Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Soha nincs vége 196 csillagozás
A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.
Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…
Patrick Ness, a Chaos Trilógia és a Szólít a szörny című népszerű ifjúsági regények szerzője ismét egy provokatív hangú, lebilincselő történetet írt.
Eredeti megjelenés éve: 2013
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Seth Wearing · Gudmund · Monica · Regine · Tomasz
Kedvencelte 37
Most olvassa 6
Várólistára tette 236
Kívánságlistára tette 233
Kölcsönkérné 9
Kiemelt értékelések
„– Mit jelentsen ez az egész?
Regine kuncog. – Komolyan kérdezed? A élet olyan, amilyen. Zavaros. A jelentése attól függ, honnan nézed. Csak egyetlen dolgod van, hogy kitaláld, miképpen élhetsz benne.”
Mi a valóság?
Mi az élet?
Mi irányítjuk, vagy csak sodródunk az eseményekkel?
Hisszük, hogy ez a mi életünk, hogy jó helyen vagyunk?
És mi történik, ha egyszercsak ott a lehetőség és az eszköz, hogy valóban a sajátunkká formáljuk? Megszerezzük azt, amit szeretnénk és akarunk?
Merünk hinni és bízni, magunkban és másokban?
Ez a könyv rengeteg gondolatot teremt és sok érzést vált ki. Rengeteget lehetne róla beszélni off, mert szerintem ahány ember, annyi féle élményt okoz.
Megfűszerezik a fordulatok és az akciók, és ez érdekes kettősséget adott a könyvnek .
Szemezgethetnék néhány hibából off, de nem akarok.
A mondanivalóját szerettem. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog.
Patrick Ness roppantul tehetséges író. Elsősorban azért gondolom ezt így, mert úgy érzem, ő egészen másként áll hozzá az íráshoz, mint az írók többsége. Nála talán nem is maga a történet a lényeg – ami egyébként nagyszerű –, nem is a mondatok egymáshoz fűzése és megfogalmazása – ami szintén lenyűgöző-, sokkal inkább az írás motivációja, célja, központi kérdése.
Patrick feldob egy problémát, egy megválaszolandó kérdést, és köré épít egy teljes történetet, melyen keresztül igyekszik rávezetni az Olvasót annak megoldására, a lehetséges válaszra vagy válaszokra. Nem történetközpontú, nem karakterközpontú könyveket ír, egy kérdéskörre koncentrál, és azt állítja középpontba.
Ezzúttal az örök kérdést: miért érdemes élni??
Írása lendületes, egyetlen percre sem unalmas, ami igencsak nagy teljesítmény – tekintve, hogy a könyv első 30%-ában Seth az egyetlen megjelenő szereplőnk. Magánya a kamaszkor jellemző érzése, a fiatalkor bizonytalansága. Életének felbukkanó emlékképei, mondhatni Seth „háttértörténete” rendkívül hiteles és brutálisan őszinte képet ad a tizenévesek jellemző életérzéséről és személyiségéről, belső vívódásáról.
S amikor már vele együtt azt hisszük, hogy megtaláltuk a választ, Ness egy hirtelen jelenetsorral kirántja a talajt a lábunk alól és átalakítja a cselekmény menetét. Úgy játszik velünk mint macska az egérrel: félrevezet, elhallgat, tévútra visz, aztán elindít egy másikon és egyáltalán nem lehetsz biztos benne, hogy a következő oldalon nem ránt vissza egy harmadik felé. Kérdést kérdésre halmoz, egészen meglepő fordulatokat visz be, megdöbbent.
Regine és Tomasz, a két szintén rejtőzködő kiskamasz és a kegyetlennek látszó üldöző, a Vezető megjelenésével a könyv némileg új irányt vesz, pergőbb, eseménydúsabb lesz, s a gyerekek közti párbeszédek szarkasztikus humora igyekszik némileg enyhíteni a hátborzongató, nyomasztó hangulatot.
A könyv vége egészen újszerű és rendkívül találékony befejezést nyújt az Olvasónak, amin lehet bosszankodni, lehet tépelődni, hiszen nincs egyértelmű zárás, rendkívül kétértelmű ez a befejezés. Én azonban azt gondolom, hogy éppen ez a lényeg.
Seth ugyanis az egész élete folyamán arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi az élet értelme, mi a valóság és mi nem, vajon létezik-e véletlen, mi lenne, ha másképp alakulna stb. Ness üzenetei tehát egyértelműen filozófiai tartalmúak, ám ezzel a véggel egyetlen választ sem ad, hagyja az olvasót, hogy maga találja meg a megoldást. S miközben végig ezt keressük, a végére felveti: számít-e egyáltalán mindez? Kell-e konkrét válasz? Van-e egyáltalán?
Az utolsó két oldal szépsége, érzelmi telítettsége, reménytelisége szívhezszóló, üzenete egyértelmű: mindig van remény, mindig van miért élni, mindig van több!
Patrick Ness kifinomult írásmódja, emocionális, intenzív érzelemkeltése, poszt-apokaliptikus, tudományos-fantasztikus jövőképe egészen különleges elegyet alkot, feledhetetlen, örök élményt nyújtva. Tökéletesen elbizonytalanító és felkavaró regény – de éppen ez a lényeg!
Bővebben a linkeknél!
Tetszett, az biztos! De egyelőre nagyon zavarosak az érzéseim az egésszel kapcsolatban.
Igazából sosem tudtuk meg, hogy mi is történik valójában. Ugyan az írónak nagyon tetszik a stílusa, de ennél a könyvénél annyira nem jött be a fordítás. Voltak mondatok, nevek, szavak, amik nagyon furán lettek lefordítva, és ez kicsit illúzió romboló volt néha.
A történet mondanivalója tetszett, és a cselekmény is ügyesen össze volt rakva, bár a végét elég lezáratlannak éreztem. Még ha úgy is érzi az olvasó, hogy irtóra bonyolult a sztori, és lehetetlen felfogni, hogy mi történik, a cselekmény valójában rettentően egyszerű, csupán egy hatalmas rejtély keretébe van foglalva.
Ha valami különlegesre vágytok, akkor érdemes elolvasni!
Patrick Ness pár könyvét olvastam, és szeretem a stílusát, ami minden könyvében másmilyen. Viszont soha nem olvastam még (majdnem) egyszereplős könyvet, ami ekkorát ütött volna. Az egy szereplőn természetesen nem azt értem, hogy csak ő van a regényben, de szinte mindenki más mellékszereplő, annyira rajta van a hangsúly, és a miérteken. A történet roppant izgalmas, tényleg nem tudtam letenni, csak történnek a dolgok, egyik a másik után és csak ámultam, csodálkoztam, hogy ez mennyire jó. Ebből filmet kellene csinálni!
Az alapkérdés, amit végig járunk az az élet. Konkrétan, hogy miért érdemes élni? Valóságos-e ez az életünk? Nekem ez régi mániám, hogy attól, hogy ezt valóságnak hisszük, látjuk, érezzük, tapintjuk, még közel sem biztos, hogy az is. Érzékletekből állunk, abból épül fel a világunk. Ráadásul éppen most olvastam egy tudományos cikket, hogy az amit gondolunk/érzünk megjelenik a valóságunkban. Elképesztő felfedezés. Ugyanakkor egy rendkívül szomorú családkép bontakozik ki az oldalakon, amitől meg kell szakadjon a szív. A család rossz, amikor kizár valakit, vagy úgy viselkedik, hogy a másiknak rossz legyen, talán nem is szándékos, de milyen óriási sebeket képes ütni.
"De képzeld el, hogy ez a dolog mindig ott van veled, amerre jársz. Mindenki tudja, hogy ott van, de senki nem szól egy kib"a"szott szót sem, míg végül úgy nem érzed, hogy eggyel több ember lakik a házadban, és neked mindig helyet kell csinálnod a számára. Ha te hozod szóba, úgy tesznek, mint akik nem tudják, miről beszélsz."
Én is tapasztaltam már, hogy milyen mély krátert vály az emberbe az is, ha nem beszélnek valamiről/valakiről, végül olyan vastag lesz már az egész, hogy amikor majd egyszer véletlenül kiszakad, megbomlik, mindenkit betemet és megsebez. Nem kell ehhez szándékosság, csak ez az örökös alkalom keresés egy mély beszélgetésre… Néha egyszerűen csak azt gondoljuk, hogy akkor kerüljön szóba, amikor „alkalmas” lesz. Aztán legtöbbször ez az alkalom sosem jön el, csak amikor már túl késő. Példaértékűen mutatja be a családi bonyolult mintákat, szálakat ebben a történetben Ness. Tűélesen láttat minden félresikerült vagy át nem gondolt mondatot, szótlanságot, pillanatot vagy arckifejezést.
„A templomba járás és a képmutatás mindent képes meg nem történtté tenni.” Ezért sem szeretem a vallást, mert képmutató. Sokan azt hiszik, ha megvallják bűneiket vagy gyónnak akkor minden rendben van. Hát nincs.
A szülői minták, a szülőkben keletkezett károk mind a gyerekekre öröklődnek, gúzsbakötik az életüket. Pontosabban szólva lehet nagyon rosszul szeretni, a saját életet a gyerek életének meghosszabbításában látni, vagy örökké lekezelni…stb. A felsorolás a végtelenben ér véget.
Másik kérdés ebben a könyvben a másik szokásos: mi van a halál után? Egyáltalán létezik-e halál? Vagy a halál csak a kezdet? Ez egy jó feltevés. Erről is megvan a saját elméletem. Ugye Vavy óta tudjuk a másik nagy kérdést, hogy van-e élet a halál előtt?
A könyv egészen elképesztő módját választotta ennek a kivesézésére. Nagyon jól össze van rakva, egymást követik az izgalmak, tényleg letehetetlen.
És utolsónak egy szép gondolat is a könyvekről: … Egy könyv … Egy külön világ … Szavakból épített világ … elél benne egy darabig az ember.
A fülszöveg és a borító szinte semmit nem árul el a történetről, és igazából olvasás közben is végig óriási kérdőjelek voltak a fejemben. Csak egyvalamiben voltam biztos, abban, hogy semmiben sem lehetek biztos.
Elgondolkodtató, szomorú, érdekes, felkavaró… szavakkal tudnám jellemezni, de más könyvhöz hasonlítani nem, mert hihetetlenül egyedi!
Patrick Ness egy zseni, ez most már tuti. <3
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2016/03/patrick-ness…
Patrick Ness a hangulatteremtés nagymestere. Fogalmam nem volt az első 50 oldal után, hogy mi a fenét akar kihozni belőle. Kezdetben csak egy fiú és egy kietlen város, majd szépen lassan felsejlenek az emlékmorzsák: név, család, szerelem, vesztesség.
Eközben pedig kérdések garmadáját teszed fel, tippelsz mint egy izgalmas krimiben. Mi végre van ez a hely, mi történt a világgal?
Aztán egy jó nagy fordulattal a nagy csendességbe berobban egy autó hangja és megkezdődik a hajsza a válaszokért.
De most komolyan?!?!?!?! Nem lehet így vége!!!:O (egyébként de… És zseniális így, csakcsakcsak…. Nem számítottam rá.)
Több mint 2éve ott figyelt a polcomon ez a könyv, és csak most álltam neki…shame! Pedig imádom Ness bácsit, nem is értem magam.
Teljesen beszippantott a történet (csak valahogy az időm nem engedte, h gyorsabban haladjak), folyamatos agyalásra késztetett (és késztet még most is), tetszett ahogy kezelte a nehéz témákat. A kedvencem kis Tomasz volt, nagyon bírtam az ironikus humorát. :)
A disztópia kedvelőinek kötelező!
Szeretném idézni @mrsglass -t, mert körülbelül egy az egyben ugyanez volt a reakcióm az olvasás közben/után, mint neki:
„EZMIEZ a könyv?!?!?!?!”
Őszintén szólva nagyon régóta a polcomon pihent már a kötet, de mindig halogattam az olvasást, mert tudtam, hogy lelkileg eléggé megterhelő lesz: a főszereplő srác már a második oldalon meghal, és ezt az LMBTQ címkével elég könnyen össze lehet ollózni fejben, hogy miért történhetett.
Ennek fényében voltak várakozásaim és elképzeléseim a könyvvel kapcsolatban, hogy miről fog szólni és mit is fogok kapni a szerzőtől, de azt hiszem, hogy Patrick Ness olyan szinten kifacsarta minden várakozásomat és olyan szinten ledöbbentett, mint ahogyan könyv már nagyon régen döbbentett le. MERT JÉZUSOM.
Nem túlzok, hogy úgy a könyv feléig azt sem tudtam, hogy mi a fenét olvasok. Seth meghalt, majd felébredt egy idegen világban, de lehet hogy mégsem halt meg? Lehet ott sincs, lehet az egész csak a fejében játszódik, de az is lehet, hogy tényleg a pokolban van…vagy a mennyben? Vagy a köztes világban? Mi a valóság és mi a nem valóság? Létezik-e ő egyáltalán vagy csak önmaga valamiféle lenyomata? MI A FENE VAN???
Körülbelül ötmillió kérdés forgott a fejemben, és Seth-tel együtt próbáltam rájönni, hogy mégis mi ez a furcsa disztopikus világ, ahova csöppent és ami talán nyomokban hasonlíthat a mi világunkra, de mégsem az, pokolnak meg nem elég… pokol?
Patrick Ness annyira profin vonta meg tőlem az információkat, hogy szabályosan lerágtam a körmöm és nem tudtam letenni a könyvet, mert minden egyes elhullajtott morzsa után többet akartam tudni és egyre inkább érdekelt a nagy rejtély kibontakozása… Míg végül akkorát koppantam, mint amekkorát Seth koppanhatott a legelső oldalon a sziklának csapódva, mert MINDENRE számítottam, csak arra nem, ami történt.
A legjobb az egészben pedig mégis az, hogy amíg lelepleződött ez az izgalmas, nagy titok, azzal párhuzamosan Seth múltja és élete is egyre nagyobb megvilágításba került, és nem csak mi ismertük meg őt igazán, hanem ő maga is egyre inkább megismerte és megértette önmagát – illetve a környezetében élőket.
Ha az érzelmi oldaláról nézzük, akkor lényegében egy az egyben azt kaptam, amit reméltem és vártam a könyvtől, viszont a „hogyan” egy olyan szintű kreatív, arculcsapó megoldás volt, amin még mindig csak lesek és le van esve az állam…
Fél csillagot azért is vonok le, mert a vége felé úgy éreztem, hogy a szerző kissé túl is tolta az elszállt ötleteket (van egy jelenet, ami nekem olyan színtisztán „EZT MÁR NEM HISZEM EL”, hogy ki is törölném az egészből :"D), ezt leszámítva viszont bravúros és marhára szerethető, élvezhető könyv, nagyon szépen kidolgozott szereplőkkel.
Seth-ért külön óriási köszönet, mert egy nagyon erős fiatal srác, és habár fontos eleme a történetnek, hogy ő meleg, mégsem feltétlen ezen van a hangsúly, hanem az általános út- és célkeresésen, amellyel úgy hiszem, hogy nagyon sok fiatal (és idősebb) is tud azonosulni.
Szerintem nagyon különleges és szép történet ez az élet megpróbáltatásairól, önmagunk és a családunk elfogadásáról, a második esélyekről, az élet értelméről. Mindez egy olyan kreatív, meglepő, modern tálalásban, hogy először el sem hiszed, hogy komolyan bejátssza a szerző, de aztán mégis bejátssza… és nagyon-nagyon jól sül el!
Mindenképp ajánlom ezt a könyvet nem csak az ifjúsági vagy LMBTQ műfaj kedvelőinek, hanem azoknak is, akik szeretik a társadalmi fantasy-t/sci-fit – nagyon érett gondolatvilágú és hangulatú írás, ezért szerintem nemtől és kortól függetlenül bárkinek maradandó élményt okozhat!
Ness ért a drámához, a feszültségkeltéshez és a filozófikus gondolatokhoz is, a legszebb az egészben pedig az volt, hogy egyiket sem vitte túlzásba. Nem éreztem zavarónak Seth néhol már filmbe illő nagyjeleneteit, mert pont attól éreztem kerek egésznek a sztorit. A világ felépítése is remek volt, és nagyon tetszett az, ahogyan a könyv végére majdnem minden értelmet nyert. Sajnos az író függővéggel operált, ami miatt morcos vagyok, mert az ilyeneket nem szeretem. Ne rám, az olvasóra bízza, hogy eldöntsem, mi lesz Seth sorsa, hanem írja ő meg, ha már párszáz oldalon keresztül olyan hitelesen és jól építette fel a karaktereket… Ez nekem nagyon fájó volt, mármint, maga a lezárás. Magát a könyvet viszont szerettem.
Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2014/05/konyvkritika-patrick-nes…
Népszerű idézetek
(És lehet, hogy végül tényleg ennyi…?)
(Talán ezzel vége…)
(Talán egész mostanáig fuldoklott…)
Népszerű triviák
Patrick Ness kedvenc állata az orrszarvú. Szinte az összes könyvében cameózik legalább egy ilyen állat. (Például a Soha nincs vége című kötetében Owen ágyán található egy orrszarvú plüss, a Chaos Walking c. trilógiában a gyilkocéroszok az orrszarvúk mintájára jöttek létre stb.)
[m.youtube.com]Kapcsolódó könyvek: Patrick Ness: Háború a békéért · Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny · Patrick Ness: Soha nincs vége · Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Suzanne Collins: Az éhezők viadala 92% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén 88% ·
Összehasonlítás - Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve 92% ·
Összehasonlítás - Marie Lu: Legend – Legenda 90% ·
Összehasonlítás - James Dashner: Az útvesztő 90% ·
Összehasonlítás - Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg 68% ·
Összehasonlítás - Alexandra Bracken: Sötét játszmák 86% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 85% ·
Összehasonlítás - Ilsa J. Bick: Hamvak 84% ·
Összehasonlítás - Rory Power: Vadak szigete 70% ·
Összehasonlítás