Háború ​a békéért (Chaos Walking 3.) 91% 189 csillagozás

Nem tudtam megfejteni ennek a feszes, eseménydús történetnek a titkát. Volt ebben minden: háború, ármány, árulás, váratlan fordulatok, szerelem, jó és rossz állandó harca, küzdelem egy békés, egyensúlyban lévő világért. De a végén mégis kicsit csalódott voltam. Túlírtnak éreztem a végét. Szabályosan dühös voltam tőle. Pedig annyira jó lett volna…

Most látom, hogy még nem írtam értékelést! … tényleg mindennel elcsúszok mostanában. Na nem baj, a lényeg, hogy IMÁDOM PATRICK NESST, IMÁDOM A CHAOS WALKING TRILÓGIÁT, IMÁDOK MINDENT A KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN!
A legenda utolsó részével vetekszik a könyv. Eszméletlen az egész világ, amit az író kitalált; a két fiatal, akiknek kiteljesedését végigkövethettük; a Mesterpolgár, aki egyre mélyebbre süllyedt; a szpakkerek akik valójában (legalábbis számomra) imádnivaló lények! Nem akartam, hogy vége legyen, ráadásul ilyen véget! Ahhhh…. ezt még lehet folytatni, ugye lesz folytatás! Legyen folytatás Patrick Ness kérlek, mert nem akarom még elengedni egyik szereplőt sem, még velük együtt akarok félni, izgulni és örülni! <3 <3 <3

Soha, de soha nem olvastam még ilyen könyvet…
Egy olvasásszociológus előadásában hallottam először róla, aki úgy emlegette, hogy ez olyan könyv, amit minden tinédzsernek olvasni kellene. Én „picit” túlkoros vagyok hozzá, de átengedtem magam neki, és a részemmé lett. Olyan sok érzés kavarog bennem, hogy nem tudok értelmesen fogalmazni. Patrick Ness zseniális író, mondjuk ezt már a Szólít a szörny után is megállapítottam.
Olvassátok! Mindenki!!!

Kedvenc sorozat? Nem is kérdés.
Furcsa belegondolni, hogy nincs több Chaos Walking. Most mit fogok csinálni? A filmről ne is beszéljünk, ezek után mostanában tuti nem nézem meg. Nem akarom. De miután Pinterestre fölmentem, ahol mindig találok érdekes dolgokat, most elszörnyedtem. Azt hiszem, Patrick Ness direkt nem írja le részletesen a karaktereket, hogy mindenkinek más élménye legyen. Adott valami pluszt, egy olyan intim élményt, amiről nem is lehet beszélni, nem tudnám szavakba önteni, de csodálatos, és ez a személyes dolog az, ami miatt nem fogok fanartokat nézegetni órákon keresztül, és ami miatt távol tartom magamtól a filmet.

A sorozatból ez a borító a kedvencem, nagyon menő.
A cím mindent elárul a történetről. Erről szól, teljesen jól leírja a könyvet. Az előző rész robbantgatásai után valódi háborúba kerülünk, és már nem csak két, hanem három oldal küzd egymás ellen.
Fél csillag levonás apró dolgokért, amik nem igazán tetszettek pl spoiler
De ezek ellenére imádtam. Az egész sorozatot. Az utolsó 150 oldalt egyben olvastam végig, és folyamatosan görcsbe volt a gyomrom, izgultam, féltem, könnyeztem.
Úgy érzem LEHET, hogy ezek a könyvek megváltoztatták a felfogásom, LEHET, hogy átdefiniálják a jó és a rossz fogalmát, LEHET, hogy olyat adtak, ami sokáig velem lesz. Egy csodás világot, amiben még bőven van történet, és amiből kérjük, követeljük a kiegészítők fordítását. Lehet, hogy valahol engem is megváltoztatott Patrick Ness.

Zseniális! Kedvenc.
Nem is tudtam mit reagálni, annyira szíven ütött a vége. Nevetek és sírok egyszerre. Én itt már csak annyit mondanék: imádlak, Todd! Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a kissrác az első kötet óta.
Köszönjük, Patrick Ness, hogy megalkottad őt, és ezt az egyedi, csodálatos történetet! Biztos, hogy még többször is el fogom olvasni. :)
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2015/04/patrick-ness…

Nem vagyok teljesen lenyűgözve a befejező résszel, de összességében megállapítottam, hogy Ness ebben a műfajban is egyedülállót alkotott. Mind a világ, a háttérben „zajló” különleges dolgok, az új faj, mind-mind sok érdekességet rejt a sorok között. Üdítő hogy Viola és Todd párosa nem megy át tinirománcba, hanem sorozatos próbák előtt állnak, folyamatos bizonytalanságban tartja a főszereplőket az író. Mesterpolgár viszont zseniális karakter, elképesztően tehetséges örülttel van dolgunk, aki sikeresen felhasználja a bolygó adta lehetőséget tárházát, bevégezve ezzel az örök érvényű igazságot, mely szerint az emberek alapvetően nem változnak.

Nem, nem, nem és nem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolta Patrick, illetve pontosan értem, miért csinálta ezt, de hát khm, nna, lehetett volna ezt sokkal kevésbé megúszósan is. Végtelenül idegesítő volt, hogy minden. egyes. nyomorult. fejezet. valami sokkoló dologgal ért véget, aztán a másik szemszög miatt előbb még visszamentünk az időben egy kicsit, és majd húsz oldallal később, mikor már rég nem érdekelt a csavar, megtudjuk, mi lett a folytatás – ez annyira olcsó húzás, hogy arra nincsenek szavaim. Mintha egy kéthetente megjelenő újság folytatásos történetét olvastam volna, iszonyúan elhúzta, és sajnos a hosszúság nem volt összhangban a minőséggel. Az egyetlen pozitívum, hogy a két főszereplő nem hazudtolta meg önmagát, és a második részben remekül felépített karaktereik itt folytatták az útjukat, de ez sajnos nem mondható el mindenkiről, mintha félúton megunta volna írni őket.
spoiler Nagyon nagy kár érte a második rész után, a végére pedig aztán már tényleg nincsenek szavaim, hát hogy lehet ezt így befejezni…. Nagyon csalódott vagyok, hogy közel ezerötszáz oldal után ezzel kell beérnem. Elolvastam a kiegészítő történeteket is, az első Viola előtörténete, az kifejezetten illett hozzá, a második lazán köthető Coyle nővérhez még a régebbi időkből, az nagyon tetszett, viszont a harmadik, ami a lezáró rész után játszódik kicsivel, na hát az valami vérlázítóan pofátlan, nem is értem.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam végre ezt a trilógiát, meg hát Patrick Ness azért mégis csak Patrick Ness, de rettentően örülök, hogy más könyveit olvastam előbb.

A szívem apró darabokban hever most valahol az óceán mentén. Vagy az Ösvény végén. Gyönyörű zárórészt írt Patrick Ness, sok izgalommal, könnyfakasztó jelenetekkel, és olyan érzelemábrázolással, amelybe beleborzongtam.
Csodálatos élmény volt ez a rész is, egyszerűen nem találom a szavakat, hogy megfelelően kifejezzem, mekkora hatással volt rám a befejezés is.
Viszont nem akartam, hogy vége legyen. És most mégis…. egy ilyen kiváló sorozat végére értem, és fáj a búcsú. Biztos, hogy fogom még olvasni ezt a sorozatot.

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

Hónapokig halogattam a sorozat befejezését, mert egyszerűen nem akartam az utolsó rész elolvasása után azt érezni, hogy nincs több Chaos Walking, nincs több Todd Hewitt, nincs több Zaj, stb. Aztán mégis elővettem a Háború a békéért-et. Elolvastam, és most egyszerre vagyok boldog és szomorú. Boldog vagyok, mert imádtam ezt is, mint az előző részeket is, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert annyira berántott ez a ZAJos világ off, hogy úgy érzem, jó pár napig a Chaos Walking fog járni az eszemben. off.
A könyv címe elég beszédes: Az emberek és a szpakkerek összecsapnak egy végső háború keretei között. Persze, egy-két csavarral megspékelve.
Sok mindent szerettem a könyvben: a dinamikáját, hogy sosem volt benne egyetlen egy unalmas jelenet se; a csavarokat, mert egyszerűen kitalálhatatlanok voltak; a szereplőket,a jókat és a gonoszokat is, mert mindegyik karakter valami plusz dolgot adott a történethez spoiler; a bölcsességeket, amiket az író kis cseppekben csempészett bele a könyv lapjaiba.
A vége egy kicsit sejtelmes volt, de pont annyira, hogy aki ismeri a sorozatot, ki tudja a saját képzeletében egészíteni.
És igen, valószínűleg off elfogult vagyok, de nem tudok semmilyen negatívot felhozni a regény ellen. Egy csodálatos világot hozott létre Patrick Ness, amit csak nehéz szívvel tudok elengedni. Az újraolvasás lehetőségével mindenképp élni fogok. ❤