Mi, ​hétköznapi halandók 22 csillagozás

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI.
Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal – a kék fényekkel meg a sok halállal –, bármi is az.
Mi volna, ha TE lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint.
És mi van akkor, ha TÉGED nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegest a saját hétköznapi életedben?

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Vivandra, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155347184 · Fordította: Totth Gitta

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Nekem bejött ez a történet. Abszolút kerek volt, és hozta az írótól megszokott színvonalat, ahogy hozta a Patrick Ness-féle elborultságot is! Zseniális, hogy az igazi főszereplők minden fejezet elején csak egy röpke bekezdést kapnak, mi pedig a mellékszereplőket követve próbálunk kimaradni az emberiséget elfogyasztani és megszállni vágyó Halhatatlanok megállításából. Humoros, fordulatos és nagyon beteg sztorit kanyarított az író, egyedül csak Mikeék szüleitől kaptam idegbajt, bár nem csak a fiataloknál, náluk is megfigyelhető volt némi jellemfejlődés.

Pozitívum: Akadtak benne elgondolkodtató dolgok. Többdimenziósak a karakterek. Kiszámíthatatlan a cselekmény, izgalmasak a fordulatok.

Negatívum: spoiler

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/06/patrick-n…

>!
Vivandra, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155347184 · Fordította: Totth Gitta
>!
wzsuzsanna P
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Patrick Ness munkásságát azóta kísérem figyelemmel, amióta elolvastam a Siobhan Dowddal közösen írt remekművét, a Szólít a szörnyet. Azóta magam mögött hagytam már a Kés a zajban és a Soha nincs vége című regényeket is, amik csak tovább erősítették bennem, hogy Ness nagyon tud valamit. Témaválasztásai mindig különlegesek, ehhez pedig olyan stílus és elbeszélésmód társul, amitől az embernek döntenie kell: túl furcsa ahhoz, hogy szeresse, vagy kilép a komfortzónájából és fejest ugrik a szerző világába. Az előzmények fényében tehát nagyon magasak voltak az elvárásaim, bíztam benne, hogy ezúttal is olyan regényt kapok, ami magába szippant és nem ereszt az utolsó oldalakig.
Na de hogyan is lehetne jól összefoglalni, miről szól a Mi, hétköznapi halandók? Képzeljétek el, hogy Rowling úgy dönt, hogy a Harry Potter-történeteket mondjuk Dudley Dursley és osztálytársai szemszögéből írja meg…vagy vizionáljatok egy olyan Alkonyat-sorozatot, ahol a főszereplő Jessica és Mike. Igen, ez így elég furán hangzik, mégis valami ilyesmiről van szó. Hőseink ugyanis egy alternatív történet-valóságban csupán mellékszereplők lennének, szinte észrevétlenek a sokkal izgalmasabb, szuper képességekkel megáldott hős fiatalok mellett, akik megküzdenek a világra leselkedő veszélyekkel. Mikey, Mel, Henna és Jared semmi mást nem szeretnének, csak nyugodtan elvégezni az utolsó évet a gimijükben (anélkül, hogy azt felrobbantaná valaki), hogy utána megnyíljon előttük a nagybetűs élet. Tudják, hogy ők nem tartoznak a kiválasztottak közé, akik mindig benne vannak a különleges események sűrűjében (ja igen, ugyanis a város, ahol élnek, rendre áldozatul esik hol a zombiknak, hol a vámpíroknak, hol a lélekevő démonoknak), egyszerű hétköznapi srácok, akik csak szeretnének kimaradni ezekből a dolgokból. Persze minden igyekezetük ellenére ez nem mindig sikerül, többször tanúi az egyre gyakrabban előforduló, természetfeletti jelenségeknek, hol kék fénysugárral lövöldöző iskolatársak, hol furcsa, élőhalott szarvasok kerülnek az útjukba, de azért ők csak kitartóan igyekeznek megmaradni a hétköznapiság talaján.
Ami egyébként sokszor nem is olyan egyszerű, sőt. Ahogy lassacskán egyre jobban megismerjük ezeket a srácokat, kiderül, hogy mindannyian küszködnek valamilyen problémával, legyen szó diszfunkcionálisan működő családról, szerelmi problémákról vagy pszichés zavarokról. A történet elbeszélője, Mikey például rögeszmés-kényszeres zavarban szenved, ami egyre inkább kezd eluralkodni rajta, ahogy csúszik ki a lába alól a talaj. Szorongásának gyökerei mind olyan félelmek, amik sok hasonló korú fiatalt érinthetnek, akik úgy érzik, túl hamar jön el a gyerekkor vége, és akik attól tartanak, hogy a jövőben talán örökké elveszítik azokat a barátaikat, akik a biztos hátteret jelentették számukra elcseszett életükben.
Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy konkrétan mi történik ebben a regényben, azt nagyon nehéz lenne a cselekmény szintjén megfognom. Hiszen tulajdonképpen a mi hőseink életeseményei nem olyan rendkívüliek: együtt lógnak, beszélgetnek, hülyülnek, koncertre mennek, készülnek az érettségire, és közben próbálják megtalálni a boldogságot. Ugyanakkor mégis van valami, ami dinamikussá, élővé és hitelessé teszi a sztorit, és azt hiszem, ez pont a dolog hétköznapisága. Hiába közeledik a világvége és hullik darabjaira minden pár centire tőlük, főhőseink számára az igazi küzdelmet az jelenti, hogy saját identitásukat megtalálják, képesek legyenek felelős döntéseket hozni, és létrehozni a normalitás kis szigetét egy olyan valóságban, ami egyáltalán nem normális. Számomra ettől lesz ez a regény zseniális, hiszen rámutat arra, hogy az igazi hősök és különleges karakterek nem mindig azok, akik a látványos harcokat megvívják, sokkal inkább azok, akik saját belső démonaikat meg tudják szelídíteni. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/06/mi-hetkoznapi-h…

>!
_Nikki
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

„A Mi, hétköznapi halandók egyik legnagyobb különlegessége egyértelműen a történetvezetésben rejlik. A fő szál a végzős baráti társaság köré összpontosul, rájuk tevődik a nagyobb hangsúly, míg a fejezetek elején néhány mondatban egy szinte teljesen különálló történet bontakozik ki. Azért csak szinte, mert a fejezeteleji események igazából azt a fantasy világot elevenítik meg, amiben a mi főszereplőink alapesetben csak mellékszereplők lennének. Ez egy zseniális húzás volt Ness részéről. A két cselekmény eseményei és a szereplőinek útja a könyv során szinte alig keresztezi egymást, de ezektől az "aligoktól”, a finom áthallásoktól az egyik történetből a másikba válik igazán különlegessé ez a kötet. (Tudjátok kicsit arra emlékeztet, mint amikor a Harry Potter és az azkabani fogolyban a szereplőink visszamennek az időben és messziről figyelik önmagukat, mintegy mellékszereplőivé válva a saját, éppen meglehetősen zűrös életüknek.)

Hiába a fantasy-szál, a történet végig megmarad egy hétköznapi problémákat felvonultató, földhözragadt(abb) vonalnál. A diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek az évek során egymás támogató közegeivé váltak, ugyanis van itt minden, ami az átlag fiatalt „sújthatja”: anorexia, a szexuális indentitás keresése és ezzel együtt maga a homoszexualitás, a családon belüli konfliktusok, a gyász és legsúlyosabb esetben maga a kényszerbetegség. Az egész annyira igazi és annyira élő, hogy még a gyakran csak finoman beleszőtt természetfeletti szálnak is rendre sikerült elbizonytalanítania. A szerző majdnem a könyv végéig fenn is tartotta ezt, folyamatosan kétkedtem és egyre csak azon járt az eszem, hogy vajon Mike, a főszereplőnk vajon csak bemeséli a képtelen történeteket vagy valóban léteztek vámpírok és zombik, esetleg a mindennapjait tényleg egy negyedrészt isten társaságában tölti? Belegondolva talán azért éreztem így, mert a szereplők valami elképesztően sztoikus belenyugvással figyelték maguk körül az eseményeket és még az sem zavarta őket igazán, hogy közben az iskolatársaik rendre hullottak el… A saját életükkel és a saját gondjaikkal voltak elfoglalva és azon túl nem is igazán volt erejük mással foglalkozni."

A teljes értékelés» https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/06/patri…

>!
V_Szilvió P
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Patrick Ness zseni. Tudom, hogy unalmas ezzel kezdeni, de már csak két olyan könyv van a magyar piacon, amit nem olvastam tőle, és eddig mindenét nagyon imádtam. Alapvető élményem vele kapcsolatban, hogy az általunk megtapasztalt, megtapasztalható világot forgatja majd állítja meg egy rendkívül váratlan ponton, és ez ebben a regényben sincs másként. Mégsem épít most klasszikus értelemben egy másik világot. Most a mi tapasztalatainkból, és az ifjúsági irodalom kliséiből merít. A főszereplők végzős gimnazisták, akik előtt lassan kinyílik a világ és akiknek megvannak a maguk sajátos, későkamaszos problémáik. A főszereplők egy baráti kört alkotnak, és egy srác, Mikey szemszögéből, gondolataiból olvashatjuk a regényt.

Mikey egy jó narrátor, figyelmes, és ismeri a közeget, amiről mesél hiszen az a legjobb barátaiból és a családtagjaiból áll. A regény kezdetén a nővérével Mellel, és a barátaikkal Hennával és Jareddel ülnek kint a réten, és egy különös fényjelenség után ők látják utoljára élve a nemsokára holtan megtalált indie srácot. És majdhogynem pusztán ennyire a résztvevőik ők a cselekményeknek.

A kisvárost, ahol élnek, minden generációban el akarja pusztítani valamiféle földöntúli jelenség, amit az indie srácok minden alkalommal legyőznek. De azért van, hogy felrobbantják az iskolát. Ez a regény világában természetes. És ez nagyon furcsa. Hogy nem kezdenek el kérdezősködni, utánajárni, hanem tudják a helyüket, és amennyire csak lehet, ki akarják ebből húzni magukat. Hiszen ez nem is az ő dolguk, hanem az indie srácoké. És ezek leosztott szerepek. A másik nagyon izgalmas felvetése a regénynek, hogy van valami Öt legenda szerű ezekben a támadásokban, mert a felnőttek nem hisznek abban, hogy a halálesetek mögött bármilyen transzcendens entitás állna, pedig az ő korukban is megvoltak ezek a transzcendens jelenségek, amelyekre külön-külön talán még emlékeznek is, de a kollektív tudat nem őrzi ennek a felidézhető emlékeit.

Ebben a tekintetben tehát értelmezhetjük ezt a támadást, ami jelen esetben a halhatatlanok támadása egyfajta generációs élménynek, egy nagy metaforának, ami a gyermek lét mesei világát, és a felnőtt lét realitását mossa össze. Különösen érdekes, hogy ennek a metraforának az áldozatai a külön szubkultúrát alkotó indiek, akik nem vegyülnek és nem illeszthetőek be egyértelműen a társadalomba. Izgalmas felvetés lehet, hogy a most észlelt halhatatlanok vajon mennyiben reflektálnak a most felnövő „egyszer élünk, de akkor nagyon” címkével ellátott generációra, miért támadnak erősebben a korábbi vámpíroknál például, és hogy miért lehet az iskola minden generációban elpusztítva. Ezek persze csak felvetések, nem szeretnék kéretlen (és nem tanult) pszichológusként beszélni erről, de jó volna ezekről nálam okosabbaktól olvasni.

Mert, ha ezen olvasatok valamelyikén elgondolkozunk, újra kell gondolnunk azt, hogy miért a mellékszereplők a főszereplők. Hogy míg minden fejezet elején elmondja a szerző pár sorban, hogy mi történik a regény cselekményével párhuzamosan zajló kvázi fantasy világban a világ megmentése érdekében, addig mi majdhogynem egy klasszikus ifjúságit kapunk, minimálisra szorított átfedéssel a két cselekményszál között.
Mert ők csak srácok, akik túl akarják élni ezt a világvégét is, és ha már úgy van, érettségizni, elballagni és egyetemre menni sem volna rossz.

Mikey és Mel egy olyan családból jönnek, ahol az apa alkoholista, az anya pedig a karrierjét egyengeti a regény cselekményén át zajló szenátori kampányában. Mel korábban evészavarral küzdött, és néha most sem eszik, de Mikey figyel rá. Mikey kényszeres, folyamatosan megszámol dolgokat, és gyakran nem tud kiszállni rutinszerű cselekményekből, mint amilyen például a kézmosás. És szorong. Szorong azon, hogy mi lesz velük. Mi lesz a barátaival, és hogy mi lesz vele, a társaság legpótolhatóbb, leglényegtelenebb láncszemével, a teherrel, akit egyszer csak elhagyhatnak. Mert ő így látja magát, és nagyon valóságosan vannak leírva a kétségei.

A társaságuk további tagja Henna, aki neve ellenére nem indie, és Mikey úgy érzi szerelmes belé, de megélve kiderül, hogy talán ez mégsem az. A társaság negyedik, legkülöncebb tagja Jared, a regény meleg szereplője, aki amellett, hogy meleg, még negyedisten is, ugyanis a nagymamája a macskaisten, fő hatalma pedig, hogy képes gyógyítani. És persze érkezik egy új srác is, Nathan, akinek a bátyja indie volt és azóta eltűnt.

És persze nem azt akarom kifejezni ezzel a felsorolással, hogy ezek a szituációk unalmasak és üresek volnának, mert erről persze nincs szó egy Patrick Ness szövegben. Ha mégis lesz, elsőként fogok felháborodni. Csak azt mondom, hogy ennek a szövegnek a tétje nem a túlélés, mint a nagy világmegváltás történetekben. Ha mindenáron a túlélés szót szeretnénk használni, akkor a szöveg tétje a felnőtté válás, a felnőttként való továbbélés, a meggyógyulás és a felelősségvállalás. Felelősségvállalás azokkal a dolgokkal szemben, amikért felelősek vagyunk. Önmagunkért, a barátainkért, és igen, vannak, akik a világért.
Bővebben itt írtam róla: https://melegkonyvek.blog.hu/2019/08/29/patrick_ness_mi…

>!
mrsglass P
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Az első könyv, amit sok, örömből való olvasás nélkül, nagyon feszített munkával töltött hónap után olvastam. Patrick Ness nagy kedvencem a Soha nincs vége óta, és már tűkön ülve vártam, hogy új könyve jelenjen meg magyarul, közben kicsit féltem is, hogy hátha már nem leszek annyira fogékony rá, de megcsinálta. Végre egy könyv azokról, akik általában csak mellékszereplői a hőstörténeteknek. Megszámlálhatatlanul sokszor éreztem magam díszletnek mások sztorijában, mire felfedeztem a saját történetem; még egy kis idő eltelt, mire megtanultam (jól) alakítani, közben pedig megszerettem az egyszerűséget és megértettem, hogy nagyon sok minden csak viszonyítás kérdése. Humoros, érzelmes, őszinte, nem megúszós történet ez, imádtam minden vele töltött percet!

>!
Teetee
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Valahol a harmadik fejezetnél még azon gondolkoztam, hogy azért mégsem valók már nekem ezek az ifjúsági regények (csakazértsem young adult, milyen már ez, én 36 évesen sem érzem úgy, hogy felnőtt lennék…), aztán százötven oldallal később azt vettem észre, hogy nem akarok lefeküdni, amíg be nem fejeztem. (Végül aztán lefeküdtem, de reggel gyorsan ki is végeztem.)
Nekem bejön, amit Patrick Ness csinál, már A daruasszonyt is nagyon szerettem, és a Soha nincs vége is betalált.
Ez a könyv nem azokról szól, akik a világ megmentéséért folyó harcot vívják. Félreértés ne essék, róluk is szeretek olvasni. De az élet akkor is elcsesződhet, ha nem te vagy a Kiválasztott, ha csak szeretnél normális kamaszként viselkedni, összejönni a lánnyal, aki tetszik, legyőzni a szorongásaidat, megőrizni a barátságokat…
Ezt így pont nyári szünet idején kell olvasni, és előbb-utóbb visszahozza a fílinget, amikor még voltak nyári szünetek, amikor még minden előttünk volt, és ez egyszerre volt félelmetes és reménykeltő, amikor valami kezdett véget érni, pont akkor, amikor kiderült, hogy mennyire értékes.
Így vagy úgy, előbb-utóbb szembe kell nézni a démonokkal, legyenek azok a világot elpusztító lények vagy privát kis szorongásdémonok. És teljesen oké, ha félsz közben.
Jólesett most így ez.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Zseniális alapsztori, ütős karakterek, kellő érzékenység a kemény témákhoz, mindez vegyítve a Patrick Nessre jellemző sodró lendületű szöveggel. Naná, hogy imádtam ezt a könyvet, iszonyú jól megírt történetnek tartom, amit egy élmény volt olvasni. Remélem érkezik még a kiadótól más Ness könyv, mert elég termékeny az író, lenne mit elhozni.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/06/konyvkritika-patrick-nes…

>!
Szyszyyy IP
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Hát…
Maga az alapötlet bejött.
De úgy összességében valahogy nem nyerte el a tetszésemet.
Unalmasnak tartottam és többször is azon kaptam magam, hogy arra gondolok félbe kéne hagynom.
Nem mondom, hogy nem voltak benne jó jelenetek és szép gondoltaok.
De nekem ez így kevés volt.
Pedig a szerző másik könyve hatalmas kedvenc, ezért is mertem megvenni ezt is. Sokat vártam tőle. Úgyhogy nekem így kissé pofáraesés volt.
Sajna nem voltak szimpik a szereplők sem.
Nem utáltam őket, de semmi különösebb érzelmet nem váltottak ki belőlem.
A problémaikkal sem nagyon tudtam azonosulni.
Plusz értem én, hogy nem az indie srácokon volt a hangsúly. Pont ez volt a lényeg…
De azt talán picit megmagyarázhatták volna, hogy most igazából kik is ők?
Tök átlagos kamaszok, akik belekeverednek ebbe vagy konkrétan erre születtek,ők a kiválasztottak? Miért hívják így őket?
Hmm, vagy az is lehet, hogy én nem figyeltem eléggé.

>!
Ruste
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Nagyon tetszett a koncepció, ami viszont saját sarokkövei miatt nem tud több lenni egy átlagos tini drámánál.
Ugyan feltételez agyat az olvasójáról és (nem nagyon van viszonyítási alapom, de úgy hiszem) picit komolyabb is a témához való hozzáállása az átlagnál (a kényszerbetegség pl tök reálisan van benne).
spoiler

>!
Rileey
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Már az első oldalakon beszippantott a könyv azzal a kis filozofálgatással. Baromi jó az alapötlet, és ilyet még igazából nem is olvastam: miközben nagy horderejű dolgok történnek, meg kell menteni a világot, adott a főszereplőnk és az ő barátai, akik mit sem sejtenek erről az egészről, és élik a kis mindennapi életüket. A csavar itt tényleg az, hogy egy pillanatra sem vesznek részt az eseményekben, csak érzékelik, hogy történik valami, és ez így szerintem zseniális.
Minden fejezet elején van egy kis összefoglaló, hogy éppen mi az az egetrengető dolog, ami történik, bevallom, nekem ez így zanzásítva kicsit katyvasz volt, de nagyon élveztem, ahogy a hétköznapi szereplőknél lecsapódott.
Patrick Ness ezúttal is olyan témákat választ, amikben nagyon jó (természetesen megspékelve némi szürrealizmussal), ezúttal a főszereplőnek a szorongással kell megküzdenie (és milyen döntést hoz a végén!), el kell nyernie a lány szívét, aki tetszik neki. Bár a dialógus dominál, de nagyon átjöttek az érzelmek, az ok-okozati viszonyok, és a cselekmény sem ült le egy pillanatra sem, hiába voltak a szereplők valójában mellékszereplők egy világmegmentős sztoriban.


Népszerű idézetek

>!
_Nikki

– Itt van a jövő, előttünk. Nem pedig valahol távol, ahol általában a jövő lenni szokott. Itt és most történik. Bármelyik pillanatban.

105. oldal

>!
Umbridge_prof

Mi, hétköznapi halandók meg csak élünk itt, és várjuk, hogy velünk is történjen végre valami, bármi, miközben elhúz mellettünk az élet.

20. oldal

>!
_Nikki

– És mit csinál az ember, amikor az álmai valóra válnak? – kérdezi. – Erről soha nem beszél senki. Csak azt sulykolják, hogy kövesd az álmaidat, de mi történik, amikor utoléred őket?
– Élvezd ki. Tégy meg minden tőled telhetőt, és próbálj meg nem túl nagy seggfej lenni.

131. oldal

>!
_Nikki

„A szíved békéjét nem várhatod mástól, arra magadnak kell rátalálnod”

>!
_Nikki

– Talán a felnőttség legbiztosabb jele, amikor felismered, hogy egy csomó mindenben bizonytalan vagy.

202. oldal

>!
Panni154

Egy csomó döntés nem is a tiéd, mások hozzák helyetted. És ezek a mások néha rosszul döntenek. És néha fogalmuk sincs, mik lesznek a következmények.

176. oldal

>!
Panni154

Nem kell mindenkinek Kiválasztottnak lenni. Nem kell, hogy te legyél az, aki megmenti a világot. A legtöbb embernek egyszerűen csak élnie kell az életét a legjobb tudása szerint, csináljon olyan dolgokat, ami jólesik, szerezzen barátokat, lógjon velük, próbálja jobbá tenni az életüket, szeretni őket, úgy, ahogy kell. Közben persze tudod, hogy igazából semmi értelme a világnak, de mégis meg kell keresni a módját, hogy boldog lehess.

179. oldal

>!
Rhea_Doherty 

Túlságosan lefoglal a ketchupos dobozok számolgatása, és közben azt kívánom, bárcsak, bárcsak, bárcsak halott lennék.

184. oldal

>!
Rhea_Doherty 

Úgy érzed, nem tudsz szembenézni a problémákkal, összeroppantanak, de mégis itt vagy.

191. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Almond: Szárnyak titka
David Almond: Skellig
David Levithan: Nap nap után
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Nicola Yoon: Minden, minden
John Green: Teknősök végtelen sora
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
John Flanagan: Jégföldje
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva