Háború ​a békéért (Chaos Walking 3.) 93% 155 csillagozás

Most látom, hogy még nem írtam értékelést! … tényleg mindennel elcsúszok mostanában. Na nem baj, a lényeg, hogy IMÁDOM PATRICK NESST, IMÁDOM A CHAOS WALKING TRILÓGIÁT, IMÁDOK MINDENT A KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN!
A legenda utolsó részével vetekszik a könyv. Eszméletlen az egész világ, amit az író kitalált; a két fiatal, akiknek kiteljesedését végigkövethettük; a Mesterpolgár, aki egyre mélyebbre süllyedt; a szpakkerek akik valójában (legalábbis számomra) imádnivaló lények! Nem akartam, hogy vége legyen, ráadásul ilyen véget! Ahhhh…. ezt még lehet folytatni, ugye lesz folytatás! Legyen folytatás Patrick Ness kérlek, mert nem akarom még elengedni egyik szereplőt sem, még velük együtt akarok félni, izgulni és örülni! <3 <3 <3

Zseniális! Kedvenc.
Nem is tudtam mit reagálni, annyira szíven ütött a vége. Nevetek és sírok egyszerre. Én itt már csak annyit mondanék: imádlak, Todd! Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a kissrác az első kötet óta.
Köszönjük, Patrick Ness, hogy megalkottad őt, és ezt az egyedi, csodálatos történetet! Biztos, hogy még többször is el fogom olvasni. :)
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2015/04/patrick-ness…

A szívem apró darabokban hever most valahol az óceán mentén. Vagy az Ösvény végén. Gyönyörű zárórészt írt Patrick Ness, sok izgalommal, könnyfakasztó jelenetekkel, és olyan érzelemábrázolással, amelybe beleborzongtam.
Csodálatos élmény volt ez a rész is, egyszerűen nem találom a szavakat, hogy megfelelően kifejezzem, mekkora hatással volt rám a befejezés is.
Viszont nem akartam, hogy vége legyen. És most mégis…. egy ilyen kiváló sorozat végére értem, és fáj a búcsú. Biztos, hogy fogom még olvasni ezt a sorozatot.

Ez egy szenzációs könyv és sorozat! Végig az utolsó betűig csodálatos. A történet eredeti, a szereplők egyéniek, elevenek, a történet pörgős, és érdekes, van itt minden ami kell. Mindez egy csodálatos írói stíluson át, az egyediség mintaképe számomra ez a regény. MINDENKINEK bátran ajánlom, aki ebben a műfajban keresgél… de még annak is, aki nem.

A Háború a békéért a trilógia leghosszabb része. Több, mint hatszáz oldal, ami egyrészt örömteli, hiszen talán ez a sorozat legjobb része, és bizony bőven van mit olvasni benne a végső katarzis eléréséig. Másrészt viszont ez a regény – talán egyetlen – gyenge pontja is. Az első két részhez képest az a fő változás ugyanis, hogy a két fő szempont-karakter mellé egy harmadik is csatlakozik. Ő az 1017-es számú szpakker, a Visszatérő, aki az őslakosok oldaláról mutatja be az aktuális eseményeket. Kétségtelen, hogy miatta még jobban megérthetjük a mostanra össze-vissza kuszálódott motivációs pókhálót, és a többi szereplőhöz képest totálisan egyéni hangon – még ha ez egy „kaptártudat”-szerű népnél elsőre disszonánsnak is tűnik – kommentálja a történéseket. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk néha háromszor is elolvasni egy-egy jelenetet, ami egy idő után bizony nem feltétlenül jelent előnyt – főleg, mikor a két főszereplő egymás utáni epekedése a téma… A regény ettől egy „kicsit” túlírtnak tűnik, ami azért szerencsére nem annyira zavaró, köszönhetően annak, hogy mindhárom karakter képes váratlant húzni és a cselekmény irányát megváltoztatni. Ugyan ez hatványozottan igaz a két „gonosz” fő-mellékszereplőre, a mindig fondorkodó Mesterpolgárra – minden idők egyik legjobb negatív szereplőjére – és a terrorista-szabadságharcos Coyle nővérre, akik egyszerűen képtelenek békét áhító szavaiknak megfelelően cselekedni és mintha csak direkt akarnák tovább rontani a békekötés esélyeit.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/01/patrick-ness…

Egyrészt örülök hogy egyben olvashattam el az egész trilógiát, másrészt szomorú vagyok hogy vége van. A harmadik rész méltó befejezése a sorozatnak, megint ugyanolyan akciódús, pörgős és érzelmes mint az előző kettő.Nekem a befejezés is nagyon tetszett. Bárcsak többen elolvasnák ezt a sorozatot annyira megéri. Patrick Ness köszönöm neked hogy megírtad ezt az egyedi trilógiát, hatalmas élmény volt a sorozat és biztos hogy sokszor le fogom venni a polcról.

Katarzis, vagy valami nagyon hasonló. Ness még a végén is arcul csap, és nem is csak egyszer, hanem számtalanszor, és mégsem túl sokszor – tökéletesen illik az előzményekhez, hogy még egy kicsit, na még egy kicsit ki kell tartani… Nagyon szépen, kereken fel van építve az egész trilógia, imádom, mikor valaki igazán jól tudja ezt csinálni.
Biztosan nem lesz ebből sosem tömegtermék, mert nem szolgál ki annyiféle közönséget, mint híresebb társai, de akit megfog, azt garantáltam nem ereszti el soha, és valami olyan élményt ad, hogy jaj. Rendesen a hatása alá vonja azt, aki befogadja ezt a világot, és megpróbálja beleképzelni magát.
Amellett, hogy a hangulata talán önmagában is megnyerhetett volna magának, annyi más rétege és eleme is van neki, amiért szeretni és értékelni lehet…

Bővebben: http://kritikussokk.blog.hu/2012/11/16/chaos_walking_trilogia

Sajnos ez a sorozat is beleesett abba young adult széria betegségbe, hogy valaki kitalál egy bődületesen erős felütést, egy remek ötletet, de mikor a folytatásra kerül a sor, már nem tud olyan elsöprőt alkotni, ami az eredeti ötlet volt. A Chaos Walking is így járt. Ettől nem lesz rossz trilógia, ááá dehogy. Szimplán nálam nem tudtak felérni a folytatások az első könyvhöz, és az abban lévő potenciálhoz. De örülök, hogy elolvastam.

Basszus, menj a fenébe Ness! Hallod, a fenébe! Legalább valami figyelmeztetés, hogy mittudomén, erős idegzetűeknek, suliban, tömegközlekedésen, emberek előtt kérjük ne olvassa vagy valami, mert így eléggé kiszúrtál velem. Nem tudtam letenni és a suliban bőgtem szét a fejem egy lyukas órán. Köszönöm szépen, az így eléggé foltozott lelkemnek pont erre volt szüksége. Még egy szakadásra, amit foltozni kell.
A másodikhoz képest sokkal nyugisabb volt az érzelmi része. Persze az események csak úgy forogtak, hogy kapkodtam a fejem, de szerencsére érzelmileg nem terhelt le annyira mint a VéK… mármint az egész könyv alatt. Az egy más kérdés, hogy igenis voltak részek, amik önmagukban jobban leterheltek mint az egész VéK.
Irtózatosan jól vezeti a történetet, újra és újra, a szereplők még mindig mintha élnének, és a Mesterpolgár még mindig tökéletesen ki tudja mosni az agyam. És ötletem sincs ezt hogyan csinálja ugyanúgy a Mesterpolgár, mint Patrick Ness. Biztos valami ufó az a Ness ember, mert olyanokat csinál, hogy csak hűű! És igen, olyat is csinál amitől meg csak brühühüü. Azt hiszem az utolsó harminc negyven oldalt simán végigzokogtam, attól függetlenül, hogy tudtam, hogy ez egyszerűen nem történhet meg, és ilyet nem fog csinálni író létére se, és tényleg egyszerűen képtelenség nem megmenteni,de Ness ilyen. Elhiheti veled, hogy de az igenis úgy van, ahogy leírja. Hogy meg fog történni, bármi történik is.
És igen, bár az elején nem értettem, és nagyon, de igazán nagyon nehéz megszokni azt a harmadik szemszöget de ott van, és kell oda, és az ad értelmet az egésznek. Ha belegondolok, az tette teljessé és érthetővé.

Nagyon tetszik, ahogy a trilógia fel lett építve. Szépen fokozatosan, minden szempontból. És ugyanolyan izgalmas volt olvasni 120 oldalt akkor is, ha azon egy fél órás időtartamot írt le Ness, és akkor is, ha több nap pörgős eseményeit. Hiányérzetem lesz egy darabig, az biztos.