Háború ​a békéért (Chaos Walking 3.) 92% 170 csillagozás

Nem tudtam megfejteni ennek a feszes, eseménydús történetnek a titkát. Volt ebben minden: háború, ármány, árulás, váratlan fordulatok, szerelem, jó és rossz állandó harca, küzdelem egy békés, egyensúlyban lévő világért. De a végén mégis kicsit csalódott voltam. Túlírtnak éreztem a végét. Szabályosan dühös voltam tőle. Pedig annyira jó lett volna…

Most látom, hogy még nem írtam értékelést! … tényleg mindennel elcsúszok mostanában. Na nem baj, a lényeg, hogy IMÁDOM PATRICK NESST, IMÁDOM A CHAOS WALKING TRILÓGIÁT, IMÁDOK MINDENT A KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN!
A legenda utolsó részével vetekszik a könyv. Eszméletlen az egész világ, amit az író kitalált; a két fiatal, akiknek kiteljesedését végigkövethettük; a Mesterpolgár, aki egyre mélyebbre süllyedt; a szpakkerek akik valójában (legalábbis számomra) imádnivaló lények! Nem akartam, hogy vége legyen, ráadásul ilyen véget! Ahhhh…. ezt még lehet folytatni, ugye lesz folytatás! Legyen folytatás Patrick Ness kérlek, mert nem akarom még elengedni egyik szereplőt sem, még velük együtt akarok félni, izgulni és örülni! <3 <3 <3

Kedvenc sorozat? Nem is kérdés.
Furcsa belegondolni, hogy nincs több Chaos Walking. Most mit fogok csinálni? A filmről ne is beszéljünk, ezek után mostanában tuti nem nézem meg. Nem akarom. De miután Pinterestre fölmentem, ahol mindig találok érdekes dolgokat, most elszörnyedtem. Azt hiszem, Patrick Ness direkt nem írja le részletesen a karaktereket, hogy mindenkinek más élménye legyen. Adott valami pluszt, egy olyan intim élményt, amiről nem is lehet beszélni, nem tudnám szavakba önteni, de csodálatos, és ez a személyes dolog az, ami miatt nem fogok fanartokat nézegetni órákon keresztül, és ami miatt távol tartom magamtól a filmet.

A sorozatból ez a borító a kedvencem, nagyon menő.
A cím mindent elárul a történetről. Erről szól, teljesen jól leírja a könyvet. Az előző rész robbantgatásai után valódi háborúba kerülünk, és már nem csak két, hanem három oldal küzd egymás ellen.
Fél csillag levonás apró dolgokért, amik nem igazán tetszettek pl spoiler
De ezek ellenére imádtam. Az egész sorozatot. Az utolsó 150 oldalt egyben olvastam végig, és folyamatosan görcsbe volt a gyomrom, izgultam, féltem, könnyeztem.
Úgy érzem LEHET, hogy ezek a könyvek megváltoztatták a felfogásom, LEHET, hogy átdefiniálják a jó és a rossz fogalmát, LEHET, hogy olyat adtak, ami sokáig velem lesz. Egy csodás világot, amiben még bőven van történet, és amiből kérjük, követeljük a kiegészítők fordítását. Lehet, hogy valahol engem is megváltoztatott Patrick Ness.

Zseniális! Kedvenc.
Nem is tudtam mit reagálni, annyira szíven ütött a vége. Nevetek és sírok egyszerre. Én itt már csak annyit mondanék: imádlak, Todd! Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a kissrác az első kötet óta.
Köszönjük, Patrick Ness, hogy megalkottad őt, és ezt az egyedi, csodálatos történetet! Biztos, hogy még többször is el fogom olvasni. :)
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2015/04/patrick-ness…

Nem, nem, nem és nem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolta Patrick, illetve pontosan értem, miért csinálta ezt, de hát khm, nna, lehetett volna ezt sokkal kevésbé megúszósan is. Végtelenül idegesítő volt, hogy minden. egyes. nyomorult. fejezet. valami sokkoló dologgal ért véget, aztán a másik szemszög miatt előbb még visszamentünk az időben egy kicsit, és majd húsz oldallal később, mikor már rég nem érdekelt a csavar, megtudjuk, mi lett a folytatás – ez annyira olcsó húzás, hogy arra nincsenek szavaim. Mintha egy kéthetente megjelenő újság folytatásos történetét olvastam volna, iszonyúan elhúzta, és sajnos a hosszúság nem volt összhangban a minőséggel. Az egyetlen pozitívum, hogy a két főszereplő nem hazudtolta meg önmagát, és a második részben remekül felépített karaktereik itt folytatták az útjukat, de ez sajnos nem mondható el mindenkiről, mintha félúton megunta volna írni őket.
spoiler Nagyon nagy kár érte a második rész után, a végére pedig aztán már tényleg nincsenek szavaim, hát hogy lehet ezt így befejezni…. Nagyon csalódott vagyok, hogy közel ezerötszáz oldal után ezzel kell beérnem. Elolvastam a kiegészítő történeteket is, az első Viola előtörténete, az kifejezetten illett hozzá, a második lazán köthető Coyle nővérhez még a régebbi időkből, az nagyon tetszett, viszont a harmadik, ami a lezáró rész után játszódik kicsivel, na hát az valami vérlázítóan pofátlan, nem is értem.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam végre ezt a trilógiát, meg hát Patrick Ness azért mégis csak Patrick Ness, de rettentően örülök, hogy más könyveit olvastam előbb.

A szívem apró darabokban hever most valahol az óceán mentén. Vagy az Ösvény végén. Gyönyörű zárórészt írt Patrick Ness, sok izgalommal, könnyfakasztó jelenetekkel, és olyan érzelemábrázolással, amelybe beleborzongtam.
Csodálatos élmény volt ez a rész is, egyszerűen nem találom a szavakat, hogy megfelelően kifejezzem, mekkora hatással volt rám a befejezés is.
Viszont nem akartam, hogy vége legyen. És most mégis…. egy ilyen kiváló sorozat végére értem, és fáj a búcsú. Biztos, hogy fogom még olvasni ezt a sorozatot.

A Háború a békéért a trilógia leghosszabb része. Több, mint hatszáz oldal, ami egyrészt örömteli, hiszen talán ez a sorozat legjobb része, és bizony bőven van mit olvasni benne a végső katarzis eléréséig. Másrészt viszont ez a regény – talán egyetlen – gyenge pontja is. Az első két részhez képest az a fő változás ugyanis, hogy a két fő szempont-karakter mellé egy harmadik is csatlakozik. Ő az 1017-es számú szpakker, a Visszatérő, aki az őslakosok oldaláról mutatja be az aktuális eseményeket. Kétségtelen, hogy miatta még jobban megérthetjük a mostanra össze-vissza kuszálódott motivációs pókhálót, és a többi szereplőhöz képest totálisan egyéni hangon – még ha ez egy „kaptártudat”-szerű népnél elsőre disszonánsnak is tűnik – kommentálja a történéseket. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk néha háromszor is elolvasni egy-egy jelenetet, ami egy idő után bizony nem feltétlenül jelent előnyt – főleg, mikor a két főszereplő egymás utáni epekedése a téma… A regény ettől egy „kicsit” túlírtnak tűnik, ami azért szerencsére nem annyira zavaró, köszönhetően annak, hogy mindhárom karakter képes váratlant húzni és a cselekmény irányát megváltoztatni. Ugyan ez hatványozottan igaz a két „gonosz” fő-mellékszereplőre, a mindig fondorkodó Mesterpolgárra – minden idők egyik legjobb negatív szereplőjére – és a terrorista-szabadságharcos Coyle nővérre, akik egyszerűen képtelenek békét áhító szavaiknak megfelelően cselekedni és mintha csak direkt akarnák tovább rontani a békekötés esélyeit.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/01/patrick-ness…

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

Egyrészt örülök hogy egyben olvashattam el az egész trilógiát, másrészt szomorú vagyok hogy vége van. A harmadik rész méltó befejezése a sorozatnak, megint ugyanolyan akciódús, pörgős és érzelmes mint az előző kettő.Nekem a befejezés is nagyon tetszett. Bárcsak többen elolvasnák ezt a sorozatot annyira megéri. Patrick Ness köszönöm neked hogy megírtad ezt az egyedi trilógiát, hatalmas élmény volt a sorozat és biztos hogy sokszor le fogom venni a polcról.

Katarzis, vagy valami nagyon hasonló. Ness még a végén is arcul csap, és nem is csak egyszer, hanem számtalanszor, és mégsem túl sokszor – tökéletesen illik az előzményekhez, hogy még egy kicsit, na még egy kicsit ki kell tartani… Nagyon szépen, kereken fel van építve az egész trilógia, imádom, mikor valaki igazán jól tudja ezt csinálni.
Biztosan nem lesz ebből sosem tömegtermék, mert nem szolgál ki annyiféle közönséget, mint híresebb társai, de akit megfog, azt garantáltam nem ereszti el soha, és valami olyan élményt ad, hogy jaj. Rendesen a hatása alá vonja azt, aki befogadja ezt a világot, és megpróbálja beleképzelni magát.
Amellett, hogy a hangulata talán önmagában is megnyerhetett volna magának, annyi más rétege és eleme is van neki, amiért szeretni és értékelni lehet…

Bővebben: http://kritikussokk.blog.hu/2012/11/16/chaos_walking_trilogia