A ​daruasszony 53 csillagozás

Patrick Ness: A daruasszony

„Te ​körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet – mondta a felesége, amikor elhagyta.”

George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.

Kicsoda Kumiko?
És kicsoda George?
És végül, de nem utolsó sorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?

A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett… (tovább)

Eredeti mű: Patrick Ness: The Crane Wife

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2014
368 oldal · ISBN: 9789630795821 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Patrick Ness: A daruasszony

Upssz… Megint belefutottam egy könyvbe, amelyet nem igazán tudok pontozni. Hát jó, nem akarom pontozatlanul hagyni, így megkapja a négy és felet. És azért vagyok gondban, mert nem tudom, hogy az íróban mennyi a kókler és mennyi a mágus. Jól tudom, sokan nem törődnek ezzel, amíg jó a műsor, de mit tegyek, nem szeretem ki nem állhatom a kóklereket. Mert hogy van az íróban kóklerség, ez biztos. De hogy csupán fél csillagnyi, vagy másfél, azt nem tudom, de a műsor egész jó volt. Elért hozzám, megérintett, mert eléggé George vagyok, és egy fél Kumikón túl, aki keresi a maga daruasszonyát, még úgy is, hogy tudja, abba valaki belehalhat.
A könyv olvasása után megnéztem a könyvekből készült képeket. Ha kihagyod, megbánod (bár mintha ebben is felfedeznék egy csipetnyi kóklerséget).:
https://www.sublackwell.co.uk/fineartportfolio/

3 hozzászólás
>!
Véda MP
Patrick Ness: A daruasszony

Valószínűleg tényleg minden történet rég elkezdődött már azelőtt, hogy elkezdődött volna és egyik történet sem ér véget igazán, hiába van vége. Ez a történetek trükkje.
A regény mágikus realizmusba ágyazott mese egy daruról és egy tűzhányóról, nőről és férfiról, valójában azonban mindannyiunkról szól. Mi vagyunk a daru és a tűzhányó, a férfi és a nő, aki annyira szeret, hogy muszáj pusztítania és betegesen vágynia arra, hogy aztán a másik mindent megbocsásson neki. Mint egy ki nem ordított, számonkérő kérdés: Viszontszeretsz?!
Ugyanakkor mi vagyunk azok is, akiknek a leginkább fáj a pusztítás, akik azt gondolják tisztábbak a másiknál és jobban szeretnek. Ennek megfelelően felsőbbrendűek is, épp ezért megbocsátaniuk lehetetlen. Vagy csak elég önzők? Hiszen ha megbocsátok, nekem végül ki fog?
Aztán egyszer eljön a pillanat, az örökkévalónak tűnő, ami valóban csak egy pillanat mégis úgy tűnik megáll körülöttünk a világ. Megbocsátani mindkét fél érdekében muszáj. Szabadok lehetünk végre. Felszabadulhatunk.
De örök paradoxon ez, „az egyedüliek akik megszabadíthatnak bennünket, éppen azok akik túl jóságosak ahhoz, hogy megtegyék.” A történetünk ezért valójában minden egyes pillanatban elkezdődik és befejeződik. Az egész attól függ, mikor hagyod abba a mesét.
A történet lényege bármikor, bárki által érjen is véget, persze ugyanaz, ami a történetek végén általában hol kevésbé, hol banalitásában jelenik meg: az önzetlen szeretet, a teremtő erejű szerelem, szerelmes szeretet. Ami mégis jó, bár előre tudjuk, hogy egyenlőtlen a küzdelem, tudjuk fájni fog és nem lesz a miénk, nem ad maradandó boldogságot, s nem is szabadíthat fel…
Szeretjük a történetünk összképét a végén. Egy kollázst az örökre elérhetetlen messzeségről, ami fájdalmasan gyönyörű, amelyben örökre egymás látóterében maradhatunk. Egy kép a szomorúságról, de a békéről is. Az ember szeretettel nézheti, és megvigasztalódhat. A trükk ennyi. A történetek trükkje. Muszáj szeretni valakit.

>!
pat P
Patrick Ness: A daruasszony

Harmincharmadik a harminckettőből

He?

(Hát igen. Nem vagyok én ehhez elég kifinomult. Pedig amúgy kellemes, hangulatos kis regény ez, igazán szeretni való, csetlő-botló angol hősökkel, amúgy Mark Haddon modorában. Ezt a felét imádtam, tényleg. De hogy mi értelme volt benne ennek az egész daruasszonykodásnak?! Jó, tudom, a szimbólum, meg a mondanivaló – és nem igazán értem, mi lett volna a mondanivaló, de gyanúm szerint még mindig jobban értem, mint ahogy azt az írónak leírni sikerült. És miért kell a főszeplőt oldalakon át rugóztatni egy olyan „rejtélyen” ami már cím és borító alapján nyilvánvaló? Ja, hát persze, ő nem olvasta a könyvet.
Pedig olyan jó lehetett volna. Igazából még így is jó volt. De….
Eh.)

14 hozzászólás
>!
Scientia
Patrick Ness: A daruasszony

Ady héja násza, Szabó Lőrincz tengere és a Quimby: Magam adom extázisa ez a könyv.
Kevés szereplős történet.
George- egy jó szándékú alig észrevehető személyiség. Annyira láthatatlan, hogy az exfeleség és az exszerető is ledöbben, amikor reflektorfénybe kerül.
Amanda- George lánya egy kíméletlenül szókimondó személy. Magányos. Egy ilyen személyiséggel lehet valakit szeretni?
Kumikó- egy titokzatos nő/madár akinek a személye rengeteg értelmezést ad a könyvnek.
SPOILER!!!
Lehet, hogy ez a könyv:
1) Az önzetlen és a feltétel nélküli szerelem regénye, ami véget ér, ha birtoklóvá válik.
2) A szeretet regénye. Kumikó mindenkit olyannak fogad el amilyen, és legfőképp mindenkinek a gyengéit szereti (George szelídségét, Amanda szókimondását).
3) A változások regénye. George egy adott pillanatban úgy kritizál, hogy elfelejt ezért bocsánatot kérni, Amanda viszont visszafogottabbá válik. A végén az addigi gyengeségeik az erősségükké válnak, George ismét alkotni kezd (immár önállóan), Amanda vezetői munkát kap és (bár továbbra is szereti) elengedi a volt férjét.
4) A teremtés regénye. Mindannyian alkotunk, néha magányosan, néha többedmagunkkal. És mindannyian ugyanígy rombolunk. Adunk és kapunk. Szeretünk és gyűlölünk. Mindannyian megbocsátásra várunk. De azt csak a végén kaphatjuk meg. A haláltól.
Ebben az értelemben Kumikó a keresztény világ Istene. Az egyetlen ami feloldozást adhat.
Biztosan van a könyvnek még néhány olvasata. Más hangulatban mást fog adni.

>!
efenera
Patrick Ness: A daruasszony

Csalódás volt ez a könyv számomra. =(
Annyira szeretem Patrick Ness-t, az összes többi könyvét nagyon szeretem, ám ennél a könyvnél szenvedtem. Vártam, hogy majd később, igen, majd később, ó majd egy kicsit később tetszeni fog, és élvezni fogom, de sajnos ez nem történt meg. :(
Rendben, volt egy-két rész, amit kedveltem, de ez kevés ahhoz, hogy több csillagot kapjon tőlem. Sajnálom =(

>!
robinson P
Patrick Ness: A daruasszony

Nem tudom, olyan nagyon jól indult! Aztán.. . pedig akarom szeretni, mert jó azért.
Imádom a japánokat a fura hagyományaikkal, szokásaikkal, titokzatosságukkal.
(nekem a Japán szeretők is tetszett).
A sajtóbemutató, dedikálás is klassz volt, de miért így kellett befejezni ezt, Patrick?
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/05/a-daruasszony.html

1 hozzászólás
>!
Gabye
Patrick Ness: A daruasszony

Bajban vagyok ezzel a könyvvel/történettel..Olyan se veled, se nélküled lett a mi viszonyunk..Olvastam már Ness-től és az nagyon tetszett, a sodró lendületével és az élő képeivel..Itt valahogy nehezen találtunk egymásra.
Az elején sehogy sem tudtam ráérezni, hogy mi is a cél, mi a történet..Túl sokfelé kalandozónak éreztem a mesét..Aztán egy idő után ezek a kalandozó szálak összeértek egy egységes történetté. Mégsem érzem, hogy ez az a kerek egész amire vágytam. Pedig a szereplők jók, kedveltem George-ot a maga szerénységével, láthatatlanságával, Amandát inkább sajnáltam, és Kumiko, na vele nem tudtam mit kezdeni..Mégis vagy talán pont ezért egy idő után a kezemhez ragadt a könyv és tudni akartam mi lesz..
Megtudtam, de mintha nem erre vártam volna, mégis még egy darabon elkísér majd.

>!
meseanyu MP
Patrick Ness: A daruasszony

Én, úgy ahogy van, elhagytam volna ezt az egész misztikus, daruasszonyos vonalat, elég lett volna csak a vicces csetlés-botlás, mert azok a részek viszont nagyon tetszettek.

>!
calamum
Patrick Ness: A daruasszony

Elképesztően örültem, mikor a Szandiban járva-kelve (a nyári akció közepén) megláttam A daruasszonyt. Tekintve, hogy igencsak kedvelem Patrick Ness írásmódját, illetve a könyvet már megjelenésekor szemrevalónak tartottam, csak egy egészen kicsit haboztam megvenni. Nem tudom, hogy ha már előtte elolvasom, akkor is megveszem-e… Talán nem.
Kezdetben olvastam volna éjjel-nappal, azonban egy idő után olyan volt, mintha erőltetve lenne. Az igen drámai… legendát (tűzhányó és daru), nem tudtam komolyan venni, de persze mozgatta a fantáziámat. Igyekeztem később elhessegetni az izzadságszagot, és inkább csak a valóvilágra összpontosítani – egyszer-kétszer még sikerült is. De amikor a legenda és a valóság összeért, akkor valahogy már nem tetszett annyira. (Még az sem kárpótolt, hogy Ness már megint elvarázsolt a szavaival és a mondataival.)
A főszereplőn (mellesleg) egyszerűen átnéztem, és valamiért nem is érdekelt, mi lesz vele és Kumikoval. Helyette inkább Amanda és Mehmet sorait kutattam – mert ők jóval szimpatikusabbak voltak.
Elfogult vagyok, na!

>!
Dyus33 P
Patrick Ness: A daruasszony

Bahh, a vége tényleg kegyetlen :/

>!
Európa, Budapest, 2014
368 oldal · ISBN: 9789630795821 · Fordította: Tábori Zoltán

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Ugyanazzal a mohósággal szerette a könyveket a maguk valójában, amivel mások a lovakat vagy a bort vagy a progresszív rockot szeretik.

80. oldal

>!
Ciccnyog IP

– Te az önmagad iránti gyűlöletedet verekszed le, mindenki látja, és apait-anyait beleadva töltöd ki azokon az embereken, akikről azt hiszed, elég erősek ahhoz, hogy ezt elviseljék. Ezt megértem. Én is ilyen vagyok. Nem könnyű, de kibírható, ha az irántam való szerelmed nagyobb, mint a gyűlöleted. De ez valahol útközben átbillent, és ebből szerintem már nincs visszaút. Egyikünk számára sem.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet
1 hozzászólás
>!
efenera

– Az emberek a kedvességet a barátaiktól várják. A szerelem az más.

>!
ShuShu

A történetek nem magyaráznak semmit. Látszólag igen, de a történetek mindössze kiindulási pontot adnak. Egy történet sosem ér véget a végén. Mindig van „azután”. És ha csak önmagában nézzük is: annak kimondása, hogy ez a változat a jó, azt sugallja, hogy vannak más, párhuzamos változatok is. Nem, egy történet nem magyarázat, hanem háló, amelyen keresztül az igazság átfolyik. A háló felfog valamennyit az igazságból, de nem mindent, sosem mindent, csak eleget ahhoz, hogy együtt élhessünk a rendkívülivel anélkül, hogy az megölne minket.

178. oldal

>!
morzsi

– Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni – mondta Amanda. – Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent.

224 .oldal

>!
morzsi

Minden történet a kezdete előtt elkezdődik, és soha nincs vége.

298. oldal

1 hozzászólás
>!
efenera

– Az okos emberek gyakran kirekesztettnek érzik magukat, szívem.

>!
efenera

Élek, George – mondta Kumiko, és a fájdalmas zavar kifejezése suhant át az arcán. – Mit csinál bárki? Él, a felszínen marad, cipeli magával az életét és a múltját.

>!
brendax

– Ezt sose fogom megérteni – vágott közbe Kumikó. – Hogy az emberek miért nem látják tisztán önmagukat. Hogy nem látják, valójában milyenek, nem pedig hogy milyenek nem szeretnének vagy milyenek szeretnének lenni, hanem hogy valójában milyenek. Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?

223. oldal

1 hozzászólás
>!
morzsi

– Ezt sosem fogom megérteni – vágott közbe Kumiko. – Hogy az emberek miért nem látják tisztán önmagukat. Hogy nem látják, valójában milyenek, nem pedig hogy milyenek nem szeretnének vagy milyenek szeretnének lenni, hanem hogy valójában milyenek. Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?
– Kinek? Nekem vagy mindenkinek?
– Ha csak önmagad igaz valóját látnád…
– Akkor nem lennék ember.

223. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Csontórák
Salman Rushdie: Luka és az élet tüze
Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka
Joe Abercrombie: Vérvörös vidék
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Conn Iggulden: A kardok mezeje
Jeanette Winterson: Gubancrom
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Dan Abnett – Mike Lee: Lelkek gyilkosa
David Mitchell: Felhőatlasz