiutat (?) erről a pokoli helyről, futottam a vészjósló furgon elől, és Sethtel együtt gyökerezett földbe a lábam, ahogy kezdett tisztulni a kép. De ez a tisztulás nem hozott enyhülést, ó nem, éppen ellenkezőleg.
Izgalmas volt, könnyed szombat délelőtti olvasmánynak is megfelelt volna (már ha ugyanaz az elképzelésed a könnyedről, mint nekem, hogy néha beléddöf egy fémből készült műlábat, és alaposan megforgatja), de több is volt ennél: elgondolkodtatott barátságról, bűntudatról, bátorságról,gyengeségről, a küzdés céljáról vagy értelmetlenségéről. Tizenhat évesen pont ilyen könyveket akartam olvasni, és az a helyzet, hogy ez még most is így van.
spoiler
spoiler
spoiler


Népszerű idézetek

>!
Roni_olvas

… az ember élete befejeződhet még a halála előtt.

>!
dottya

Ti még sosem éreztétek, hogy ezzel nincs vége? Hogy valahol, odaát, felfoghatatlanul, de létezik valami más, csak el kellene jutni odáig…

286. oldal

>!
Roni_olvas

Az emberek sokféleképpen kérnek. Néha például azzal, ha nem.

>!
Roni_olvas

A valóságos élet olyan, amilyen. Zavaros. A jelentése attól függ, honnan nézed. Csak egyetlen dolgod van, hogy kitaláld, miképpen élhetsz benne.

>!
Roni_olvas

Egy nyolcéves fiú szemében minden vonat csodálatos helyre megy.

>!
Ardena

Vajon mekkora a pokol?
Elég nagy ahhoz, hogy időjárása legyen.

94. oldal

>!
robinson P

A szeretetnek és a törődésnek millió arca van, jut hely közöttük a megértésnek, a megbocsátásnak és még valami többnek is.
Többnek és egyre többnek.

392. oldal

>!
Eden

– Az emberek mindenben történetet látnak – mondja Regine. – A papám szokta ezt mondani. Esetleges dolgokat úgy rakunk össze, hogy történetet alkossanak, mindegy, igaz-e vagy sem. – Megint Sethre néz. – Hazudni kell magunknak, hogy élhessünk. Különben megbolondulunk.

180. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Pierce Brown: Vörös lázadás
A. M. Aranth: Oculus
Marisha Pessl: Örök ébredés
James Frey – Nils Johnson-Shelton: Endgame – Sky Key
Marissa Meyer: Scarlet
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései