A ​daruasszony 63 csillagozás

Patrick Ness: A daruasszony

„Te ​körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet – mondta a felesége, amikor elhagyta.”

George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.

Kicsoda Kumiko?
És kicsoda George?
És végül, de nem utolsó sorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?

A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2014
368 oldal · ISBN: 9789630795821 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Amanda · George Duncan · Kumiko · Mehmet


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Patrick Ness: A daruasszony

Upssz… Megint belefutottam egy könyvbe, amelyet nem igazán tudok pontozni. Hát jó, nem akarom pontozatlanul hagyni, így megkapja a négy és felet. És azért vagyok gondban, mert nem tudom, hogy az íróban mennyi a kókler és mennyi a mágus. Jól tudom, sokan nem törődnek ezzel, amíg jó a műsor, de mit tegyek, nem szeretem ki nem állhatom a kóklereket. Mert hogy van az íróban kóklerség, ez biztos. De hogy csupán fél csillagnyi, vagy másfél, azt nem tudom, de a műsor egész jó volt. Elért hozzám, megérintett, mert eléggé George vagyok, és egy fél Kumikón túl, aki keresi a maga daruasszonyát, még úgy is, hogy tudja, abba valaki belehalhat.
A könyv olvasása után megnéztem a könyvekből készült képeket. Ha kihagyod, megbánod (bár mintha ebben is felfedeznék egy csipetnyi kóklerséget).:
https://www.sublackwell.co.uk/fineartportfolio/

3 hozzászólás
Véda MP>!
Patrick Ness: A daruasszony

Valószínűleg tényleg minden történet rég elkezdődött már azelőtt, hogy elkezdődött volna és egyik történet sem ér véget igazán, hiába van vége. Ez a történetek trükkje.
A regény mágikus realizmusba ágyazott mese egy daruról és egy tűzhányóról, nőről és férfiról, valójában azonban mindannyiunkról szól. Mi vagyunk a daru és a tűzhányó, a férfi és a nő, aki annyira szeret, hogy muszáj pusztítania és betegesen vágynia arra, hogy aztán a másik mindent megbocsásson neki. Mint egy ki nem ordított, számonkérő kérdés: Viszontszeretsz?!
Ugyanakkor mi vagyunk azok is, akiknek a leginkább fáj a pusztítás, akik azt gondolják tisztábbak a másiknál és jobban szeretnek. Ennek megfelelően felsőbbrendűek is, épp ezért megbocsátaniuk lehetetlen. Vagy csak elég önzők? Hiszen ha megbocsátok, nekem végül ki fog?
Aztán egyszer eljön a pillanat, az örökkévalónak tűnő, ami valóban csak egy pillanat mégis úgy tűnik megáll körülöttünk a világ. Megbocsátani mindkét fél érdekében muszáj. Szabadok lehetünk végre. Felszabadulhatunk.
De örök paradoxon ez, „az egyedüliek akik megszabadíthatnak bennünket, éppen azok akik túl jóságosak ahhoz, hogy megtegyék.” A történetünk ezért valójában minden egyes pillanatban elkezdődik és befejeződik. Az egész attól függ, mikor hagyod abba a mesét.
A történet lényege bármikor, bárki által érjen is véget, persze ugyanaz, ami a történetek végén általában hol kevésbé, hol banalitásában jelenik meg: az önzetlen szeretet, a teremtő erejű szerelem, szerelmes szeretet. Ami mégis jó, bár előre tudjuk, hogy egyenlőtlen a küzdelem, tudjuk fájni fog és nem lesz a miénk, nem ad maradandó boldogságot, s nem is szabadíthat fel…
Szeretjük a történetünk összképét a végén. Egy kollázst az örökre elérhetetlen messzeségről, ami fájdalmasan gyönyörű, amelyben örökre egymás látóterében maradhatunk. Egy kép a szomorúságról, de a békéről is. Az ember szeretettel nézheti, és megvigasztalódhat. A trükk ennyi. A történetek trükkje. Muszáj szeretni valakit.

Kitabu_hu P>!
Patrick Ness: A daruasszony

De hát igazából nem ez a szerelem? A megismerés?”⁣

Rengeteget gondolkodtam ezen az idézeten, s vele együtt azon, hogy szerintem mi is a szerelem.⁣
Megismerés lenne? Minden bizonnyal ez is benne van, s vele párhuzamosan az is, hogy valakit a MEGISMERÉSE ellenére, vagy éppen annak okán szeretünk. Senki sem tökéletes, bár a kezdeti lángoló érzelmek hajlamosak ezt velünk egy időre elfelejttetni. Viszont szerintem talán ebben rejlik az igazi, őszinte szeretet/szerelem: a hibák tudatában, azokkal megtanulva együttélni és szeretni.⁣

George egy igazi jó ember. Csak így, egyszerűen, zsigerien. Mégis egyedül, elváltan él, miután minden nőtől megkapja egy idő után, hogy kevés. Túlságosan szeret, azonnal kitárulkozik, s mindenét odaadja. Ennyire taszító lenne ez a tulajdonság? Kell a titokzatosság egy jól működő kapcsolathoz? ⁣
Lánya, Amanda pont az ellentetje, képtelen igazán megnyílni és szeretni, ami miatt egyedül a kisfiához és apjához fűzik érzelmek, amúgy cinikusan, már-már szarkasztikusan szemléli az embereket.⁣

Egy nap George üzletében megjelenik Kumiko, aki azonnal elrabolja a szívét, s az érzés viszonzásra találni látszik…..⁣
Azonban Kumiko maga a titokzatosság, alig árul el magáról valamit, mégis elementáris erővel vonzza magához mind a férfit, mind a lányát.⁣

Egy csodálatosan misztikus, metaforikus történet ez, mégis abszolút reális a mondanivalója szeretetről, kapcsolatokról, és úgy általában az emberekről.⁣
Hogy lehetne valakit teljesen kiismerni, amikor a világ, s ezáltal az emberek is folyton változnak?⁣
Szerethetünk úgy is valakit, hogy nem fedi fel teljes valóját? Elég annyit tudnunk, hogy viszontszeretnek, s a miérteket nem kell boncolgatni?⁣
Mennyi mennyi kérdés!!!! Szeretem ha ilyen sok marad belőlük egy könyv után!♥

pat P>!
Patrick Ness: A daruasszony

Harmincharmadik a harminckettőből

He?

(Hát igen. Nem vagyok én ehhez elég kifinomult. Pedig amúgy kellemes, hangulatos kis regény ez, igazán szeretni való, csetlő-botló angol hősökkel, amúgy Mark Haddon modorában. Ezt a felét imádtam, tényleg. De hogy mi értelme volt benne ennek az egész daruasszonykodásnak?! Jó, tudom, a szimbólum, meg a mondanivaló – és nem igazán értem, mi lett volna a mondanivaló, de gyanúm szerint még mindig jobban értem, mint ahogy azt az írónak leírni sikerült. És miért kell a főszeplőt oldalakon át rugóztatni egy olyan „rejtélyen” ami már cím és borító alapján nyilvánvaló? Ja, hát persze, ő nem olvasta a könyvet.
Pedig olyan jó lehetett volna. Igazából még így is jó volt. De….
Eh.)

14 hozzászólás
Scientia>!
Patrick Ness: A daruasszony

Ady héja násza, Szabó Lőrincz tengere és a Quimby: Magam adom extázisa ez a könyv.
Kevés szereplős történet.
George- egy jó szándékú alig észrevehető személyiség. Annyira láthatatlan, hogy az exfeleség és az exszerető is ledöbben, amikor reflektorfénybe kerül.
Amanda- George lánya egy kíméletlenül szókimondó személy. Magányos. Egy ilyen személyiséggel lehet valakit szeretni?
Kumikó- egy titokzatos nő/madár akinek a személye rengeteg értelmezést ad a könyvnek.
SPOILER!!!
Lehet, hogy ez a könyv:
1) Az önzetlen és a feltétel nélküli szerelem regénye, ami véget ér, ha birtoklóvá válik.
2) A szeretet regénye. Kumikó mindenkit olyannak fogad el amilyen, és legfőképp mindenkinek a gyengéit szereti (George szelídségét, Amanda szókimondását).
3) A változások regénye. George egy adott pillanatban úgy kritizál, hogy elfelejt ezért bocsánatot kérni, Amanda viszont visszafogottabbá válik. A végén az addigi gyengeségeik az erősségükké válnak, George ismét alkotni kezd (immár önállóan), Amanda vezetői munkát kap és (bár továbbra is szereti) elengedi a volt férjét.
4) A teremtés regénye. Mindannyian alkotunk, néha magányosan, néha többedmagunkkal. És mindannyian ugyanígy rombolunk. Adunk és kapunk. Szeretünk és gyűlölünk. Mindannyian megbocsátásra várunk. De azt csak a végén kaphatjuk meg. A haláltól.
Ebben az értelemben Kumikó a keresztény világ Istene. Az egyetlen ami feloldozást adhat.
Biztosan van a könyvnek még néhány olvasata. Más hangulatban mást fog adni.

Belle_Maundrell >!
Patrick Ness: A daruasszony

Nem olvastam még semmit Patrick Nesstől, úgyhogy nem volt összehasonlítási alapom vagy különösebb elvárásaim. A fülszöveg alapján valami olyasmire számítottam, mint Szabó T. Annától a Senki madara, de a darut leszámítva ég és föld a kettő.
Őszintén szólva nem tudom, hányadán állok ezzel a könyvvel. Önmagában a misztikus, darus történet és a kissé fura, középkorú férfi szerelembe esése is tetszett, de valahogy nem ért össze a kettő, hiába nyilvánvaló a kapcsolat. Mintha felváltva olvastam volna két különböző regényt. Pedig annyira jó az alapötlet, csak úgy érzem, ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Valami igazán szívfájdítóan gyönyörűségeset.
Az író stílusa alapvetően tetszik, szépek a hasonlatai, de nekem a fordítás néha fura hatást keltett. Legalábbis gondolom, hogy a fordító lehetett a ludas.
A szereplők elég haloványak, sajnos még Kumikó is. George aranyos, a lánya inkább idegesítő, viszont Mehmet igazi üde színfolt volt, imádtam a párbeszédeiket George-dzsal. Legszívesebben mindig az előtérbe ráncigáltam volna, hogy több szerepet kapjon, annyira feldobta az egészet.
A történet olvastatta magát, gyorsan végeztem is vele, de eléggé kiszámítható. Így a vége felé zajló dráma sem lepett meg, gondoltam, hogy valami hasonló irányt vesznek majd az események. A lezárás viszont tetszik, szép és reményteljes.
Összességében egész jó volt, gondolkoztam is a 3,5 és a 4 csillag között, de végül győzött a gonosz énem. Muhaha 1500 Ft-ért teljesen megérte megvenni. Fogok még olvasni Nesstől, a Szólít a szörny amúgy is évek óta várólistás.

efenera>!
Patrick Ness: A daruasszony

Csalódás volt ez a könyv számomra. =(
Annyira szeretem Patrick Ness-t, az összes többi könyvét nagyon szeretem, ám ennél a könyvnél szenvedtem. Vártam, hogy majd később, igen, majd később, ó majd egy kicsit később tetszeni fog, és élvezni fogom, de sajnos ez nem történt meg. :(
Rendben, volt egy-két rész, amit kedveltem, de ez kevés ahhoz, hogy több csillagot kapjon tőlem. Sajnálom =(

robinson P>!
Patrick Ness: A daruasszony

Nem tudom, olyan nagyon jól indult! Aztán.. . pedig akarom szeretni, mert jó azért.
Imádom a japánokat a fura hagyományaikkal, szokásaikkal, titokzatosságukkal.
(nekem a Japán szeretők is tetszett).
A sajtóbemutató, dedikálás is klassz volt, de miért így kellett befejezni ezt, Patrick?
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/05/a-daruasszony.html

1 hozzászólás
Barby2005>!
Patrick Ness: A daruasszony

„– Ezt sose fogom megérteni – vágott közbe Kumikó. – Hogy az emberek miért nem látják tisztán önmagukat. Hogy nem látják, valójában milyenek, nem pedig hogy milyenek nem szeretnének vagy milyenek szeretnének lenni, hanem hogy valójában milyenek. Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?”

Nem vagyok könnyű helyzetben. A könyv a maga módján nekem nagyon tetszett! Leültem vele szombat délután, és becsuktam másnap délután. (igen, azért aludtam is közben :D) Nálam ez ritka, én az a típus vagyok, aki ennél azért sokkal hosszabban olvas egy könyvet. Ritkán olvasok el egy vagy két huzamban főleg egy közel 400 oldalas könyvet, de most megtörtént. Megfogtam, és nem tudtam lerakni. Közben egyszer-egyszer el akartam volna mesélni a páromnak, miről is szól ez a könyv, hiszen mindig így teszek, de csak ültem és néztem, és annyit mondtam, hogy igazából fogalmam sincs, hogy ezt most hogyan foglaljam össze két-három mondatban. Én tényleg nem tudom. Közben mégis csak olvastam, csak olvastam, csak olvastam, és szerettem. Kaptunk egy kicsit Georgeból, kaptunk egy kicsit Amandából, Jépéből, Kumikóból, Rachelből, Henriből, Meiből… Kaptunk egy kis szerelmet, egy kis családot, egy kis fantasyt. Egy átlagos életet, amit felkavar Kumikó érkezése spoiler. És igen, közben megtanuljuk, hogy igenis békében kéne lennünk önmagunkkal. Hiszen nem vagyunk. Sosem vagyunk. Olyan jó lenne tudni, mégis miért haragszunk minden nap magunkra, miért akarunk mindig csak többet magunktól. Miért nem jó, csak úgy ahogy van minden? Annyival könnyebben élhetnénk a napjainkat, ha meglennénk elégedve önmagunkkal, és a társainkkal.

„Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?”

2 hozzászólás
Gabye>!
Patrick Ness: A daruasszony

Bajban vagyok ezzel a könyvvel/történettel..Olyan se veled, se nélküled lett a mi viszonyunk..Olvastam már Ness-től és az nagyon tetszett, a sodró lendületével és az élő képeivel..Itt valahogy nehezen találtunk egymásra.
Az elején sehogy sem tudtam ráérezni, hogy mi is a cél, mi a történet..Túl sokfelé kalandozónak éreztem a mesét..Aztán egy idő után ezek a kalandozó szálak összeértek egy egységes történetté. Mégsem érzem, hogy ez az a kerek egész amire vágytam. Pedig a szereplők jók, kedveltem George-ot a maga szerénységével, láthatatlanságával, Amandát inkább sajnáltam, és Kumiko, na vele nem tudtam mit kezdeni..Mégis vagy talán pont ezért egy idő után a kezemhez ragadt a könyv és tudni akartam mi lesz..
Megtudtam, de mintha nem erre vártam volna, mégis még egy darabon elkísér majd.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Ugyanazzal a mohósággal szerette a könyveket a maguk valójában, amivel mások a lovakat vagy a bort vagy a progresszív rockot szeretik.

80. oldal

Ciccnyog IP>!

– Te az önmagad iránti gyűlöletedet verekszed le, mindenki látja, és apait-anyait beleadva töltöd ki azokon az embereken, akikről azt hiszed, elég erősek ahhoz, hogy ezt elviseljék. Ezt megértem. Én is ilyen vagyok. Nem könnyű, de kibírható, ha az irántam való szerelmed nagyobb, mint a gyűlöleted. De ez valahol útközben átbillent, és ebből szerintem már nincs visszaút. Egyikünk számára sem.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet
1 hozzászólás
efenera>!

– Az emberek a kedvességet a barátaiktól várják. A szerelem az más.

ShuShu>!

A történetek nem magyaráznak semmit. Látszólag igen, de a történetek mindössze kiindulási pontot adnak. Egy történet sosem ér véget a végén. Mindig van „azután”. És ha csak önmagában nézzük is: annak kimondása, hogy ez a változat a jó, azt sugallja, hogy vannak más, párhuzamos változatok is. Nem, egy történet nem magyarázat, hanem háló, amelyen keresztül az igazság átfolyik. A háló felfog valamennyit az igazságból, de nem mindent, sosem mindent, csak eleget ahhoz, hogy együtt élhessünk a rendkívülivel anélkül, hogy az megölne minket.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kumiko
morzsi>!

– Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni – mondta Amanda. – Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent.

224 .oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amanda
morzsi>!

Minden történet a kezdete előtt elkezdődik, és soha nincs vége.

298. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kumiko
1 hozzászólás
efenera>!

– Az okos emberek gyakran kirekesztettnek érzik magukat, szívem.

Kapcsolódó szócikkek: George Duncan
efenera>!

Élek, George – mondta Kumiko, és a fájdalmas zavar kifejezése suhant át az arcán. – Mit csinál bárki? Él, a felszínen marad, cipeli magával az életét és a múltját.

Kapcsolódó szócikkek: Kumiko
brendax>!

– Ezt sose fogom megérteni – vágott közbe Kumikó. – Hogy az emberek miért nem látják tisztán önmagukat. Hogy nem látják, valójában milyenek, nem pedig hogy milyenek nem szeretnének vagy milyenek szeretnének lenni, hanem hogy valójában milyenek. Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?

223. oldal

1 hozzászólás
morzsi>!

– Ezt sosem fogom megérteni – vágott közbe Kumiko. – Hogy az emberek miért nem látják tisztán önmagukat. Hogy nem látják, valójában milyenek, nem pedig hogy milyenek nem szeretnének vagy milyenek szeretnének lenni, hanem hogy valójában milyenek. Miért van az, hogy sosem elég az, ami vagy?
– Kinek? Nekem vagy mindenkinek?
– Ha csak önmagad igaz valóját látnád…
– Akkor nem lennék ember.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amanda · Kumiko

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Csontórák
Salman Rushdie: Luka és az élet tüze
Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka
Joe Abercrombie: Vérvörös vidék
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Conn Iggulden: A kardok mezeje
Jeanette Winterson: Gubancrom
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Dan Abnett – Mike Lee: Lelkek gyilkosa
David Mitchell: Felhőatlasz